oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2020. január 27. 06:30,  A tömegturizmus pusztító ereje 17 komment

2020. január 27. 06:30 Határátkelő

A tömegturizmus pusztító ereje

Viki és Dani megtalálta a földi Paradicsomot ázsiai útjuk sokadik állomásán. Hogy milyen egy földi Paradicsom? Nos, gyönyörű, homokos, csendes tengerpart kevés emberrel, akik nem csapnak túl nagy zajt. Igen, a tömegturizmus korában ez nem csekélység.

cim_259.jpg

„Vegyes érzelmekkel érkeztünk Krabiba, hiszen sokfélét lehet hallani-olvasni róla. Fehér homokos tengerpart, buja dzsungelek, festői panoráma, szinte magányos partok: ez áll a prospektusokban.

Manapság azonban már rendelkezésre áll az internet népének véleménye: ha többszáz (vagy akár több tízezer) ember ír véleményt egy-egy városról, látnivalóról, máris eléggé átfogó képet lehet kapni ezekről.

Nos, Krabi kap hideget-meleget: akinek ehhez fűződik érdeke, és/vagy tetszik neki ez a fajta nyaralás, nyilván csak a drónvideókat tölti fel a netre sorban, és arról regél, hogy ezt a helyet mennyire elkerülte a tömegturizmus, és az árak sem szálltak még el, mint a thai szigeteken általában.

Míg a Tripadvisor, Google és hasonló oldalak felhasználói szép számmal írnak egészen más dolgokról. A tömegturizmus pusztító ereje ellen tett egyértelmű szankció, hogy 2018-ban két évre lezárták a turisták hada elől a közeli Maya bay-t (DiCaprio itt forgatta a Part c. filmjét), mert a rengeteg hajó és ember óriási kárt tett a korallokban, így bíztunk benne, hogy már nem minden a gyors pénzszerzésről szól a természet kárára, ezért eljöttünk Krabira.

Hangsúlyozom, hogy mi „hosszú távú” hátizsákos turisták vagyunk kisebb igényekkel, szóval a véleményünk semmiképpen nem hasonlítható össze egy tíz napra érkezőével, aki elmegy az összes fakultatív programra, és az összes idejét csak a környéken tölti, tehát (Dél-)Thaiföld összes impulzusa is itt éri a szürke, hideg európai hétköznapok után: tengerpart, sznorkelezés, hajókázás, napsütés, forróság, izgalmas ételek, gyümölcsök, piacok, a forgalom, emberek csadorban, a müezzin imára hívó éneke, majmok, elefántok, patkányok, csótányok, színek-illatok-szagok kavalkádja, egyszerre.

Ao nang Beach

Érkezésünk napján elrobogtunk a Krabi városától légvonalban 10, úton 18 km-re található Ao nang Beachre, ahol - annak ellenére, hogy Thaiföldön az erősödő thai baht, és egyéb tényezők miatt 2019-re 30%-kal csökkent a turisták száma - nyüzsögtek az emberek.

A sétány szépen ki van építve, egymást érik az éttermek és a masszázsszalonok. A tengerpart azonban inkább egy forgalmas kikötő, semmint strand. Kb. 1 km hosszú, ebből a felén csak hajók állnak, a másik fele alkalmas lenne ugyan a fürdőzésre, ha 30 dízelhajó nem lenne folyamatosan mozgásban.

Innen indulnak ugyanis a közeli Railay Beachre, mert az szárazföldről megközelíthetetlen (potom 1000 Ft / út egy irányba a 10 perces útra), és a szigettúrákra (pl. Koh Phi Phi.)

Ezek a túrák legkevesebb 10 000 Ft-ba kerülnek, ugyanis 4000 Ft a belépő a tengeri nemzeti parkba, amit minden egyes túra alkalmával külön kell fizetni, azt hiszem, csak egy, vagy két sziget van, ahova nincs belépő.

Ezeken a túrákon sokak elmondása-leírása szerint „a hajók - és a szigetek is - túlzsúfoltak, nem lehet élvezni a természet szépségeit (kivéve talán a Hong szigeten), sznorkelezés közben kenyérrel etetik a halakat a túravezetők, hogy odagyűljenek, közben egymást rugdossák az emberek”.

Aki nem hiszi el, olvasson idevágó értékeléseket. Mi ezen felül több angol nyelvű blogot is láttunk, valamint emberekkel beszéltünk. El sem mentünk ilyesmire, annyira elrettentettek a leírtak és az elmondottak.

Az Ao nang Beach zsúfoltsága, az olaj és kosz a tengerben, az állandó zaj az egész nap, padlógázon közlekedő hajókkal meggyőzött. Biztos vannak, akiknek ez így szép és jó, de ha mi nem fillérekből repültünk volna ide, akkor most szomorúak lennénk. Így alternatív megoldást kellett keresnünk.

Tigris-barlang templom

Krabi egyik fő látványossága a Wat Tham Suea, azaz a Tigris-barlang templom, ami fent van egy sziklaszirt tetején, ahova 1267 (megszámoltam!) lépcsőn vezet fel az út, szemtelen majomhordákon keresztül, mindezekért kárpótol azonban a körpanoráma, ami fent vár a kihívásoktól nem félő utazóra.

Meglepően sokan vállalják ezt a kalandot, még egy túlsúlyos hölgyet is láttunk, aki sportolókat megszégyenítő sebességgel „száguldott” felfelé a hegyen.

Visszafelé az egyik szemtelen majom ellopta a naptejünket, és próbálta kinyitni több társával egyetemben, de miután rájöttek, hogy nem jön belőle ennivaló, elejtették, és szerencsére sikerült visszaszerezni.

Tubkaek Beach

Habár a látvány a hegy tetejéről valóban lenyűgöző volt, nem adtuk fel, hogy magunk fedezzünk fel egy olyan tengerpartot, ahova motorral is el lehet jutni, és nem kell sokezer forintot kifizetni azért, hogy egy egyébként csodálatos helyen sokadmagunkkal, kiszuperált teherautómotoros hajók zaját hallgassuk, bűzét szagoljuk, olaját nyeljük.

Így jutottunk el a 30 km-re levő Tubkaek Beachre, ahol már sorakoznak is a drágább resortok (olyan szálláshely, melyben elsősorban drágább bungalók vannak).

Napi kétszer van apály, amikor mi délben odaértünk, már kezdett visszahömpölyögni a víz a part felé. Mi minden apróságnak tudunk örülni (ahogy 38 évesen, 10 év rendszeres mangó+ragacsos rizs-fogyasztás után az ezredik adagnak is): tegye fel a kezét, aki látott már dagályt, ahogy a víz éppen igyekszik visszahódítani a partot!

A partszakasz gyönyörű volt, homokos, és csendes. Kevés ember volt csak, és azok sem zajongtak. Hajó sem volt sok, és sofőrjeik sem bőgették ész nélkül a motorjaikat. A víz sekély, lassan mélyülő, így családdal is optimális választás lehet, picit a Balaton déli partjára emlékeztet, túloldalon a hegyekkel.

Jóllehet, ebben a vízben láttuk életünk eddigi legnagyobb, legalább 1 m átmérőjű medúzáját (Viki azt hitte, szikla), de ekkora biodiverzitásban, ami itt, a trópusokon van, csak szerencse kérdése egy bármilyen élőlénnyel találkozni, így ezt sem bántuk.

A naplemente is fantasztikus volt, már majdnem olyan, mint amilyet Petriventén, hosszú nyári estéken lehet látni. :-) Ha van olyan, hogy földi paradicsom, azt hiszem, megtaláltuk. Ide már eljönnék Európából 10 napra, sok pénzért is, ha igazi pihenésre vágynék.

Khao Ngon Nak csúcs

Nem messze a Tubkaek Beachtől van a nemzeti park bejárata. Fizetni kivételesen nem kell, viszont regisztrálni igen, hogy lássák, ki ment fel a csúcsra, és visszatért-e már.

Négy km hosszan vezet egy túraútvonal be az esőerdőbe, bármikor érhetik meglepetések az embert. Az úton kabócahadak hegedültek, szebbnél szebb madárzajtól volt hangos az erdő.

Elég combos túra volt, hol gyökereken, hol lépcsőn, hol sziklákon kellett felkapaszkodni, 517 méter szintkülönbséget kellett legyűrnünk. Most, hogy egyre többféle erdőben járunk a trópusokon, jövünk rá, mennyi fajta is van: csak ezen a túrán hármat is láttunk, a legkülönlegesebb azonban a vöröskérgű fák alkotta erdő volt. A látvány a csúcson lenyűgöző volt, kezdtük - felülről - megszeretni Krabit.

Koh Lanta, a nyugalom szigete

A következő állomásunk Koh Lanta szigete volt, ahol állítólag nem annyira zsúfolt-kihasznált a környezet, mint Dél-Thaiföldön általában, és még az árak sem eltúlzottak.

Egy hetet terveztünk itt eltölteni, attól függően, hogy miként érezzük magunkat, amit végül két hétre hosszabbítottunk. Habár itt is be lehet fizetni szigettúrákra, és olcsóbban, mint Krabin, mi itt sem tettük, mert két olyan szigeten is (Koh Mook és Koh Kradan) tervezünk eltölteni egy-egy hetet, ahova többek közt ezek a túrák visznek, szóval már nagyon reméljük, hogy találni fogunk olyan helyeket, ahol csak simán begyalogolva a partról csodás élővilág fogad, mert eddig még nem sok ilyet sikerült kifogni.

Az első héten - kulturális programok hiányában - mást se csináltunk, mint különböző partokon fetrengtünk, rablórömiztünk, beszélgettünk más utazókkal, sznorkelhelyeket keresgéltünk több-kevesebb sikerrel, túrázgattunk barlangokhoz, kiszáradt vízesésekhez, és hűen követtük a szigeten az egyébként minden nap máshol megrendezett termelői piacot, ahol nem csak olcsó ételek, de szintén olcsó, ámde zamatos gyümölcsök kaphatóak.

Az ételek és az üzemanyag egy hangyányit drágábbak a szigeten, mint a szárazföldön, de még nem veszedelmesen (a kompút rövid). Elég nagy a sziget, így eloszlik rajta a sok turista, egyáltalán nem zavaró a jelenlétük, könnyedén találni magányos helyeket, ám a déli részen rengeteg makákó van, akik a kukafosztogatás mellett esténként útszéli haramiát játszva simán lenyúlják a turisták ételét, italát, kameráját, napszemüvegét.

Az egyik izgalmas pillanat az volt, amikor kifutott elénk egy skorpió, majd odarohant hozzá egy gyík (a társa a háttérből figyelt), ami valószínűleg meg akarta enni a bogarat, ám amikor meglátta, hogy mi is valójában, megtorpant, nézett ki a fejéből meredten, és addig meg sem mozdult, amíg a skorpió nem ment el. Jól tudta, hogy a skorpió mérge az utolsó vacsorája lett volna.

gyik.jpg

Ez a sziget nagyon nyugodt, mi is sokat vagyunk a tengerparton, teljesen ellazulva, minden nap naplementét nézve. Jöjjön hát a giccsparádé naplementékkel (amik maximum az aranyhíd, meg a víz miatt szebbek, mint Petriventén), és pár víz alatti kép.

Meglátogattuk a Lanta Animal Welfare-t, ami egy mindenféle beteg, sérült állatokat ellátó - majd örökbe adó - non-profit intézmény, melyet egy norvég hölgy alapított, aki egyik nyaralása alatt sok szenvedő állatot látott a szigeten, az állatpopuláció hatalmas volt, így elhatározta, addigi életét hátrahagyva innentől csak azon fog munkálkodni, hogy jobbá tegye a jószágok sorsát, kezdve azok meggyógyításával, majd ivartalanításával, további szaporodásukat megelőzendő.

Csak helyi, és külföldi önkéntesek dolgoznak itt, teljesen ingyen. Nagyon durva sztorik vannak, például kutyákat rendszeresen vagdosnak meg machetével. Az intézmény elsődleges célja, hogy a meggyógyított állatokat örökbe adják az USA-ba vagy Európába.

Úgy lehet nekik segíteni, hogy vagy dolgozik nekik az ember, vagy hazavisz egy örökbeadott állatot. Mi sajnos Szingapúrból fogunk hazarepülni, így nem tudunk elvinni egy jobb életre váró kis kedvencet. A helyszíni önkénteskedésben pedig eddig egy minimális összeg felajánlásával vettünk részt.

Ha már önkénteskedés, egyik nap elmentünk segíteni egy Thaiföldön alapított, de már nemzetközi szervezetnek, a helyi Trash Hero-nak, akik minden vasárnap különböző helyszíneken szedik a szemetet.

Először meghirdetik az akciót a honlapjukon, zsákokat szereznek egy helyi vegyeskereskedés felajánlásával, majd rövid eligazítás és hálálkodás után mehet a menet.

A tengerparti szakasz, ahol voltunk, első blikkre nem is tűnt nagyon szemetesnek, ahogy azonban bebújtunk a bokrok alá, döbbenetes mennyiségű, elsősorban, halászatból származó hulladék került elő.

A szemét styroporgolyóból, kötelekből, műanyagpapucsokból, flakonokból és - hihetetlen módon - fecskendőkből, de még egy szivacsmatracból is állt. A statisztika szerint tíz zsákból hat papucs, egy öngyújtó, a maradék vegyes.

Az újrafelhasználható hulladékért kapnak vissza némi pénzt. 35 ember a világ legkülönbözőbb pontjairól másfél órán át szedte a szemetet, 380 kg gyűlt össze, ami valljuk be, zömmel könnyű műanyagból nagy teljesítmény.

A testünk minden pontjáról folyt a víz, a bokor alatt görnyedés a hőségben nem volt egy leányálom. A közeli étterem nagyvonalúan gyümölcsöt, és ivóvizet bocsátott rendelkezésünkre, és az egyik kollegájuk is segített nekünk.

Végezetül egy meredek emelkedőn láncot alkotva adogattuk fel egymásnak a parttól az útig a rengeteg zsákot. Jó érzés volt tenni valami hasznosat a környezetért. A képek a Trash Hero Koh Lanta Facebook oldaláról vannak.

Koh Lanta után a fent említett szigetek várnak minket, aztán Malajziában, azon belül is Borneo-n szeretnénk egy hosszabb időszakot eltölteni.”

Aki szívesen olvasna még Viki és Dani kalandjairól, látogasson el a blogjukra!

Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Thaiföld

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr2115429064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dikusz. 2020.01.27. 09:40:42

Jó kis poszt volt, jól megírva.

Viki, Dani: többször is említitek a tömegturizmust, hogy mennyire zavart benneteket. Van is igazatok, de nem okolhatunk csak másokat, hiszen mi is a tömegturisták közé tartozunk.

Csodabogár 2020.01.27. 13:24:56

@dikusz.: Okolni csak a fapados repülő társaságokat lehet.:-(

VikiDaniAroundAsia 2020.01.27. 13:39:39

@dikusz.: köszi! Igen, igaz. De azért jobb olyan helyeken lenni, ahol nincs még elpusztítva minden..

Platonica 2020.01.27. 13:56:57

@VikiDaniAroundAsia: Sokan gondoljak igy sajnos. Ezert csak ido kerdese. Ettol fuggetlenul erdekes poszt, koszi.
@Csodabogár: Nem teljesen. Csomo helyre nem is jar fapados, amelyek az utobbi 5-10 evben lettek felkapva tomegturizmus szempontjabol, mint pl Uj-Zeland. De tok rossz volt nezni a Mt Everesten egymast (halalra) taposo turistakat is. Ne is beszeljunk az oceanjarokrol, akiknek mar a lattan rosszul vannak a helybeli lakosok:-(

Virago_1000 2020.01.27. 14:59:01

"35 ember a világ legkülönbözőbb pontjairól másfél órán át szedte a szemetet, 380 kg gyűlt össze, ami valljuk be, zömmel könnyű műanyagból nagy teljesítmény."

- miert nektek, europaiaknak kell oket kivakarni a mocsokbol? Itthon mar egy darab eldobott zsebkendo sincs?

Virago_1000 2020.01.27. 14:59:10

@Platonica: szokas szerint okos hozzaszolas, egy fapados nem birna (fele)annyi uzemanyagot sem magaval vinni, amennyi egy olyan hosszu utra kell. Sot, a nagygepek sem nagyon, egesz mostanaig pont ezert nem is volt kozvetlen jarat. Legnagyobb szennyezok a tengeri teherszallito hajok utan, de csak vezessunk be dugodijat, tiltsuk ki a dizeleket es tegyuk kotelezove az eletktromos autokat!

Platonica 2020.01.27. 15:20:12

@Virago_1000: Te megnezted vajon, mire reagaltam? Mert a hozzaszolasodnak nem sok ertelme van...

Csodabogár 2020.01.27. 19:11:50

@Platonica: Azokat a lakótelep szerü hajókat látni se bírom. Elképzelem, hogy milyen, mikor mondjuk Velencében kiköt egy ilyen, leözönlik az a rengeteg ember és elárasztja néhány órára a várost. Természetesen nem költ semmit, mert a hajón kap enni inni amennyit csak akar, tehát a helyiek nem profitálnak belőlük semmit. Nagyon utálom én is őket és soha semmi pénzért nem utaznék egy olyannal.

dikusz. 2020.01.27. 19:39:33

@Csodabogár: Nem gondolom, hogy csak a fapados utasok okozhatnak gondot. Vagy akinek csak erre telik, akkor ne is utazzon?

Benikuty 2020.01.27. 20:11:14

@Csodabogár: Nem csak! Ott vannak még a fapados szálláshelyek is...

somlobodog 2020.01.27. 22:07:47

@Csodabogár: aha szóval a gazdag Svájci a swissel odarepulhet de a szegény londoni mosogató meg nem. Fair enough.

Tiangong 2020.01.27. 22:08:02

@dikusz.: En se ertem ezt az ellenseges hangnemet a fapadosok ellen. Sokan vegre lathatnak vilagot a kispenzuek kozul is. En beutaztam mind a 7 kontinenst, voltam 5km magas hegyen, es 600m melyen a tenger alatt. Nem fogom szarul erezni magam azert mert nem a tv elott ultem az erre forditott ido helyett. Raadasul a turizmus tart eletben sok koszfeszket, dobbenetes latni neha az eletszinvonalbeli kulonbseget az atlag es azok kozott akik ebben a szektorban dolgoznak.

adg 2020.01.27. 22:52:15

@Csodabogár: “ nem költ semmit, mert a hajón kap enni inni amennyit csak akar, tehát a helyiek nem profitálnak belőlük semmit.”

Ezt a nemet teveben mondtak? Mert komplett okorseg. Koltenek. Nem veletlen akarjak a tengerparti varosok, hogy naluk is kikossenek a hajok. A kikoto kornyeki kajaldak, boltok, meg a rovidebb kirandulasokat, turakat szervezok szamara egy aranybanya, mikor egy hajo kikot es learamlik 2-5000 enber rola.

Te mit gondolsz, hogy zajlik egy ilyen esemeny? Megerkeznek valahova, kicsit acsorognak a hajo mellett, elmajszoljak a regelinel elcsent szendvicset, aztan mennek tovabb?

Herr Géza 2020.01.27. 23:56:44

@adg: :) Így valahogy. Pont a németeknél volt “nagy” tv-sorozat a Traumschiff, na abból sem az derült ki, hogy a skótok közvetlen rokonai szendvicset majszolnak a hajó mellett Ausztráliában, mikor kikötnek abban az északi kisvárosban, tudod, valami D betűs hely... :)

Herr Géza 2020.01.28. 00:02:17

@Csodabogár: Gyanítom, hogy összekevered a “normális” hajós világjáró túristát a hungarian all-inclusive újgazdag, aranyláncos, susogós melegítős söpredékkel. :)
Az előbbiek sem szívem csücskei, de az utóbbiaktól hányok is.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása