Két év Szingapúr, hét év USA – ezen idő alatt lett gimnazistából doktorjelölt Hanna. Történetéről először 2013-ban olvashattatok a blogon, aztán 2018-ban ismét találkozhattunk vele, amikor éppen az Egyesült Államokban diplomázott. Mindkét alkalommal édesanyja számolt be sorsáról, miként most is.
“2013-ban jelent meg először a Határátkelőn az Így ment el a lányom Szingapúrba című írás, ami egy 16 éves székesfehérvári gimnazista lány szingapúri - United World College ösztöndíjas - éveiről mesélt.
Majd ezt 2018-ban az Így veszített el Magyarország egy egyetemistát című cikk követte, ami pont akkor született, amikor Hanna lediplomázott Oregonban. Éppen arra készült, hogy székhelyét a keleti partra helyezi át, ahol a Duke egyetem PhD. hallgatója lett.
Most a Határátkelő szerkesztősége ismét felkért, írjam meg, mi történt azóta. Hanna nem régen töltötte be a 25. életévét. Felnőtt. 9 éve él, tanul, dolgozik külföldön. Egyedül, a családja nélkül.
Mindennapok
A múlt évben a Duke egyetemen átvette második diplomáját, így már nem csak Vegyész, de Civil- és Környezetmérnök (Msc) végzettséget is szerzett. Közben az egyetem harmadéves kutató- mérnök PhD. hallgatója is egyben. Előadásokat tart, tanít, fizikai-kémiai kölcsönhatásokat kutat a mikron skálán, az aeroszol transzport jelenségeket és a felületek szennyeződését modellezi.
A doktorijával párhuzamosan tanul más tárgyakat is, pld. tervezőgrafikát, statisztikát vagy arab nyelvet emelt szinten. Majd pedig gondolt egyet és belekezdett a 3D-s tervezés és nyomtatás technikájába is.
A laborban szükséges eszközök nagy részét ő maga szerkeszti és gyártja. Halmozza az élvezeteket így kihasználta azt a lehetőséget, hogy a Covid miatt az amerikai egyetemek számos kurzusukat tették ingyenessé: mérnöki termodinamikát, kutya etológiát, állattenyésztéssel kapcsolatos kurzust is hallgat.
Sosem értettem, hogyan képes ennyi mindennel egyszerre foglalkozni. De amíg azt látom, hogy boldog és szárnyal: addig nincs aggodalomra okom.
Örökmozgásban: honnan ez a hév?
A szingapúri UWCSEA – ahol a gimnáziumi tanulmányait végezte -, igen magas követelményrendszert állított fel. A világszínvonalú oktatás elvárásait csak úgy lehetett teljesíteni, ha a diákok elsajátították a hatékony munkát és az idővel való gazdálkodást. Ezekre a készségekre a mindennapokban, de Amerikában is nagy szüksége volt.
Mindig pulzál, tesz, megy, ötletel és egyszerre rendszerint több dolgot csinál. Az idejével zseniálisan gazdálkodik. Sokszor hétvégén is éjszakába nyúlóan dolgozik a laborban, mégis mindenre van ideje amit szeretne, és az elmúlt kilenc évben sosem hallottam tőle hogy fáradt, kedvetlen.
Egyre inkább azt érzem, hogy a csendes, zárkózott kislány kinyílt, bátor, határozott és kommunikatív felnőtt lett belőle, aki nem túléli, hanem éli az életet. Otthonosan berendezkedett Amerikában.
Ha azt csináltad, amit szeretsz, akkor csináld azt, amit még szeretnél
Rendszeresen süt, főz. Vegetáriánus konyhatündér vált belőle. A reggeleket futással kezdi és rendszeresen jógázik.
Ami a legjobban kikapcsolja az a puzzle, nyelvtanulás, természet, túrázás, utazás, fotózás, rajzolás, bölénynézés vagy kutya sétáltatás és persze egy jó Boba tea. Az elméleti munkát szereti fizikai munkával levezetni: ezért takarít, lakást fest, kertet rendez, megszereli a porszívót, kerékpárt, de nagyjából bármit a ház körül.
Covid idején az USA-ban
Az egyetemen ingyenesen és azonnal lehet tesztet csináltatni, és rendszeresen tesztelik is a diákokat. Maszkot az egyetem egész területén kötelező hordani, még a természetben is.
Az oktatás szinte teljes mértékben online folyik, Hanna is így tartja az óráit. Egyedül a gyakorlati kurzusokat tartják meg személyesen, alkalmazkodva az egészségügyi előírásokhoz. Ettől függetlenül a laborokban, védőfelszerelésben minden gond nélkül folynak a kutatások.
A Covid első hullámának első három hónapja volt nehezebb, ekkor teljesen bezártak az amerikai egyetemek, a nyár alatt azonban alkalmazkodtak a helyzethez átalakítva a tantervet, a kollégiumokat és a tantermeket, hogy a diákok megkezdhessék a félévet.
Az állam az adófizetőknek Covid-pénzsegélyt utalt, és a Duke egyetem például segítséget nyújtott a haza- vagy biztonságosabb helyre utazóknak és még arra is volt gondjuk, hogy ne csak az útiköltséget fedezzék, hanem az esetleges magasabb megélhetési költségeket is.
Sajnos a járvány – jó időre – minket is szétszakított: 2019 decemberében öleltük meg utoljára és talán 2021 nyarán fogjuk ismét.
Magyar földön
Semmit sem bántunk meg! Semmit sem csinálnánk másképp! Sőt már azért is hálás vagyok, hogy a nemzetközi IB érettségije megszerzése után nem kellett Magyarországnak a lányom!
Egyetlen dolgot sajnálok csupán, hogy a kisebbik itthon lett egyetemista. Élesben látom a két világ közötti óriási különbséget. Az oktatásban, a megbecsülésben, a lehetőségekben, színvonalban, hozzáállásban, önzetlenségben, jó kedvben, bőségben…
Magyarország minden tekintetben mélyzuhan és emiatt egyre szomorúbb vagyok.
Amit megtanultam
Anyaként azt gondoltam, nélkülem megáll a világ és bármilyen helyzetben, rendíthetetlenül és biztosan ott kell állnom a gyerekeim mögött. Meg kell védenem őket az élet arculcsapásaitól, és adott pillanatban feléjük kell dobnom az úszógumit ha a mély és zavaros vízbe lökik őket a történések.
Azt hittem, hogy a szárnyakat segíteni, alátámasztani kell a mozgásban. Éberen jelen kell lenni minden akadálynál. A fészket a két karomban, megunhatatlanul előmelegítve kell tartanom. Hiszen bármikor elfáradhatnak. Úgy gondoltam, egy anya csak akkor lehet igazi anya, ha ilyen.
Találkozásunk elején - amikor Hanna megszületett - a karomban tartott pici lányból sosem lett volna ennyire határozott, erős, összeszedett, tudatos és mindent megoldó 25 éves lány, ha nem engedem, hogy önállóan lépje-élje meg az élete lehetőségeit és ha nem eresztem szabadjára a szárnyakat, hogy saját erőből veselkedjenek neki a magasnak és birkózzanak meg a szembeszél erejével.
Ez az igazi anyaság titka. És nekem nagyon sokat kellett fejlődnöm és formálódnom ahhoz, hogy sikerüljön mindezt elengednem. A mai napig harcolok még önmagammal.
Az évek azért néhány dologban engem igazoltak: bár mindig úgy éreztem, hogy anyai intelmeim, bölcseleti fejtegetéseim haszontalanok és hiábavalók, hiszen Hanna rendszerint csak legyintett ezekre.
Most azonban ennyi idő távlatában mégis mosolygok. Egyre többször meglep azzal, hogy visszahallom saját tanácsaimat, miközben azt - teljes meggyőződéssel - másoknak mondja.
Akkor pedig aztán még szívtájékon kacagni is bátorkodom, amikor anyát túlszárnyaló vehemenciával irányít, menedzsel, okosít másokat. Azért csak sikerült elülteni valamit abból amit neki szántam.
Titokban mégis a föld alatt nevelgette, locsolgatta, hogy aztán a saját tapasztalataiból és anya intelmeiből kotyvasztott tápoldattal megerősítse azt.
Ilyenkor az emberben kialakul egyfajta megnyugvás. Annak a biztos tudata, hogy ez a gyermek nem csak külső jegyeiben hasonlít rám. Nem csak arcvonásai és gesztusai másolódtak, hanem továbbvisz belőlem egy darabot, gondolatok sokaságát, egy eszmét, valamit ami én vagyok, ami meghatároz. A lábnyomom benne, általa, túléli földi anyaságom idejét.
Létezik ennél nagyobb ajándék?”
Utazd be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon�Siena, Olaszország �: Csenge #siena #sienaitaly #italy #olaszország
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek