Szegénynek lenni sehol sem jó, ráadásul nagyon relatív dolog is, hiszen alighanem mást tartanak szegénynek mondjuk Indiában, Bulgáriában vagy Svájcban. Tényleg, milyen lehet szegénynek lenni a világ egyik leggazdagabb országában? Jöjjön pár személyes tapasztalat!

"Senki sem tudta, hogy szegény vagyok, de nem is érdekelt volna senkit"

„Az egyetlen dolog, ami miatt igazán rossz szegénynek lenni Svájcban az az, hogy a legtöbb ember pont nem az. Svájci mércével mérve „szegényen” éltem gyerekkorom és tinédzseréveim legnagyobb részét az ország leggazdagabb kantonjában, Zugban. 

Svájcban nincsenek szegénynegyedek, szegény gyerekekkel teli iskolák vagy ehhez hasonlók. A leggazdagabbak és a legszegényebbek gyerekei ugyanabba az iskolába járnak, ugyanazokban a bárokban lógnak, ugyanazokkal a buszokkal és vonatokkal járnak, ugyanazokban a boltokban vásárolnak, stb. 

Visszanézve ez tulajdonképpen elképesztő volt. Senki sem tudta, hogy szegény vagyok, de egyébként sem érdekelt volna senkit, mert ez olyasmi, amiről az emberek nem beszélnek. (A svájciak utálnak a saját pénzügyeikről beszélni.) 

Ami nehéz volt számomra, az az, hogy láttam, a barátaim milyen nagy házakban nőnek fel, milyen menő születésnapi ajándékokat kapnak, miközben nem kellett azon aggódniuk, hogy miként fizetik ki a buszbérletet, az iskolai ebédet, stb. 

Ugyanakkor mindez keményebb munkára ösztönzött, mert közéjük akartam tartozni. Svájc ehhez minden lehetőséget megad. Egész életemben elérhető volt a kitűnő színvonalú oktatás és tisztában voltam vele, hogy van kiút a szegénységből. Már nem vagyok szegény. :) 

Igen, Svájcban nagyszerű a jóléti, szociális rendszer. Különösen azóta tudom nagyra értékelni, mióta az Egyesült Államokba költöztem és megtapasztaltam, miként működnek itt a dolgok. 

Nagy hálás vagyok azért, hogy nem egy olyan országban kellett megtapasztalnom a szegénységet, ahol a szegényeket söpredéknek tekintik.” (Pilar) 

Jobb Svájcban, de szívás 

„Svájcban biztosan jobb szegénynek lenni, mint máshol. Ezzel együtt szívás. Engem az „mentett meg”, hogy nagyszerűen tudok takarékoskodni. A francia határ közelében éltem, így minden élelmiszert odaát vásároltam. 

A kaján kívül (abból is mindig a legeslegolcsóbbat vettem) soha nem vásároltam új holmit. Természetesen nem voltam nyaralni, étteremben, moziban és nyilvánvalóan nem volt autóm. 

Az enyém nagyon különleges helyzet volt, hiszen miközben a fogyatékossági ellátásomra vártam, a betegbiztosításom lejáróban volt. Mivel beteg voltam, nem kérvényezhettem munkanélküli segélyt. 

Így aztán kaptam valamennyi pénzt a megélhetésre „addig is”. Ez az „átmeneti időszak” két évig tartott. A pontos összeg kantononként változik. Én Vaud kantonban éltem Genf mellett, ami az egyik legdrágább környék az országban. 

Havi 110 svájci frankot kaptam, emellett fizették a lakbérem, legalábbis azt a részét, amit szükségesnek ítéltek. A lakáshoz tartozott egy garázs is, amitől nem tudtam megszabadulni. Azt nem voltak hajlandók fizetni. Ugyanígy az áramért, a telefonért és a hasonlókért nekem kellett fizetnem. 

Persze nem fizetnek akármekkora összeget, nekem óriási mázlim volt, hogy olyan szerződésem volt, ami 1000 frankban határozta meg a lakbért egy olyan helyen, ahol a hasonló lakásokat ennek duplájáért adták ki. 

Márpedig 2000 frankot soha nem fizettek volna, így el kellett volna költöznöm, de képtelenség lett volna más helyet találni segélyen élve, így jó eséllyel hajléktalanná váltam volna. Márpedig hajléktalanként nem jár a segély. Így megy ez. 

Ja, és még valami: csak akkor segítenek, ha semmid sincs. Nem lehet 4500 franknál több a bankszámládon. Ha van autód, el kell adnod (és persze felélni az abból kapott pénzt). 

Ha nyugdíj vagy egyéb megtakarításod volt, azt is fel kell élned egészen addig, amíg semmid sem marad. Ha valami pocsék, ezért eladhatatlan ingatlan van a neveden (mondjuk örökölted), amit nem adhatsz el áron alul, akkor sem segítenek, mert elméletileg egy csomó pénzed van (konkrét esetről beszélek, egy barátommal történt meg). 

Szóval ha szegény vagy, mert hatalmas tévéket vettél és állandóan nyaralni jártál, többet költöttél, mint amennyit megkerestél, akkor segítenek. Ha elveszíted a munkád és van némi félretett pénzed a nehéz időkre, akkor ezt először fel kell élned. Nyilván tisztességes dolog így jutalmazni azokat, akik előre gondolkodtak. 

Mindez Vaud kantonban történt és megőrjített a gondolat, hogy ha 4 kilométerrel közelebb éltem volna Genfhez, akkor sokkal több pénzt kaptam volna, járhattam volna tanfolyamokra, stb. 

Genfben arra is van lehetőség, hogy kifejezetten olcsón vásároljon a segélyen élő ember élelmiszert és ruhákat is fillérekért tudsz ilyen esetben vásárolni az egész családnak. Szóval sok függ attól, hol él az ember. 

Mindenesetre a dolog most úgy áll, hogy megkaptam a segélyt, visszamenőleg kifizették ezekre az évekre a támogatást és mivel van egy második biztosításom is, így ugyan még mindig szegény vagyok, de már némi adót is fizetek.” (Vanessa) 

„Minden nap hálás vagyok” 

„Immár 3,5 éve várok arra, hogy döntsenek a megváltozott munkaképességről szóló beadványomról. Közben, mivel teljesen munkaképtelen vagyok, a helyi jóléti rendszer segített. 

Kényelmes életem van, elkerültem a lecsúszást. Még csak nem is nagyon tudja senki, hogy szegény vagyok. Kérdezni nem kérdezik, az emberek többségükben nagyon kedvesek. 

Egy két hálószobás lakásban élek Interlaken közepén, padlófűtésem van és jó minőségű háztartási eszközökkel van felszerelve. 

Az egészségügyi ellátásért nem kell fizetnem. Ez nagyon fontos, mert I típusú diabéteszem van. Kizárt dolog, hogy meg tudnám fizetni az inzulint, évente egy ingyenes fogtisztítás is jár. 

Havi néhány alkalommal megengedhetem magamnak a vonatozást, havonta egyszer el tudok menni egy kávézóba is. Van olyan hely itt, a környéken, ahol (mivel szociálisan rászoruló vagyok) heti két nagy szatyor élelmiszert kapok 1 frankért. 

Mivel minden orvosi és terápiás kezelésre elmegyek, egy szociális munkás szerint további havi 100 frank jár nekem. 

Nyaralásra vagy új ruhára nem futja, a számítógépem 8 éves, így kicsit lassú, de van olyan alap (SOS Beobachter), aminél lehet pályázni új számítógépre. Most reménykedem. 

Egyetlen nap sem múlik el anélkül, hogy végtelenül hálás ne lennék azért, hogy itt lehetek. Rengeteg támogatást kapok, nem kell aggódnom amiatt, hogy hajléktalanná válok vagy nem lesz elegendő ennivalóm, esetleg nem jutok hozzá az egészségügyi ellátáshoz. 

Ha nem is luxus, de kényelmes életem van, amit teljes egészében a svájci szociális rendszernek köszönhetek. 

Ja, ha még nem írtam volna, nem vagyok svájci állampolgár, B típusú letelepedési engedélyem van.” (Anneliese) 

Kiterjedt támogatási rendszer 

„Szegénynek sehol sem jó lenne, de ha bármely ország állampolgáraként annak kellene lennem, akkor alighanem Svájcot választanám. Más kérdés, hogy Svájcban kisebb eséllyel leszel szegény, mint a legtöbb országban. 

A svájci munkanélküliek 14, a munkával rendelkezők nagyjából 4 százaléka élt Svájcban a szegénységi küszöb alatt 2017-ben. Kiterjedt a szociális támogatások rendszere, ami biztosítja, hogy azok, akik mégis e szint alá csúsznak, megfelelő segítséghez, oktatási és egészségügyi szolgáltatásokhoz jussanak. 

A svájci alkotmány kimondja, hogy minden állampolgárnak joga van a méltósággla élt élethez. A rendszer nem tökéletes és nem is mindenki ért egyet a működésével.” (Nic) 

Svájcban nem könnyű szegénynek lenni 

„Szerintem könnyebb szegénynek lenni egy szegény országban, mint Svájcban. A svájciaknak magas az átlagjövedelme, így nem nagyon tudják elképzelni, hogy valaki szegény lehet. 

Szegényként állandóan szembejön veled a luxus az üzletekben, amit csak szemellenzővel lehet elviselni. 

A szegény országokban az emberek segítik egymást, nem úgy Svájcban. Nagyon kevesen vannak, akik támogatják a szegényeket… nem azért, mintha önzők lennének, hanem mert egyszerűen nem tudják elképzelni, hogy Svájcban sem mindenki él anyagilag kényelmes életet.” (Maja) 

A történetek forrása.

(Fotó: pixabay.com/bitlake)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.