Vajon mire elég egy nap egy városban? Általában arra, hogy az ember végigszaladjon a nevezetességek egy részén. Tshabee egy napot töltött a vietnámi Ho Chi Minh City-ben, de azért érték érdekes élmények.

„Két éve már, hogy életemben először Vietnámba utaztam, és szét tudtam nézni picit Hanoi-ban. Azóta már háromszor voltam Ho Chi Minh Városban (avagy Saigon-ban), ami az ország déli részének a központja, és ránézésre Vietnám legfejlettebb városa is egyben. Mind kulturálisan, mind gazdaságilag. 

Most harmadjára végre eljutottam oda, hogy jusson egy teljes napom városnézésre, úgyhogy meg is osztom a látottakat... 

Japán negyed

Az eredeti terv szerint hétfő reggeli géppel mentem volna, és szombat reggel utaztam volna vissza, de közbeszólt a Faxai tájfun, és a járatváltozásoknak köszönhetően végül kedden reggel mentem, és csak szombat késő este jöttem haza. 

A szállodám a város központjában, az 1. kerületben volt, amit Japán Negyednek is hívnak, leginkább mert sok japán élt, és él ezen a környéken, illetve rengeteg japán üzlet és étterem található itt. 

Mivel a legtöbb nevezetesség gyalog is elérhető közelségben volt, a hirtelen jött szombati szabadidőmet arra használtam, hogy meglátogassak néhányat. 

Régi posta

Első utam a régi posta épületéhez vitt, amit még talán a gyarmatosítók építettek régen. Belülről mondjuk inkább egy hatalmas turista-ajándékboltra hasonlít, mint postára. De ha jól láttam, még az eredeti funkciója is megvan. :) 

Nagyjából vele szemben áll a Notre Dame katedrális (nem a párizsi), amit most éppen felújítanak, úgyhogy le volt zárva. De legalább kívülről meg lehetett csodálni. :)

Notre Dame

Nem messze van innen a Függetlenségi Palota, másik nevén Újraegyesítési Palota, ami egykoron a dél-vietnámi vezetésnek adott otthont, amíg az északiak el nem foglalták. 

Maga az épület egy hatalmas park közepén található, körben néhány kávézóval és étteremmel. A parkban ki vannak állítva azoknak a tankoknak a replikái, amik először törték át a palota kapuját a háborúban. Plusz van még mellettük egy (volt) déli vadászgép is.

Függetlenségi palota

Bent az épületben az eredeti '70-es évekbeli formájában meg lehet tekinteni a régi tárgyalókat, ahol a kabinet ülésezett, meg ahol fogadták az amerikaiakat. 

Ezenkívül betekintést nyerhetünk a volt elnök és családja privát szférájába, a dolgozószobától az étkezőn át a hálószobáig. Illetve az elnöki moziig. Merthogy az is van benne. :) 

A pincében pedig végig lehet sétálni a régi bunkerben, amit a szokásos támadások ellen alakítottak ki. Néha az az érzésem volt, hogy a falak vastagabbak benne, mint a folyosók... :D

Tárgyalóterem 

A palotából kijövet sétáltam egyet a tőle délnyugatra levő parkban, majd megebédeltem a kedvenc udontésztás helyemen. Nem egy echte vietnámi hely, de annak a láncnak van egy étterme itt Tokióban az irodaházunk aljában, ahol kb. minden héten szoktam enni. És amikor megláttam, hogy odaát is van éttermük, mindenképp ki akartam próbálni! :D 

Nem tudom pontosan, hogy végül is mit ettem, de a végeredmény egy eléggé vietnámias ízvilágra formált adag tészta lett. :) Szívesen fogok ott máskor is enni. :) 

Ebéd után elsétáltam a Saigon Skydeck-hez, ami a város egyik legmagasabb épületében, a Bitexco Toronyban van, és úgy amúgy egy kilátó. Szépen körbe lehet innen fényképezni a várost. :) Meg jó a kilátás is. Annak ellenére, hogy a 49. emelet, ahol a kilátó van, azért még nem a világ teteje. Meg igazából az épületé sem. :)

Kilátás a Skydeckről

Következőnek pedig olyan történt velem, amire álmomban sem gondoltam volna. Ha előző nap valaki azt mondja nekem, hogy életem első Pride részvétele Vietnámban lesz, hát jól kiröhögtem volna. De végül pont ez történt. 

Mivel aznap délután volt pont ott a helyi Pride, és pont belecsöppentem a közepébe. Valamiért viszont rendőrökkel, kordonokkal, meg ellentüntetőkkel nem találkoztam. Ez is biztos valamilyen helyi szokás lehet...

Utána már viszonylag kevés időm maradt a reptérig, de azért még beültem egy kávéra a közelben. A vietnámiak elég jók amúgy a kávékészítésben, legalábbis körökkel verik a japánokat... 

Amit ittam, az elvileg egy elég híres ottani márka, legalábbis sok helyen láttam a logóját a városban, meg a helyi kollégáim is sokat ajánlották. Finom is volt! :)

Innen pedig már következett a reptér meg a hazaút, a feleségem legnagyobb örömére. :D Persze előtte még visszamentem a szállodába a cuccaimért. Majdnem pont jól is jött ki, mert estére eléggé eleredt az eső, pont úgy, hogy még bőrig ázzak a hotelig, és aztán a reptérig már el se álljon. 

Hát kb. így telt az a szombatom. Majd egyszer azért még igyekszem több szabadidőt is eltölteni a városban, és a környékén. Sok szép hely van arrafelé.” 

Ha szívesen olvasnál még Tshabeetól, látogass el a blogjára!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.