Buenos Airesről rengeteg minden juthat az ember eszébe: a tangó, a foci, az ételek, a zene vagy a történelem iránt érdeklődőknek a katonai diktatúra. Nekem speciel régi vágyam, hogy egyszer eljussak Argentínába egy koncertre, mert úgy tűnik, az ottani közönség elképesztő hangulatot képes teremteni. Már csak ezek miatt is érdeklődve olvastam Steve az argentín nagyvárosról írt beszámolóját.
„Szerencsés vagyok, jártam Buenos Airesben. A téli Torontóból 11 óra állandó déli irányú repülés után a Buenos Aires-i nyárban landoltunk. Az órát nem kellett átállítani.
Először pár napot egy, a Római partnak megfelelő nyaraló-külvárosban töltöttünk. Ezután négy napra betelepedtünk a nagyvárosba. Nincsen jobb szó: nagyváros. Buenos Aires 3 milliós.
Előzőleg az első napra az interneten egy idegenvezetőt béreltünk. A hotel lobbijában várt. Egy fiatal történelem szakos egyetemista leány volt, aki nyáron így dolgozott. Egy bérelt kocsival és egy sofőrrel, 6 órán keresztül velünk volt.
A nap végére bemutatta a város legérdekesebb részeit és elmagyarázta mi a „dörgés”, azaz hogy biztonság szempontjából mire kell vigyázni. Pl. csak a „rádiós” taxikba szabad beszállni.
Megmutatta a Plaza Mayót ahol, hosszú éveken keresztül vártak a kétségbe esett anyák valami kis hírre az eltűnt gyermekeikről. Itt van ugyanis az elnöki palota és a nagy katedrális is.
Megnéztük a Plaza Republicát és a közelében levő Operát. A belvárost, a diplomata negyedet, az ismeretlen katona sírját és a Falklandi Háború emlékművét, meg a nagy parkokat.
A következő naptól kezdve saját magunk jártuk be a város érdekesebb negyedeit, barrios, ahogy itt ezeket hívják. Az alábbi ezek rövid leírása.
Recoleta
Egy jobb központi városrész, ahol a hotelunk volt. Innen sok helyre gyalog tudtunk elsétálni, az árnyas fákkal szegélyezett körutakon és kisebb utcákon.
Többek között a híres temetőbe. Itt vagy 6400 mauzóleum van. Mint egy szűken épített városban, térkép nélkül elveszhetsz. Ezt persze a bejáratnál ingyen kapsz, és saját lábadon bejárhatod a hírességek sírját. Legnevezetesebb ezek közül Éva Peroné, aki itt az Evita néven közismert.
Innen ajánlom, sétálj el a közelben levő híres Buenos Aires-i nagy kávéházak egyikébe, a La Bielába. 1850-ben nyílt meg. Ugyan belül gyönyörű, ülj le egy asztalhoz kint, a nagy gumifa árnyékában. Rendelj egy italt a tökéletesen fehérbe öltözött pincérek egyikétől. Nyújtsd ki a lábad, érezd magadat a múlt században.
Nagyapád korában, valahol Budapesten, a kávéházi élet divatos volt. Buenos Airesben még mindig az. Érdemes a Café Tortonibe is ellátogatni. Itt megnézheted Argentína nagy írója, Jorge Luis Borges (1899-1986) asztalát.
Buenos Airesben a régi világ szokásaival számtalanszor találkozol. A jövedelemkülönbség lényeges, vannak, akik nagyon jól élnek, mások nem, de azokat itt nemigen látod.
Palermo
Ez a városrész talán a legromantikusabb, ugyan sokan San Telmót tartják annak, amire majd később kitérek. Palermo mellett óriási parkok vannak, ahol napközben profik sétáltatják a jobb emberek kutyáit.
Sok bohém és a művészetet kedvelő ember lakik itt. Tele van hangulattal, jó, nem drága éttermekkel, ízléses butikokkal, borozókkal. Palermónak több része is van, Palermo Hollywood, az argentin filmgyártás centruma, Palermo Soho, ahol sok az étterem, a bár és az éjszakai élet zajlik.
La Boca
Ide is érdemes elmenni, például azért, mert itt van a Boca Junior klub hatalmas foci stadionja. A klub a Ferencváros argentin megfelelője. Az eredetileg olasz emigráns városrész Buenos Aires egyik legrégibb települése.
San Telmo
Utoljára említem, de elsőként érdemes meglátogatni a San Telmo negyedet. És kétszer kell oda elmenni, egyszer nappal a nagy bolhapiacot és az antik üzleteket megtekintendő, és késő este, hogy az egyik tangó bárban egy előadást megnézzél.
Az előadás nem olcsó, előre foglalni kell. A mi bárunk egy kis romantikus téren volt, macskakő, gázlámpák, nagy élet. A műsorban szóló táncosok, híres énekesek szerepelnek, megspékelve fiatal profi táncosokkal.
Láthatod (úgy tűnik) Argentína legszebb nőit. És feleséged a legfessebb latin férfiakat. A párok egymás karjaiba simulnak. Tangót táncolnak. Estélyi ruhában, szmokingban.
A tangó zenéje nagyon érzéki, a férfiak, fekete hajuk lesimítva, vezetnek. A büszke senoríták válla meztelen, lábuk tökéletes… simulnak, hajladoznak. Nincs itt semmi egyenlőség, a levegőben elemi az erotika.
A műsor végén a leányok és fiuk szétszélednek és a közönséget táncra kérik. Ha szerencsés napod van, egy gyönyörű argentin leányt vihetsz táncba.
Megemlítem, hogy a tangót, az argentin táncot, a városban nappal is látod táncolni. Úgy tűnik mindenhol. A tereken, a metró megállóban, szól a zene, táncol a profi pár, csak nézed és a végén pár pesót fizetsz nekik.
Úgyszintén vehetsz leckéket vagy csak elmehetsz a sok helybeli tangó klub egyikébe, táncolni. Ezeket a milongának hívják, argentin specialitás. Az itteniek élnek halnak a tangóért.
Gyalog a városban
Befejezésül egy történet. Egy étterembe volt foglalásunk. Tudnivaló, ha valahova gyalog lehet elmenni, mondjuk 30 percen alul, mi nem taxizunk.
Szóval olyan este tízkor, mert az argentinok a spanyolokhoz hasonlóan nagyon későn esznek, kiléptünk hotelunkból. A fényes nagykörútra. Rögvest egy sereg egész fiatal gyerek a cipődet akarja megtisztítani. De nem kellett. Követnek és dollárt kunyerálnak, de ez is megszűnik egy idő múlva.
Nemsokára észreveszed, hogy az utcára kitett szemetet sokan turkálják. Néha egész családok. Megint egy idő múlva rájössz, hogy ezek az üvegeket és a fémet/műanyagot választják külön. Ezért, gondolom, pénzt kapnak.
Szépen, profi módra dolgoznak, rendetlenséget nem hagynak. Itt nincs szükség különböző színű szemetes bödönre, mint itt Kanadában, a szegények így elintézik.
Nosza, egy mellékutcába kell most mennünk. Ugyan nem a legjobban kivilágított, de biztonságos. Az elegáns bérházak előtt a házmesterek ülnek kis székeken, és a nyári melegben, az utcán keresztül pletykálnak.
Egész nap az ajtókat nyitogatták és a kilincsek bronzát fényesítették, most kikapcsolódnak. És azután még egy bal kanyar, majd egy kis tér. Megérkeztünk.
Belépünk az étterembe, Ovideónak hívták. Dugig tele, van egypár család kis gyerekekkel is. Csillárok, fehér terítő, sürgő forgó pincérek zöld kötényben. Egy nagy asztalon a legjobb hideg meleg antipásti (előételek) választéka. Itt aztán csak a jólét dúl. Az argentin cusine, a grillezett marhahús, a vörösborok fenomenálisak.
És akkor jól eszel, iszol és a végén, mert már késő van, egy taxiba szállsz. És a taxiban elbeszélgetsz a vezetővel, aki (történetesen tud angolul) egy tanár, de mondja, a fizetéséből nehezen tudja családját eltartani.
Ekkor hirtelen a rádióban egy csodálatos zene szólal meg… olyan Verdis… megkérded, mi az? Az argentin himnusz, mondja sofőrünk. Éjfél van, a himnuszt játsszák Argentínában.
A hotelünkhöz érkeztünk, megállunk. A hotelportás már nem szolgálatos, de valaki kinyitja nekünk az ajtót… megismerem, azon kisfiúk egyike, aki cipőnket akarta tisztítani pár órája. Már rég ágyban lenne a helye. Szóval jár neki egypár peso. Mi megyünk aludni, de az élet nem áll meg Buenos Airesben.”
Utazd be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon�Praia Da Joaquina �� �: Elvira #brazil #brazília #praiadajoaquina #florianopolis
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek