oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2020. szeptember 17. 06:30,  Három év Bangladesben 82 komment

2020. szeptember 17. 06:30 Határátkelő

Három év Bangladesben

Egy ország, amely állandóan a katasztrófa szélén lebeg, ahol a vallási korlátok és a tiltott élvezetek mellett még egy expat-buborékban élve is elképesztő élmények érik az odaköltöző magyart, derül ki Erika posztjából.

banglades_dakka_foto_pixabay_com_alit22.jpg

„Mielőtt Bangladesbe költöztünk volna, szinte semmit nem tudtam az országról. Dél-Ázsia, trópus, ruhagyárak. Még annyi rémlett, hogy muzulmán ország, és hogy Dakka a főváros. Jártam korábban Thaiföldön, Laoszban, így valami hasonlóra számítottam, párás, meleg, emberi léptékű világra, esetleg néhány felhőkarcolóval.

Ezek után a valóság igazi kultúrsokk volt. Gondolatkísérletként képzeljük el, hogy Magyarország és Szlovákia területét összeadjuk, és odatelepítünk 167 millió embert.

Aztán toldjuk meg egy emelkedő tengerszinttel, ami minden évben elvesz vagy száz négyzetkilométert a művelhető földterületből, és adjunk a népességhez évente plusz kétmilliót. Az eredmény Banglades.

Ebben a dugig tömött világban is a legzsúfoltabb a főváros, Dakka, egy 17 milliós betonrengeteg. Banglades Indiát és Kínát utánozza, ők a nagy példaképek, a gyors és szertelen gazdasági növekedés minden hátulütőjével.

Ez a beszámoló nem feltétlenül kínál hasznos információkat. Nagyon kevés külföldi jut el Bangladesbe, és ők általában négy jól behatárolható kategóriába tartoznak: vagy nemzetközi szervezeteknek, nagykövetségeknek, civil szervezeteknek dolgoznak, vagy a számos ruhagyár valamelyikében mint mérnök, egyéb szakember.

Egy orosz kontingens az ország első atomerőművét építi, a kínaiak utakat es hidakat. Erre jár még elvétve néhány tanár és misszionárus. Slussz, más nem jön Bangladesbe, a helyi turisztikai hivatal jelszava szerint: „Látogasd meg Bangladest, mielőtt a turisták megérkeznek.”

Élet a buborékban

Mi az első kategóriába tartoztunk, így már érkezésünk előtt eléggé leszűkült, milyen lesz majd az életünk Dakkában. Lakás a munkahelytől számított 1 kilométeres körön belül, máshol a biztonsági előírások nem engedik. A gyereknek francia vagy amerikai iskola, más nincs.

Még meg sem érkeztünk, már ajánlottak autót, lakást és házvezetőnőt: a kollégák egymásnak passzolják ezeket, amikor távoznak. A legjobban az zavart meg, hogy a hivatalos instrukciók szerint nem ajánlott az utcán sétálni.

Hogyhogy nem lehet az utcán sétálni, kérdeztem egy jövendőbeli kollégát emailben. Minek sétálnál az utcán, úgyse lehet sehová se menni, hangzott a cseppet sem biztató válasz.

Szerencsére a sétatilalom nem tartott sokáig, megérkezésünk után egy évvel már nagyjából minden biztonsági korlátozást feloldottak, amiket egy 2016-os terrortámadás után léptettek érvénybe.

Nagy megkönnyebbülés volt, nem csak azért, mert utáltam mindenhova autóval menni, a folytonos szervezést, de azért is, mert egyszerűen szeretek sétálni. Még a nem túl barátságos dakkai utcákon is.

A gazdag negyed

Voltaképp nem is Dakkát kéne írnom, hanem Gulsant. Gulsan a dakkai gazdag negyed, két szomszéd kerülettel alkotják az elit városrészt. Amit én zsúfoltnak és piszkosnak láttam, az a helyi viszonylatban kiemelkedően tágas és tiszta volt.

A legtöbb külföldi élete erre a három negyedre korlátozódik, és nagyon ritkán hagyják el a „gulsani buborékot.” Gulsanban található a legtöbb expat klub, ahol a szerencsés klubtagok úszhatnak, napozhatnak és fogyaszthatnak alkoholt, de erről még később.

Lakást a fenti korlátok tükrében gyorsan találtunk, már csak azért is, mert a bemutatott apartmanok nagyon hasonlítottak egymásra. Mind óriási nagy volt, népes családra és szolgálókra méretezve.

Mi hárman csak tévelyegtünk a 250 négyzetméteren. Ami kifejezett áldásnak bizonyult a hosszú téli és monszunos napokon, amikor a légszennyezettség vagy a zuhogó eső miatt nem hagyhattuk el a lakást, és a kisfiam rohangálhatott a hosszú folyosókon.

Amit nagyon szerettem még a lakásunkban, az a kilátás volt egy szép nagy, bár nem valami tiszta, zöldvízű tóra, és a tó mögött a szomszéd negyed toronyházaira.

Szintén szerettem a naplementéket, amikor egyszerre három irányból zendült fel a mecsetek imára hívó szava, és a furcsa dallam meg a vörös napfény együtt megfoghatatlanul egzotikus hangulatot adott.

A dakkai ingatlanvadászat egyetlen kényes pontja, hogy van-e építkezés a közelben. Erre alaposan figyelmeztettek minket, Dakkában ugyanis a munkaerő olcsó, és a legtöbb építkezés 24/7 munkaidőben folyik.

Ráadásul a zsúfolt utak miatt építőanyagot kifejezetten csak éjszaka engedélyezett szállítani. Márpedig azokat a betonelemeket meg vascsöveket, amiket éjszaka hoznak, éjszaka is pakolják le, irdatlan zajjal.

A mélypont

A figyelmeztetés tehát jól jött, kivéve, hogy Dakkában nincsen építkezésmentes terület. Nálunk egy évig csend volt, de a második évben lerombolták a környező házak egyikét, és nekiláttak egy újabb felhőkarcolónak.

Szinte ugyanebben az időben a munkahelyi ablakom alatt is építkezés kezdődött. Ez volt dakkai életem abszolút mélypontja, sokáig tartott, amig kilábaltam belőle. A munkahelyi probléma különösen érzékenyen érintett, mivel ott az építési munkálatok szó szerint az ablaktól három méterre zajlottak.

A dakkai zsúfoltság nem vicc, a nagy böhöm épületek egymáshoz olyan közel állnak, mint a sevillai sikátorokban. Második emeleti íróasztalomtól három méterre növekedtek a vasbeton szálak és a bambuszpóznák, dolgoztak a flip-flop papucsos építőmunkások.

Egy évbe telt, mire sikerült irodát cserélnem. Aztán nem sokkal utána beütött a koronavírus, és otthonról kezdtünk dolgozni, de ez már másik történet.

Iskolaválasztás

Iskolát hasonlóan könnyű volt találni. Megnéztük az amerikait, ami nagy és remekül felszerelt volt, és a franciát, ami kisebb és barátságosabb. Húzódoztam a francia nyelvtől, de a költségek végül eldöntötték a kérdést.

Az amerikai annyira drága volt, hogy a munkahelyem biztosította, igazán bőkezű kereten felül még egy jobb vidéki lakás árát költöttük volna az iskolára három év alatt. Ezért aztán maradtunk az olcsóbb franciánál.

Panaszunk nemigen volt rá, a tanárok többségben franciák voltak és nagyon jól képzettek, a tanrend az én ízlésemnek túl szigorú, de azért szót lehetett érteni a tanárokkal, hogy ne hajszolják a gyereket.

A kisfiam sok barátot szerzett, akikkel leginkább angolul beszélt, így a három év alatt sokkal jobban megtanult angolul, mint franciául. Talán túlságosan is jól. Az angol gyakorlatilag első nyelvvé lépett elő, és minden kínos erőfeszítésem ellenére is háttérbe szorította a magyart.

De ez alighanem bárhol így történt volna, ahol az iskola nyelve nem magyar, és ahol elvétve sincsenek magyarok. A legközelebbi magyar nagykövetség Dakkától majdnem 2000 kilométerre, Új-Delhiben található, és a három év alatt csak két magyarral találkoztam, sajnos egyikük sem maradt sokáig.

Szerettem a francia iskolát azért is, mert oázis volt a dakkai káoszban. Az udvaron pár mászóka, füves focipálya, kis tankert, mindez elmondhatatlan luxus a zsúfolt dakkai környezetben.

Szerettem, amikor én vittem a fiamat iskolába, elálldogálni az iskolaudvaron, és élvezni a relatív tágasságot magam körül. Szerettem nézni a gyereket, ahogy játszanak, igazi vegyes kavalkádban. A fiam barátai között volt bangladesi, francia, indonéz, japán, kenyai, és számára az idegen országok és nyelvek igazán nem látszanak idegennek.

Csótányok és hangyák

Dakkai életünk sok tekintetben nagyon kényelmes, sokban nagyon kényelmetlen volt. Egyrészt messze jobban éltünk, mint a helyiek 99,99%-a, amitől még rosszabb napjaimon is nagyon szerencsésnek éreztem magam.

Igazi luxusként volt házvezetőnőnk, aki takarított, mosott, vasalt. Erre a helyi viszonyok mellett szükség is volt. A lakást naponta fel kellett mosni, hogy ne faljanak fel a csótányok és a hangyák.

A főzéshez először vizet kellett forralni, órákon át, vagy kannában vásárolni, vége-hossza nem volt a háztartási teendőknek. Aztán arra is rájöttünk, hogy a francia iskola délután háromkor végez, a mi munkaidőnk viszont nem ér véget ilyen korán.

Az ája

A napközi ismeretlen intézmény Dakkában, a gazdag gyerekeknek „ájája” van. Az „ája” inkább dadus, mint bébiszitter, gyakran csecsemőkortól kamaszkorig a családdal marad. Szerencsére a mi házvezetőnőnk remek gyerekfelvigyázónak bizonyult, így ő lett a kisfiam ájája (persze a háztartási teendők egy része így visszaszállt ránk).

A kisfiam imádta az ájáját, persze leginkább azért, mert dadusunk fejében az én négyéves fiam volt a főnök, ő a beosztott, és a kisfiam minden óhaját teljesítette. Dugnom kellett az édességet előle, vagy ez egészet odaadta volna a fiamnak egy szavára. Három év alatt elértük, hogy legalább néha nemet mondjon a gyereknek, de azért a főnök-beosztott felállás végig keveset változott.

Viszont csodálatosan játszott a fiammal, képes volt órákig legózni vagy mocsarat építeni párnákból, amire, bevallom, nekem nem mindig futja a türelmemből. Az ájánk volt a messze legnagyobb luxus a dakkai életünkben, és noha a helyi viszonyok szerint nagyon tisztességesen fizettük, még csak drága sem volt.

Emlékezve korábbi európai életünkre, meg hallgatva a barátaimat, tudtam, mennyire szerencsés, hogy nem kell napközit keresgélni, vagy rohanni jóval munkaidő vége előtt, hogy még épp elcsípjük az óvodazárást. Nem beszélve arról, ha a gyerek kicsit beteg lett, nem kellett azon izzadni reggel, melyikünk maradjon otthon, és vonja a fejére a főnök haragját.

Ájánk munkakörváltása folytán a bevásárlást és a főzést megtartottam magamnak. A „delhi gyomor” (Delhi belly) mintájára a dakkai gyomor is külön jelenség, nálam gyakorlatilag három évig tartott. Még akkor is gyakran elkapott egy körre, amikor csak konzervet és rizst ettem.

Valószínűleg a helyi palackozott víz sem volt mindig megbízható, sőt a férjem szerint a puszta levegőtől is megfájdult a gyomra olykor. Ez elvezet ahhoz, ami dakkai életünk fő kényelmetlensége volt, és amit a környezeti ártalmak gyűjtőnév alatt lehetne összefoglalni.

A fejlődés rettenetes ára

Banglades őrült tempóban fejlődött az utolsó évtizedekben, annyira, hogy 2024-re várhatóan kikerülnek a legkevésbé fejlett ország kategóriából (ha a koronavírus nem tesz ennek keresztbe).

Egy főre eső jövedelem terén már felzárkóztak olyan országokhoz, mint Kenya, Üzbegisztán vagy Nicaragua, egyik sem éppen Svájc, de azért messze esnek az igazán szegények klubjától.

Viszont ennek a fejlődésnek Bangladesben rettenetes ára volt. Többször volt alkalmam meglátogatni a Dakkát övező ipari körgyűrűt: gyakran három-négy órába tellett átjutni ezen a negyven kilométeren.

Vas és acélkohók, hajóbontó műhelyek, téglagyárak, bőrgyárak, és persze a híres ruhagyárak. A levegő vastag, sárga, fojtó, mindenhol óriási szeméthalmok. Végeláthatatlan teherautósorok araszolnak lépésben a nyersanyaggal vagy az áruval.

És ebben a pokoli környezetben emberek, családok élnek. Jobbára gyalog járnak a gyárakba dolgozni, a nagy torlódás miatt oda se jutnának busszal, így aztán a gyárak tövében laknak, a döbbenetes szennyezés és szeméthalmok közepette.

Kora hajnalban fantasztikus látvány volt a több ezernyi színes kendős fiatalasszony, ahogy munkába igyekeztek az út mentén. Csodáltam, hogy képesek papucsban gyalogolni az egyenetlen, piszkos, olajos talajon, gyakran gyereket cipelve, közben még arra is vigyázva, el ne sodorják őket az óvatlan teherautósofőrök.

A munkaerő olcsó, a gyárakban gyakran semmi sincs gépesítve. Egy folyami hajós kirándulásunkon láthattam közelről is a hajóbontó műhelyeket. A módszer nem komplikált, pár száz flip-flop papucsos munkás kis kalapácsokkal nekiesik, és szétveri a hajót.

Nem szólva Dakka félmillió biciklis riksájáról: a sovány, gyakran beteges külsejű riksa-wallák gyakran két-három utast is elvisznek pusztán izomerővel.

Az ország más részein is vannak ipari negyedek, egyre több. A környezetszennyezés elképzelhetetlen, adatokat se nagyon gyűjtenek róla. Ottlétünk első évében még vásároltunk helyi tejet, joghurtot, lasszi-féle italokat.

Aztán a bangladesi felsőbíróság felfüggesztette gyakorlatilag az összes helyi tejtermék forgalmazását, mert az ólom és egyéb szennyeződés szintje jóval a határérték felett volt a mintákban.

Pár nappal később a Legfelsőbb Bíróság egy párhuzamos (de nem publikált) vizsgálatra hivatkozva feloldotta a tilalmat, és az ügy eltűnt az újságokból. Attól kezdve nem vettem helyi tejet, csak az ausztrál import dobozosat. Nagy csapás volt, nemcsak az ausztrál tej ára miatt, de azért is, mert a karbonlábnyomunk rögtön három méretet nőtt.

Az evés mint központi probléma

A kiegyensúlyozott étrend és az élelmiszerhigiénia és -biztonság szempontjait nem lehetett összeegyeztetni Dakkában. A fehérje, a zöldség és gyümölcs volt a legnehezebb.

A hús mindig megbízhatatlan volt, egy különösen undorító alkalom után alig mertünk venni. Import sajt, import halkonzerv, nagyjából ez volt biztonságos, de kicsi volt a választék, sokszor majdnem semmi.

A helyi zöldség és gyümölcs néha finom volt, néha nem, de gyakran okozott gyomorproblémákat. A mangót például vegyszerekkel gyorsérlelték, a licsi botrányt kavart a szomszédos Indiában, amikor gyerekek tucatjai haltak bele egy különös mérgezésbe.

Gyakran maga a talaj volt olyan szennyezett, hogy az abból származó termények egészségkárosítók lehettek. Konzervet megint keveset lehetett kapni, és ritkán jó minőségűt.

Az evés mindvégig központi probléma maradt, amíg Bangladesben éltünk, és minden európai látogatásról tömött bőröndökben hoztuk az ennivalót. A helyiek nagyon büszkék a mangóra, a rizses csirkéjükre (biryani) és az édességekre, de sajnos rossz alapanyagból nem lehet csodát tenni.

A talaj- és a vízszennyezés a gyomrunkat bántotta, a levegőszennyezés a tüdőtől kezdve minden szervünket. A decembertől március végéig tartó száraz téli időszak volt a legrosszabb, Dakka olyankor le sem került a 10 legrosszabb levegőjű nagyváros listájáról.

Mielőtt odaköltöztünk, el sem tudtam képzelni, mit jelenthet egy lila vagy barna kategóriás szmog. A Budapesten mért legrosszabb fokozatnál kétszer-háromszor volt magasabb a légszennyezettség a téli hónapokban.

Egy félórás utcai séta után émelyegtem, fájt a fejem. Két légtisztító berendezéssel érkeztünk Dakkába, és az első tél után vettünk egy ipari méretű harmadikat.

Szerencsére a munkahelyemen és a francia iskolában is volt ilyen berendezés, ezért a négy fal között nagyjából tudtunk lélegezni. De azért mindig nagyon vártam az első nagy zivatarokat áprilisban, és a nyári monszunt, amikor a rengeteg csapadék megtisztította a levegőt.

Malária helyett dengue-láz

Érdemes még említeni a trópusi betegségeket. Bangladesben a malária ritka, van helyette dengue-láz. Nem tudom, halálozási arány szempontjából a dengue hogyan viszonyul a koronavírushoz, de az biztos, hogy gyerekekre nézve sokkal kockázatosabb.

Szúnyogok terjesztik, használható védőoltás nincs ellene, így aztán életünk folytonos szúnyogellenes harcból állt, krém, szúnyogháló, mindenféle szúnyogcsapdák, mindent bevetettünk.

Augusztus-szeptember a dengue csúcsidőszaka, de volt kollégám, aki decemberben kapta el. Csúnya betegség, két hétig nyomta az ágyat az „enyhe” változattal.

Banglades szépségei

A szennyezés már csak azért is bántotta a szemünket, mert Bangladesben igenis van szépség. A bangladesi himnusz szépen összefoglalja ezeket: mangó, rizsföldek, folyóvizek, sálfák, „Arany Bengál.”

Gyakran volt arany, különösen a monszunesők után, szeptemberben, amikor a zöld annyira erős, annyira harsány, hogy a napfényben aranyzöldnek látszik. A szeptemberi napfény különleges árnyalata még a betondzsungelt is megszépítette.

Én élvezem a párás meleget, így nagyon szerettem a bangladesi időjárást. Az év nagy részében 32 fok, 90% páratartalom, akinek ez kedvére van, annak tökéletes.

Szerettem a nagy viharokat is, sehol nem láttam olyan fantasztikus, felhőről felhőre ugráló villámokat, mint Bangladesben. Csak nem érdemes kibújni az eresz alól, mert villámcsapás okozta halálozások terén Banglades a világ élvonalában van.

Társasági élet

Dakkai életünk gyakran érződött egyhangúnak. Mozi, koncert, múzeum, vagy akár érdekesebb játszóterek, cirkusz, állatkert, mindaz, amit Európában hétvégén csinálna az ember, vagy nem létezett, vagy nagyon mérsékelt élvezeti értékkel.

Múzeum és műemlék volt néhány Dakkában, a Felszabadulási Háború Múzeum még egész érdekes is volt, de ezeken már az első hónapokban túlestünk. Sokáig csak a kisfiam játszótársai jelentették a társaságot, iskola után az áják mindent megengedő szeme előtt hol nálunk, hol máshol fordították fel a lakást a barátaival.

Aztán szerencsére nekünk is lettek barátaink, akikkel leginkább társasjátékozni jöttünk össze. Olykor az expat klubok is rendeztek partikat, a német klub még sörfesztivált is, ami az alkoholtilalom fényében különösen népszerű volt, nemcsak a külföldiek között.

Milyenek a helyi emberek?

Erre nagyon nehéz válaszolni. A gulsani buborékban csak a leggazdagabbakkal találkoztunk, illetve az ájákkal, hivatásos sofőrökkel, bolti eladókkal, összebarátkozni egyik csoporttal sem volt igazán lehetőség.

A szupergazdagok nagy részének a bangladesi mellé volt angol vagy amerikai állampolgársága is, és kinek textilgyára volt, kinek tucatnyi ingatlana Londonban. Ez nem volt a mi világunk.

Helyi barátságaink inkább a francia iskolában és munkahelyi kapcsolatok révén születtek, de valahogy csupa olyan emberrel jöttünk össze, aki jól ismerte Európát vagy Amerikát, és a két világ között létezett. Tisztán látták az ország nehézségeit, és nagyon érdekes volt hallgatni őket ebben a témában.

A bangladesi művelt réteg, akikkel a munkám révén találkoztam, tipikusan angolszász országokban tanult, gyakran híres egyetemeken, és sokan figyelemre méltóan képzettek és profik voltak. Ez volt a törpe kisebbség.

Egy nagyobb csoport, aki leginkább bangladesi egyetemeken tanult, és esetleg pár hónapot töltött külföldön ösztöndíjjal, gyakran a „félszemű király” szindrómától szenvedett: mivel a környezetükhöz képest valóban sokkal tanultabbak voltak, pökhendien viselkedtek, semmi szerénység vagy nyitottság nem maradt bennük. Velük nem volt könnyű együttműködni.

Végül az óriási nagy többség csak nagyon szerény iskolázottsággal rendelkezett. Évente több millió gyerek hagyja el az iskolát még az első 6 osztály befejezése előtt, középiskolai végzettséget kevesebb, mint a gyerekek fele szerez, egyetemit alig néhány százalék.

Ráadásul az iskolai oktatás színvonala rendkívül alacsony, a szülők sokszor minden pénzüket magántanítókra költik, hogy a gyereknek esélye legyen a központi vizsgákon.

A rossz iskolázottság az élet minden területére rányomja a bélyegét, a szolgáltató szektorra, a bankokra, a boltokra. Hiába dolgoznak megállás nélkül - a munkahét gyakran 50-60 órás, és a felügyelők, főnökök folyton az emberek sarkában vannak – a munkavégzés nagyon kevéssé hatékony. Amíg az ország nem kezd el nagyságrendekkel többet költeni az oktatási rendszerre, addig nem is várható változás.

Vallási korlátok és tiltott élvezetek

Banglades muzulmán ország, és bár hivatalosan szekuláris, azért elég sok korlátozás érinti a mindennapi szokásokat. A nők konzervatívan öltöznek, sokan kendőt hordanak, és a nagy fekete niqab sem ismeretlen látvány.

A külföldiektől nem várják el, hogy kövessék ezeket a szokásokat, de azért sortban vagy rövid ruhában sosem mentem az utcára, anélkül is zavart, hogy mennyire megbámulnak.

Leginkább a tengerparton éreztem a korlátokat kényelmetlennek. Bangladesben a trópusi időjárás mellett homokos tengerpart is van, ami kedvelt célpontja a helyi nászutasoknak, de fürödni legfeljebb a férfiak és fiúgyerekek fürödnek, a nők tetőtől-talpig felöltözve sétálgatnak közben, és legfeljebb a lábfejüket dugják a vízbe.

Még burkiniben is szenzációt jelentett volna egy fürdőző nő, pláne európai, így erről fájó szívvel lemondtam. Úszásra maradtak a már emlegetett expat-klubok az úszómedencéikkel.

A másik tiltott élvezet az alkohol volt. Alkoholt az expat klubokban lehetett kapni, illetve a bangladesi külügyminisztérium kvótáival a külön kijelölt raktárházakban.

A raktárházaknak volt valami gyanús jellege, mintha nem is dobozos sört, hanem géppisztolyt árultak volna. Magas betonfalak, fegyveres őrök, és az árut csak lelakatolt vitrinekben lehetett megtekinteni, mintha tényleg veszélyes termékről lenne szó. Mindig nagyon élveztem a raktárházi vásárlás kémfilmekbe illő hangulatát.

Mennyire adtam teljes képet?

Biztosan sok minden kimaradt, főként a kirándulásaim az ország más pontjaira. De ott turista voltam, nem lakos, és inkább három év mindennapjait akartam bemutatni.

Sokat panaszkodtunk Bangladesre, amíg ott éltünk, de az „Arany Bengál” pillanatok sem voltak ritkák. A három év alatt közel került hozzánk az ország, és megrázott minket, amikor távoztunk.

Igaz, a távozás körülményei nem voltak szokásosak, a koronavírus-helyzet miatt gyakorlatilag evakuáltak minket, és nem volt időnk rendesen elbúcsúzni. Hiányzott Banglades, miután elmentünk, hiányzott a párás meleg, a látványos viharok, a tó aranyzöld vize az ablak alatt.

Banglades fiatal ország, csak 1971 óta létezik, és a népesség is nagyon fiatal; a fiatalok pedig, bármennyire is nehéz körülmények között élnek, optimisták. Ez az optimizmus az összes szenvedés ellenére is áthatja a levegőt.

Banglades folyton a katasztrófa szélén lebeg, de ennek ritkán van tudatában. Aligha fogunk visszamenni, és nem is az a turistacélpont, amit teljes szívemből ajánlanék. De különleges három év volt, biztosan nem fogjuk elfelejteni.”

Utazd be a világot a Határátkelővel!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

�Lac de Cleuson �� �: @hedi.csaszar #lacdecleuson #switzerland #svajc #europe #europa #cleuson

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés,

(Fotó: pixabay.com/alit22)

 

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Banglades

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr916203934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dammiel 2020.09.17. 07:41:04

Maga a poszt nem semmi, de kár, hogy nincs fotó.

seigyo_zoufukuki · densha.blog.hu 2020.09.17. 07:43:55

Asszony barátnéja Chittagongban dolgozik a Pou Chen nevű tajvani cipőbérgyártónál (ha van valakinek bangladesi gyártmányú márkás cipője, akkor azt jó eséllyel ők gyártották), aki meghívott minket két hétre.

A HR-nél dolgozik, úgyhogy kb. minden napra jutott 1-2 sztorija, milyen a helyiekkel dolgozni. Kedvencem, mikor a jóember a saját maga által kiállított orvosi igazolással (helyesírási hibák, elütések stb, pecsét nuku) próbálta igazolni a hiányzást és egyszerűen nem értette, miért kellene elmennie egy igazi orvoshoz (pl. a cég által biztosított üzemorvoshoz), ha egyszer maga is írhat igazolást. A helyieknek így elég érdekes elképzeléseik vannak a dolgok működéséről és gyakran tényleg nem értenek semmit a fehér / mongolid ember logikája alapján felépített érvelésekből, tanácsokból. (Pl. Nem kéne 100-al menni, mikor fél méter a látótávolság a szmogban, de azért sietni is kell, mert szokás szerint késésben van. -> Belerohan a pirosnál várakozó farába. -> Csodálkozás, hogy ez hogy történhetett. Mintha nem is lenne túlélési- / veszélyérzetük.)

De amúgy valóban jó nagy szeméttelep az ország (nem csak a városok), pedig azt hittem Manilát nem lehet überelni. Nagyon olyan látnivaló se volt, ami különösebben megfogott volna, vagy úgy éreztem volna, hogy "Igen, ezért megérte órákon át kén-dioxidot szívni...". A legnagyobb látványosság tényleg az volt, hogy mit csinál az utca népe.

Pár képet mondjuk még elviselt volna a poszt.

Arthamyr 2020.09.17. 08:16:40

Érdekes poszt volt, bár sok meglepetést nem tartogatott. Ez számomra marad "no-go zóna". :)

sörm 2020.09.17. 08:43:22

De jó volt, képeket is kérünk!!!

Van egy bangladesi jóbarátnőm, 4 éve jöttek ide, a családjáról rengeteget mesél de az országról nem hajlandó, bárhogy érdeklődöm. Még nem jöttem rá hogy miért, szégyelli, védi magát, nem érzi úgy hogy megérteném, miért?

ChristineK · http://christine-jartamban-keltemben.blogspot.com/ 2020.09.17. 08:53:14

Érdekes poszt. Újabb pont a térképen ahová nem szabad menni, jó tudni.

arncht 2020.09.17. 09:37:58

nem lenne az a penz, amiert en ott x evet eltoltsek... becs egyes keruleteitol is irtozom, inkabb koltoznek vissza gyorbe.

arncht 2020.09.17. 09:39:24

egyik munkatarsam jart indiaban - a delhis turistas fotokrol is az jott at, hogy borzaszto hely, nem is ertem, hogy miert vagynak oda emberek (azt igen, hogy miert jonnek onnan el).

Din Serpahis 2020.09.17. 10:15:28

Csatlakozom a nincs az a pénz táborhoz. Nekem egy imserősöm csinált ilyen körutat a régióban, india-banglades-mianmar. Akkor döntött úgy, hogy elég lesz, és hazajön, amikor reggel a szálloda melletti sikátorból a szeme láttára cipelték ki a halott koldusokat.

Platonica 2020.09.17. 10:20:46

Koszonet a hosszu es erdekes posztert! Kepek nelkul is kulonleges.
Nem tudom, miert, de allandoan a Parazitak cimu film uszott be nekem hangulatilag.

fhdgy 2020.09.17. 10:36:16

Én Új Delhiben dolgoztam összesen 12 hetet. Tudom, Delhi nem Banglades, de a mai poszt alapján sok minden összecseng.

Ráhajthattam volna egy 14 hónapos munkára Bombayben, de amikor az indiai kollégákat arról faggattam, hogy milyen hely Delhi Indián belül és az volt a válasz, hogy a legjobb, akkor azt mondtam, hogy köszönöm szépen, de Bombay úgy veszett! -:)

Mert ha Delhi a legjobb, akkor milyen lehet a többi???

Platonica 2020.09.17. 10:37:59

@Platonica: Vagyis Parasite angolul, magyarul Eloskodok...
Gondolom, a kontrasztok miatt, amik kirajzolodnak a posztban. Abban a filmben sem volt irigylesremelto egyik oldal sem, ill. hasonloan sotet tonusu volt, mint szamomra ez az iras.

Csodabogár 2020.09.17. 10:50:31

Igazán nagyon jó és érdekes poszt, hossza ellenére is érdekes volt olvasni. Posztoló előtt kalapot le, hogy vállalt egy ilyen állást egy ilyen helyen.
Jómagam a párás melegért se lelkesedem, kosszal és nyomorral tetézve meg pláne nem.

almaza 2020.09.17. 11:30:54

Hu bassz, ez rosszabb, mint Jakarta. Egy fel eve majdnem palyaztam egy pozira Dhakaban. Asszem jobb, h nem, bar a tropusok bejonnek

Hari Seldon 2 2020.09.17. 12:20:45

És egyébként most már Banglades így is sokat fejlődött. - El lehet képzeni, hogy előtte hol volt...

2020.09.17. 13:52:38

Szuper kis poszt.

És ha meggondoljuk, hogy az emberek nagyobbik része ilyen meg ennél ilyenebb helyeken/körülmények között létezik...

Elnézést a kormánypropagandáért, de a helyzet az, hogy Mo. tényleg állati menő kis hely, az összes kis kezünket összetehetjük. Ezke vanka. ¯\_(ツ)_/¯

Vrancisco 2020.09.17. 14:59:49

@Nagy kámpics: Hát, igen, a világ segglyukaihoz képest baromi jó hely, de hogy ennek semmi köze sincs a kormányhoz pozitív értelemben, az is fix, sőt... Ilyen gazdasági színvonalat egy általános iskolás osztály is ki tudna préselni az országból, nem beszélve az ország kirablásából, de ezutóbbi meg nyilván nem a fidesznél kezdődött... Szóval ja, jó kis hely Magyarország, ha a föld jelentősebb másik hányadát vesszük viszonyítási alapnak. De lehetne sokkal jobb is, és ez már a jelen kormány felelőssége is...

droid_ · http://matyiszuro.blog.hu/ 2020.09.17. 16:55:56

@Vrancisco: meg ugye azoke is akik itthagyjak ahelyett hogy jobba tennek.

johetnek a kifogasok.

Mikkamak 2020.09.17. 19:49:03

A tökéletes "munkaalapú" társadalom, ahol sok kis szorgos, tanulatlan, flip-flop papucsos végzi azt a munkát, amit esetleg géppel sokkal gyorsabban lehetne (meg mondjuk rendes felszerelésben). Az alapanyagokkal kicsit csalnak (nem a munkások, a fejesek), kicsit buherálnak, na bumm, ha néhány sok emeletes ház összeomlik, ezreket temetve maga alá. Van belőlük másik, nem?

Komolyan: jó beszámoló volt, csak azt nem értem, hogy miért csak francia vagy amerikai iskolából lehetett választani. A volt angol gyarmatokon a brit angol iskola az alap, emellett lehet még amerikai, meg francia.

Az is érdekes, hogy nincs szó víztisztítóról pedig jól jött volna a légtisztító mellé.

Buncog 2020.09.17. 19:49:16

Világot nem látott (látni nem akaró) embernek Magyarország nagyon menő és biztonságos helynek tűnhet. Viszont Los Angelestől Törökországon át az Emírségekig és az egyenlítőn túl Afrikában is, mindenhol magyarként koldusnak éreztem magam a helyi árviszonyokhoz képest. Én, aki Európa közepén élek. Érdekes.

És arra mi lehet a magyarázat, hogy a bangladesi pénz 3,6-szor erősebb, mint a Forint?

_Wasp_ 2020.09.17. 19:49:28

@arncht: mi baj van Győrrel? voltam (éltem) délkelet-ázsiában picit, Budapesten, Belgiumban, de valahogy pont Győrben a legkomfortosabb számomra, pont jó a mérete, már nagyváros, de még nem "olyan" nagy.

sZulamith 2020.09.17. 19:57:59

Köszönöm, nagyon érdekes volt, igaz kicsit elszomoritott az emberek életkörülményei.

Taxomükke (UK) 2020.09.17. 20:16:56

@droid_: Nekem aztán nem a felelősségem, hagyj a hülyeséggel.

Golf2 2020.09.17. 20:47:58

De jó lenne az egész kormánybagázst leszállítani Bangladesbe 1 évre legalább.Hullanának mint a legyek.

midnight coder 2020.09.17. 20:48:53

@Buncog: Az, hogy melyik pénz mennyit ér tökéletesen lényegtelen. Ami fontos az az, hogy mennyit kapsz belőle egy órai melóért. Azért szerintem Budapesten átszámolva euróra azért "picit" többet keres az átlagpolgár mint Pl. Bangladesben, vagy egy random afrikai országban.

droid_ · http://matyiszuro.blog.hu/ 2020.09.17. 20:48:56

@Buncog: az angolok penze meg 10x erosebb mint a svedeke. semmit nem jelent onmagaban.

2020.09.17. 21:00:11

@Buncog:

"mindenhol magyarként koldusnak éreztem magam a helyi árviszonyokhoz képest. Én, aki Európa közepén élek. Érdekes."

Alighanem vagy az van, hogy mo-on is koldusnak érzed magad (ami vacak, és együttérzek, és szebb jövőt), vagy csak amikor világot jársz, torz a látásmódod. Ezt csak te tudhatod.

Azt se nagyon akarom szétszálazni, hogy milyen entitlement dolgozik a háttérben, amiért európa közepiként más élményekre/bánásmódra vágysz... mindegy, messzire vezet, ne bolygassuk.

Viszont amit írsz, az alig kapcsolódik, de ha kapcsolódik, akkor meg inkább fordítva. Attól nem lesz kellemesebb/menőbb/biztonságosabb egy hely, hogy ott sok a pénz. Illetve, nem attól lesz. A legdrágább helyek például jellemzően óriásvárosok, és éppenséggel minden-minden sokkal szarabb ott. Ez nagyon fura felvetés, hogy hohó, a bangladesi pénz 3,6-szor erősebb, ergo magyarország nem menő meg nem biztonságos (meg egyáltalán hogy az ilyesmi az fokmérője _bárminek_). Vagy hogy mivel los angelesben koldusnak érezted magad, ezért los angelesben lakni jobb. Nem teljesen vágom, hogy ezt hogy gondoltad, hát hogy lenne már jobb? Na mindegy. Győr for president. :)

fhdgy 2020.09.17. 21:05:53

@Nagy kámpics: Az jelent-e valamit, hogy pl. a cseh korona valamikor 4-5 forint volt, ma meg több mint 12?

Vagy, hogy az Euro volt 235 környékén is, ma meg 350 körül tanyázik?

2020.09.17. 21:22:05

@fhdgy:

"Az jelent-e valamit,"

Jelent ezt-azt, persze, viszont nem tudom, miért akarod összemosni azzal, hogy egy hely pl biztonságos-e, vagy hogy jó-e a levegője, vagy jó-e a kis ivóvize, vagy ki lehet-e menni az utcára.

Én tényleg frankón nem vágom, ez hogy jön ide.

Én thaiföldön laktam egy darabig, és a thai baht is megduplázódott a forinthoz képest az elmúlt tizenpár évben. (Thaiföld jobban teljesít.)

Na és hogy akkor mit gondolsz/-tok, ennyivel tisztább lett chiang maiban hirtelen a levegő, vagy szolnok ivóvize romlott hirtelen ekkorát, vagy feljavult ott a közbiztonság, vagy leromlott itt...?

Hogy a retekbe jön ez ide? Létezik ember, aki azt gondolja, hogy bangkokban jobb élni, mint budapesten, sőt, nem csak jobb, de az elmúlt tizeniksz évben hirtelen még kétszer olyan jó lett?

Jelent az a pénz dolog valamit, persze, csak nem ezt.

gabors 2020.09.17. 21:31:13

@fhdgy: "@Nagy kámpics: Az jelent-e valamit, hogy pl. a cseh korona valamikor 4-5 forint volt, ma meg több mint 12?

Vagy, hogy az Euro volt 235 környékén is, ma meg 350 körül tanyázik?"

igy onmagaban a vilagon SEMMIT SEM jelent ezt azert gondolom tudod ...

kulonbozo helyi inflacio csak egy dolog lehet pont ugyanannyit er most mindketto (persze lehet hogy nem) ...

egymashos viszonyitani ket allami valutat SEMMIT nem jelent (kisse butasag is) ar/ber szinvonal valtozas mas valutakhoz avagy adott kosarhoz vagy aranyhoz/olajhoz/akar benzinhez mar erdemessebb ...

gabors 2020.09.17. 21:34:38

ja amugy udv mindenkinek a poszthoz

1. mohamedan orszag es jo par eveig eleg durva volt

ergo SOHA

2. egyre novekvo szamu egyre szegenyebb patkanyok elnek ott

ergo SOHA

3.. posztolo kb mi a faszank ment oda jo nagyon nem panaszkodik mulit akarmi ugy tunik megfizeti oket bar amerikai iskolara mar nem telik ... akkor fasznak oda menni ???

HussarX 2020.09.17. 23:57:02

Én 13 évet éltem külföldön, vagy 30 országban jártam, de szerintem is tuti jó helyek is vannak ITTHON is, habár több országban is el tudnám képzelni a boldog életet, mondjuk a leírtak alapján Bangladesben talán nem. Szerintem a korral jár, de már úgy látom, az ellenőrzött választásokat rendező világ politikusai között nincs akkora különbség, amiért érdemes lenne máshol élnem. Ez az ország kb közepes sok mindenben, kicsit talán unalmas lehet a középszerűsége, de például kultúrában nagyon erős és az oktatás sem lehet annyira gáz, ha ilyen jól megállják a helyüket külföldön is az innen kikerült fiatalok.

Maga a poszt nagyon igényesen mutatja be a bangladesi élet egy kicsiny szeletét, köszönet érte!

seigyo_zoufukuki · densha.blog.hu 2020.09.18. 02:18:42

@Mikkamak: "Az alapanyagokkal kicsit csalnak (nem a munkások, a fejesek), kicsit buherálnak, na bumm, ha néhány sok emeletes ház összeomlik, ezreket temetve maga alá. Van belőlük másik, nem?" - Banglades már fel is állított egy világrekordot ebből:

en.m.wikipedia.org/wiki/2013_Dhaka_garment_factory_collapse

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2020.09.18. 05:20:27

Na, az ide kivándorlók az egyetlenek, akikről elhiszem, hogy nem a nagy gempáért költöztek pont oda...
:-)))
Hanem mondjuk "önmegvalósítani".
(Nem az ország szerencsétlen sorsán röhögök, hanem a sok szemforgató plebsen, akik mindig tagadják az igazat, a kiköltözésük valódi okait...)

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2020.09.18. 05:46:31

Ja, és nyilván nem a leendő új gyárigazgatókra gondolok, hanem akik szociális, karitatív, stb. célokból mennek.
A poszt egyébként jó volt, érdekes, csak kicsit rövid.
Én kábé 1 7 után menekülőre fogtam volna, már csak a rühelletes meleg miatt is.

somlobodog 2020.09.18. 06:44:24

Hosszú idő óta az első igazán érdekes poszt. Ráadásul értelmes ember írta végre. Köszi!

Pet1988 2020.09.18. 06:45:12

Élvezetes volt minden sorát olvasni! (több képnek azért örültem volna:))
Teljesen átérzem az életet. Én 3+ éve Bangkokban élek. :)
Bár Thaiföld sokkal fejlettebb, mint Banglades... de mégiscsak Ázsia. :) Gyerekek nemzetközi iskolákban, van nanny, bejárónő, az expatok klubbokba járnak. Mondjuk alkoholt szabadon lehet venni. :) S a nők is 'szabadabban' öltöznek.

Pet1988 2020.09.18. 06:45:14

@sörm: wow!! ez nagyon érdekes. Szívesen hallgatnék erről én is.

Pet1988 2020.09.18. 06:45:25

@gabors: tipikus magyar hozzáállás: Mi a f**nak ment oda?! Ebből látszik, hogy semmit nem értesz ebből vagy hogy valaki miért megy egy másik országba dolgozni? Nem érted, hogy minden előnyével és hátrányával ez egy akkora kaland és tanulás saját magadról, amit Magyarországról vagy EU-ból nézve sosem fogsz megérteni.

2020.09.18. 08:03:35

@gabors: vasarloero paritason nezve azert jelent valamit, es pl a cseh korona az elmult 20 evben 10% javult a dollarhoz merve, magyarorszag meg 30%-ot romlott.

de ha a csehekkel akarjuk merni az orszag "josagat", akkor igazad van, hogy nem a penz "ereje" a legjobb modszer. Nezegethetunk inkabb ilyen diagrammokat:

www.oecdbetterlifeindex.org/countries/hungary/#

feladat: talalj egy "nem putri" orszagot, ami nem ver ra csunyan a meroszamok legalabb feleben magyarorszagra. A csehek pl eleg sokmindenben elegge jobbak.

es nem az a szomoru, hogy most milyenek a szamok, hanem az, hogy 20 eve mekkora potencial volt az orszagban, es ide sikerult eljutni.

Arthamyr 2020.09.18. 08:52:48

@Nagy kámpics: Magyarország tényleg nem rossz hely, de nem Bangladeshez kellene hasonlítani...

Arthamyr 2020.09.18. 08:53:49

@droid_: ők legalább nem okoznak kárt...

Arthamyr 2020.09.18. 09:12:56

@Rayovac: ezeknek az égvilágon semmi értelme nincsen. Komolyan, ki a faszt érdekel, hogy az átlagos jövedelem hogyan viszonyul más országokhoz? Vagy az, hogy mennyi embernek van munkája?
Az számít, hogy az illetőnek mekkora a jövedelme és milyenek a kilátásai. Ezt a munkafetisizmust sem értem, dolgozni nem annyira jó, hogy arról kellene szólnia mindennek.
A "semmi pénzért" dolgot sem értem. Én mondjuk egymilliárd dollárért szívesen elszenvedném a posztoló körülményeit mondjuk egy fél évig...

Platonica 2020.09.18. 09:39:16

Azzal kapcsolatban, amit leirt az irtozatos viz, levego, talajszennyezettsegrol, hogy sem enni, inni, de me'g fel orat setalni sem lehet 'kovetkezmenyek' nelkul, azert en is ugy ereztem, hogy nemigen lenne az a penz, amiert kiteszem magamat, gyerek fejlodo szervezetet, stb ennek. Lehet, csak paranoia, de nem gyujt be ezekbol a szervezet, nem okozhatnak latens modon kesobbi problemakat? Mar hogy ennyi ideig es ennyire testkozelben kell elni a nehez/iparral es annak hozadekaival?

gabors 2020.09.18. 11:12:16

@Pet1988: bocs 30 eve elek "kulfoldon" es jartam sok helyen tobbek kozott pont ilyen szar helyeken is mint Bangladesh vagy India szoval azert nem csak magyar hozzaallassal nezem a vilagot

nickbol itelve kb alig eltel mikor elmentem

udv

Bullstip 2020.09.18. 11:14:34

Erdekes volt olvasni a bangladesi benyomasairol. En meg fiatalkent a 80-as evek elejen voltam ott es ugy tunnik az akkori Bangladesh kozelebb allt a Hajnoczi Rozsa “Bengali Tuz”-ben leirt elmenyeihez, mint a mostanihoz. 80-as evekben meg tobb magyar volt, hiszen gyogyszergyar epult magyar segitseggel, ill., a Ganz Mavag komoly mennyisegben exportalt mozdonyokat, amiknek szervizeleset eveken at magyar szakemberek vegeztek Parbatipurban, nem akarmilyen korulmenyek kozott. En akkoriban biciklivel jartam, es tenyleg, meg a monszum idoszakaban is hosszu farmerben, mert a rovid nadrag az furcsa lett volna. A bengali nyelv szanszkrit eredetu es sokszor utkoztem olyan szavakba, amik itthon is rezonalnak, mint pl a kutya az kutta, az ember az manus, a menni az dzsal, stb. En 85-ben jottem el onnan, de azota is tervezem, hogy csaladomnak megmutatnam egy max 2 napos kirandulas kereteben.

midnight coder 2020.09.18. 11:14:57

@Rayovac: Azért ez is egy elég szubjektív lista. Valakinek fontos, valakinek nem. Pl. a community számomra tökéletesen érdektelen szempont. Egy extroveltált személyiség számára nyilván roppant fontos. A Civic engagement dettó érdektelen. A demokrácia már önmagában véve faszság, a civil mozgalmak meg pláne.

Ebből ami lényeges, az az income, illetve az environment, housing, health, jobs, education. Ez utóbbiak viszont nagyrészt a legelsőtől függenek.

gabors 2020.09.18. 11:16:13

@Rayovac: ez megint semmit nem jelent ... a legkozelebb talan ott jartal hogy "vasarloero paritason nezve" de meg ez sem sokat jelent.... mert az adott ember vagy eppen az en (vagy a tobbseg) vasarloereje ettol fuggetlen marad(hat)

az hogy egy adott valuta hogy valtozik egy masikhoz vagy egy harmadikhoz kepest szinte semmit nem mond arrol hogy adott orszagban javul vagy romlik az atlagos elete egy atlagos "embernek"

ludomik 2020.09.18. 11:16:21

Elkepeszto kosz,mocsok,mindenhol,,,undirito,!! a fold egyik segglyuka..

2020.09.18. 11:34:30

@Rayovac:

"talalj egy "nem putri" orszagot, ami nem ver ra csunyan a meroszamok legalabb feleben magyarorszagra"

Most függetlenül attól, hogy mennyire találjuk jónak vagy nem jónak ezeket a mérőszámokat, szerintem pont ez az, ami torz látásmód kicsit.

Az oecd-országok az 37 ország a ~200-ból, ráadásul a "jobbik" országok, ha úgy tetszik. Lakik bennük kábé 1,3 milliárd ember, tehát népességileg is kábé a föld hatoda. És mi még ebben a kvázi felső egyhatodban sem vagyunk nyilvánvaló tök utolsók.

Mo olyan, mint amikor felállítják az évfolyam 200 diákját tornasorban, és te vagy a, mittomén, 22. a sorban, 188 centi magas, és igen, elnézel jobbra, és ott van melletted a 193 centis kozma tyutyu, meg a 194 centis papp erika (ráadásul ez még csaj is, sőt, az elmúlt pár évben nyúlt meg ennyire, mekkora szégyen ez nekünk), a sor elején meg a 211 meg 213 centis kovács-ikrek, és arra gondolsz, hogy oké-oké, végülis nem rossz ez a magasság, csak hát ha jobbra nézek, ott kizárólag magasabbak állnak, balra viszont nem fogok nézni, mert csak nem fogom magam 174 centisekhez hasonlítani, hiszen azok _törpék_.

Csak a magasabbakat nézni torz látásmód. Remélem, érthető a hasonlat.

Nyilván vannak mo-nál lényegesebben előbbre tartó meg élhetőbb helyek is (és hogy egy kis ellen-kormánypropagandát is nyomjak, nem hiszem, hogy 2030-ra, de akár 2100-ra utolérjük őket), de gyerekek, 188 centisek vagyunk. Az még péniszből is sok.

@Arthamyr:

"de nem Bangladeshez kellene hasonlítani..."

Szerintem bangladeshez _is_ érdemes, legalább néha. :)

adamskij · http://adamskij.bandcamp.com 2020.09.18. 11:43:34

@Rayovac: szerintem igazad van, de a 20 helyett 30 éves időtávon át is érdemes összehasonlítani a változásokat, pl ingatlan árszint, bejelentett bérek, adóelkerülés, stb.
nyilván nem Bangladessel kell párhuzamba állítani a mai Magyarországot, de az a tény, hogy Csehországgal vagy Szlovákiával szemben is alul marad minden mérőszámban, elég nagy probléma.

Arthamyr 2020.09.18. 11:48:27

@Nagy kámpics: a "néha is"-t adom, jogos.

Arthamyr 2020.09.18. 11:53:02

@adamskij: szerinted ezek a mérőszámok pontosan megmutatják, hogy mennyivel jobb Szlovákiában élni?

Én arról sem vagyok meggyőződve, hogy jobb, de szerintem országokat amúgy sincsen sok értelme összehasonlítani, mert komoly eltérések vannak országon belül is.

midnight coder 2020.09.18. 15:28:50

@adamskij: "de az a tény, hogy Csehországgal vagy Szlovákiával szemben is alul marad minden mérőszámban, elég nagy probléma. "

Szerintem mi ott szúrtuk el, hogy először ugrottunk ki a béketáborból. Ennek aztán sok következménye volt: az Antall kormány finoman szólva nem annyira tapasztalt öreg rókákból állt a politika terén. Aztán a gyors kiszállás a KGST-ben is eléggé sokkolta az országot, a hazai gazdaság lényegében felszámolódott (amit nem loptak el a pozícióban maradt volt komcsi vezetők).

A 40 év szocializmust kihagyott részhez pedig szerintem max. akkor fogunk felzárkózni, ha mi kb. tartani tudjuk a helyünket, azok pedig lerohadnak a mi szintünkre. Abban az időszakban, amikor a körülmények ennek kedveztek volna, mi szocializmusosat játszottunk (ha nem is annyira önként és dalolva). A következő 30 év szerintem nagyon nem arról fog szólni, hogy itt Európában bármi is érdemben javulna. Ahogy szerintem az előző 30 sem igazán erről szólt.

HussarX 2020.09.18. 15:29:30

@Arthamyr: Sajnos elkéstél, már jelentkeztem, én fél milliárdért elvállaltam :)

HussarX 2020.09.18. 15:29:52

@adamskij: Szerintem a morvák a történelem során szinte mindig "fejlettebbek" voltak nálunk a szlovákok pedig a kettőnk új keletű keverékei, mind földrajzilag, mind fejlettségben a kettőnk között vannak/lesznek.

@Nagy kámpics: A tornasorban jobbra tőlünk inkább olyan 30-35-en lehetnek, ha a törpe államokat nem vesszük, de nekem így is jó, mert pl. a nagy fenekű Germánia nekem még úgy sem kell, hogy jóval jobbra áll tőlem kedves mosolyával, pedig az őseim is onnan menekültek ide vagy 300 éve és mivel vérem germán, szívesen hatalmas keblére ölelne--csak ott én fuldokolnék a nagydarab mutti szabályaitól ("Ordnung muss sein" vagy mi a fene)...

Arthamyr 2020.09.18. 15:40:41

@HussarX: gratulálok! Majd írj róla posztot! :)

FlybyWire 2020.09.18. 18:56:28

Én csak 5 napon voltam Kojambuttúrban, de egészen elképesztő Európai szemmel, ami ott van. Minket a reptér-hotel-gyár háromszögben az épületből egyből a taxiba és vissza vittek, azaz gyakorlatilag egy lépést sem kellett megtennünk kint a szabadban, és őszintén én ezt egyáltalán nem bántam. Por, szemét mindenütt, minden koszos, összevissza hajigálva: szemétdombok között, kuplerájban él majdnem mindenki. Az a rész ahol a hotel volt, a helyiek szerint egy igen menő környék, hát Budapesten sötétedés után nem mászkálnék olyan utcákban, ami ott van.

Nem nekünk való, na.
Ehhez képest Szingapúr vagy Kína külön univerzumok.
Semmi sem ér India közelébe, full putri az egész ország, iszonyat nyomasztó. Többet nem nagyon szeretnék menni.

adamskij · http://adamskij.bandcamp.com 2020.09.18. 19:14:08

@Arthamyr: az életminőség különbségét igen jól jelzik ezek a mérőszámok. viszont hogy neked hol jobb érzés élni, azt csak te tudod eldönteni.

adamskij · http://adamskij.bandcamp.com 2020.09.18. 19:16:41

@Rayovac: pontosan, erre gondoltam én is. hasonló példa még Észtország, ahol nem csak szocializmus volt, hanem maga a SzU ötven éven át és onnan előztek kb. húsz év alatt.

adamskij · http://adamskij.bandcamp.com 2020.09.18. 19:21:20

@midnight coder: a szocializmusra kenni minden átkost csak úgy érdemes, hogy voltak erényei is az ezeréves urambátyámmal szemben, pl társadalmi mobilitás, ingyenes oktatás, széleskörű fejlesztések, stb. igaz, a 81es IMF paktum után már adósságra ment a buli, de voltak erényei a Horthy-rendszerrel vagy a Rákosi-rendszerrel szemben.

Arthamyr 2020.09.18. 19:38:38

@adamskij: az átlagos életminőséget talán, tegyük fel. Viszont írtam, hogy ez nem annyira lényeges. Esetleg akkor, ha valaki annyira fiatal, hogy még bármi lehet belőle, de már elég idős ahhoz, hogy a szüleitől viszonylag független legyen.

Fruka1 2020.09.19. 02:05:02

@Rayovac: Ez sajnos így van. Egy óriási lehetőség lett elszalasztva.

adamskij · http://adamskij.bandcamp.com 2020.09.19. 08:41:12

@Arthamyr: nem annyira lényeges, hogy az állami egészségügyben az egyik vezető halálozási ok a kórházi fertőzés? vagy ha rendelsz állami postán akkor ötből két csomag eltűnik és semmi ellenőrzés, így jártál? ez csak két példa a mai mo-ról.
szóval “nem lényeges”.

biztos fel lehet fogni így is az életet, csak szerintem fel kell állni a padlóról és azt mondani: nem. az én életem, a mi életünk, a mi jogunk, a mi pénzünk. lényeges.

Arthamyr 2020.09.19. 09:15:03

@adamskij: ez hogy jön ide?
Leírtam, hogy az átlagos életminőség nem annyira lényeges (fentebb részletesebben is), erre írtad ezt.
Amúgy naná, hogy "fel lehet fogni így az életet", sőt, így érdemes.

Az mondjuk más kérdés, hogy kvázi-monopol állami egészségügynek, főleg ilyen finanszírozással léteznie sem kellene. Le kéne vetkőzni a szocializmus "erényeit". Ezt is.

adamskij · http://adamskij.bandcamp.com 2020.09.19. 09:31:23

szerintem meg aszociális a hozzáállásod és így nem érdemes élni. de emberek vagyunk, lehet, sőt jó is, hogy eltérő véleményünk van.

Mo-on 2008 után soha, egyetlen párt sem fogja kitűzni zászlajára a fizetős egészségügyet, vagy oktatást. ennek pontosan látható eredménye van, aki nem tudja megfizetni a magán ellátást, vagy a fizetős felsőoktatást, kiszorul belőle.
biztos van, aki szerint ezzel semmi gond - gondolom pl te is - szerintem viszont nagyon is gond és tenni kell a szolidaritásért és az állami feladatok ellátásáért.

most már elég messzire kanyarodtunk Bangladestől, de látható még a kapocs.

droid_ · http://matyiszuro.blog.hu/ 2020.09.19. 11:22:50

@adamskij: mindket allitas osto... vagy mondjuk ugy, nyilvanvaloan tulzo.

Arthamyr 2020.09.19. 13:34:35

@adamskij: semmi gondom a szolidaritással, amíg nem akarják rám erőltetni... Amikor viszont "bort iszik vizet prédikál" jelleggel, ráadásul mindenkire ráerőltetik, az már nem annyira szolidaritás.

Az oktatást megint nem értem, minek hoztad fel, ez a két dolog nem kapcsolódik össze, simán lehet valakinek teljesen más véleménye róluk, ahogy egy helyen is lehet az egyik egyéni, a másik általános.

_Neville 2020.09.19. 14:55:28

@Buncog: "És arra mi lehet a magyarázat, hogy a bangladesi pénz 3,6-szor erősebb, mint a Forint?" Egy pénz reálértékének semmi köze ahhoz, mennyibe kerül belőle egy egység. Ha akarnánk, mi is levághatnánk pár nullát, aztán egy egység mindjárt erősebb lenne, aztán lehetne visszavezetne a fillért. És aztán, ettől mi változna?

Taxomükke (UK) 2020.09.19. 18:56:33

@adamskij: Vannak itt paran, akik eroteljesen jobbos gondolkodasuak, miszerint mindenki gondoskodjon magarol stb. Ezek altalaban a szerencsejukre igencsak keresett szakmaval rendelkezo urak, akiknek nehezukre esik belatni, hogy nem lehet mindenki jol kereso IT-s vagy bankar.
Magas IQ, alacsony EQ. Nem ritka parositas.

Arthamyr 2020.09.20. 07:19:25

@Rayovac: valahogy így látom én is.

Hozzátéve, hogy én egy percet sem dolgoztam volna életemben, ha nem lett volna muszáj. Ezzel tuti nem vagyok egyedül. Ha meg már egyszer szükséges valamilyen ösztönző, akkor sokkal igazságosabb és hatékonyabb, ha ezt mindenkit a saját szükségletei, amit a lehetőségeihez igazít, határozzák meg.

adamskij · http://adamskij.bandcamp.com 2020.09.20. 11:37:37

@Rayovac: úgy vélem, sokat mond el egy államról, hogyan bán az elesettebb, vagy nehezebb helyzetbe jutott polgáraival.
pl egyedülálló anyás családok, válás utáni trauma kezelés, rokkanttá vált emberek mentális segítése, függőség (nem csak drog, alkohol, gambling, shopping, workaholism, burnout) kezelésében adott segítség. felnőtt átképzés.

figyelembe kell venni, hogy a 21.században az európai népesség már nem nő, legjobb esetben stagnál. az oktatási modellek közül sem a poroszos, feleltetős modell működik, hanem a projekt alapú, kollaborációra és teljesítményre ösztönző.
szerintem ezen és hasonló elvek mentén lehetne és kéne gondolni államról mostanában. az, hogy pénzügyileg mekkora részt kell egyénileg vállalni és ez ösztönző-e - szerintem is kell egyéni rész - már szakpolitikai és eseti kérdés.

a 300 Ft-os vizitdíj kérdése pontosan megmutatta a magyar választók jelentős részének szűklátókörű gondolkodását. még 300 Ft-ot se voltak hajlandóak fizetni, most meg vihetik a wc papírt és szappant is a kórházakba a hónapos, éves műtéti sorok után. vagy a borítékba kerülnek a húszezresek.

adamskij · http://adamskij.bandcamp.com 2020.09.20. 11:39:25

@Taxomükke (UK): kérlek, jómagam is IT területen dolgozom ;) amúgy egyetértek, engem rémítenek az ekkora egoval és magas lóról kinyilatkoztató tökéletes szuperhősök.
embernek lenni és segíteni sokkal nehezebb.

Golf2 2020.09.20. 15:45:06

@adamskij: +1 Minél gazdagabb valaki,annál szarevőbb,kivétel erősíti a szabályt.

Arthamyr 2020.09.20. 17:18:37

@Golf2: úgy hiányzott ez, mint pestis a lepratelepre. Amúgy te gazdagnak vagy a szabályt erősítő kivételnek tartod magad?

Golf2 2020.09.20. 19:05:07

semmi gondom a szolidaritással...amig nem kerül pénzbe,vagy munkába:)

Arthamyr 2020.09.20. 20:21:05

@Golf2: naaa, ne szerénykedj, jó az neked akkor is, ha más pénzébe kerül vagy más dolgozik többet miatta, sőt, akkor jó csak igazán! :)

kiskutyauto 2020.09.20. 21:30:03

Gyönyörű ország! Ha a természeti adottságokat, fekvést, tájat, éghajlatot nézzük, egyszerűen paradicsom... Indiai óceán part, trópusi tenger, pálmák... Thaiföld ott van, Maldiv szigetek stb... mind álom üdülőhelyek. Nyilván nem a pokoli fővárosba kell menni... aki odamegy (még jó hogy kizárólag különleges állás miatt), persze hogy kikészül, lépni nem lehet, kosz bűz, tömeg és veszély... De Bangladesh-nek van 700 km-nyi óceánpartja... a természet ugyanaz mint Thaiföldön, Dél-Indiában vagy akár Mianmarban stb... hiszen ott vannak egymás mellett... nem lehet más Bangladesh, csak azért mert egy szegény szerencsétlen iszlám ország! A helyzet az, hogy ha okosan ügyesen és persze szerencsésen választjuk meg a pontos desztinációnkat, akkor egész más arcáf fogja mutatni ez az ország. Mindenhol vannak nyomornegyed jellegű környékek és vannak élhetőbb, turista barátabb helyek, nyilván az sem a monacoi főhercegnőnek való... de elég jól el lehet lenni... az árak kb 5-öde, mint nálunk ugyebár... 100 dollár kb az össz basic költség egy hónapban, ha az ember nem akar luxust... egy kellemes élhető tiszta bungalló heti takarítással, 50-60 dodó!!! Kaja fillérek, főleg ha halászoktól vesszük a herkentyűket és elkészítjük... (legjobb ha az ember maga halászik, horgászik, ha képes)
Piát pedig úgy célszerű megoldani (már akinek kell), hogy termel az ember a kis kertben szőlőt magának, és 1-2 személyre elég saját bora van, osztjóvan... Mert az már aranyárban van és utazni kell hozzá, úgy már nem nagy buli az egész...
Szép és készséges "szerelmes" lányok vannak, bár sok köztük sajnos a metélt még mindig... Dakka nyilván a messziről kerülendő városok top 100-as listájában benne van, és valóban nem nagyon ajánlatos odamenni, mert ahogy a poszt író bemutatta, nem nagyon van ott mit csinálni, ha nincs valami konkrét és jó meló... ott fehérembernek nem nő babér... (de a legtöbb helyinek sem sok)

Dea Dea 2021.08.08. 14:56:38

Dhaka tényleg borzalom egy európai számára. Nyomasztó, koszos és elképesztő, sőt sokkoló lehet. A reptértől a szállásig haladva az autó üvegére tapadtak az ijesztően szenvedő arcú árusok és koldusok.Mezítlábas 6-10 éves kisfiúk szaladgáltak a tömött kocsisorok,riksák és rácsos CNG-k között egy-egy marék mogyoróval kínálva a sofőröket. 3-4-5 személy is egy motoron, a roncs buszok hátuljára kapaszkodó emberek, hihetetlen csomagolási megoldások, minden négyzetcentimétert kihasználva felpakolt kisteherautók, amiről bármikor leborulhatna a feltornyozott cucc. Az utak oldalán szemétdombok. Kutyák mászkáltak szabadon mindenfelé. Olyan volt, mintha egy film forgatásán lennék, kizökkent volna az idő és mintha nem is velem történne az egész, csak külső megfigyelő lennék. A folyamatos dudálástól és hatalmas embertömegtől zsongott a fejem. Az első percekben tudtam, hogy ott néhány napnál többet nem akarok eltölteni. Viszont ez alapján nem lehet megítélni az egész országot.
Sylhetben akarunk élni a környéken fekvő területek mesések. Tealigetek, gyönyörű folyók, vízesések. A Himalája legkeletibb vonulatának gyönyörű természeti kincsei. A város is élhetőbb, mint Dhaka, az emberek is másabbak, a hindi és buddhista lakosság száma magasabb, mint a fővárosban, sok a turista és a britt behatás itt jóval erősebb.
Vidéken beszerezhető minden,ami szükséges. Friss zöldségek, gyümölcsök,halak, amiről Magyarországon csak álmodunk,és amik nem méreggel kezeltek. Vannak hasonló plázák, szupermarketek is, mint Európában. Nekünk a pia nem lételem,( bár nem vagyok muszlim, nem iszom) viszont vannak egészséges ételek. Nyilván, nem eszünk utcai falatozóból, hanem otthon készül az étel, de Budapesten, vagy bárhol máshol sem eszem az utcán, így nekem ez nem gond.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása