oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2020. november 05. 06:30,  Egy anya vallomása határátkelő lányáról 43 komment

2020. november 05. 06:30 Határátkelő

Egy anya vallomása határátkelő lányáról

Két év Szingapúr, hét év USA – ezen idő alatt lett gimnazistából doktorjelölt Hanna. Történetéről először 2013-ban olvashattatok a blogon, aztán 2018-ban ismét találkozhattunk vele, amikor éppen az Egyesült Államokban diplomázott. Mindkét alkalommal édesanyja számolt be sorsáról, miként most is.

cim_311.jpg

“2013-ban jelent meg először a Határátkelőn az Így ment el a lányom Szingapúrba című írás, ami egy 16 éves székesfehérvári gimnazista lány szingapúri - United World College ösztöndíjas - éveiről mesélt.

Majd ezt 2018-ban az Így veszített el Magyarország egy egyetemistát című cikk követte, ami pont akkor született, amikor Hanna lediplomázott Oregonban. Éppen arra készült, hogy székhelyét a keleti partra helyezi át, ahol a Duke egyetem PhD. hallgatója lett.

Most a Határátkelő szerkesztősége ismét felkért, írjam meg, mi történt azóta. Hanna nem régen töltötte be a 25. életévét. Felnőtt. 9 éve él, tanul, dolgozik külföldön. Egyedül, a családja nélkül.

Mindennapok

A múlt évben a Duke egyetemen átvette második diplomáját, így már nem csak Vegyész, de Civil- és Környezetmérnök (Msc) végzettséget is szerzett. Közben az egyetem harmadéves kutató- mérnök PhD. hallgatója is egyben. Előadásokat tart, tanít, fizikai-kémiai kölcsönhatásokat kutat a mikron skálán, az aeroszol transzport jelenségeket és a felületek szennyeződését modellezi.

A doktorijával párhuzamosan tanul más tárgyakat is, pld. tervezőgrafikát, statisztikát vagy arab nyelvet emelt szinten. Majd pedig gondolt egyet és belekezdett a 3D-s tervezés és nyomtatás technikájába is.

A laborban szükséges eszközök nagy részét ő maga szerkeszti és gyártja. Halmozza az élvezeteket így kihasználta azt a lehetőséget, hogy a Covid miatt az amerikai egyetemek számos kurzusukat tették ingyenessé: mérnöki termodinamikát, kutya etológiát, állattenyésztéssel kapcsolatos kurzust is hallgat.

Sosem értettem, hogyan képes ennyi mindennel egyszerre foglalkozni. De amíg azt látom, hogy boldog és szárnyal: addig nincs aggodalomra okom.

Örökmozgásban: honnan ez a hév?

A szingapúri UWCSEA – ahol a gimnáziumi tanulmányait végezte -, igen magas követelményrendszert állított fel. A világszínvonalú oktatás elvárásait csak úgy lehetett teljesíteni, ha a diákok elsajátították a hatékony munkát és az idővel való gazdálkodást. Ezekre a készségekre a mindennapokban, de Amerikában is nagy szüksége volt.

Mindig pulzál, tesz, megy, ötletel és egyszerre rendszerint több dolgot csinál. Az idejével zseniálisan gazdálkodik. Sokszor hétvégén is éjszakába nyúlóan dolgozik a laborban, mégis mindenre van ideje amit szeretne, és az elmúlt kilenc évben sosem hallottam tőle hogy fáradt, kedvetlen.

Egyre inkább azt érzem, hogy a csendes, zárkózott kislány kinyílt, bátor, határozott és kommunikatív felnőtt lett belőle, aki nem túléli, hanem éli az életet. Otthonosan berendezkedett Amerikában.

Ha azt csináltad, amit szeretsz, akkor csináld azt, amit még szeretnél 

Rendszeresen süt, főz. Vegetáriánus konyhatündér vált belőle. A reggeleket futással kezdi és rendszeresen jógázik.

kaktusz.JPG

Ami a legjobban kikapcsolja az a puzzle, nyelvtanulás, természet, túrázás, utazás, fotózás, rajzolás, bölénynézés vagy kutya sétáltatás és persze egy jó Boba tea. Az elméleti munkát szereti fizikai munkával levezetni: ezért takarít, lakást fest, kertet rendez, megszereli a porszívót, kerékpárt, de nagyjából bármit a ház körül.

Covid idején az USA-ban

Az egyetemen ingyenesen és azonnal lehet tesztet csináltatni, és rendszeresen tesztelik is a diákokat. Maszkot az egyetem egész területén kötelező hordani, még a természetben is.

Az oktatás szinte teljes mértékben online folyik, Hanna is így tartja az óráit. Egyedül a gyakorlati kurzusokat tartják meg személyesen, alkalmazkodva az egészségügyi előírásokhoz. Ettől függetlenül a laborokban, védőfelszerelésben minden gond nélkül folynak a kutatások.

A Covid első hullámának első három hónapja volt nehezebb, ekkor teljesen bezártak az amerikai egyetemek, a nyár alatt azonban alkalmazkodtak a helyzethez átalakítva a tantervet, a kollégiumokat és a tantermeket, hogy a diákok megkezdhessék a félévet.

tehenek.JPG

Az állam az adófizetőknek Covid-pénzsegélyt utalt, és a Duke egyetem például segítséget nyújtott a haza- vagy biztonságosabb helyre utazóknak és még arra is volt gondjuk, hogy ne csak az útiköltséget fedezzék, hanem az esetleges magasabb megélhetési költségeket is.

Sajnos a járvány – jó időre – minket is szétszakított:  2019 decemberében öleltük meg utoljára és talán 2021 nyarán fogjuk ismét.

Magyar földön

Semmit sem bántunk meg! Semmit sem csinálnánk másképp! Sőt már azért is hálás vagyok, hogy a nemzetközi IB érettségije megszerzése után nem kellett Magyarországnak a lányom!

Egyetlen dolgot sajnálok csupán, hogy a kisebbik itthon lett egyetemista. Élesben látom a két világ közötti óriási különbséget. Az oktatásban, a megbecsülésben, a lehetőségekben, színvonalban, hozzáállásban, önzetlenségben, jó kedvben, bőségben…

Magyarország minden tekintetben mélyzuhan és emiatt egyre szomorúbb vagyok.

Amit megtanultam

Anyaként azt gondoltam, nélkülem megáll a világ és bármilyen helyzetben, rendíthetetlenül és biztosan ott kell állnom a gyerekeim mögött. Meg kell védenem őket az élet arculcsapásaitól, és adott pillanatban feléjük kell dobnom az úszógumit ha a mély és zavaros vízbe lökik őket a történések.

Azt hittem, hogy a szárnyakat segíteni, alátámasztani kell a mozgásban. Éberen jelen kell lenni minden akadálynál. A fészket a két karomban, megunhatatlanul előmelegítve kell tartanom. Hiszen bármikor elfáradhatnak. Úgy gondoltam, egy anya csak akkor lehet igazi anya, ha ilyen.

Találkozásunk elején - amikor Hanna megszületett - a karomban tartott pici lányból sosem lett volna ennyire határozott, erős, összeszedett, tudatos és mindent megoldó 25 éves lány, ha nem engedem, hogy önállóan lépje-élje meg az élete lehetőségeit és ha nem eresztem szabadjára a szárnyakat, hogy saját erőből veselkedjenek neki a magasnak és birkózzanak meg a szembeszél erejével.

Ez az igazi anyaság titka. És nekem nagyon sokat kellett fejlődnöm és formálódnom ahhoz, hogy sikerüljön mindezt elengednem. A mai napig harcolok még önmagammal.

Az évek azért néhány dologban engem igazoltak: bár mindig úgy éreztem, hogy anyai intelmeim, bölcseleti fejtegetéseim haszontalanok és hiábavalók, hiszen Hanna rendszerint csak legyintett ezekre.

Most azonban ennyi idő távlatában mégis mosolygok. Egyre többször meglep azzal, hogy visszahallom saját tanácsaimat, miközben azt - teljes meggyőződéssel - másoknak mondja.

Akkor pedig aztán még szívtájékon kacagni is bátorkodom, amikor anyát túlszárnyaló vehemenciával irányít, menedzsel, okosít másokat. Azért csak sikerült elülteni valamit abból amit neki szántam.

Titokban mégis a föld alatt nevelgette, locsolgatta, hogy aztán a saját tapasztalataiból és anya intelmeiből kotyvasztott tápoldattal megerősítse azt.

Ilyenkor az emberben kialakul egyfajta megnyugvás. Annak a biztos tudata, hogy ez a gyermek nem csak külső jegyeiben hasonlít rám. Nem csak arcvonásai és gesztusai másolódtak, hanem továbbvisz belőlem egy darabot, gondolatok sokaságát, egy eszmét, valamit ami én vagyok, ami meghatároz. A lábnyomom benne, általa, túléli földi anyaságom idejét.

Létezik ennél nagyobb ajándék?”

Utazd be a világot a Határátkelővel!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

�Siena, Olaszország �: Csenge #siena #sienaitaly #italy #olaszország

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés,

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Egyesült Államok

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr3916273944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vrancisco 2020.11.05. 10:23:36

Úristen de jó volt! Köszönjük szépen! :) Fel is hívom Anyukámat :D

Platonica 2020.11.05. 12:12:50

Nagyon odaado, kedves iras, de en azt a labnyomot kicserelnem a vegen. Valahogy nem illik ebbe a kontextusba, de lehet csak nekem fura.
Amugy anyakent en nem erzem annyira a szuksegesseget, hogy tovabbvigyen belolem a gyerek valamit, pont inkabb azok a kvalitasai toltenek el csodalattal, amik olyan masok, mint az enyeim:-)
i.pinimg.com/originals/0c/c4/0c/0cc40c9d23eb79102554151bfca4fde0.jpg

London2009 2020.11.05. 12:28:56

@Platonica: szerintem belefer az a lanyom de lehet, hogy egy masik szo hasznalata szerencsesebb lett volna.
Azert az nagyon szomoru ha ilyen regen nem lattak egymast. Biztos, hogy buszke a lanyara es boldog, hogy a lanya boldog, de azert jo messzire elment. De teny, hogy Mo-n ebbol a felet sem tudta volna megvalositani. A legidealisabb felallas az lenne, ha azert a gyerekeknek nem kellene elmenni egy masik kontinensre ahhoz, hogy megvalositsak az almaikat es valamennyire azert a szulok kozeleben maradnanak. Nekem idaig ez az Anglia-Mo. nulla tavolsagnak erzodott es ugy ereztem, hogy nagyon sok minosegi ido tudunk egyutt tolteni. De ezzel a Covid hiszteriaval akar az Eszaki-sarkon is elhetnenk sajnos. :(

Platonica 2020.11.05. 12:41:28

@London2009: Egy anya labnyoma a gyerekeben bennem sajnos teljesen mas kepeket hoz fel, lehet tul vizualis vagyok hehe.

Bar mi nem Mo-on elunk, fel vagyok ra keszulve, hogy a fiokam nem feltetlenul itt a UK-ben fogja megvalositani az almait.

Hiszteriatol fuggetlenul, az a sanda gyanum, hogy a rendszeres utazgatasnak igy is ugy is lottek.

London2009 2020.11.05. 12:45:47

@Platonica: hanem hol szerinted?
Nem tudom, remelem nem lesz igazad.

Platonica 2020.11.05. 13:13:18

@London2009: Ja, nincs konkretum, csak benne van szamunkra a kepben, hogy kirepulhet teljesen. Onallo, bevallalos emberke:)

Es igen, ne legyen igazam!

sörm 2020.11.05. 13:53:30

Nagyon szep iras volt, köszönjuk :)

SzZoole 2020.11.05. 14:13:06

Rendkívül büszkék lehettek magatokra mindketten, további sok sikert és kitartást kívánok ❤️

Golf2 2020.11.05. 16:05:31

@SzZoole: Hát mégis van szived.

dikusz. 2020.11.05. 19:03:11

@SzZoole: Csak egy az a plusz? :)))

dikusz. 2020.11.05. 19:53:02

@SzZoole: A konkrét esetre értve, amit @Golf írt, azt hittem legalább 1000+t adsz magadnak:)))

KalmanBlog 2020.11.06. 10:22:06

> Ilyenkor az emberben kialakul egyfajta megnyugvás. Annak a biztos tudata, hogy ez a gyermek nem csak külső jegyeiben hasonlít rám. Nem csak arcvonásai és gesztusai másolódtak, hanem továbbvisz belőlem egy darabot, gondolatok sokaságát, egy eszmét, valamit ami én vagyok, ami meghatároz. A lábnyomom benne, általa, túléli földi anyaságom idejét.

Én mondjuk feltenném a kérdést, hogy ha még 5-10 évet elveszteget a termékeny éveiből mindenféle egyetemeken a világon szanaszét mászkálva, akkor vajon ő is tovább tud-e majd adni egy darabot magából? Manapság inkább az a trend, hogy az emberek későn házasodnak, aztán meg nem nagyon születik gyerekük. Párkapcsolatról nem írt a blog, márpedig a világban repkedve nem könnyű megállapodni. Ebből a szempontból a pHD csak nyűg.

A nagy lány megvalósította anya vágyait. De nem lehet, hogy a kisebbik mégis boldogabb lesz itthon?

accountant050915 2020.11.06. 10:22:16

Gyönyörű írás, én apaként közel voltam, hogy bekönnyezzek :) A mi lányunk most kezdte az általános iskolát, nekem már az megterhelő volt, hogy nem bekísérem az oviba és idétlenkedve integetek még az ablak előtt, hanem beengedem a kapun, ő pedig nagylányosan táskával megy be (a barátaihoz... helyett lázat mérni, de reméljük egyszer ennek is vége). Az biztos, ha ilyen szép pályát végigment ennyi idősen (25 évesen én kb. 3 hónapja ha diplomáztam / dolgoztam, és még otthonról hordtam a kaját hétvégéken :D), akkor valamit nagyon nagyon jól csináltatok és maximálisan büszkék kell, hogy legyetek magatokra. A kisebbért meg ne aggódj, annyi de annyi lehetőség van magyar diplomával kijutni külföldre, ha a megfelelő céghez megy az ember, hogy ha megvan erre az affinitása, akkor nem lesz gond azzal sem (bár, tegyük hozzá, azért Magyarországon sem annyira rossz élni :) )

Örömhernyó 2020.11.06. 13:54:11

A kisebbik gyereknek biztos jó naponta azt hallani, hogy a nővére milyen sikeres, ő meg nem, mert nem sikerült őt külföldre kinyomni egyetemre és hát ez a legnagyobb bánata at anyjának. Neki a szarmagyar rögvalóság jutott, a mélyzuhanás (mondjuk ezt nem értem, Amerikában picit nagyobbat zuhant a gazdaság a koronavírus miatt, meg nagyságrendekkel több ember halt meg, de mondjuk ez a védett egyetemi közegben mozgó, ösztöndíjból élő lányt nem érinti, az igaz).
Szóval a kisebb gyerek biztos boldog, amikor azzal szembesül, hogy az anyja szerint az élete el lett cseszve, mert nem olyan pályát fut be, mint a nővére.

Amúgy Magyarországon a reálkeresetek sose voltak még ilyen magasak, a vásárlóerő nő, az EU-ban (ami egy kvázi állam) meg az megy dolgozni, aki akar (ha nincs koronavírus).

Merjünk kicsik lenni!

Örömhernyó 2020.11.06. 13:54:23

Más határátkelős posztokban annyi információ sincs, hogy hol él, mit dolgozik a posztoló, itt meg a kutatási területét is leírja az anyja, ami a többségnek nem sokat mond (nekem pont igen).

És reggelente fut és rendszeresen jógázik... Ezt Magyarországon biztos nem tudta volna csinálni. Ja, de.

"Az állam az adófizetőknek Covid-pénzsegélyt utalt" - Donald Trump náci állama, mekkora elnyomás van ott, mint azt a CNN-ből tudhatjuk.

Örömhernyó 2020.11.06. 13:54:31

A posztoló biztos nem beszél angolul, de magyarul is alig, mert a sok ömlengés közepette nem tűnt fel neki, hogy civil mérnök nem létezik. Amit angolul civil engineering néven emlegetnek, az az általános mérnöki tanulmányokat fedi le.

SzZoole 2020.11.06. 14:03:03

@KalmanBlog: “ A nagy lány megvalósította anya vágyait.”

Ezt hol olvastad?

SzZoole 2020.11.06. 14:10:49

@Örömhernyó: na te is belelátsz olyan dolgokat a posztba, ami le sem volt írva, örömködhetsz, hogy hernyózhatsz a posztolóval :-)

Ugye a bellend sem azt jelenti, hogy.......

Örömhernyó 2020.11.06. 14:31:31

@KalmanBlog: "A nagy lány megvalósította anya vágyait. De nem lehet, hogy a kisebbik mégis boldogabb lesz itthon?"

Ilyen anya mellett a kisebbik gyermek biztosan nem lesz boldog. Hisz az az alapállás otthon, hogy a nagylány szuper, karriert csinál Amerikában, ami a lehetőségek földje, a kisebbik meg sikertelen, hisz nem jutott ki külföldi egyetemre, csak a szarmagyar felsőoktatásba vették fel. Amúgy is Magyarországon mélyzuhanás van kéremszépen és emiatt szomorúnak kell lenni.

pappne 2020.11.06. 14:31:40

Érdekes volt olvasni, az én fiam is UWC-s diák volt és az USA-ban doktorált ..sok a párhuzamos gondolat. A külföldön tanulással, munkával eltöltött évek rengeteg pozitívummal és talán csak annyi "negatív" következménnyel járnak, hogy utána a mai magyar valóságba nehéz beilleszkedni...további sikeres, boldog életutat kívánok!

SzZoole 2020.11.06. 15:12:31

@KalmanBlog: csak belelátod.....

A fiam aberystwyth-i egyetemen tanul mint tenger biológus. Olyan eredményei vannak, hogy az auckland-i egyetemen helye van és tart karokkal várják, hogy ott kutasson tovább és ott végezze el a PhD-t.

Szerinted az én álmaimat valósítja meg, lófaszt, a sajátját és én rendkívül büszke vagyok rá !!!

Örömhernyó 2020.11.06. 15:36:20

Magyarul olyan, hogy civil mérnök nincs. Általános mérnök vagy néha építőmérnök a fordítása.

Almandin 2020.11.06. 15:38:13

@Örömhernyó: A nagyobbik lány nem átlagos tehetséggel rendelkezik és még pluszban hiperaktív is (annyi mindent csinál egy nap alatt, hogy másnak ez egy hetébe is alig férne bele). Az biztos, hogy Magyarországon ma sokszor rosszabbak a lehetőségek, de nem egy átlag felett tehetséges valakihez kellene mérni egy átlagos magyar egyetemistát. Családon belül is vigyázni kell, hogy ha ennyire tehetséges és jó eszű, sikeres ember van köztük, akkor ne csináljanak etalont belőle, mert ilyen ember kevés van. Eleve az, hogy külföldre megy valaki egyetemre, nem garancia a biztos sikerre, mert ahhoz nagyon jó észbeli képességek kellenek, hogy valaki a posztban szereplő nő sikereit elérje.
Amúgy ma Amerikában se leányálom élni, mert egyre nagyobbak a társadalmi feszültségek, elég rossz a közhangulat, legrosszabb esetben még polgárháború is lehet belőle.

kewcheg 2020.11.06. 15:38:13

Az ilyen emberek tették naggyá Amerikát.Kár, hogy Magyarországot nem.Nem az ő hibájuk...:(

KalmanBlog 2020.11.06. 15:38:13

@Örömhernyó: Kivéve, ha felülemelkedik az anyja huhogásán, talál magának egy rendes férjet, és simán boldog lesz. Akár diploma nélkül is lehet boldognak lenni.

Örömhernyó 2020.11.06. 15:38:13

@SzZoole: Én a kisebbik gyerek helyébe képzelem magam, aki folyton ezzel a mindenszaramimagyar hozzáállással kénytelen szembesülni. És lehet ő akármilyen sikeres a saját területén, az anyja csak az amerikás lányáról zeng ódákat.

Félreértés ne essék, én is külföldön tanultam, meg élek, dolgozom, de ha a testvérem otthon azt kellene hogy hallgassa, hogy bezzeg a bátyád külföldön mennyivel többre vitte, hisz ott vannak a lehetőségek, Magyarország meg mélyzuhan, akkor azért hazaszólnék, hogy ezt be kellene fejezni, mindenki a saját phaszával verje a csalánt. Egy idő után már a szülőknek sok köze nincs a gyerek sikereihez, általános iskolában még megértem, ha a gyerek rajzaival tapétázzák ki a hűtő ajtaját, de mondjuk egyetemen már annyira önjáró az ember, hogy ha az anyja még mindig a gyereke eredményeirlt hordozza körbe véres kardként az ismerősei közt, akkor ott az van, hogy a szülőnek nem nagyon van mire büszkének lenni és a gyerekével valósíttatja meg az álmait.
Nincs ezzel baj, ez csak egy látlelet.

SzZoole 2020.11.06. 16:00:23

@Örömhernyó: látod, saját magadnak is ellent mondasz :-)

Egyik mondatodban azt írod, hogy mindenki a saját fallosszával verje a csalánt, a másikban meg már, hogy be kellene már fejezni........ akkor most hogy?

Mondok még egy dolgot és aztán befejeztem a vitát.

A nővérem sikeres közgazdász Mo-on, a bátyám csak egy egyszerű buszsofőr a helyi Volánnál már 34 éve, én a UK-ben 4 megyében és észak Londonban menedzselek 42 üzletet, egyedül, és tudod mit, soha senki a testvérek közül és a szülők sem, nem vetette a bátyám szemére, hogy ő csak egy buszsofőr.

Peace, megyek a dolgomra

Almandin 2020.11.06. 18:30:32

@Örömhernyó: Teljesen egyetértek veled ebben. Szerencsétlen dolog, ha mindenkit a legsikeresebb családtaghoz mérnek.
Bár sok esetben kialakulhat nagyfokú kisebbrendűségi érzés valakiben anélkül is, hogy ezt az orra alá dörgölnék. Ha valaki képes arra, hogy az anyanyelvén lediplomázzon, nem biztos, hogy ezt idegen nyelven is meg tudná tenni. Még az okos, értelmiségi típusú emberek között is vannak fokozati különbségek a szellemi képességek terén sokszor családon belül is. Sokszor a kevésbé okos testvér, gyerek, stb. önkéntelenül is irigy lesz, versengeni kezd a sikeresebb családtaggal, mert nem tudja elviselni, hogy neki kevesebb siker jutott. Ezen kevesen tudnak felülemelkedni.
Az én rokonságomban is van nagyon jó eszű ember, aki külföldön középosztálybeli, szellemi munkát végez, a jó nyelvérzékének köszönhetően. A magánéletében azonban elég szerencsétlennek látszik. 30 körüli, de valószínűleg nem volt még egy normális párkapcsolata, lehet, hogy még szűz is. Eléggé munkaalkoholista, úgy nevelték, hogy első a tanulás, aztán ezt átvitte a munkájára is, a magánélet háttérbe szorítására kondicionálták. Vallásos, és eléggé beképzelt is. Tény, hogy nagyon okos, de ez eléggé a fejébe is szállt. Tipikusan álszerény típus, de ha beszélgetsz vele, kiderül, hogy mindent jobban akar tudni a másiknál, fölébe akar kerekedni. Tehát a szakmai siker egy dolog, a magánélete terén még lehet kifejezetten sikertelen vagy szerencsétlen valaki. Míg másnak semmilyen karrier nem jön össze, de a magánéletében boldog. Ezek az összemérések ezért se szerencsések.

Golf2 2020.11.06. 18:56:11

@SzZoole: aberystwyth-i egyetemen...8 mássalhangzó egymás nyakán, ilyet a lengyelek szoktak. Grat. a fiadhoz,legalább visz titeket is Új Zélandra majd végleg.

SzZoole 2020.11.06. 19:21:14

@Golf2: az nem is olyan durva, a helyiek csak Aber-nek mondják :-)

Van egy welszi falu név, ezt próbáld meg kimondani; Llanfairpwll-gwyngyllgogerychwyrndrob-wllllantysiliogogogoch.

Pesti 2020.11.06. 20:06:16

@Golf2: Az angol nyelvben ha egy szó Y-al kezdődik, akkor a betű mássalhangzó, ha szóközben van akkor magánhangzó

Dee_ 2020.11.06. 20:06:29

@Örömhernyó:
A Határátkelő blogba írt. Mekkora csoda, hogy a határon átkelt lányáról ír! És örömködőt, nem megbánóst! (Lehet, hogy egy párkapcsolatos vagy unokázós blogban meg a kisebbik lánya kerül pozitívan előtérbe.)

Szabinho 2020.11.07. 00:44:02

Akik soha nem eltek kulfoldon sokszor rozsaszinben latjak ami ott van es negativan ami Magyarorszagon.

Szabo T 2020.11.07. 07:45:38

Hanna nagyon sokoldalú tehetség, a Duke pedig remek hely arra, hogy kibontakozzon. Egy évet dolgoztam/tanultam ott residency után és szakmailag a legproduktívabb idöszakom volt.

Örömhernyó 2020.11.07. 07:45:38

@kewcheg: Amerikát az olyan emberek tették naggyá, mint Edison, Ford, Steve Jobs vagy a Koch testvérek akik megszervezték az okos emberek munkáját, becsatornázták az erőforrásokat és lefölözték a hasznot. Ez a kapitalizmus receptje.

Örömhernyó 2020.11.07. 07:45:38

@Dee_: Nem tudom te melyik posztot olvastad, de ebben a posztban a magyarországi egyetemre került kisebbik gyerekről is írt, de csak negatív színben. Ha csak az amerikás lányáról írt volna ilyen ömlengően, akkor egy saját vágyait a lányával megvalósító anya képe rajzolódna ki, de mivel emellett a magyarországi mélyzuhanást is belekeverte meg sajnálkozott a kisebbik gyereke sorsa miatt, nem is értem miért a határátkelőre írt.

@Almandin: Végre valamiben egyetértünk. Én kitűnő tanuló voltam, szép baránőim voltak (nem kevés), külföldi karrierem van, jól keresek, de én lecsapnám azt, aki engem állít példaként egy nem annyira sikeres ember elé. Sajnos ez itt, ahol élek (Ázsia) nagyon megy, aki kétkezi munkás, az lúzernek van beállítva. Közben rengeteg diszfunkcionális magánéletű diplomást ismerek. Mindenkinek magának kell megtalálnia az élete értelmét. Valakinek az anyaság az. Másoknak a folytonos utazás. Nem kellene egy mércével mérni mindenkit.

Almandin 2020.11.07. 19:33:05

@Örömhernyó: Nemcsak kelet-ázsiai sajátosság az, hogy lúzernek tartják a kétkezi munkát végzőket. Nálunk is megvan ez. Az utóbbi 20 évben a magyar fiatalok nagy része azért szerez diplomát, mert anélkül egy lenézett valaki lesz. Még a párválasztásban is rosszabbak az esélyei, különösen, ha férfi. Az igazán kemény fizikai munkákra, mint pl. az építőipari segédmunka, vagy a mezőgazdasági napszámos munkák, magyar embert már alig találni, vendégmunkások végzik ezeket, többnyire feketén. Ez a nyugati tendencia az elmúlt 20 évben begyűrűzött hozzánk is. Román, ukrán vendégmunkások végzik főleg ezeket a munkákat, de onnan is csak a legtanulatlanabb réteg jön ide ilyen munkát végezni. A magyar ma már bizonyos szint alatti munkákat nem vállal el, inkább él a szülei nyakán.
Ez első látásra elítélendőnek tűnik, de aki-hacsak nem a társadalom legalján elhelyezkedő környezetből jön-elvállal akár ideiglenesen is ilyen munkát, az akkora státuszvesztést szenved el, hogy nagy eséllyel nem tud többé visszakapaszkodni arra a szintre, ami az ő társadalmi közegének megfelelő. Ez pedig magával hozhat egy elszigetelődést is, mert emiatt nem fog megfelelő társat találni, elfordulhatnak tőle a barátai, a sikeresebb rokonai. Önmagában nincs olyan, hogy alantas munka (mármint a tisztességesekre gondolok), de a társadalomban mégis van egy rangsor, egy tanár magasabb státuszú, mint egy kukás. Pedig mindkettőre nagy szükség van a társadalom működéséhez. Aki pedig túlzottan lecsúszik, azt a társadalom megbélyegzi és a helyzete csapdává válik.
A mai, kapitalista rendszerben alkalmazottként egy gyári munkás nem is kereshet annyit, hogy az alapvető megélhetési szintnél jobban éljen. Hiába vált munkahelyet, mindenhol ugyanaz várja és emberileg sincs megbecsülve, le van nézve. Kétkezi munkásként csak akkor van esélye jobban élni, ha szakmunkás és saját vállalkozást indít. Illetve a paraszt is élhet jól, ha elég nagy földet bérel és ügyes a gazdálkodásban. A mai társadalomban az emberek egymást a vagyon, jövedelem és a fogyasztási színvonal alapján ítélik meg, ezért már nálunk is lenézik az egyszerű munkásembert. A fiatalok ezért is menekülnek a diplomaszerzésbe.

Örömhernyó 2020.11.08. 07:38:25

@Almandin: Nem a segédmunkáról beszélek, bár fehér országokban az se szégyen, bár nem is ok a büszkeségre, de azt nem gondolom, hogy Magyarországon annyira lenéznék a szakmunkást. Nem a segédmunkást, hanem szakmunkást. Sőt. Inkább a bölcsész-ruhatár szakosokat nézi le mindenki, a többi diplomás is.
Egy villanyszerelő, víz-gáz-központi fűtés szerelő, burkoló, CNC programozó (ami egy tanfolyam), hegesztő igenis megbecsült ember minden fehérek lakta országban. Amerikában is egy plumber vagy klíma és fűtésszerelő simán jobban keres, mint egy liberal arts végzettségű, szügyig eladósodott fiatal.
Ázsiában viszont nagyon lenézik a szakmunkásokat. Ennek az eredménye, hogy sok fiatal elmegy valami semmit sem érő főiskolára tanulni valamit, amivel aztán semmit sem ér. De diplomásan meg már nem hajlandó szakmunkát, segédmunkát, gyorséttermi vagy vendéglátóipari munkát végezni, mert hát nem azért járt főiskolára.

Sok ember boldogabb életet élne, ha nem mások elvárásai szerint élne. De hát fiatalon az ilyen behatások, hogy mindenszar, ami Magyarországon van, beleértve az egyetemi oktatást is, amire a posztoló kisebbik gyereke felvételt nyert. Szart se ér, mélyzuhanás stb. Jó kis kezdőlökés az élethez.

Almandin 2020.11.08. 16:54:15

@Örömhernyó: Én nem így látom. Magyarországon is létezik a nem diplomások lenézése. Emberfüggő, hogy ki kit néz le és miért. Én tendenciákról beszélek. Nem tudom, hogy mit értesz büfé-ruhatár szakon, de sejtem. Azt láttam régen is, hogy eléggé lenézed a bölcsészdiplomásokat. Ez a te fejedben létezik, mert sokan nem nézik le őket. Hajlamos vagy a hasznosság elvén gondolkodni, csak azt értékelni, aminek pénzbeli, profitbeli haszna van. A műemlékvédelmet is feleslegesnek tartod, ez jól látszott a Notre-Dame kapcsán közzétett véleményed kapcsán.
A másik probléma, hogy túláltalánosítasz. Ázsiáról, mint valami egységes kultúrájú és szokású helyről beszélsz, pedig egy afgán és egy japán mentalitása, életszínvonala, szokásai között hatalmas a különbség. Ázsián belül a kulturális különbségek sokkal nagyobbak, mint Európa régiói között, pedig pl. a svéd és a délolasz mentalitás közt is vannak jelentős különbségek.
Azt se lehet kijelenteni, hogy a "fehér országok", mint olyanok mind egyformán vélekednének a szakmunkákról és azok megítéléséről. Eleve ez a bőrszín alapján való megkülönböztetés is rossz, mert a mentalitás és a bőrszín nem függ szorosan össze (ha valaki azt hiszi, hogy igen, akkor az biológiai rasszista, mert azt hiszi, hogy a külső antropológiai jellemzők határozzák meg a jellemvonásokat). Másrészt Európában is ismert az a jelenség, hogy a gazdagabb országokban már a szakmunkákat is bevándorlókkal és vendégmunkásokkal végeztetik el. Autószerelők, szakácsok, stb. is szinte kizárólag kelet-európaiak vagy valami harmadik világból érkezettek. Az ápolás, gondozás is olyan, hogy Nyugaton szinte nincs helyi munkaerő abban a szektorban. Azzal, hogy ők már nem hajlandók ilyen munkát csinálni, azzal a munkát és az azt végzőket is alacsonyabb státuszba sorolják (még akkor is, ha anyagilag elismerik, de ez se mindenütt igaz). Magyarországra most kezd begyűrűzni ez a jelenség, még nem terjedt el széles körben, de a fiatalok pályaválasztási preferenciáin már meglátszik. Azon is, hogy pl. munkásosztálybeli fiatal férfiak nehezebben találnak tartós kapcsolatot, mert a hasonló helyzetű lányok meg akarják csinálni a szerencséjüket azzal, hogy diplomás embert fognak férjnek. Ez azért lesz itt érdekes kimenetelű, mert a gazdaság és a munkaerőpiac más, mint Nyugaton.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása