Az embernek az étkezési szokásaival, a gyerekként megszokott ízekkel nehéz szakítani – sokszor keressük azokat az ételeket, hangulatokat, melyek meghatározták fiatalkorunkat. Ez talán még fokozottabban érvényes külföldön, ahol az ízek az otthonra is emlékeztetnek minket.
Más kérdés, hogy az, ami az emlékeinkben él, mennyire igaz, mennyire szépíti meg az azóta eltelt idő. Ennek egyik klasszikus példája a Túró Rudi, aminek kapcsán nemrég Boglárka írt egy posztot, és amiről érdekes (és szerteágazó) beszélgetés alakult ki a Határátkelő Fb-oldalán.
Mi a helyzet a Túró Rudival?
Az Egyesült Királyságban élő Hajnalka (akinek a nyitóképet is köszönhetjük) például azt írta, hogy neki nyolc év után semmi sem hiányzik, ami magyar, mindent megkapnak, amire szükségük van, és nem ragaszkodnak a magyar márkákhoz.
„Ha vettünk is csalódtunk. Egyébként sem a pöttyös az igazi! Ezt nem győztem a fiataloknak is mondani, amíg a Bőrgyógyászati Klinikán dolgoztam” – viccelt.
Mindenesetre elég komoly „minőségellenőrzési vita” alakult ki ennek kapcsán. Krisztián szerint például a mai Túró Rudi gejl és fos, egyébként is a Leith Walkon található lengyel boltban van eredeti (és finom) orosz.
András a saját márkás rudik mellette tette le a voksot, mondván, közülük több sokkal finomabb is, mint a pöttyös, nemcsak jelentősen olcsóbb. Angela pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a rudit otthon is meg lehet csinálni, már egész jó receptek vannak.
Botond azt írta, neki egyáltalán nem hiányzik, sosem szerette: „Nem tudom, miért van oda mindenki érte”. Ibolya is azon a véleményen volt, hogy senkinek sem hiányzik a Túró Rudi.
„Először is lehet kapni a magyar boltokban! Másodszor hiába lett ’hungarikum’, a más nemzetiségűek nem csorgatják a nyálukat érte. Harmadszor ez már rég nem a klasszikus Rudi, csak valami kutyulék” - fogalmazott.
Anitának sem hiányzik a rudi, „de tegnap este egy hónap otthonlét után kinyitottam a hűtőt és kerestem. De hát ez nem anyu hűtője”.
Erzsébet egy trükköt is elárult, merthogy a rudi szerinte télen jól szállítható és a mélyhűtőben sokáig eláll.
Péter egyszerűen csak „cukor vacaknak” minősítette az édességet, mondván, egy 30g-os pöttyös Túró Rudiban 11g a cukor és a bevonat is gáz, mely nem valódi csokoládé, hanem „kakaós étbevonómassza”, ami a csokoládé gyengébb minőségű helyettesítő terméke, melyben a kakaóvajat a lényegesen olcsóbb hidrogénezett növényi zsírral helyettesítik.
Na jó, de akkor mi hiányzik?
Renátának például a tarhonya és a Nógrádi ropi hiányzik. „Mondjuk nekem gyerekkoromban a ropi volt a kedvenc ételem, anyukám még Olaszországba és Spanyolországba is küldött utánam” - írta.
Gabriellának a magyar cukrászdák hiányoznak, Sándornak már azok sem, mióta az év sütijében hosszú hajszálat talált, a kókuszgolyó savanyú volt, a torta tésztája száraz, mindez egy hírös cukrászdában.
Jánosnak az első pár évben ugyan hiányzott a rudi, ma már nem. „Olyasmik hiányoznak, amiknek vagy az alapanyagait nem tudom beszerezni, vagy az enyémnél komolyabb konyhai felkészültséget igényelne. Szóval most gesztenyepüré meg lecsó után csorog a nyálam...”
Mondjuk nincs könnyű helyzetben, hiszen Dubaiban él, Angliában és Lengyelországban a beszerzés neki sem okozott komolyabb gondot, hiszen voltak megfelelő boltok, vagy ha úgy alakult, akkor éttermek.
A Németországban élő Marcsi arra hívta fel a figyelmet, a Lidlben, Kauflandban szentesi magyar TV-paprikát tudnak venni, ráadásul a paradicsom is finom ott (igaz, nekik a kertben terem igazi bioparadicsom).
A Hollandiában élő Lillának időnként inkább a kakaós csiga, a kőrözött, a tepertő, vagy a csalamádé hiányzik olykor. „Megcsinálhatnám vagy vehetnék, de inkább otthon eszem ezeket” – tett hozzá.
Josénak néha hiányzik a feeling meg az íze, „persze ilyenkor benyomok valami francia sütit, Paris-Brest pl. és minden ok”.
A Németországban élő Kati szerint akinek a magyar konyha hiányzik, az menjen ki a konyhába és főzzön. „Sokan írják, máshol nem lesz olyan a marhapörkölt. Hát nem tudom... Én Egyiptomban, Svájcban és Ausztriában is ugyanolyan marhapörköltet tudok csinálni, mint Magyarországon” – mesélte.
Éva Írországból arra panaszkodott, hogy náluk a hagyma például édes és a boltban kapható pirospaprika sem ugyanolyan. „Nem riadok vissza semmitől, de nehéz magyarosat főzni. Az első itt főzött gulyáslevesem olyan édes lett, hogy csak néztünk... Úgyhogy nem ilyen egyszerű a leányzó fekvése” – vélekedett.
Helgának Kanadában élve inkább hiányoznak a termálfürdők, mint a Túró Rudi (amit állítása szerint egyébként ott is lehet kapni).
Az Egyesült Királyságban élő Réka csak Magyarországon eszik magyar kaját (évente egyszer, de akkor a látogatás idején minden nap), egyébként nem jár magyar vagy lengyel boltba sem.
„Nekem Magyarország hiányzik”
Ádám ironizált egyet: „nekem nem hiányzik csak a lecsó, meg a rendszeresen küldött konzultációs ív”, míg Anikó leginkább a családját hiányolja.
A Németországban élő János már-már filozofikus magaslatokba emelkedve annyit írt: „Nekem inkább az hiányzik, hogy Németországban minket emberszámba vegyenek. Ja, hogy itt szerinted megbecsülnek? Akkor tanuld meg jobban a német nyelvet és rájössz!”.
Olivér egész kis listát írt: „A sárga csekkek, kátyús-életveszélyes utak, ideges alkesz csalódott emberek. Meg a pénztelenség. Szúnyogoktól, bogaraktól hemzsegő erdők, kilátástalanság, jövőkép nélküliség, helyben járás. Ezek nagyon. Ja, nem. Amúgy semmi.”
A legszebb végszót alighanem az Angliában élő Gyöngyi adta meg: „Nekem Magyarország hiányzik. Jó lenne haza menni és otthon élni. Kár hogy nincs lehetőség rá.”
Utazd be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon�Prága, Csehország �: Judit #csehország #czechrepublic #prága #prague
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek