Gábor minapi moszkvai írása ihlette meg a szintén az orosz fővárosban élő Zolit, hogy ő is beszámoljon arról, miként telnek a napjai ezekben a furcsa hetekben. (Fotói még a járvány előtt készültek.)
Neked hogyan telnek a napok és hetek a járvány idején? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
„Gábor, a moszkvai cégvezető május 1-i posztjára szeretnék reagálni, illetve néhány személyes élményt és kiegészítést tenni.
Jómagam is néhány éve Moszkvában élek, de egészen más területen dolgozom, mint a poszt írója. A vírus eredetével kapcsolatban én sem szeretnék semmilyen találgatásba bonyolódni, inkább én is azt osztanám meg, hogy telnek a moszkvai hétköznapok a járvány idején.
Fizetett szabadságon
Ha röviden akarom összefoglalni: viszonylag rég óta mindenki fizetett szabadságon van. A mondatnak minden része fontos: Putyin elnök először március utolsó hetére rendelt el kötelező munkaszünetet, mégpedig úgy, hogy az elnöki rendelet szövege alapján mindenkinek kötelező megőrizni a munkahelyét és a fizetését is. Vagyis a gyakorlatban úgy működik a dolog, mint mondjuk otthon egy hosszú hétvége.
Igen ám, de ez itt azóta is tart, és jelen állás szerint május 12-e lesz az első tényleges munkanap. A helyiek viccelnek is vele, hogy a májusi ünnepek tavaly csak május 1-9. között tartottak, ettől az évtől meg majd mindig 1,5-2 hónapig fognak.
Apropó, májusi ünnepek. Május 9-én lett volna a II. világháború befejezésének 75. évfordulója, amire már év eleje óta komolyan készültek. Viszont a díszszemlét a vírushelyzet miatt már biztosan nem tudják megtartani.
A kép a tavalyi főpróbán készült
Eredetileg mindent lemondtak volna, és úgy volt, hogy átteszik a megemlékezést szeptember elejére, amikor a japán hadszíntéren is befejeződtek a hadműveletek, azonban ezt sem a lakosság, sem a veteránok szervezetei nem támogatták, úgyhogy a repülős parádé és a nagy tűzijáték meg lesz tartva.
Oroszos megoldások
Az oroszok szerintem az elején (március elején) nem igazán vették komolyan a dolgot, noha tény, hogy a határokat Kína felé hamar zárták. Utána viszont sokáig nem történt semmi, és valószínűleg ez hamis biztonságérzetet adott nekik.
Aztán március közepére már igen kezdett összedőlni a ravatal, mert egyre-másra érkeztek a hírek az új fertőzöttekről, és úgy tűnt, valamit tenni kell. Eléggé oroszos megoldások születtek, vagyis hirtelen és radikálisan történt minden.
A legjobb példa a moszkvai kijárási tilalom: a (fő)polgármester vasárnap este jelentette be, hogy akkor holnaptól senki sehova, akinek mennie kell, csak ún. „própuszk”, szó szerint engedély birtokában teheti.
De ugyanez volt a helyzet a légtérzárral is, egyik nap bejelentették, hogy holnapután nulla órától az ország teljesen lezárja a légterét, orosz repülőtérről nem indulhat nemzetközi járat, és értelemszerűen nem is érkezhet. Sehová, sehonnan, azonnali hatállyal.
Közlekedés Moszkvában
Az a tapasztalatom, hogy az oroszok nagyon fegyelmezetten viszonyulnak a helyzethez. Az utcák üresek, a buszokon egy lélek sincs, a boltokban betartják a 1,5-2 méter távolságot.
A metró szinte üresen jár, én a város délnyugati részén lakom, a megállóban, amit használok, normális körülmények között egy csendesebb napon 70-80 ezer ember fordul meg, az utóbbi hetekben viszont nem utaztam úgy, hogy velem együtt 8-10 embernél több lett volna az állomáson.
Persze van, aki hőzöng, de nem jellemző, és egyébként is, a közrend itt nem egészen úgy működik, mint Magyarországon. Azt nem mondom, hogy boldog-boldogtalant előállítanak, de békeidőben is hamar kattan a rendbontókon a bilincs, ilyenkor meg pláne.
Nekem nincs autóm, úgyhogy gyalog/metróval közlekedek, ami egyébként tényleg olcsó (egy utazás 40 rubel, átszámítva 180 forint körüli összegbe kerül). Az autósokkal kapcsolatban szintén született egy jellegzetesen orosz logikájú megoldás: ha engedély nélkül vezet az illető (a digitális engedélyben meg kell adni a rendszámot is), akkor nem egyszer büntetik meg, hanem annyiszor, ahány kamera alatt elhaladt, mondván, hogy ez mind különálló szabálysértés.
A viszonyítás kedvéért: egy büntetés alapértelmezetten 5000 rubel (kb. 22 000 Ft), a városban pedig a köztéri kamerák száma bőven százezer fölött van... Azt hiszem, ez nem kis részben járult hozzá, hogy tényleg tök üresek az utcák.
A taxi esetében, ami egyébként Moszkvában a világ nagyvárosai között az egyik legolcsóbb, hasonló a helyzet: beülsz, a taxis egy mobilappon keresztül „lecsippantja” a QR-kódodat, ha érvényes, elvisz, ha nem érvényes, akkor nem lesz semmiféle utazgatás.
Először 4000 rubelre, másodszor 5000 rubelre, harmadszor viszont már 50.000 rubelre büntetik, és elkobozzák az autóját is. Mondanom sem kell, a taxisok sem furikáznak senkit, csak ha van engedélye.
Ingerszegény környezet
Én dolgozom, és nem otthonról, mivel olyan a munkahelyem, hogy nem vonatkoznak rá a korlátozások. Egyhangú az életünk, hosszúak a napok, a város csendes, a boltokban és az utcán senki, egy csapásra ijesztően ingerszegény lett a környezet.
Az oroszok is unják már, de a kormánynak eddig szerencséje volt, az időjárás még az orosz tavaszokhoz képest is csapnivaló volt. Áprilisban nem volt olyan nap, hogy ne esett volna a hó, májusban viszont hamar jön a jó idő, úgyhogy egyre nehezebb lesz bent tartani az embereket. Remélhetőleg erre nem is lesz szükség.
Nekem egyébként az egész karanténban egy ijesztő élményem volt csak. Április elején egy ismerősömnél voltam Moszkva mellett, egy kisebb településen, és este, amikor taxival jöttem vissza a városba, láttam, hogy a Kijev felé vezető országúton a városhatárnál elkezdték felépíteni a katonai ellenőrző pontokat.
Az egyébként hatsávos autópályát betonakadályokkal összehúzták a két belső sávra, és legbelül a buszok, taxik, mentők mehettek, eggyel kijjebb pedig a civil autósok, akiket azóta már gyakorlatilag egyenként ellenőriznek.
A moszkvai területről ugyanis április közepe óta engedély nélkül nem lehet belépni Moszkvába. Akinek a rendszáma nem moszkvai, vagy nincs QR-kódja, azt visszafordítják.
És tényleg katonai az áteresztő pont, mert a rendőrök mellett katonai járművek és komolyabb fegyverekkel felszerelt gárdisták (Roszgvargyija, mint az amerikai Nemzeti Gárda) vannak kivezényelve. Ilyenkor azért elgondolkodik az ember, hogy vajon mégis mire készülnek, vagy mit tudhatnak, amit mi még nem...
„Dióhéjban” ennyi, egyébként én optimista vagyok, szerintem május közepére itt is lecseng a nagyja, utána szép lassan beindul az élet.”
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek