Külföldön ingatlant vásárolni nagy döntés, hiszen ezzel valahol végleg letesszük a garast az adott ország, város mellett – de legalábbis saját ingatlannal már nehezebb mozdulni, mint egy bérleményből. Orsiéknak (akik történetét nemrégiben olvashattátok) hat, zökkenőkkel teli évükbe telt, mire az elhatározásból valóság lett.
A történet 7 évvel ezelőtt kezdődött, amikor Magyarországon egyre biztosabbá vált, hogy nem fogunk egyről a kettőre jutni. Ekkor elhatároztuk, hogy ezt nem hagyjuk tovább, nem fogunk azért létezni, hogy rabszolgaként éljük le az életünket, annak örülve, ha sikerül kifizetni a számlákat.
Nem vágytunk nagy dolgokra, csak hogy a szükségest gond nélkül megvehessük. Hogy ne okozzon anyagi csődöt, ha elromlik valami, esetleg akár olyan luxusra is jusson, mint néhanapján egy étterem, mozi, szórakozás.
Így indultunk el Németországba, azzal a motivációval, hogy nincs visszaút. Gyakorlatilag kisebb-nagyobb bukkanókkal, de jól vettük az akadályokat, és az anyagi stabilitás az első hónapokban meg is valósult.
Amikor megkaptuk a 3. havi fizetési papírunkat, utánaérdeklődtünk, hogy milyen opcióink vannak a banknál. Természetesen nem életcélunk hitelekből élni, de volt még tartozásunk otthon, amit szerettünk volna lezárni.
Így kerültünk egy nagyon kedves és segítőkész banki ügyintézőhöz, aki elsősorban a mi helyzetünket és céljainkat helyezte előtérbe a saját prémiuma helyett.
Az, hogy mennyire a szívén viselt minket, alátámasztja, hogy évekkel később is felhívott, ha olyan lehetőség adódott, ami közelebb visz a céljainkhoz. Hozzáteszem, hogy mindezt nagyon kezdetleges nyelvtudással, aktivitizve, Google fordítózva, rajzolgatva, türelmesen.
Az első beszélgetés alkalmával végigzongoráztuk a jelenlegi lehetőségeket, a célokat, annak megvalósulási esélyeit, illetve, hogy milyen módon tudjuk ezeket elősegíteni.
Kiszámolta a várható nyugdíjunkat, a várható kiadásainkat (természetes az akkori helyzetünkhöz viszonyítva). Egyértelművé vált, hogy ahhoz későn érkeztünk, hogy a hosszú munkaviszony biztosítson élhető nyugdíjat, ahhoz pedig nem voltak meg a kvalitásaink, hogy olyan magas fizetést érjünk el, ami megteremtse azt, így a megoldás a kiadások csökkentése volna.
Általánosságban tudható, hogy a legnagyobb kiadás a lakásbérleti díj. Ha ezt sikerül kiiktatni, ki is pipálhatjuk ezt a kérdéskört.
Akkor vettünk fel hitelt, a magyar hiteleket kiegyenlíteni, illetve kissé elősegíteni az itteni kényelmünket (például a konyha nélküli üres lakásba volt mit vásárolni).
A hitel a magyar viszonyokhoz képest nevetségesen kedvező volt, de kötelező volt egy megtakarítást nyitni, ami később nyugdíjkiegészítésre vagy lakásvásárlásra fordítható.
Ehhez kapcsolódik, hogy kb. másfél év múlva telefonált az úr, hogy ha most nyitunk lakásvásárlási előtakarékossági számlát, amire ha akarunk, befizetünk, ha nem akkor sem történik semmi, illetve a befizetett összeg is a mi döntésünk, akkor most kapunk rá állami támogatásként 120 eurót fejenként. Így alakult, hogy 4 db megtakarítási számlát tartunk fönt.
Az első alkalommal a lakásvásárlás feltételeit is megnéztük, 10 000 euró megtakarítás és mindkettőnknek határozatlan idejű szerződéssel már el lehet indulni.
Nem tűnt lehetetlennek, de végül csak a szerződések megszerzése 6 évünkbe került. Ennek főleg az volt az oka, hogy mindig jött egy jobb lehetőség, ami miatt újra és újra indult a határozott idejű szerződések ideje.
Különösebben félretenni nem sikerült, de hála a korábbi megtakarításoknak a számlák az évek alatt szép lassan híztak.
Lakáskeresés
Ahogy közeledtünk a határozatlan idejű szerződéshez, elkezdtük nézegetni a lakásokat. Nem voltak nagy elvárások. Időközben lett egy kis kertünk, amolyan hétvégi nyaraló, ahhoz szerettünk volna közelebb menni, de alapvetően egy stúdiólakással is kiegyeztünk volna, amit pár év alatt kifizetve, eladva önerőként fektethettünk volna az igaziba. Persze ekkor még nem tudtuk pontosan, hogy milyen hosszú is a takarónk.
Amint meglett a szerződés, másnapra volt időpontunk a bankhoz, ahol kaptunk egy igazolást, miszerint 120 000 euróig megadják a hitelt. Nem túl sok, de elég lehet, így belevetettük magunkat a lakáskeresésbe.
Naponta több jelentkezést elküldtünk, de többnyire válaszra sem méltattak, ha mégis, az csak annyiban merült ki, hogy már elkelt. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem német névvel sokan alapvetően figyelmen kívül helyezték az érdeklődésünket.
Végül egy lakást tudtunk ténylegesen megnézni. A hirdetés szerint 40 nm, azt elfelejtették hozzáírni, hogy ebbe a 40 nm-be beletartozik egy 15 nm-es erkély. Értsd, egy franciaágy nem fért volna be a lakás elosztása miatt.
Sok lakás megfelelt volna, de ki voltak adva, és az adásvételi szerződésben lefektették volna, hogy még x ideig (1-2 év) nem rakhatjuk ki a lakókat, volt az aukciós út, ami bár kedvező is lehetne, de sok buktatója volt (pl. nem lehet vásárlás előtt megnézni sem a lakást)…
Hat hónap teljesen sikertelen erőlködés után újratervezés következett. Valahogy nyújtanunk kell azt a bizonyos takarót, de közben a biológiai óra is egyre hangosabban ketyeg.
Arra jutottunk, hogy ezt most elengedjük, visszatérünk rá később. Persze amikor 6 évig ez hajt előre, elfogadsz előnytelenebb munkát is csak a szerződés miatt, minden kiadást átgondolsz, mindig csak a lakáshoz jutás az elsődleges cél, nyilván csalódás volt.
Az új irány teljes átszervezést igényelt volna, meg is álmodtuk az irányt, el is kezdtük az alapozást, én lecsökkentettem a munkaidőmet (azért a határozatlan szerződést még talonban tartva), vettünk föl újabb hitelt, gyakorlatilag az új alapokkal teljesen veszélybe sodortuk a lakásvásárlás azonnali lehetőségét.
Ekkor kaptam egy meglepő üzenetet. Az egyik lakás, amire az utolsó körben jelentkeztünk és válaszra sem méltattak, mégsem kelt el, a vevő visszalépett és szeretnék megmutatni nekünk, amennyiben még érdekel.
Hirtelen a sok lakásból nem is tudtam, melyik az, meg el is engedtük. Viszont mivel csak egy lakás megtekintésére volt lehetőségünk, gondoltuk, legrosszabb esetben is tapasztalatszerzésnek jó lesz. Mert vagy nyerünk, vagy tanulunk, de sohasem veszítünk!
Azonnal válaszoltam. Ennek köszönhető, hogy mivel mi már korábban érdeklődtünk, és én válaszoltam előszőr, így elsőként nézhettük meg a lakást, és lehetőségünk volt elsőnek dönteni. Persze ez egy lépéssel később derült ki, előszőr is elmentünk megnézni a lakást.
A kerttől 6 km, nagyjából az a környék, amit szerettünk volna. Az ingatlanos késett, január volt, nagy mozgolódás nem volt a szomszédoknál (ez utóbb kiderült, nagy hiba volt).
A lépcsőház büdös, koszos, sötét, a lift is. Mindegy, tapasztalatszerzésnek jó. A lakásba belépve azonban gyakorlatilag szerelembe estünk mindketten. Sürgős volt eladni (ennek okán még mindig agyalunk, mert biztos nem az, amit mondtak), így áron alul ajánlották, még az ingatlanokkal foglalkozó főnököm is leejtette az állát a paraméterek hallatán.
Ekkor derült ki az előnyünk, miszerint mienk az első lehetőség. Kocsiban hazafelé összenéztünk, és még hazafelé visszahívtam az ingatlanost. Ez szombaton volt, kedden már csak a közjegyző időpontjára vártunk, a banki hitelszerződés és minden más szükséges készen volt.
Végül a szerződést február 14.-én írtuk alá, a legszebb Valentin-napi ajándék, nehéz lesz überelni.
Az ügyintézés
Ez nem lesz hosszú fejezet, még csak menni sem nagyon mentünk sehova, sem munkáltatói igazolást nem kellett bevinnünk, sem tárgyalni, gyakorlatilag neten intéztünk mindent és csak aláírni kellett mennünk.
Mint említettem, a banki szerződés 2 nap alatt lezajlott, persze ehhez hozzátartozik, hogy korábban, amikor az igazolást kikértük, elég sok mindent letisztáztunk, már csak a lakás hiányzott a szerződéshez.
Ezen felül a lakás olcsóbb volt, mint amit felvehettünk volna, de erről később. Minden esetre ez is gyorsított a folyamaton. Sok mindent az ingatlanos intézett, megdolgozott a pénzéért… de egy részéért biztos, mert nem volt olcsó.
A jegyzőnél is már kész volt minden, felolvasta, aláírtuk, és készen is voltunk. A szerződéskötést követően a bank és a jegyző gondoskodott minden további teendőről, utalások, földhivatali ügyintézés, átírás, tényleg semmi dolgunk nem volt. Olyan gyorsan történt minden, hogy csak kapkodtuk a fejünket, fel sem fogtuk, hogy ez tényleg megtörténik.
A számok
Csak nagy vonalakban: a lakás vételára 78 000 euro, sikerült önerő nélkül megkapni, így a megtakarításaink megmaradtak. Ezen felül minden plusz költségre is kaptunk pénzt, illetve plusz párezer eurót az esetleges felújításokra, új bútorokra… csak a biztonság kedvéért, hogy ne mínusszal induljunk neki az új hitelnek.
Végül 92 000 eurót kaptunk meg, és 22 év alatt 102 000 eurót kell visszafizetnünk. A THM nevetséges 1% alatt van. A havi lakhatási kiadásunk (rezsivel, nettel, mindennel együtt) kb. 150 euróval lett több egy 30 nm-rel nagyobb lakásra, mint amit a bérleményre fizettünk.
Hozzátartozik, hogy eszméletlen szerencsénk volt, a banki ügyintéző teljesen kiakadt, hogy nekünk minden összejön. Mint említettem, előny volt a megtakarítási szerződés, bár a befizetett összeget nem kellett felhasználnunk, de a már meglévő szerződésünk sokat segített a helyzeten, és rajtuk keresztül juthattunk kedvezményes első lakásvásárlási hitelhez.
Ennek a hitelnek abban a 2 munkanapban még pár tizeddel csökkent a THM-je, így második napra még jobb ajánlatot kaphattunk. Ezen felül attól a hónaptól emelték fel a hitelösszeg határát 100 000 euróra, aminél még nem kérnek különösebb háttérellenőrzést, illetve biztosítékot. Minden a lehető legjobban történt.
A lakás
Bár megelégedtünk volna egy kisebb lakással, sikerült egy 3 szobás, 78 nm-es hodályt vásárolni, 2 mellékhelységgel, kamrával, pincével, erkéllyel és parkolóhellyel.
Mivel még mindig csak találgatjuk, mi lehetett a sürgős eladás oka, megnyugvással töltött el, hogy az alsó szomszédok eláztak, így a hibakeresés közben a mi lakásunkat is átvizsgálták, és a vízzel nincs gondunk.
A villanyvezetékek megértek a cserére, de működnek, viszont az ablakok nemrég lettek cserélve, így a hőszigetelés tökéletes, 0 fok fölött nem is kell fűtenünk (a szomszédoknál nem volt ablakcsere, ők fűtenek nekünk, és egyéni mérőóra van). A terasz felújítására nyáron kerül sor, amit a lakásszövetség szervez, és már ki lett fizetve.
A környék mesés, 500 méterre tőlünk csodás táj kezdődik, kirándulási lehetőségekkel, van patakunk a völgyben, kis romantikus fahíddal az erdőben, a másik irányban dombok, tehenek.
Van egy pisztrángnevelde, ahol friss halat lehet venni, házi tej és tojásautomata, méhészet, szedd magad zöldség-gyümölcsös, és mennyi mindent nem fedeztünk még föl.
Viszont 500 méteren belül nem ilyen rózsás a helyzet. Mint említettem, a lakást télen találtuk, így a szomszédok milyenségére csak a lépcsőház állapota utalt.
Sajnos annyira elvarázsolt minket a rózsaszín köd, hogy azt az apróságot kihagytuk a mérlegelésnél. Ugyan a környék jó, de a miénk, és a környező 5 ház mögött a VIII. kerület nyugodtan elbújhat.
Szőke szomszédunk nincs, de a bőrszínük nem is zavarna, a viselkedésük annál inkább. Folyamatos üvöltés, verekedés, szemetelés. A rendőrséget ennyit nem láttam még intézkedni, mint itt. Szerencsére a balhék egymás között vannak, minket kihagynak, sőt, szinte udvariasak, de az alaphangulatot azért csúnyán befolyásolja.
Mindenesetre tisztában vagyunk vele, hogy ilyen paraméterekkel, ilyen lakást nem kaptunk volna, ára kellett, hogy legyen, és inkább a szomszédság, minthogy a falakon belül legyen hiba.
Végül még egy csavar, mindezt koronaidőkben
Az adásvételt követően 2 héttel beütött a vírus. Abba a részbe, hogy minden segítség, aki jött volna, nem tudott jönni, most nem is ecsetelem, megoldottuk.
Az viszont több hónapnyi kételyt okozott, hogy a vírus miatt az eladó nem talált új lakást, egyrészt lelohadt a költözési kedv, másrészt nem voltak lakásnézős időpontok, így gyakorlatilag 4 nappal a költözés előttig bizonytalan volt, hogy ők ki tudnak-e menni a lakásból, mi pedig a kulcsátadás napjával felmondtuk az albérletünket.
Végül sikerült, de azt a káoszt nem kívánom senkinek. Ők előző nap pakoltak ki, reggel új lakásban megkaptuk a kulcsokat, már bepakolt kocsikkal érkeztünk, a fiúk költöztettek, a lányok vissza a régibe takarítani, mert ott délután kellett leadni a kulcsot.
A költözést követő átjelentkezésnél is okozott problémát, hogy a hivatalok nem úgy működnek, ahogy kellene. Az autóinkat 6 hónapba telt átíratni. És még egy hátrány: mivel ez már a miénk, így a „jólvanazúgy” most nem opció, az albérlettel szemben ezt szeretnénk a mi ízlésünknek megfelelően felújítani.
Jelenleg minden zárva, de amikor lehetett is menni, maszkban az embernek nincs úgy türelme válogatni a csempék között, tudom „kiválasztanám az elsőt, csak menjünk innen” hozzáállással csinálnám, pedig ide most az igazi kell. Végül is így csak óvatosan költünk, az sem hátrány.
Záró gondolatok
Ha tudod, mit szeretnél, ha tudod, merre tartasz, mindig lebegjen a szemed előtt, minden döntésedet befolyásolja a cél. Kezdj el érte tenni, még ha kicsiben is, mert ezek az apró lépések építik az utat a megvalósításhoz.
Merj nagyot álmodni, és tegyél érte. Ha felnőttél a feladathoz, ha megértél rá, kinyílnak majd az ajtók. És amikor nem is az van az ajtó mögött, amire számítasz, ne ess kétségbe, mert amit ott találsz, később még szükséged lesz rá.”
Barangold be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: