Lassan vége a nyárnak, éppen ideje egy kis trópusi kalandozásnak, ráadásul ezért nem is kell olyan messzire menni, éppen elég Berlinig, miként azt Utazó Tódi is tette. Következzen az ő beszámolója.
„Az állatkerttel szemben lévő szálloda elfoglalása után kihasználtuk a korábbi repüléssel nyert fél napot és megnéztük a Brandenburgi kaput és mellette a Reichstagot.
A kapu előtti téren éppen egy csoport tüntetett, a kísérleti állatok szabadon bocsátását, a gyerekmunka eltörlését vagy az atomenergia betiltását követelve. Vagy valami ilyesmit.
(Nem tudom, mennyibe kerül Magyarországnak, de igen impozáns volt, hogy a tér közelében lévő épületeken három német és egy magyar zászló lengett, ugyanis a Magyar Nagykövetség a tér egyik sarkán van.
A britek az egyik mellékutcába szorultak, ott kompenzálták a méretbeli problémáikat egy hatalmas zászlórúddal. De ez nem gond, mert az arcuk miatt már egyébként is le kellett zárni az egész utcát a követségük előtt. :D)
Kényelmes módon csak az úton kell átmenni a Reichstag épületéhez, ami manapság nem kihívás, szemben harminc évvel ezelőttig. A berlini fal ugyanis a két épület között húzódott, melyet a mai napig az út burkolatába ágyazott dupla macskakő vonal jelöl. Sok turista sajnos észre sem veszi, miközben átkel a zebrán.
Az épület oldalában érdemes megállni a Sinti und Roma emlékműnél, mely a nemzetiszocializmus (~nácizmus) szinti és roma áldozatainak állít emléket. Az emlékmű egy kör alakú, fekete gránitmedencéből áll, közepén egy háromszög alakú kővel, mely a romák és a szintik megkülönböztetését szolgáló náci háromszögre utal.
A kőre minden nap friss virágot helyeznek. A medence körüli kőburkolatba a koncentrációs táborok városainak neveit vésték, a bejárathoz közel Komárom olvasható.
Lassan esteledett, így délre indulva egy hangulatos kis helyi étterembe ültünk be egy jó wiener schnitzelre és húsgolyóra a Potsdamer Platz közelében. A tér nem meglepő módon onnan kapta a nevét, hogy a potsdami út itt érte el az egykori városfalat, a téren egyébként szintén látszik a sokkal szomorúbb egykori berlini fal nyoma.
A teret modern épületek övezik, csakúgy, mint az innen déli irányban húzódó Tilla-Durieux Parkot. A felszín alatt pedig egy nagy metró- és vasútállomás rejtőzik.
A trópusi sziget
Másnap reggel folytattuk utunkat az igazi célállomásunkhoz, az utazás apropójához: a Berlintől 60 km-re délre található Tropical Island Resortba.
Egy félig földbe ásott, gigantikus tic-tac magasodik a Brand falucska határában levő ex-szovjet légibázis területén, mely még a berlini TV toronyból is látszik a horizonton.
Az egykor léghajók tárolására szolgáló acél csarnok lenyűgözően hatalmas: több mint 200 m hosszú és 100 m magas.
Befektetők egy csoportja egyedülálló lehetőséget látott meg a 2002-ben a Cargolift cég által hátrahagyott helyszínben és hamarosan a világ legnagyobb tematikus parkja, a Tropical Island nyitotta meg kapuit.
A trópusi klímát egész évben az üvegházként működő dóm biztosítja, miután az oldalain levő acéllemez borítást fényáteresztő anyagra cserélték.
Berlinből óránként indulnak vonatok, a vasútállomástól pedig ingyenes busz visz a resortba. Már a busz kialakítása is a trópusokat idézi a dzsungel tematikájú fóliázással és üléseivel.
Odabent a pénztárakon átverekedve - illetve ott alvó vendégek esetén a recepción történő regisztráció után - lehet belépni a csarnokba. Mit ne mondjak, hatalmas, azaz HA-TAL-MAS a fölénk magasodó kupola.
Módszeresen bejártuk az egész létesítményt és kipróbáltunk mindent. A szobánk árában benne volt a szauna világ használata is, így ott is elég sok időt töltöttünk.
A csarnok közepét egy mesterséges domb uralja, melynek tetején kanyargós ösvények vezetnek át. Van kis tavacska, melyen teknősök és flamingók osztoznak, egy dzsungelben lerobbant autó roncsa és egyéb érdekességek.
A bejárat közelében egy hagyományosnak mondható medence van pezsgőfürdővel, áramoltatóval, dögönyözővel és vízeséssel, bár a hátsó részén a sziklafal és a dús dzsungel növényzet ezt is eléggé feldobja.
A bejárat mellett szuvenírboltok találhatóak, majd tovább sétálva a hatalmas étkező részhez érünk, ahol több étterem kínálatából lehet választani. A csarnok végében játszótér, szafarit imitáló, homokba levert sátrak és egy csúszdapark kapott helyet. A csúszdák tetejére akkor is érdemes felmászni, ha nem akarunk csúszni, mert fentről elég szép kilátás nyílik.
A hely csúcspontja azonban a csarnok túlsó oldalában kialakított, félköríves tengerpartot imitáló medence, melynek homokos partján irgalmatlan mennyiségű napozóágy van kirakva.
Az illúziót fokozza, hogy a medence a csarnok faláig tart, ahol a kifeszített égbolt-vásznon átszűrődik a napfény. A medence kapott egy szigetet, melyen sejtésem szerint színpadként funkcionálhat showműsorok esetén.
A parton bárok, napozóteraszok vannak és a gyerekeknek egy hatalmas, kalózhajó tematikájú játszómedence is elfért.
Mindezt megfejelték egy kültéri medencés résszel, mely vadvízi zúgóval, köráramoltatóval és további medencékkel várja az embereket. Nyáron nemcsak a csarnokon belül lehet megszállni, hanem a közelben lévő kempingben lehet sátrazni vagy lakókocsival parkolni, esetleg faházat bérelni.
Folyamatosan egyik ámulatból a másikba esik az ember, nagyon látványosra sikerült a kialakítás. Mikor azt hiszi az ember, hogy mindent látott már, következik az éjszakai műsor.
A medencék és szaunák szinte egész éjjel használhatóak, csak pár órára zárnak be hajnalban takarítás miatt. Ez minden gyerek álma szerintem, azt meg talán említenem sem kell, milyen megnyugtató éjszaka szaunázni és gőzfürdőzni, mikor minden csendes."
Ha szívesen olvasnál még Utazó Tódi kalandjairól, látogass el a blogjára!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Határátkelő Klub!
El tudnád képzelni magad digitális nomádként? Vagy nem tudod elképzelni, de érdekel az életforma? Esetleg csak beszélgetnél egy jót kötetlenül? Gyere el szeptember 24-én kedden 18 órától a Prosit Buda Bistróba a budapesti Móricz Zsigmond körtéren és beszélgess két tapasztalt digitális nomáddal, Vigh Borival és Majsai Richárddal!
Utolsó kommentek