A „mozgalmas karantén” kifejezés elsőre meglehetősen furcsának és ellentmondásosnak tűnik, ám Zsolt történetének elolvasása után ez jutott az eszembe. Nem csoda, kéthónapos oroszországi tartózkodásába rengeteg minden belefért, a Fekete-tengertől Mordvinföldön és Baksírföldön át egy nem akármilyen moszkvai menekülésig. (A képeket külön köszönöm.)
„Két éve dolgozom Oroszországban, egy nagy mezőgazdasági projektet vezetek többedmagammal. Rendszeresen ingázom Budapest-Moszkva, illetve több más orosz város között.
Általában néhány napra szoktam menni Oroszországba, belefér néhány moszkvai megbeszélés és repülés Szaranszkba és akár Ufába is.
Március 15-én reggelre már jó előre megváltottuk a repjegyünket a Wizzair Budapest-Moszkva járatára, ezúttal két hetes utat terveztem, ezért március 28-ára szólt a visszajegyem az Aeroflot esti járatára.
Az utazásom előtti napon Oroszország bejelentette, hogy a koronavírus elleni intézkedések részeként március 16-ától nem repülhet Oroszországba más légitársaság, csak az Aeroflot, a külföldieket Oroszország a Sheremetyevo F terminálján keresztül szolgálja ki.
(Ez a legrégebbi terminál - meg is látszik - a régi időkben ez volt a „Sheremetyevo 2”, Moszkva egyetlen nemzetközi reptere. Azóta a Vnukovo és a Domogyedevo is nemzetközi lett, előbbire repül a Wizzair, utóbbi a második legnagyobb orosz légitársaság, az S7 hubja. Aeroflot „otthona” a Sheremetyevo, minden transzfert onnan szolgál ki.)
A bejelentés után kipakoltam a kézipoggyászból és elővettem a bőröndöt. Otthon bejelentettem, hogy akár májusig is kint maradhatok, lélekben felkészültem egy hosszabb karanténra.
Március 16-án Oroszország bejelentette, hogy COVID-19 elleni védekezésként teljes egészében lezárják a határokat a külföldiek elől március 18. és május 1. között. Nem engednek be senkit, csak a kint rekedt oroszokat, a diplomatákat és a teherfuvarozásban részt vevőket. A kint rekedt oroszokat elkezdik „kimenteni”.
A március 28-ra megvett jegyemet az Aeroflot átbúkolta 22-ére. Külön kérésre áttettem május 1-re. Addig nem repül gép: se ki, se be. A velem kijött kollegát feltettem a pesti járatra, március 22. óta nincs gép, se levegőn, se szárazföldön nem lehet bejutni, sem kimenni.
Engem személyesen hív a kazanyi konzul, mi van velem, miért maradok Oroszországban. Kéri, hogy adjam le mindig hol vagyok. Írásban indoklom meg ittlétem okát (röviden: üzlet).
Otthon már bezártak az éttermek (3 óra után), nagy erővel megy a homeoffice, meg a #stayhome kampány, amikor Oroszországban még étteremben vacsorázom, nyitva tartanak a bevásárlóközpontok és mindenki úgy bulizik, mintha nem lenne holnap.
Be is vásárolok ruhákból, nem igazán hoztam tavaszi holmikat, készülök a karanténra.
Másnap (március 25-én) VV Putyin be is jelenti, hogy a március 30-tól április 5-ig tartó hét "fizetett szabadság” lesz mindenkinek (tehát a munkaadók kénytelenek tovább fizetni a fizetést, miközben a munkavállalók nem dolgozhatnak).
Elnök úr teljes karanténba küldi az egész országot. Bezárnak az éttermek, minden áruház (élelmiszer kivételével) és a bevásárlóközpontok. Még szerencse, hogy előre bevásároltam.
Fekete-tenger
Putyin bejelentését követő egy órán belül megvettem a repjegyeket Krasznodarba, az unokatesómékhoz, onnan már csak 250 km Gelendzhik, egy szép kis tengerparti kisváros, aminek fő látványossága egy 18 lyukú golfpálya.
Akkor még nem tudtam, hogy így tesz több tízezer moszkvai és „elözönlik” a Fekete-tenger parti városokat. Amire március 29-én Krasznodar kraj kormányzója (Moszkva polgármesterét utánozva) teljeskörű karantént vezet be, kijárási tilalommal, több százezer forintos büntetés terhe mellett – akár büntető feljelentéssel egybekötve.
Sajnos a golfpályák sem kaptak felmentést a szigorú karantén alól, így hiába utaztam közel 2500 km-t (Szaranszk-Moszkva repülővel, Moszkva-Krasznodar repülővel, Krasznodar-Gelendzhik taxival), csak távolról csodálhattam a pálya szép vonalát.
Az egyhetes szabadságot Putyin nagyon hamar meghosszabbította április 30-ig. Ugyanakkor a gazdaság és a lakosság mozgásának szabadságát meghagyta az egyes régióvezetők kompetenciájául.
Sajnos épp az általam látogatott régiók (Baskíria, Moszkva, Krasznodar) álltak a teljeskörű lakossági korlátozás élére, Mordovia is fokozatosan, hétről hétre szigorított.
Gelendzhikből nem volt egyszerű visszajutni Szaranszkba. Az első taxi, amit hívtam nem is volt hajlandó elvinni Krasznodarba, merthogy le van zárva a város, nem tud átvinni a rendőrkordonon (a repülőjegyem másnapra szólt, mert az unokatestvéreimmel terveztem találkozni az elutazásom előtti nap).
A második taxis már ügyesebb volt, elvitt a városhatárig, ott hívhattam egy helyi taxit, az pedig átvitt a rendőrőkön, akiket géppisztolyos komandósok támogattak a vírus elleni harcban.
Mordoviába visszatérve a reptéren ki kellett töltenem egy űrlapot és 14 napos, rendőrság által szúrópróba-szerűen ellenőrzött karanténba kellett vonulnom. A reptéren nem végeztek szűrést.
A termelést ugyanakkor Baskíria és Mordovia nem állította le, a mezőgazdaság és az ipar tovább működhetett, egyéni kérvény alapján. Baskíriában elektronikus útnyilvántartást vezettek be a lakosság részére, interneten kell regisztrálni a gépjárművet és minden egyes út során megadni az úticélt és az utazás indokát.
Rendkívül imponáló, hogy ennek ellenére a kormány „békebeli” működése nem állt le, folytatták a beruházási projektek előkészítését, videókonferencián a befektetői tárgyalásokat stb.
Nálam sem állt le a munka. Zoom, Facetime, Whatsapp videó-konferenciahívások mindennap, Magyarország-Mordóvia-Baskíria körkapcsolás. Több webináriumon vettem részt, ott voltam a Startup Safarin. Ipar 4.0 tanácsadás, mezőgazdasági projektek, startup projektek.
Egy héttel az április 30-i határidő előtt még senki sem tudta, hogy meddig tart a leállás Oroszországban. Mindenesetre a május 9-i, a Nagy Honvédő Háború befejezésének 75. évfordulójára rendezendő 4 napos megemlékezést és ünnepet lefújták, annak ellenére, hogy ez központi eleme az orosz „emlékezetpoltikának” és itt kellene felvonultatni az új fegyverarzenált. Az Aerflot törölte a májusi, júniusi járatait.
Mordvinföldön
Szaranszkban végigültem a kötelező 14 napos karantént, nem mentem be az irodába, csak vásárolni mentem ki az utcára (azt se lehetett volna, ezért néha inkább rendeltem a Sparból, főleg amikor a 10 liter Zéró Kólát meg a másik 10 liter kvaszt szereztem be).
A város csendes, a parkok, játszóterek kihaltak, csak az utakon volt forgalom, főleg reggel és este.
A 15. napon elutaztam vidékre, vittem egy kis céges adományt (maszkok, fertőtlenítőszerek) a helyi hivatalnak, kinéztem a földekre. Annak ellenére, hogy a Moszkvából hazatérő „vendégmunkások” sikeresen hazacipelték a vírust, az utcákon és a hivatalban nem látszik, hogy járvány és karantén lenne.
Maszkok nélkül egymás mellett dolgoztak az emberek a hivatalban, az utcákon az ismerősök kézfogással üdvözölték egymást. Ugyan Mordóvia fővárosát tilos elhagyni alapos indok nélkül, de ezt nem ellenőrzik, az utakon nem találkoztam rendőrposztokkal.
Baskírföldön
Szaranszkból Ufába repültem Moszkván át. Gábor segítségét kértem (ezúton is köszi), hogyan lehet Moszkvában közlekedni, a hírek szerint még a taxisok is applikációval ellenőrzik az útvonalengedély meglétét.
Az első meglepetés akkor ért, amikor repülőjegyet akartam venni Moszkvába, az Aeroflot probléma nélkül törölte az összes Szaranszk-Moszkva járatot május végéig. OK, akkor menjünk vonattal.
Utaztam már ezzel a modern vonattal, van szuper 2 személyes kupé, Sztrogonoff -bélszín vacsorával, szirnyikis reggelivel, bekészített fogmosókészlettel, MÁVos OÁV-os papuccsal, este felülök a vonatra, reggel odaér, OK, legyen.
Hát a fenéket, most csak 4 férőhelyes kupét adnak, hát jó mondom, legyen, ki az a hülye, aki vesz helyjegyet egy másik utas mellé, amikor félig üres a vonat és teljesen üres kupét is választhat?
Persze, hogy az utolsó pillanatban beköltözött mellém egy srác, valamit mormogott köszönés gyanánt, befeküdt a felettem lévő ágyra, bekapcsolta a tv-t és hangosan üvöltette a Nu pogogyit, miközben a telefonját csesztette.
Másnap hajnali hatkor megérkeztem Moszkvába, hívtam egy taxit. Már lélekben készültem a nehezen beszerzett „propuszkkal”, a QR-kódos útvonalengedéllyel, amit nagy nehezen sikerült előzőleg online beszereznem (Kazany pu-Sheremtyevo egyszeri utazásra érvényes), beülök a taxiba, erre a taxis: propuszk van? Van. Akkor ok… És ennyi volt számomra a rettegett moszvai szigor. Kizúztunk az üres utakon a reptérre, a szokásos 1,5 óra helyett 35 perc alatt.
A reptér üres, mintha kihipózták volna onnan az embereket. A járatok kétharmadát törölték. A bisznisz lanzsban a szokásos többszáz ember helyett alig öten lézengtünk. A svédasztalt úgy oldotta meg a cég, hogy „elvitelre” adták az ételt műanyag dobozokban (a szokásos önkiszolgálás helyett), amit nagyon messze (a szomszéd asztalhoz) el is vittem. :) Annyi előnye volt a helyzetnek, hogy nem kellett verekedni az ingyen masszázsfotelért.
A gépen 1,5 órát dekkoltam a reptéren, mielőtt felszálltunk volna. Nem nagyon értettem, mi történt, mert már a kifutópálya felé gurultunk, amikor visszafordították a gépet, visszagurultunk a terminálra. A pilóta többször elnézést kért a késésért, egy idő után már nem figyeltem, mert zenét hallgattam. Meg már nagyon vártam, hogy lehessen használni a WC-t. :)
Később olvastam csak a híreket, azzal fenyegetőztek ismeretlenek, hogy bombát rejtettek el a gépen és Bitcoint követeltek. A hírek szerint a gépet alaposan átvizsgálták, és probléma nélkül leszálltunk Ufában. (Lám tényleg.)
Ufában másként fogadtak, mint Szaranszkban. Már a repülőn ki kellett tölteni egy űrlapot, hogy jártam-e külföldön és hol szándékozom karantéban tölteni a következő 14 napot (ez már a harmadik önkéntes börtönöm: így jár, aki föl-alá röpköd Oroszországban), majd a terminálban hosszan sorban álltunk (zéró disztancia persze), mivel mindenkivel kitöltettek egy másik űrlapot, amiben önként vállaltuk, hogy tesztnek vetjük alá magunkat, így a járvány kitörése óta először DNS-, akarom mondani nyál- és orrváladék mintát vettek tőlem.
Propuszkkal nem készültem Ufában, bár itt is hasonló rendszert vezettek be, mint Moszkvában: magán személyautókat a doroga02.ru-n kell regisztrálni és útvonalengedélyt kérni (hetente kétszer mehet ki a halandó átlagember a dácsájára krumplit kapálni).
Meglepetésemre nyoma sem volt az előre beharangozott és az összes közösségi hálón ezerrel reklámozott szigornak: az utakon autótömeg, kb. egy átlagos (nem csúcsidős) pestinek megfelelő forgalom.
A városban minden étterem, kávézó zárva ill. csak elvitelre működik, de azért én voltam olyan étkezdében, ahová nyugodtan be tudtam ülni enni, telefonálni. A bevásárlóközpontok és az élelmiszerboltokon kívül minden üzlet, szépségszalon és legnagyobb bánatomra a fodrászatok is zárva.
De ez csak a látszat, mert ugyanakkor ez a milliós iparváros - Moszkvával ellentétben - változatlanul dübörög tovább (the city never sleeps): a “Fehér Ház” parkolója tele, az ipari üzemek, a mezőgazdasági cégek működnek, márpedig ez többszázezer fő munkába járását jelenti, ennek megfelelően reggel-este dugók vannak a főbb bevezető utakon.
Továbbá nincsenek ellenőrzési pontok felállítva úgy, mint Krasznodarban, ahol a város összes bevezető útját hermetikusan lezárták és géppisztolyos gárdisták vigyáztak arra, hogy nehogy átszökjön egy ellenséges vírus az ellenőrző ponton.
Emiatt a fél város a vidék felé vette az irányt, épp ahogy Budapest is kiürül egy négynapos hosszú hétvégén, fél Ufa is vidéken tölti a hagyományos „májusi ünnepeket”.
A május 1. és 11. közötti időszakot az itteniek nagyon várják, hiszen egy közel fél éves akár -30 fokos, sötét, nyomasztó téli időszak után hirtelen beköszönt a tavasz és ezt már mindenki a természet lágy ölén, saslik és sok sör, vodka mellett szeretné eltölteni.
Escape from Moscow
Az úgy volt, hogy jött az email a konzulátustól (folyamatosan trekkelik az Oroszhonban ragadt magyarokat, segítenek a hazautazásban): egy május 14-i Moszkva-Frankfurt járatról küldtek értesítést.
Nézem a Lufthansa applikációt, nyoma sincs a járatnak. Úgy látszik titkos „kimentő” járat csak a kivételezetteknek. :) Csak telefonon vagy emailen lehet foglalni, egészen pontosan várólistára kerülni.
Aztán majd két nappal az indulás előtt megtudom, hogy tudok-e jegyet venni a gépre és mennyiért. De Frankfurtból sem egyszerű a továbbjutás: a gépből ki sem engednek, ha nincs vonat vagy repülőjegy egészen Budapestig. Továbbrepülés esetén a tranzitvárót tilos elhagyni, vonattal alig 5 átszállás és 15 óra az út Pestig.
Bejelentkezem emailen, jön a visszaigazolás, hogy várólistán vagyok, telefonáljak, ha jegyet akarok venni. Telefonálok 10-én, még nem biztos, hogy elindul a gép. Telefonálok 11-én, várólistán vagyok, hívjam őket másnap.
12-én telefonálok (ez az első munkanap Oroszországban), 3 órán keresztül hallgatom a Lufthansa orosz call centerének zenéjét, mire felveszi végre a telefont valaki. Tudna adni egy jegyet, az utolsót, 300 ezer Ft.
Csessze meg, Moszkvába is 50 ezer Ft a jegy, Frankfurtból 70 ezer Ft Budapestig, egy vagyon hazajutni. Mondom, visszahívom. Hívnám, de aznap már nem veszik fel többet, mit tegyek?
Ahhoz, hogy 14-én reggel elrepüljök Moszkvába, előző nap fel is kell jutnom a fővárosba, megveszem a moszkvai repülőre a jegyet, lesz, ami lesz. 13-én reggel az indulás előtt 2 órával végre felveszi a call center, mondom, kell a jegy, nagyszerű, odaadják féláron.
Last minute vagy miafene, nem tudom, lényeg, hogy van jegyem Franfkurtba. Az ufai reptéren megveszem a vonatjegyet Frankfurt-Budapest viszonylatra, öt átszállás 200 euró helyett 2 átszállás 69 euró, búkolok egy reptéri szobát aznap éjjelre. Mindennel megvagyok.
Aztán jön egy újabb email a konzulátustól, az Aeroflot szervez egy Bécs-Budapest-Moszkva-Szentpétervár gyűjtőjáratot az oroszokhoz BE (nyilván a kint ragadt oroszokat hozzák haza+diplomaták, Oroszországban dolgozó expatek: ne feledjük Oroszország bevándorló ország, több millió szorgos migráns javítja a demográfiai mutatókat).
A magyar konzulátus megszervezte, hogy ki is lehessen jutni Oroszországból: Moszkva-Bécs-Budapest. Kvázi direkt járat átszállás nélkül féláron. De én addigra már minden jegyet megvettem, ez van, legalább 2 nappal előbb hazaérek.
Putyin szól a néphez
Időközben május 11-én délután V.V. Putyin bejelenti, hogy a hat hete tartó „kötelező országos fizetett szabadságot” visszavonja (úgy látszik Oroszországban egész véletlenül az utolsó ünnepnapon délután fél ötkor volt a plató).
Félórán belül Baskíria vezetője (glava) bejelenti, hogy aznap éjfélkor megszűnik a propuszk-rendszer és az útvonalengedély kiadásához használt doroga02.ru beszünteti működését.
Mordovia vezetője bejelenti, hogy a helyzet még rosszabb, mindenki maradjon otthon.
Moszkva polgármestere bejelenti, hogy mindenki hülye. Vagy valami hasonló.
Én bejelentem, hogy hazamegyek.
Hazaút
A frankfurti gépre nagy a tömeg Domogyedevón, a check-in pultnál német és osztrák (!) határőrök ellenőrzik, hogy azonnal elhagyom-e a két országot. Mutatom a vonatjegyem, szuper, repülhetek.
A gép tele, sok az orosz, gyerekek, családok, fiatalok, öregek. Én meg azt hittem nyakkendős német üzletemberek mennek haza.
A frankfurti repülőtér kihalt, üzletek, éttermek zárva, egy-két kávézó és újságos mutatóban nyitva. Gyalázat. Megőrült a világ.
Visszasírom az Orosz Államvasutat: a moszkvai gyors pontban 21.32-kor indul egy perccel se később. Az überpünctlich Deutsche Bahn ICE929 Frankfurt-Passau fél órát késett.
Az orosz kétszemélyes luxushálókocsiban a heringsali után sztrogonoff bélszín a vacsora (az egyik, van csirke is, nem muszáj ám bélszínt enni) és lazac+túró korong (сырники) van reggelire.
Itt meg ülőhelyek vannak, mint otthon az IC-n, ezt Oroszországban platzkartnak hívják és csak az olcsójánosok (Ivánok) veszik.
Úton vagyok haza a Frankfurt Airport-Passau – Linz- Budapest – Budaörs útvonalon.
Március 15-én indultam, május 15-én érkeztem. Pont 2 hónap elteltével.”
Akit ennél is részletesebben érdekelnek Zsolt kalandjai, látogasson el az oldalára!
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek