Az osztrák főváros sokat változott az elmúlt években és ugyan még mindig nagyszerű hely, azért megvannak a maga hátulütői. A tíz éve Bécsben élő Dundee foglalta össze tapasztalatait.
Neked mi az az öt-öt pozitív és negatív dolog, ami eszedbe jut a városról, ahol élsz? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
„Reagálni szeretnék az Öt utálatos és öt szuper dolog Bécsben bejegyzésre, kiegészítve az ott megfolgalmazottakat szintén egy pár ponttal a pozitív és a negatív oldalon is.
Pozitívumok
1. Életszínvonal
Bécsben elég magas az életszínvonal, pár év munkával olyan szintre tornázhatod magad, amiért Magyarországon több 10 évet dolgozhatsz: a szolgáltatások, műszaki dolgok, utazás stb. hasonló áron vannak (vagy nem jelentősen drágábbak), viszont a fizetések sokkal magasabbak.
Rengeteg dolog, ami otthon egy átlagos keresettel nehezebben beszerezhető, vagy akár luxus, az itt hirtelen spórolás nélkül elérhetővé válik. És nagyon hamar átáll az ember agya - emlékszem amikor kiköltöztem hogy húztam a számat a 400 eurós albérletre – most meg egy lakás háromszor annyiért kifejezetten olcsónak tűnik.
Viszont fordul a kocka, ha az ember komolyabb vagyontárgyat, pl. ingatlant szeretne venni. Egy pár számára élhető, mondjuk 60 négyzetméteres lakás valamelyik „olcsóbb“, külső kerületben (pl. Donaustadt, vagy Kagran) 300.000 eurótól indul.
És akkor ez csak egy kicsi ingatlan, egy családnak kényelmes lakás, vagy egy családiház arányosan sokkal drágább - és nemcsak Bécsben, az agglomerációban is.
Egy átlagos fizetésből (mondjuk egy pénztárosra, vagy pincérre gondolok) lehetetlen kigazdálkodni ezeket az összegeket: sok embernek egy bécsi ingatlan gyakorlatilag elérhetetlen dolog (mondjuk ez sajnos Pesten is igaz lett mostanra).
Viszont cserébe van nagy múltra visszatekintő, és törvényileg szabályozott szociális bérlakás rendszerük, amelynek a keretében évente mintegy 7500 új lakás épül igen magas színvonalon, maximalizált lakbérekkel, és bárki pályázhat rá aki itt él és dolgozik.
Egyébként ahogy előttem már sokan mondták, tényleg szuper a város, baromi kényelmes itt élni, erről szerintem nincs vita. Viszont az is nagy plusz, hogy nagyon jó helyen is fekszik: innen a nyugat-ausztriai sípályák, a hegyek, a horvát tengerpart, Prága, Velence, vagy akár a Balaton és Budapest is csak pár órás autózás.
A Vienna International Airport a belvárosból 20 perc alatt elérhető, nagyon jól be van kötve a légiközlekedésbe, és onnan aztán a világon bárhová el lehet jutni.
2. Egészségügy
Az egészségügy köröket ver a magyarra. Volt (sajnos) szerencsém kórházban feküdni Bécsben műtét okán, és időben nagyjából párhuzamosan a párom édesanyjával kemoterápiára járni Budapesten.
Elég kijózanító élmény volt így élesben látni a különbséget: az infrastruktúra, az ellátás, a betegekhez való hozáállás minősége… ég és föld.
Bécsben a kórházban (Rudolfstiftung) ketten voltunk a légkondicionált szobában, profi, minden irányba motorosan állítható ágyam volt, egy függönnyel teljesen le tudtam magam szeparálni, saját TV-m volt füllhallgatóval. Két betegre jut egy WC / fürdőszoba, higénikus tisztaság. Ha megnyomtam a hívógombot, pár perc alatt ott volt a nővér.
Pesten egy bőröndnyi cuccot (többek közt WC-papírt) kellett vinnünk, a szobában 5 másik beteg, nyikorgó, rozsdás kórházi ágy, lepukkant infrastruktúra, nővért úgy kellett vadászni a folyosón… nem is sorolom tovább.
Tudom, hogy sokkal több hozzájárulást fizetek itt, mint Magyarországon kellene, és nem ugyanannyi a keret, amiből a két rendszer gazdálkodik, de még így is mellbevágó volt a különbség.
3. Mentalitás
Az emberek mentalitása és ebből fakadóan az életvitelük sok dologban más. Nem véletlenül tartanak ott ahol tartanak, és szerintem ez a gondolkodásukon is nagyban múlik.
A mottójuk: “Az enyémre vigyázok, a közösre még jobban.” Alapvetően nincs kiskapuzás, nincs sunyiskodás, “okosba” megoldás. Az elvégzett munka után mindenhol számlát adnak, adót fizetnek, garanciát vállalnak. Mindenki tudja a szabályokat, mindenki betartja őket.
Szét kell nézni Bécsben, a közterületeken látszik, hogy állnak a köztulajdonhoz: gyakorlatilag ugyanazok az épületek állnak itt is, mint Pesten, de szépen felújítva, rendben tartva. Nincs évtizedes kosz a falakon, nincs az utcán szemét, vagy gyom.
A parkolás ki van találva és meg van oldva rendesen a praxisban is, az utak minősége egyszerűen más ligában játszik. Tudatosan, tervezetten parkosítanak, minden zöldfelületet rendben tartanak.
És ha már a szabálykövetés szóba került: az üzleti életben alapvetően etikusak, hosszú távra terveznek. Nincs lottómentalitás, nem az a cél, hogy pár év alatt - akár másokat letaposva, azokon átgázolva - megcsinálják a tuti built, hanem hosszú, bizalmi alapú, termékeny üzleti kapcsolatokat és projekteket szeretnének.
A cégnél, ahol dolgozom (mérnöki iroda és ingatlanfejlesztő), több olyan üzleti partner is van, akikkel már 50 éve (!!!) folyik a közös munka.
A közös szabálykövetés garantálta stabil háttér miatt valahogy az emberek a privát életében is kevesebb a konfliktus és az ebből fakadó stressz, nem marják egymást annyit, mint például a magyarok.
Nyilván szerepet játszik a stresszmentesebb életvitelben az is, hogy a napi megélhetés a lakosság nagy részének nem okoz gondot, de ezen felül rengetegen élnek Bécsben, akik eleve olyan anyagi körülményekbe születettek, hogy soha életükben egy percet sem kellene dolgozniuk.
A generációkon keresztüli megszakítatlan örökléssel komoly vagyonok halmozódtak fel, ez itt egyáltalán nem számít különleges dolognak - mint mondtam, ez egy viszonylag széles rétege a város lakosságának.
A szegényebb anyagi hátterű bevándorlóknál (mint jómagam is) ennek a feldolgozása komoly meghasonlást tud okozni: kemény megemészteni a felismerést, hogy a kiköltözéssel gyakorlatilag egy, az otthoninál sokkal magasabb társadalmi létra legaljára kerültél, és onnan indulsz…
Azt hiszem, ennél a pontnál eldől sokaknak a záros határidőn belüli hazaköltözés is. Van, akiknél meg durván felerősíti a kisebbségi komplexust, és minden pénzüket elköltik reprezentációra (drága, luxus dolgok, prémium autó, stb.), csak hogy legalább látszatra csökkentsék a “hátrányt”. És itt szeretnék áttérni a negatívumokra.
Negatívumok
1. Bevándorló maradsz
Te bevándorlóként itt, amíg élsz, mindig bevándorló leszel. Pont. Az osztrákok bár udvariasak, zárkózottabbak, mint mondjuk a magyarok – elsőre barátságosak, de aztán többnyire megtartják a két lépés távolságot.
Új embereket megismerni viszonylag könnyen lehet, de a kapcsolatok valahogy végül mégis felszínesek maradnak, vagy elhalnak. Nekem 10 év alatt 1 osztrák “barátom” (értsd: olyan ember, akivel évi párszor privát is csinálunk valamit) lett, pedig több munkahelyem is volt, sőt, még egyetemet is végeztem itt.
A többi európai népek sem szeretnek annyira vegyülni, mindenki inkább a sajátjait keresi, mindenki összezár. A világ más részeiről származóak, pl. a balkáni “liga”, vagy a kínaiak, akik egyébként is gyökeresen más kultúrából jönnek, tejesen autonóm párhuzamos társadalmakat képeznek, nem is céljuk asszimilálódni.
A törököknél például rendszeresen találkozni extrém hazafias mentalitással, ők úgy gondolják, hogy itt Bécsben nagyobb törökök lesznek az otthoniaknál is. Laktam egy pár évet a Reumannplatz közelében, az híres a mindenféle nemzetiséget felölelő lakosságáról.
Török barátaink jó szokása volt hétvégenként, hogy a minimum 15 éves fekete zöldségesmercivel egész délutánokat köröztek az utcán, csutka hangra tekerve a hazai dilájláj-t a hifin, és a török zászlót szolidan kilógatva a lehúzott ablakon.
A drogdílerek, maffiózók, kerítők nagyrésze ezekből a párhuzamos társadalmakból jön, és az a helyzet, hogy a helyi rendőrség és politika nem nagyon tud mit kezdeni velük.
Sajnos eléggé felfejlődtek az elmúlt években: esténként tele lesz a város sunyi kis gengszterekkel, akik vagy az utcákon grasszálnak falkákba verődve, vagy az utakon köröznek drága autókban.
Annak idején amikor az igentisztelt L. János szerepelt a TV-ben a bécsi riportjával, kinevettem a dolgot, főleg, mert egyébként abban az utcában laktam, ahol azt felvették.
Azóta változóban a helyzet, az utcán vagy a metróban mozogva úgy tűnik, a bécsi népesség kezd masszívan megváltozni. Látványosan sokkal több a bevándorló, mint akár 5 évvel ezelőtt is, még nekem is szembetűnik, pedig csak 10 éve élek itt.
A multikulti elviekben egy remek dolog lehetne, de maradjunk annyiban, hogy a gyakorlatban azért még rengeteg kihívással küzd a dolog…
2. A helyi magyarok
A betelepült helyi magyar társaság is, mondjuk úgy, hogy elég vegyes képet mutat. Amikor kijöttem, nagyon lelkesen járogattam mindenféle klubokba, rendezvényekre. Sajnos amiket ott tapasztaltam, eléggé elvették a kedvem a további látogatásoktól.
A népszerű híresztelésekkel ellentétben messze nem csak a diplomásaink jönnek ide karriert építeni, elég sokszínű a társaság.
Jön ide rengeteg ember, akinek már otthon eleve problémája volt a beilleszkedéssel, olyanok is, akik végső elkeseredésükben kötöttek itt ki, adósságcsapda, a törvény, vagy ki tudja mi elől menekülve.
Ebből fakadóan rengeteg az ügyeskedő, akik a többi honfitársukból szeretnének megélni: többször találkoztam olyanokkal, akik fél óra ismerettség után már pofátlanul a zsebemben turkáltak, szívességeket kértek, esetleg a klasszikus “tuti üzleti ajánlatuk” volt számomra… Szóval nagyon meg kell a magyarok között is válogatni, kivel közösködik az ember.
Hosszú távon egyébként pont a szociális vonalat látom a legnagyobb kompromisszumnak a külföldi életben. Bécsben jó eséllyel lesz egy viszonylag gondtalan, kényelmes életed neked meg a családodnak, de lehet hogy igazi barátok, a tágabb család közelsége, és komolyabb szociális háló nélkül, kvázi elgyökértelenedve.
Láttam ez rossz esetben hova vezethet: az egyik szomszédomban egy idős bosnyák házaspár lakott. Sokat nem kommunikáltunk az évek alatt, nem voltak túl barátságosak.
Egyik este az asszony ordítva dörömbölt az ajtónkon, hogy „kommen-kommen, schnell-schnell“. Mint kiderült, a férje agyvérzést kapott, mama meg nem tudott kit hívni: se család, se barátok a városban, németül meg nem nagyon beszélt…
3. Üvegplafon
Létezik karriervonalon Ausztriában egy üvegplafon. Nem osztrákként úgy látom, baromi nehezen lesz itt sikeres céged a kvalifikált szakmai vonalon: pl. ha mérnöki, pénzügyi vállalkozással, vagy akár az építőiparban indulnál. Konkrétan egy ilyen céget sem ismerek, csak osztrák, vagy multi mind.
A kávézónyitás is klasszikus bécsi legenda, nagyon le van osztva a piac, jó pár vállalkozást láttam bebukni már az évek alatt, elég nehéz egyáltalán talpon maradni is.
Magyar kávézók közt egyedül a Szamos tartja magát évek óta a Landstraße-n, de ugye az nem egy frissen induló cég, és azért van egy nagyon stabil háttér mögötte.
Bevándorlóként nehezen fogsz megbízásokat kapni, jövedelmező, stabil ügyfélkör nem fog felépülni, vagy ha el is indul a dolog, csak döcög, megreked egy szinten.
Inkább azt látom, hogy az induló vállalkozások ezért mindenféleképpen megpróbálják eltakarni a származásukat, akár nevet is változtatnak a tulajdonosok. A következő akadály az szokott lenni, ha az ügyfél meghallja az akcentusodat…
Szóval nem egyszerű a dolog, vállalkozóként egyébként is küzdeni kell, és egyszerűen ez plusz akadályokat jelent. A kevésbé kvalifikált szektorban, főleg a szervizelésben és szolgáltatásokban talán lehet mozgolódni: itt most kifejezetten a takarítócégekre, költöztetőkre, fodrászatra vagy hasonló munkát végző kisvállalkozásokra gondolok. De ott meg nagy a konkurencia, a bevándorlók jórésze ezen a vonalon próbálkozik.
Vagy lehetsz egy jó alkalmazott, akit ha jól és sokat dolgozik, akkor megbecsülnek, sőt, akár vezetői pozicióba is kerülhetsz, de ennyi. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez rossz, meg lehet csípni elég zsíros kis állásokat akár középszinten is, amikből ragyogóan meg lehet élni. De akinek ettől több ambíciója van, és saját céget szeretne, annak rossz híreim vannak: nagyon fell kell kötni a nadrágszárat.
Azt látom a blogon, hogy a kint élők egyik irányból, az otthon élők meg a másik irányból torzítják a kivándorlásról és külföldön élésről szóló bejegyzéseikben a narratívájukat aszerint, ami az ő kis világuknak jobban megfelel.
És ezek a bejegyzések egyébként is sokszor nagyon a felszínen maradnak, pár általánosságot érintenek, és nem mennek bele érzékeny témákba, pedig Bécs kapcsán is elég sok minden van amögött a klisé mögött, hogy „a világ egyik legélhetőbb városa“.
Mint mindenhol, itt sem csupa napfény minden, vannak jó és rossz dolgok. Tíz éve élek Bécsben, ezeket tapasztaltam: ezzel a kis szösszenettel szerettem volna kicsit mélyebbre menni, és (kendőzetlenül) árnyékolni a képet.“
Utazd be a világot a Határátkelővel!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: