Ha valaki hosszabb-rövidebb időre Máltára költözne, jó ha felkészül pár dologra: például az iszonyatos ingatlanárakra, a szúnyogokra, a meglehetősen felemás időjárásra és hát a higiénia terén is lesznek kihívások. A negyedik résszel búcsúzik Karesz máltai sorozata.
„A máltai ingatlanpiacot több tényező futtatja fel, de ha engem kérdeztek, akkor szimplán az emberi kapzsiság a legfőbb indok.
Keresleti piac
Az építőiparban ugyan olyan szinten pörögnek az építkezések, hogy gyakorlatilag keresleti piac van, ami projekt beindul, az szinte hetek alatt szinte teljesen elkél, őrült árnövekedést okozva a piacon.
Rövidtávú lakáskiadás
Az évente ideköltöző szerencsét próbáló külföldiek mellett a rövid távú lakáskiadás is ugyanúgy pörög, összességében annyira felhajtva az árakat, hogy már-már nem igazán lehet normálisan megélni mellette.
Bele kell számolni azt is, hogy hiába van közel például Olaszország és mellette hiába EU-tag Málta, azért ide szinte mindent külön be kell hozni, szállíttatni, importálni valahonnan és emiatt a köztes pluszlépések és szereplők miatt minden drágább, mint például otthon, de akár a szicíliai piacokhoz és árakhoz képest is. Az meg azért csak nem járja, hogy azért jön ki valaki Máltára dolgozni, hogy kenyéren és vízen éljen…
A szerencsejáték-cégek
Rengeteg szerencsejátékipari cég helyezte át ide a székhelyét szimplán adóelkerülési célból, ami magával hozta, hogy több ezernyi jellemzően jól fizető állással bíró fiatalt is hoztak magukkal – vagy legalábbis az átlagnál és a minimálbérnél mindenképpen jobban kereső fiatalt maradjunk annyiban.
Sokakkal beszéltem és ez is nagyon felemás sztori: városi legendaként beszélnek azokról a szénné fizetett tűzközeli fiatalokról, akik jókor voltak jó helyen vagy szimplán megfelelő az anyanyelvük (gondolok itt a skandináv országokból érkezettekre).
Ők eleve valami hangzatos vezetői pozícióban kezdik a pályafutásukat Chief… Managing… Director…. előtagokkal dirigálva gyakorlatilag maguknak meg max. pár fős csapatuknak havonta annyit leakasztva nettóban, mint mások egy év alatt bruttóban sem keresnek meg.
Azért már egy ideje kongatják a vészharangot, hogy nem feltétlenül nőnek az égig a bérek és nem mindenki tudja ezeket a horribilis bérleti díjakat kifizetni.
Annyit tennék hozzá az előbb linkelt cikkhez: hiába relatíve friss, mégsem reálisan mutatja a bérleti díjakat.
Adómentes státusz
Mellette ugyanúgy magánszemélyek is letelepedhetnek itt és kaphatnak adómentes (vagy könnyített) státuszt, ha be tudják bizonyítani, hogy más országból van elegendő keresetük, amiből fenn fogják tudni tartani magukat. Hadd ne mondjam jellemzően megint kik szoktak ezzel (vissza)élni…
A sorozat előző részei
Üvöltöző pesszimisták: bevezetés Máltához
A Pokol sokadik bugyra
Munkalehetőségek Máltán: ide nem meggazdagodni jössz
Letelepedési kötvények
Ami miatt a Magyarország által árult letelepedési kötvények rendszerét is megkérőjelezik az bizony itt is hatalmas biznisz: az EU csatlakozás után ugyanis Málta is elkezdte árulni az EU-s útleveleket, amellyel megnyílnak az EU országhatárai és szabadon mozoghatnak, illetve telepedhetnek le.
Mindehhez papíron azt kellene bebizonyítaniuk, hogy minimum már 12 hónapja Máltán élnek (ez szinte sosem igaz), vagy kiválthatják egy minimum 350 ezer eurónyi (százmillió Ft-os) ingatlan megvásárlásával, esetleg egyéves, minimum 16 ezer eurónyi bérleti szerződés bemutatásával, amivel sajnos mindenféle ellenőrzés nélkül azonnal megkapják az EU-s jogokkal bíró máltai útlevelet 650 ezer euró leszurkolása után.
Ja, igen, Máltán nem kötvényről (kölcsönadott pénzről) van szó, hanem konkrétan eladják az útlevelet, azaz a teljes összeg itt marad náluk.
Emellett egyesek külön álszentségnek vagy pofátlanságnak tartják – ahogyan nálunk is -, hogy amúgy a menekülteket szállító mentőhajókat Málta az utóbbi időszakban már szimplán elutasítja, belőlük nem kér, de eközben tárt karokkal várja a fizetőképes külföldieket, jöjjenek bárhonnan, legyenek bármilyen kétes ügyleteik.
Kevés a beépíthető terület
Szűkös a beépíthető terület, ritkán engedélyezik a további terjeszkedéseket, inkább az a jellemző, hogy a meglévő lakó- (és nem annyira lakó-) övezetekben keresnek relatíve könnyen beforgatható régebbi házakat megszerezni.
Emelődaruval viszik fel a nagyobb tárgyakat az emeletre, annyira szűkek a lépcsőházak és liftek
Ezekben a fiatalok már annyira nem szeretnének lakni vagy lehet, hogy szeretnének ilyenekben lakni, de szimplán nem engedhetik meg maguknak, hogy egy ún. townhouse-ban vagy house of character-ben lakjanak.
Több ilyen ingatlanban lakó ismerősöm mesélte, hogy időről-időre bekopogtat hozzájuk egy ingatlanfejlesztő busás összegeket kínálva a jó helyen lévő ingatlanért.
Sokszor már kész és akár jóvá is hagyott terveket mutat, hogy hány lakásos társasházat tudna az ő háza helyére felhúzni, hozzátéve, hogy 4-6 lakásra van engedélye, de befér oda 8-10 is, ha ügyesen csinálja.
Ha most azonnal eladja neki a házat, akkor máris kap fél millió eurót érte...vagy akár 800 ezer – 1 millió eurót egy circa 250-300 négyzetméternyi telekért.
Mondanom sem kell, hogy általában nem élnek a lehetőséggel, ám ez nem biztos, hogy hosszú távon jó döntés, mert ha valamelyik szomszédja viszont kap az alkalmon, akkor könnyen lehet, hogy hosszú hónapokig lehet majd utána az építkezéssel járó minden koszt és zajt elviselni.
Az ingatlanfejlesztők nem véletlenül preferálják ezt a megoldást: ha még elérhető a tulajdonos, akkor relatíve egyszerűen el lehet intézni az adás-vételt.
Akkor van gond, ha nem elérhető a tulaj, külföldi vette évekkel esetleg évtizedekkel ezelőtt, illetve ha a tulajdonos meghalt és ezer meg egy örököse van, akikkel szinte esélytelen dűlőre jutni... ezért is áll sok régebbi városi ház üresen évek vagy akár évtizedek óta.
Betonszörnyek
Sliema (szlí-ma)
Vallettával északról határos szemközti földnyelv az egyik leginkább túl- és beépített terület, amit valaha láttam élőben. A környező települések szintúgy ugyanezt a szintet képviselik, csak ott van szabad, közös tér, ahol nem tudnának mást már felépíteni (közvetlenül a sziklás parton).
Hasonló képet fest Xemxija (semsija) látképe a túlpartról - azt hiszem ehhez nem kell túl sokat hozzáfűzni. A legtöbb üresen álló, lepusztult épületet azt hiszem itt lehet megcsodálni.
Túl nagy az átmenőforgalom, a helyieknek ez már túl messze van (max. 10-15 percet hajlandóak kocsival utazni, bármi, ami ezen a sávon kívül esik, már rém messzinek számít nekik).
Kicsit közelebbről is megtekinthető itt vagy itt, esetleg itt.
Ezektől a lepusztult házaktól pár méterre is akár nekikezdenek újabb lakótömbök felhúzásába, bár kétlem, hogy a majdani vevők tolakodnának minimum negyedmillió euróért itt venni 140 nm körüli 3 hálós lakásokat.
Szúnyogok, bogarak, egyebek
Sokan vannak. � Hogy miért?
Egyrészt a jellemzően enyhe idő miatt télen sem tűnnek el teljesen, másrészt nem irtják őket sehogy – egyénileg a lakók elektromos szúnyogriasztóval, füstölőkkel, meg citronellás illatgyertyával igyekeznek őket távol tartani – minimális sikerrel.
Egyes területeken a mezőgazdasági területek közvetlenül a lakóövezetek, házak, lakások mellett vagy közvetlen közelükben vannak.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy rengeteg olyan lakás van (én is laktam ilyenben hiába volt újépítésű), ahol egyáltalán nem volt szúnyogháló az ablakokon (nyilván így le lehet spórolni azt a pár száz eurót), így szinte folyamatosan lehet vadászni-irtani a legyeket, szúnyogokat.
A szemetet elvileg bezacskózva lehet a ház elé, járdaszegélyre rakni. Egyrészt finoman szólva sem mindenki tartja be a rendeletet, miszerint csakis aznap reggel tehetné ki a szemetét a háza elé, amikor azt elszállítják (területe válogatja milyen gyakran gyűjtik a különféle hulladékokat).
Másrészt nem is feltétlenül jól zárják le ezeket a szemeteszsákokat. Ráadásként van, hogy a kukásautó már vagy elment korábban vagy nem jött valamilyen probléma miatt, esetleg a „hajigálók” nem vették észre az összes szemeteszsákot vagy szelesebb, viharosabb időben simán széthordja a szél vagy belesodorja a tengerbe.
A szigeten uralkodó felsőbb rendű állatfaj (a sima házimacskákról beszélek �) pedig szereti szétszedni a zsákokat, ha úgy gondolja, hogy talál magának való dolgot benne.
Főleg, ha hosszú órákon/napokon keresztül elérhető számára a zsákmány, mivel a lakó nem a megfelelő időben tette ki a szemetét.
Vezetékek kreatív kezelése
Egyesek próbálkoztak azzal, hogy kérjenek gyűjtőkonténert a környékükön, hogy kicsit kulturáltabban gyűjtsék a szemeteszsákokat. Pár nap múlva, mivel nem tudták, hogy mi az, a helyiek magát a konténert dobták a szemétdombra… no comment.
Ha mindezt összeadjuk kb. lehet némi fogalmunk róla, miért fordulhatnak elő egyes területeken tömegesen a szúnyogok, legyek, csótányok.
Időjárás
Az aktuálisat persze bármikor le lehet kérdezni, de ha valaki távolabbra illetve általánosságban érdeklődik, íme egy pár jótanács.
Az időjárás kis túlzással két fázisú - vagy túl meleg vagy túl hideg van. � Na jó, azért vannak fokozatok, de nagyon hamar beindul a nyár, ahogyan annak elmúltával őszies legyen az időjárás.
A helyi lakásokat és házakat nem igazán szokták szigetelni, téliesíteni, más mediterrán helyekhez hasonlóan itt sem költenek erre, mivel jellemzően télen is max. 10 fok körülig megy le a hőmérséklet.
Viszont fűtés sincs szinte sehol, télen a klímákat állítják fűtő fokozatba, ami kb. annyira hatékony megoldás, mintha egy hajszárítóval próbálnánk a lakást felmelegíteni. Sokat fogyaszt, viszont értelme sincs sok.
Az elmúlt évek alapján azt lehet látni, hogy változnak itt is egy kissé a megszokott „évszakok”, kevésbé lehet fixre venni, hogy mikor indul a nyár és mikor ér véget.
Nyilván a legtöbben szezonban terveznek ide jönni, a naptej és megfelelő egyéb védelem nem vicc, világosabb bőrű barátaim még jellemzően felhős időben is úgy leégtek, hogy napokig szenvedtek utána.
A tenger májustól már vállalható hőmérsékletű és az is marad egészen szeptember végéig, október elejéig.
Higiénia
Hát az csak papíron van. Akár még nívósabb étteremben is simán úgy hozzák ki a kajádat, hogy belelóg az ujjuk a tányéron, a kisebb kifőzdékben pedig még ennél meredekebb dolgokat is lehet látni.
Mindenki max a saját portáját takarítgatja (jobb esetben), de azt sem feltétlenül viszi túlzásba. Vagy elképesztő mennyiségű vegyszerrel igyekeznek kompenzálni az alaposság hiányát, nem felfogva, hogy mindez ugyanúgy a hőn imádott tengerükbe lesz beleeresztve.
Nekem a legnagyobb sokk a mai napig a közös wc-k használata. Iszonyatos állapotok szoktak uralkodni szerencsétlenebb napokon: az ülőkétől kezdve a padlóig minden össze-vissza van hugyozva, szanaszét dobált papírdarabok és egyebek mindenfelé, eszük ágában sincs lehúzni a wc-t maguk után vagy akár felhajtani az ülőkét, ha nem a nagydolgukat akarják végezni.
Volt olyan hely, ahol láttam, hogy „takarítás” címén a takarító bement egy ilyen helyre, körbefújta légfrissítővel és részéről ezzel le is lett tudva az illemhely rendbetétele.
Vagy nem tanítják meg őket soha az angol wc rendeltetésszerű használatára vagy szimplán nem akarják csak azért sem betartani a legalapvetőbb szociális szabályokat sem.
Egyesek azt mondták még, hogy a családi hátterük miatt például a wc-t nem biztos, hogy mindig lehúzzák, hogy ezzel is spóroljanak a vízfogyasztáson. Nem mondom, hogy ez helyi szokás, jómagam is jártam olyan vidéki házban, ahol a fürdőkádból kimert korábbi fürdővízzel öblítették le a wc-t, de akkor is… nehéz ezt megszokni, pláne, hogy te is használnád a mosdót és folyton találsz valami random dolgot.
Sok étteremben, pubban tapasztalom azt, hogy a lehető legkisebb helyre igyekeztek az illemhelyiséget besuvasztani, így gyakorlatilag van, hogy az ajtót nem tudja az ember rendesen kinyitni, hogy bemenjen vagy elférjen.”
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek