Nem kedvelem különösebben a „nagy és okos” mondásokat, ugyanakkor a minap belefutottam egy olyan oldalba, ahol mégis találtam pár érdekeset a határátkeléssel kapcsolatban. Arra gondoltam, hátha titeket is érdekel és egyik-másik elindít valamit bennetek.
1. „Az élet egy ideig nehéz lehet, de érdemes kitartani, mert külföldön élni egyike azoknak a dolgoknak, amiket mindenkinek ki kellene próbálnia legalább egyszer. Értelmezésem szerint emberként teljesebbé tesz, lecsiszolja a durvaságokat és világpolgárrá formál.”
David Sedaris amerikai humorista mondatai ezek, márpedig ő tudja, mit beszél, hiszen ő maga is határátkelő, Angliában él. Alighanem van abban valami, hogy mindenkinek kellene külföldön élnie egy ideig, hiszen egy ilyen tapasztalat rengeteg mindent megváltoztat az emberben, amellett, hogy jobban megismeri önmagát is.
2. „Könnyű az életet szeretni, amikor külföldön van az ember. Senki sem ismeri, az élete saját kezében van, sokkal inkább a maga ura, mint bármikor máskor az életében.”
A XX. század egyik fontos filozófusa, Hannah Arendt sorai azt sugallják, hogy a határátkelés egyik nagy előnye, hogy az ember újra meghatározhatja önmagát, hiszen környezetében nincsen múltja, csak jelene és jövője.
3. „Semmi más nem jut eszembe, ami jobban felidézné a gyermekkor csodáját, mint egy olyan országban lenni, ahol szinte semmivel nem kell foglalkoznod. Hirtelen megint 5 éves lesz az ember. Nem tud bármit elolvasni, csak nagyon nagy vonalakban van tisztában azzal, hogyan működnek a dolgok, még az úton sem tud anélkül átmenni, hogy ne kerülne potenciálisan életveszélybe. Az egész létezés érdekes találgatások sorozatává válik.”
Mindezt az egyik legnagyobb utazó (és szuper író) Bill Bryson írta, aki azért tud egyet s mást a külföldi életről. (Érdemes utánanézni a munkásságának, ha valaki nem ismerné.)
Persze az ember néha elveszettnek érzi magát, de ennek is megvan a maga vonzereje, hiszen ez maga a kaland.
4. „Miért megy el az ember? Hogy aztán visszatérhessen. Hogy friss szemmel és új színekben lássa azt a helyet, ahonnan elköltözött. És az emberek is másként látják őt. Visszatérni oda, ahonnan elindultál, nem ugyanaz, mintha el sem mentél volna.”
Terry Pratchett angol fantasy- és science fiction-író szavai igazak, hiszen valóban, ugyanazt a helyet is más szemmel látjuk külföldről hazalátogatva, már csak azért is, mert minden folyamatosan változik és az emlékeink is megcsalnak néha.
5. „Miért jó idegennek lenni? Mert bármit tesz az ember, az egy buborékban történik, amit senki nem fog otthon megtudni és kipukkantani. Voltaképpen semmi sem számít igazán.”
Patricia Marx amerikai humorista arról beszél, hogy a külföldön ránk szakadó névtelenség kicsit olyan, mint a maszk, azok lehetünk alatta, akik lenni szeretnénk, hiszen nem köt a múlt.
Az otthon ismerős arcainak hiánya egyben egy új kezdet, önmagunk újrafelfedezésének felszabadító lehetősége is.
6. „Hirtelen az ember rádöbben… itt az ideje valami újat elkezdeni és megbízni az újrakezdés varázsában.”
Eckhart mester középkori keresztény misztikus gondolkodó szavai elég pontosan visszaadják azt a pillanatot, amin alighanem elég sok határátkelő életében eljött: amikor rájössz, hogy nincs mese, indulni kell.
Ez lehet gazdasági kényszer, de lehet egyszerűen egy belső hang, ami azt mondja, eljött az ideje annak, hogy kipróbáld magad külföldön. Végül is mi rossz történhet? Egy próbát megér.
7. „Élj külföldön, ha megteheted. Ismerj meg a tiédtől eltérő kultúrákat, mert így önmagad és saját kultúrád is jobban megérted majd.”
Tom Freston elég jól összefoglalja, hogy a határátkelés egyben tanulás is, ami ráadásul nem ér véget akkor sem, ha az ember új országba költözik és ott letelepszik.
8. „Az otthonunk nem egy földrajzi hely, hanem emlékek, események, emberek, helyek összessége.”
Marilyn Gardner olyan kérdésben foglal állást, amin régóta beszélgetünk itt, a blogon is: hol van az ember otthona, hazája, mit is jelent mindez, lehet-e az ember egyszerre két helyen is otthon…
9. „Az embert elfogja egy különös érzés indulás előtt. Nem is azok hiányoznak majd, akiket szeretsz, hanem az az ember, aki ebben a pillanatban és ezen a helyen vagy, mert már soha nem leszel ugyanaz.”
Azar Nafisi perzsa írónő (a Lolitát olvasva Teheránban és sok más könyv szerzője), aki Iránban született, de aztán az Egyesült Államokban telepedett le, ma is ott él.
10. „A határátkelő magányossága furcsa, összetett dolog, lévén elválaszthatatlan a szabadság érzésétől.”
Adam Gopnik amerikai esszéista öt évet töltött feleségével és fiával Párizsban. A New Yorker magazin küldte oda, sorozata, a Paris Journals a francia főváros és az ott élő külföldiek mindennapjait dolgozta fel.
Az írások aztán összegyűjtve Paris to the Moon címmel jelentek meg 2000-ben, miután Adam Gopnik visszatért New Yorkba. A siker kirobbanó volt.
Utazd be a világot a Határátkelővel!
(Fotó: pixabay.com/JESHOOTS)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek