Külföldön élve sokan panaszkodnak arra, milyen nehéz a helyiekkel komolyabb barátságot kötni. Ami egyrészt igaz, másrészt számtalan példa bizonyítja, hogy egyáltalán nem lehetetlen. Az alábbiakban következzen négy történet Dániából, melyek azt bizonyítják, igenis lehetséges mély barátságokat kötni.

Fernanda Secca (Brazília) - Marie Peschardt

A 32 éves Fernanda 2017 elején költözött Dániába. Egyik első dolga volt, hogy találjon egy helyet, ahol hódolhat még otthonról, São Paulóból hozott szenvedélyének, a rúdtáncnak.

A 29 éves Marie lett az oktatója, de még hosszú idő eltelt addig, amíg rájöttek, milyen jól kijönnek egymással.

„A heti néhány alkalom olyan kapcsot alakított ki köztünk, ami óhatatlanul személyessé vált. Most már mindent együtt csinálunk. Hetente többször együtt lógunk, együtt utazunk, vacsorázni, bárokba, táncolni járunk” – mesélte Fernanda.

„Azt hiszem, a barátságunk azért jöhetett létre, mert mindketten nyitottak voltunk az emberekre és a kapcsolatépítésre” – tette hozzá a brazil hölgy, aki egyébként nem gondolja, hogy a dánokkal különösebben nehéz lenne barátkozni.

„Nincs semmi titok, a dánok nem földönkívüliek. Azt gondolom, segít, ha az elején sikerül olyan közös dolgot találni, ami összeköt. Az emberek az ilyesmire nagyobb eséllyel reagálnak, mint egy random fecsegésre” – vélekedett.

„Néha megéri kockázatot vállalni és spontán módon meghívni egy érdekesnek tűnő embert kávéra vagy egy italra. Néhány dán még értékeli is a spontaneitást, mert itt elég kevesen ilyenek” – mondta Fernanda.

Más kérdés, hogy ezzel csínján kell bánni, mert a dánok jellemzően szeretnek tervezni, akár hetekre előre is, azaz nagyon óvatosan kell kiválasztani azt, akivel ilyen spontán kalandba kezd az ember.

Marcele Rask (Brazília) - Jasmine és Carina

A szintén brazil Marcele a Danske Bank menedzsereként a pénzügyi bűnelkövetéssel és szankciókkal foglalkozik. Még előző munkahelyén találkozott Jasmine-nel és Carinával, akikkel ugyanazon az osztályon dolgoztak.

„Az egyik dolog, ami összekötött minket, az a kíváncsiság és az új dolgok kipróbálása iránti igény volt. Beiktattunk úgynevezett kalandnapokat, amikor közösen próbáltunk ki valami újat. Nem kellett menőnek vagy őrültnek lennie” – mesélte Marcele.

Havonta két-három alkalommal mentek el így együtt közösen, hol mind a hárman, hol csak ketten. Sokat segített, hogy Jasmine és Carina is nyitottak a világra, ami segített abban, hogy egy külföldivel barátkozzanak.

„Jasmine élt néhány évet külföldön, maga is expat volt. Carina nemzetköz cégeknél dolgozott, megszokta az expatokat” – emelte ki Marcele.

Eleinte angol és dán keverék nyelven beszéltek, ám mióta egyre jobban beszél dánul, inkább a helyi nyelv felé toldott el a kommunikációjuk. Marcele szerint sokat segített a dán barátságok kialakításában a nyitottsága is.

„Expatként nagyon fontos, hogy nyitott legyen az ember – nyitott mindenre és bármire, ne csak üljön otthon az országot, a nyelvet, az ételt szidva” – tette hozzá.

Ashley Norval (Ausztrália) - Mia Garner

A 31 éves Ashley nem sokkal azután találkozott a 28 éves Miával, hogy egy évvel ezelőtt Koppenhágába érkezett Ausztráliából. Az egyetemen egy csoportba osztották be őket, azóta jó barátok.

„Heti két-három alkalommal találkozunk, és mindenféle dolgot művelünk együtt. Utazunk, vacsorázunk, moziba megyünk, vagy csak felugrunk egymáshoz. Néha sétálunk vagy futni megyünk, esetleg eszünk egy fagyit vagy üldögélünk a parkban” – mesélte Ashley.

Az ausztrál nő szerint gyakori félreértés, hogy csak azért, mert a dánok nem akaszkodnak az emberre, ne lennének nyitottak az új barátságokra.

„Szerintem a dánok nem akarnak betolakodni a másik személyes terébe, de meggyőződésem, hogy ha kedvesen meghívja őket az ember és biztosítja arról, hogy az nem tolakodás, akkor rendben van” – tette hozzá.

Ashley szerint a Dániában élő külföldieknek rá kellene jönniük, hogy nekik kell megtenni az első lépést.

„A dánok is jól fogadják, ha érzik, hogy az ember megteszi a szükséges erőfeszítést a kultúrájuk megismerésére” – vélekedett, ugyanakkor elismerve, hogy ausztrálként talán könnyebben elfogadják, mintha másik országból érkezett volna.

Camila Witt - Emilie Møllenbach

A 36 éves Camila és Emilie egy munkahelyi kávégép mellett találkoztak. Mindketten komoly egyetemi háttérrel érkeztek, így első beszélgetéseik főleg tudományos dolgokról szóltak.

Aztán jöttek a közös séták, a csokoládékészítés, a vacsorák, vagy egy csésze tea egy kávézóban.

„Semmi elegáns nem volt, csak élveztük egymás társaságát. Szerintem mindketten örültünk annak, hogy ott vagyunk a másiknak és nem csak telefonon” – mondta Camila.

Szerinte sok külföldi tévesen úgy véli, hogy mivel a dánok elfoglaltak vagy tele van a naptáruk, ezért nem is nyitottak a barátkozásra, de ez nem igaz, egyszerűen csak kicsit több tervezést igényelnek.

„Ezt meg kell értenünk, ha olyan országból érkeztünk, ahol spontán módon lehet azt mondani, menjünk el bulizni ma este, vagy munka után igyunk meg egy sört” – magyarázta.

„Nagyon fontos ezzel tisztában lenni és proaktívan meghívni őket és nem elutasításként megélni, ha azt mondják, azon a héten nem érnek rá, mert őszintén szólva sokszor tényleg tele a naptáruk. Azaz meg kell találni a megfelelő időt rá, ami lehet, hogy három hét múlva lesz, de lesz” – mondta Camila.

Barátkozni tehát nem lehetetlen, de fontos, hogy tisztában legyünk a helyi sajátosságokkal és ne adjuk fel.

(Fotó: pixabay.com/Foundry)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.