Milyen tipikus jegyei vannak egy adott népnek? Vannak-e egyáltalán vagy csak mi, emberek vagyunk olyanok, hogy szívesen általánosítunk, megkönnyítve ezzel az életünket? Bármelyik is legyen igaz (majd ti jól megmondjátok a kommentekben) az alábbiakban következzen pár vélemény németektől és nem németektől – de németekről arra a kérdésre, hogy melyek a tipikus német problémák.

Észrevenni mindent, ami nem tökéletes

„Csak azért tudok erre a kérdésre válaszolni, mert a nem német barátaim már nem egyszer kinevettek miatta. 

Amikor Kínában éltem, az engem meglátogató barátaim többször megdicsérték a bérelt lakásom, hogy milyen jó minőségű ott minden. Ezt nagyra értékeltem, de – puszta németségből – kénytelen voltam rámutatni a lakás néhány gyenge pontjára. 

A fürdőszoba falicsempéi nem voltak tökéletesen párhuzamosak. Némelyik még ki is türemkedett a többi közül. A festés (különösen az ajtók környékén) kiábrándító volt, több helyen lehetett odaszáradt pöttyöket látni, ami szinte 3D hatást keltett. Nem beszélve arról, hogy a parketta néhol igencsak recsegett. 

Íme tehát az én német problémám: észrevenni mindent, ami nem tökéletes, legyen bármilyen triviális. (Pedig a fentiek még csak nem is zavartak, csak egyszerűen észrevettem őket.)" (Carsten, aki Kína mellett Párizsban is élt) 

Az erőltetett pozitív hozzáállás

„Amiről most szó lesz, az talán elsőre nem is tűnik problémának, de már nem egyszer észrevettem, hogy a németek hajlamosak azzá tenni. 

Más is észrevette már, hogy 40-en túl a németek egy része kényszeresen pozitív lesz minden kapcsán? Ez az amerikaiakra is igaz, de az esetükben kevésbé érződik erőltetettnek. 

Dolgoztam olyan német főnökökkel, akik minden egyes negatív mondatot kivetettek abból, amit írtam. Nem voltak hajlandóak ellenjegyezni semmilyen szöveget, amiben negatív szó, jelző volt, arra kényszerítve, hogy addig csavarjam a mondatokat, amíg pozitívak nem lesznek. 

Ami engem illet, NEM vagyok negatív személyiség, mi több, sok nem német egyenesen kicsit túl pozitívnak is tart. 

Ezzel együtt sokszor kritizáltak, amikor az értekezleteken rámutattam bizonyos problémákra és (legalábbis szerintük) nem voltam elég pozitív. Nem arról volt szó, hogy szőnyeg alá söpörnék a problémákat, egyszerűen a megfogalmazásom nem tetszett nekik. 

Kérdés, hogy ez csak véletlen egybeesés vagy tényleg van alapja a tapasztalataimnak? Ha utóbbi, akkor annak mi lehet a magyarázata? 

Az évek során másoktól is hallottam, hogy a német főnökük egyszerűen nem hajlandó a rossz hírekkel foglalkozni. Mondjuk ez engem ilyen szinten sosem érintett, de legalább egy esetről tudok, amikor valaki azért mondott fel, mert nem volt hajlandó pozitív fényben láttatni egyébként komoly problémákat. Bizarr. 

Ne értsetek félre, a legtöbb német már-már viccesen pragmatikus és ezt a gazdaságuk is bizonyítja. 

A tények kedvéért, én brit vagyok, aki élt Németországban, több némettel dolgoztam együtt itt, Svájcban is, mint azt számon tudnám tartani és általában kompetens, lelkes és megbízható kollégákat ismertem meg bennük.” (Ray) 

Nem német, hanem multis probléma 

(Válasz Ray felvetésére) 

„A leírtak nem a németekre, hanem tipikusan a multicégekre jellemző probléma. Ha valami negatívat írsz, az rossz fényben tünteti fel a menedzsered a közvetlen főnöke előtt és így tovább. Látott valaha valaki valódi negatívumokat tartalmazó éves jelentést? 

Az olyan mondatokat, mint „idén kifejezetten rosszul teljesítettünk” soha senki sem fogja leírni. Maximum azt, hogy „a teljesítmény nem felelt meg az előzetes elvárásoknak”. 

Én egy közepes méretű cégnél vagyok magasabb beosztásban és személy szerint nem szeretem a bullshitet, és az ügyvezető sem. De ha például bankokkal tárgyalunk, akkor muszáj tolni. Az igazat mondod, csak másképp. 

Mi, németek, nagyon jók vagyunk ebben, de ez az egész világon így megy, mi több, az ázsiai országokban szerintem még rosszabb a helyzet, mert ott néha kifejezetten hazudnod kell például arról, hogy egy adott feladatot időre befejezel, amikor tudod, hogy nem így lesz." (Matze) 

Kemény munka, kemény szavak 

„Minket, németeket a kemény, célratörő munkáról és a tökéletességre törekvésről ismernek. Ami jó. Kivéve, ha egy lusta vagy „laza” környezetben dolgozol, mert akkor ez gond. (Én Indonéziában élek…) 

Másrészt a keménységről és az egyenességről ismernek minket, ami szintén előny, ha valaki szereti a keserű igazságot hallani. 

Csakhogy azokba a kultúrákban, ahol az egyenes beszéd nem dívik, és szeretnek mindent kerülgetni, mint macska a forró kását, ez problémás lehet vagy legalábbis nehezebb az érvényesülés. 

Nem tudom, mi az igazán jó válasz a feltett kérdésre, de… a távolban élve nekem ez tűnt fel leginkább.” (Max) 

A múlt árnyai 

„A férjemnek van pár közeli német barátja, a gyermekeik fiatal felnőttként meglátogattak minket Olaszországban és otthon, Amerikában is. Nem tudom, ez mennyire tipikus, de amikor az európai útjaikról meséltek, többször felmerült, milyen durván bántak velük a nemzetiségük miatt. 

Nekem ez nagyon furcsa volt, hiszen okos, fiatal, keményen dolgozó fiatalokról van szó. A problémák elkerülése végett többször inkább svájcinak vagy osztráknak mondták magukat. Számomra elképzelhetetlen, hogy a II. világháborúért okoljanak olyanokat, akiknek a szülei is gyerekek voltak akkor.” (Kimberly) 

Mit gondolnak mások? 

„Németország északnyugati részén élő hollandként a legtipikusabb német problémának az a félelem tűnik, hogy mit gondolnak majd mások. 

Először nagyra értékeltem például, hogy olyan rendben tartják a kertet és betartják az egyéb társadalmi szabályokat, de ha nem teszed, akkor az emberek elkezdenek kibeszélni a hátad mögött. 

Márpedig csak emiatt követni a szabályokat olyan, mintha be lennék zárva. Persze ez elsősorban a vidékre jellemző, a nagyvárosokban élő német barátaim teljesen mások.” (Lian) 

Pontokba szedve 

#1 A gyakori bombahatástalanítás 

A földben még mindig rengeteg fel nem robbant bomba van, olyannyira, hogy a németek fel sem veszik, ha valahol éppen hatástalanítanak egyet. Pár éve jöttem rá, hogy más országokban egy ilyen esemény kisebb pánikot váltana ki a környékben élőkből, itt az emberek csak megvonják a vállukat. 

#2 A szarkazmus… 

A külföldiek nem nevetnek, amikor szarkasztikus vagy, mert azt hiszik, hogy komolyan beszélsz. 

#3 …és annak hiánya 

A németek ugyanakkor azért nem nevetnek, amikor szarkasztikus vagy, mert nem értik a szarkazmust. 

#4 A ß betű 

Pontosabban az, hogy gyakran összetévesztik a B-vel. Ha ß van a nevedben, akkor a dolgok elég furcsa fordulatokat vehetnek. 

#5 Német vagy bajor? 

Külföldön sokszor gondolják, hogy bajor vagy, mert ami német az bajor. Nyilván. 

#6 A Sauerkraut 

Amikor titkolnod kell, hogy szereted a savanyúkáposztát, így harcolva az előítéletek ellen, pedig titokban tényleg imádod. 

#7 Tipikus német 

A gyenge pontunk az, amikor tipikus németnek neveznek minket. Mert nem akarunk tipikus németek lenni. Soha ne mondj nekünk ilyet.” (Britta) 

Ennél jobb végszó szerintem nem is kell (a vélemények innen vannak), most pedig jöjjön, ti mit gondoltok!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.