Európa egy részén a Hofi-slágerből általam önkényesen átvett részlet kezd szerencsére a tendencia lenni, azaz a kormányok így vagy úgy, de megpróbálnak lazítani a korlátozásokon. Így tesznek az osztrákok, németek, magyarok mellett az írek is.
Kezdjük is rögtön az írekkel, már csak azért is, mert Liping szerint az ottani lazírtás esetében kapkodásról szó sincs, más országok gyakorlatához képest nagyon lassú folyamatnak néznek elébe az ott élők.
„A fegyelmezettségre sem lehetett panasz egészen húsvétig illetve az ezzel egyszerre bekövetkező tavaszig. Ez is jól látható nyomot hagyott a görbén, de a potenciálisan 2500 eurós büntetések megtették a hatásukat, s most már csak napi 200 körüli esetre bukkannak, az aktív esetek számának meredek esése mellett.
A mi szempontunkból - különös tekintettel a politikai okokból mindenkor nyitott ír belhatárra - releváns Nagy-Britanniához képest egészen mennyei a helyzet és nem is tűnt egy pillanatig sem úgy, hogy hasonló szituáció alakulhatna ki.
Valószínűleg nem teljesen lényegtelen, hogy az ország első embere egy Trumpra hajazó populista (aki kis híján maga is az áldozatok számát gyarapítja) vagy egy civil szakmáját tekintve orvos.
Hogy Varadkar, a miniszterelnök személyesen mennyiben tehető felelőssé a valóban példaértékű járványügyi intézkedésekért, azt persze nem tudom biztosra megmondani, most mindenesetre egy hasonlóan megfontolt nyitás körvonalazódik, pontosan öt (és egy nulladik) lépcsőben, melyből az utolsó csak augusztus 10-én kezdődik el.
A legelső enyhítés még nem része az öt lépésnek, ezért neveztem el nulladiknak. Eszerint immár a lakóhelytől 5 kilométerre - eddig 2 volt - is el lehet távolodni séta, edzés céljából, természetesen továbbra is social distancing mellett.
Ugyancsak május 5-től az eddig négy fal (vagy ha volt, a kert határa) közé zárt idősek is elhagyhatják az otthonukat ilyen célból, szigorúan távol tartva magukat a társadalom többi tagjától.
Május 18-tól a nem egy háztartásban élők is találkozhatnak a szabadban, az egészségügyi dolgozók gyerekeit fogadják a bölcsődék, ovik, és a nem zárt térben dolgozók fokozatosan elkezdhetnek munkálkodni. Egyes szabadtéri helyszínek is elérhetőek lesznek, s a szabadban áruló üzletek is megnyitnak.
Június 8-tól lehetővé válik mások otthonába látogatni, kinyitnak a könyvtárak és egyes kisebb üzletek, ahol a távolságtartás biztosítható.
Június 29-től már a nélkülözhetetlen dolgozók gyerekeit is megőrzik, kisebb nem-esszenciális üzletek és a játszóterek is kinyitnak, valamint visszatérhetnek dolgozni az alacsony szociális interakciónak kitett dolgozók is. Kisebb csoportosulásokat is engednek.
Július 20-tól a fodrászok, templomok, a nem távmunkában elvégezhető munkakörök és a múzeumok is megnyitnak.
Augusztus 10-től, az utolsó, ötödik fázistól indulhat újra az összes munkahely, s a soron következő tanévtől az iskolák is, s nagyobb csoportosulások is lehetővé válnak.”
A teljes posztot itt találjátok.
A német iskola, ahol magukra hagyták a gyerekeket
Enyhítenek a németek is, lassan majd a nagyobb gyerekek már bejárnak az iskolába. Apropó, iskola! Editnek elég rossz tapasztalatai vannak azzal, ahogyan a németek kezelték az oktatást az elmúlt hetekben.
„A tavaszi szünet előtt két héttel zárt be az iskola, ebben az időszakban semmi, de semmi nem történt, majd következett a tavaszi szünet, ami kicsit több mint két hét és a tavaszi szünetre hivatkozva ismét csak nem történt semmi.
Egy iciri-piciri feladat, lecke, olvasnivaló vagy bármi, ami a tanulást szolgálhatta volna, nem érkezett meg a gyerekekhez. Az első körben tervezett iskolabezárás vége előtt egy nappal kaptunk egy e-mailt, hogy na, majd másnap összeülnek a tanárok és megbeszélik, hogy mi legyen.
Nem, az ezt megelőző 1 hónap nem volt elég erre, biztos nem volt előre látható, hogy az első körös iskolabezárás meg lesz hosszabbítva.
A tanárok jól összeültek, alaposan megbeszélték, hogy mi meg hogy legyen és kitalálták, hogy az iskola honlapjára feltöltik tantárgyanként a feladatokat, tananyagot, amit onnan le lehet tölteni.
Ha az ember ezeket sikeresen letöltötte, utána ki is nyomtathatja, majd a gyerekek ezeket önállóan kell, hogy feldolgozzák, egy mappába szépen lefűzzék, amit kaptak, esetleg visszaküldjék a megoldott feladatokat, vagy már eleve megoldásokat is kaptak hozzá, és nézzék meg azt, vagy nézzenek utána YouTubeon, Google-n vagy bármi.
Ha már a nyomtatásnál tartunk, egyáltalán nem környezetbarát megoldás, pedig ugye nem is olyan régen még a legfontosabb dolog a környezetvédelem volt, hát ez úgy látszik, fel van függesztve, még akkor is, ha újra vannak péntekenként tüntetések. Szóval jól látszik, hogy mennyire nem sikerült egységes rendszert kitalálni.
Az iskolabezárást március 13-án jelentették be, április 20-án sikerült az első feladatokat elküldeni, de nem minden tantárgyból, viszont amiből igen, abból rögtön egy-vagy két hetit, amit ugye önállóan kell, hogy feldolgozzanak a gyerekek.
OK, nem kis gyerekekről beszélünk, hisz gimisek, amúgy itt ugye ötödiktől kezdődik a gimi, de ebbe most nem mennék bele, mert egy hetedikes és egy kilencedikes gyerek van itthon, tehát nem tudom, mi van a többi évfolyammal, sőt osztállyal, mert még évfolyam szinten sem egységes a rendszer.
A lényeg tehát, hogy azon túl, hogy mindent egyszerre ráöntöttek a gyerekekre, a gyerekeknek 1 hónap semmittevés után meg kellet tanulniuk beosztani az idejüket, és teljesen önállóan feldolgozni a tananyagot.
Azt, hogy ezt tulajdonképpen mennyire sikerült teljesíteni nem tudjuk, hisz a tanárokkal igencsak egyirányú a kommunikáció. Nem akarok igazságtalan lenni, mert van olyan tanár, aki megadta az e-mail címét, ahol lehet kérdezni, de csak hetente egy órát tud a válaszadásra szánni, így csak hetente egyszer kapnak a gyerekek a felmerülő kérdésekre választ.
Van olyan tanár, akivel hetente egyszer online lehet kommunikálni és kérdéseket feltenni, nagyobbiknak például tegnap volt lehetősége beszélni a matekkal kapcsolatos problémáiról, de mivel rajta kívül ott volt a megbeszélésen a többi érdeklődő gyerek is, így abba a 45 percbe, amit az osztályfőnök erre szánt, nem fért bele nagyobbik két kérdése.
Nem, nem tudok neki segíteni, mert egyrészt már nemigen emlékszem erre a matekra, amúgy is utáltam a függvényeket, másrészt németül tanulják és lövésem sincs a szakszavakról.
Apukája, aki ugye matektanári végzettséggel is rendelkezik, tudna segíteni, de egyrészt nagyjából minden nap este fél hétig szórakoztatják a kollégák valamilyen meetingen, másrészt a gyerek németül tanulja a matekot, és egy leheletnyit másként, mint ahogy a Zuram elmagyarázná.
Ettől függetlenül, ha valamit nagyon nem ért a gyerek, akkor a Zuram minden lehetséges módon megpróbálja elmagyarázni a matekot vagy a fizikát, de alapvetően ugye a gyerekeknek önállóan kell ezt megtenni.
Ezzel kapcsolatban is kaptunk e-mailt, miszerint ha egy tanárban felmerül a gyanú, hogy a feladatokat nem egyedül oldotta meg a gyerek, akkor ő felhívhatja a gyereket és ellenőrizheti.
A tanárok később ellenőrizni fogják a gyerekek mappáit is, és majd arra jegyet fognak kapni. Hogy hogyan, meg mikor, na, arról szerintem végképp senkinek fogalma sincs.
Van olyan tanár, aki tényleg küldi a tananyagot, látszik, hogy dolgozott rajta, és van olyan tanár, aki küld néhány oldalszámot a tankönyvhöz, hogy ettől eddig meg kell csinálni.
A legjobb, hogy van olyan, akitől még egy árva feladatot sem kaptak a lányok, bár talán ez megbocsájtható, hisz vallásról beszélünk, és talán most nem is az a legfontosabb.
A kedvencem a testnevelés és a Kunst, vagyis művészetóra. Előbbiből kisebbik azt kapta feladatnak, hogy sétáljon hetente kétszer, vagy biciklizzen vagy ilyesmi.
Apropó a gyerekek között megrendezett biciklis verseny, ahol számolni kell a kilométereket továbbra is tart, és volt olyan, aki meglepődött azon, hogy van olyan gyerek, akit nem engednek ki a szülei, így a heti megtett km: 0.
Mi már egy ideje lazítottunk és mehetnek a lányok biciklizni, meg sétálni, de többnyire inkább csak együtt sétálunk, ahhoz több kedvük van, mint bringázni. (...)
Lassan ugyan, de nyitottak a sulik, már a végzősök bejárnak tanulni. Május 18. a nagyobbik kezdési időpontja, vagy nem, mivel egyszerre csak az osztály fele mehet be tanulni, a másik fele, majd a következő héten váltja az elsőt. Tehát egy hét iskola, egy hét otthontanulás.
Hogy ugyanazt a tananyagot fogják-e venni, vagy lassabban fognak haladni, vagy az itthon tanultakat kontrollálni, na, arról fogalmunk sincs. Azt sem tudjuk, hogy nagyobbik kezd-e 18-án, mert a beosztás még nincs meg.
Kisebbik kezdési időpontja meg még egyáltalán nincs meghatározva. Lehet, hogy 25-én kezdenek, lehet, hogy majd csak júniusban valamikor. Lehet, hogy majd mégis egyszerre vagy valahogy. Reméljük, előtte szólnak időben.
Én teljesen úgy érzem, hogy magára hagyták a gyerekeket, későn kezdték el a problémamegoldást, és igazából nem is érzem úgy, hogy meg lenne oldva az itthon tanulás kérdése.
Elvileg majd be kell menniük dolgozatokat írni, de hogy várják el, hogy jól megírják a dolgozatokat, ha önállóan itthon dolgozták fel a tananyagot, és csak e-mailben, vagy úgy sem tudtak kérdezni, vagy ha online akkor ott sem igazán működik a dolog.
Megannyi kérdés, semmi válasz. Szabályok, azok jönnek, kapjuk folyamatosan az értesítést, hogy mit meg hogy lehet majd csinálni az iskolában, nem kötelező például a maszk, azonban ajánlott.
El tudom képzelni, hogy hány gyereken lesz maszk, és meg is értem őket, egyrészt ha nem kötelező minek, másrészt nem annyira könnyű egész délelőtt maszkot viselni, mert hát levegőt is muszáj venni.
Varrtam többféle maszkot is, rendeltünk is, huzamosabb ideig egy sem kényelmes, és tudom, hogy ez nem a fő szempont, de mindenütt látni, hogy mennyire viselik helyesen a maszkokat.
A bolti eladók lehúzzák az orruk alá a maszkot, vagy épp nem kötik meg az alsó felét, így az szabadon lóg, lengedez a szájuk előtt, ha felnőtt emberek sem képesek a maszkot rendesen viselni, mit várunk a gyerekektől?
Az egyszer használatos maszkok darabjáért 1 EUR-t vagy, 1,5-et kérnek el. Ha kiszámolom mennyibe kerül ez a két gyereknek, akkor az már egy szép összeg. Az általam varrt maszkokat legalább naponta ki tudom mosni.”
A teljes írásért ide kattintsatok!
Ünnepek a karanténban
Törökországban április 23. a Nemzeti Függetlenség Napja és Nemzeti Gyereknap, aztán másnap rögtön kezdődött a Ramadán is, ami nem kis kihívás elé állította az embereket – írta CyberMacs.
„Április 23. fontos nap a törököknél. Ezen a napon történt a Török Nemzeti Országgyűlés megalapítása, ami a Török Függetlenségi Háború egyik legfontosabb része volt. Ez tette le a mai köztársaság alapjait.
Éppen ezért ezt alakították át Gyereknappá. A köztársaságot a jövő nemzedékeiért hozták létre, és küzdöttek érte. Így ez a nap a gyerekeké, hiszen ők képviselik a jövő nemzedékeit.
Április 23. minden évben egy nagy buli szokott lenni. Az iskolákban a gyerekek izgalmas programokkal készülnek (sok zene és tánc – a törököknek minden ünnepnapra rengeteg énekük van), amik később játékos versenyekkel folytatódhat. Sokszor stadionokban szokott látványos előadás lenni. Ez tényleg a török gyerekek egyik legizgalmasabb napja.
Ezen a napon gyerekparlament is szokott lenni. De a legnagyobb kaland, hogy minden évben sok-sok országból érkeznek más gyerekek. Köztük Magyarországról is.
Ez mindig egy több napos program, amikor a gyerekek megismerik egymás kultúráját, elmennek együtt kebabot enni, népit táncolni, este pedig közösen pattogtatják a kukoricát.
Ilyen, és hasonló izgalmas dolgok történtek minden évben.
A 2020-as évet mindenki nagyon várta. Mindenki úgy gondolta, hogy ez egy különleges év lesz, hiszen a Török Nemzeti Országgyűlést pont 100 éve alapították.
De aztán olyan történt, amire senki se számított. Emiatt pedig a 2020-as megemlékezés tényleg a legkülönlegesebb lett.
Ahogy kiderült, hogy a járványt nem lehet megúszni, az is kiderült, hogy itt bizony mindenféle csoportos megmozdulások is le lesznek fújva.
Meg úgy általában minden le lett fújva. Főleg fertőtlenítővel.
Nincs iskolai program, meg úgy általában iskola sem. Stadion program sincs. De legfőképpen más országokból érkező emberek nem lesznek. Az utazások már március közepén leálltak.
Isztambul és több törökországi tartomány le van zárva. Senki se ki, se be. Legfeljebb a delfinek tudnának átúszni ide, de ők egyelőre Velencében turistáskodnak.
Az ünnepig viszont több hét volt még, így mindenki át tudta gondolni, hogyan is tudná mindezt átszervezni. A gyerekek és felnőttek már javában készültek a programjaikkal. Ez talán szerencse is volt, mert eddigre már mindenki tudta, mit fog csinálni. Csak a gyakorlások maradtak vissza, amihez pedig nincs is jobb hely, mint egy lakás, amibe az ember be van zárva.
A felkészülések tovább folytatódtak. Csak kicsit kellett alakítani rajtuk. A végső előadás nem iskolákban, stadionokban vagy szabad tereken lettek megrendezve, hanem az interneten. A technológiának hála, ma megoldható, hogy egy kórusban mindenki otthon énekeljen egymagában. Digitálisan is egymás mellé állíthatók az emberek.
Így végül április 23-án reggelre minden készen állt. Csak ezúttal nem a gyerekek vártak a fellépésekre, hanem a videók. Ezen a napon a közösségi médiát ellepték a gyerekek programjairól készült filmek. (...)
Tehát április 23-án egész Isztambul üres volt. Mindenki otthon, online ünnepelt, az online előadásokat nézte. Odakint csak a protokoll programok zajlottak. De ők sem a szokásos módon.
Végül a körülményekhez képest egy egészen jó kis április 23-ai ünnepséget sikerült összehozni. Nem olyan volt, mint szokott, nagyon nem olyan. De mindenki megtette azt, amit tudott.”
A továbbiakért látogassatok el az eredeti posztra!
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek