Gyakran mondják, hogy az életben leginkább a kis dolgok számítanak. Még ha ez nem is igaz minden esetben, a szólás a családtól, barátoktól, szülőföldtől távol igenis nagyobb jelentőséggel bír. Aztán persze olyan is van, akinek ez a kis dolog nem is olyan kicsi. Ti hogyan vagytok vele?
A közelmúltban az EPIC-ben, vagyis az írországi kivándorlás történetét bemutató múzeumban tartott rendezvényre külföldön élő ír nőket és Írországban élő külföldi nőket hívtak meg, hogy meséljék el a történeteiket, amelyek a szimbolikussá váló vagy erőt adó tárgyak mögött húzódnak meg.
Videókonzol
Megfigyelhető tendencia, hogy bizonyos tárgyak képesek javítani az emberek hangulatát, lelkileg is segítenek. Nikki Smith, aki Londonban kezdett új életet, arról számolt be, hogy mindig lenyűgözte a technológia, így neki a Nintendo Switch nevű játéka szimbolizálta a folytonosságot.
„Sok apró dolog hiányzik, de egy videójátékkonzol olyasmi, ami mindig ott van az életemben, mintha az otthon egy kis része velem lenne. A Pokémonnal játszani is megnyugtató érzés” – mesélte.
Gyűrű
Az Írországba költöző Edina, egy magyar diák, aki korábban Japánban is élt, azt mondta, hogy sosem utazik a kedvenc gyűrűje nélkül. Nem tud minden tárgyát becsomagolni egy bőröndbe, de az ékszereket nem is kell, azt elég hordani.
„Mindig rajtam van, mindig velem van, bárhová is megyek. Írország nincs messze a hazámtól, de Japán igen, ám ott is úgy éreztem, hogy a gyűrűvel egy kicsit az otthont viszem magammal, és nem is éreztem olyan távol magam. Csekély dolog, de nagy értéket képvisel” – mondta Edina.
Másnak is a gyűrűk jelentik az állandóságot. Erin McNulty, egy Dublinban élő amerikai-ír nő is azt mondta, sosem veszi le két ékszerét az ujjairól.
„Az egyiket az édesanyám adta nekem. Akkor kapta, amikor először visszajött Írországba apámmal. Mielőtt elköltöztem, nekem adta, így vissza tudtam hozni Írországba. Egy kicsit olyan, mintha velem lenne. A másik gyűrűt Kaliforniában kaptam. A két gyűrű a kettős állampolgárságomat szimbolizálja. Egy kicsit ír, egy kicsit amerikai, és mindig velem vannak” – mesélte Erin.
Családi képek és sál
Mások praktikus tárgyaktól nem tudtak megválni. A korábban óceánjárókon is dolgozó amerikai Dana tollat, fülhallgatót, családi képeket és egy sálat hord magával állandóan.
„A sálat első éves főiskolásként vettem, és ez sálként, törölközőként, szoknyaként, függönyként is funkcionál, a templomokban kendőként is hordtam, volt már párnám a vonatokon, és hátizsák is. Minden országban velem volt, és minden másnál jobban szimbolizálja az utazásaimat” – mondta Dana.
Szóval sokszor egyébként kis értékű tárgyak is nagy jelentőséggel bírnak és segíthetnek a nehéz időszakokban.
A hajómodell-gyűjtemény
LizzyB azt írta, számára az egyik legfontosabb dolog határátkelés előtt (és ő csak tudja, már vagy fél tucat alkalommal költözött) bepakolni azokat a dolgokat, amiktől otthon érzi magát.
A listát folyamatosan frissíti, olyan dolgok szerepelnek rajta, amik mindig vele voltak, bármerre is vetette az élet.
„Nagyon fontos jól átgondoltam kiválogatni ezeket a tárgyakat, hiszen ezek azok, melyek egy új, ismeretlen helyet otthonná varázsolnak. Ugyanakkor fontos, hogy csak olyasmit vigyünk magunkkal, melyek tényleg erős érzelmi töltettel bírnak” – fejtette ki.
„Amikor felnőttként először külföldre költöztem, bepakoltam a teljes hajómodell-gyűjteményem. Modell. Hajók. Bénán festett, könnyen törő hajómodelleket, amelyek csak porfogónak voltak jók a nagynéném házában. Ne pakolj hajómodelleket!” – adott egy (szerintem) megfontolandó tanácsot.
„Amit viszont mindig magammal viszek, az egy apró teve-harangot, ami kislánykoromban ott ült a könyvespolcomon és amit később lenyúltam a szüleimtől.
Mindig nálam van egy kötött kendő is, ami az utolsó karácsonyi ajándékom volt a nagymamámtól. Aztán mindig viszem azt a képet, amit az édesanyám festett nekem, aztán a sapkakollekcióm és az évek során a világ mindenféle táján összegyűjtött poháralátéteket” – árulta el LizzyB, egyúttal bebizonyítva, hogy néha teljesen extrém dolgok is felférnek a listára.
„Ez nem sok, de ezek a tárgyak eddigi felnőtt életem minden lakásába elkísértek és amikor előveszem őket a bőröndből, akkor tudom, hogy hazaérkeztem” – fejezte be. (Teljes listáját itt olvashatjátok el.)
Aki a varrógépet viszi
Vannak egészen extrém esetek is, számomra mindenképpen közéjük tartozik Lanáé. A holland nő ugyanis Berlinbe költözésekor készített egy listát azokról a dolgokról, melyeket a leggyakrabban használ a hétköznapokban.
Éppenséggel a mosogatógép nem fért be a bőröndbe, ugyanakkor nem kevés töprengés után úgy döntött, hogy a varrógépét (!) magával viszi. Mondjuk használja is rendesen (részben a blogjához, ahol ezt a történetet is megírta), de azért egy varrógép nem csekélység…
„A gondot az jelentette, hogy körülbelül a bőröndöm harmadát elfoglalta, így aztán döntenem kellett, hogy magammal hozom, vagy esetleg veszek / bérelek egy másikat.
Végül úgy döntöttem, elhozom és utólag nagyon örülök, hogy így alakult. Nagyon gyakran használom, abszolút megérte a kedvéért kevesebb ruhát bepakolni.
Számomra ez volt a legnehezebb döntés, de biztos vagyok benne, hogy mindenkinek megvan az a tárgy, ami nem feltétlenül fér be egy bőröndbe, mondjuk egy gitár, egy jógamatrac, stb.
Ezek a tárgyak nem feltétlenül szükségesek a külföldi élethez és nem lesz rá akkora szükségünk, mint mondjuk egy meleg kabátra. Ugyanakkor ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat, muszáj, hogy az embernek ne kelljen feladnia a kedvenc foglalatosságait. Nekem a varrás ilyen” – írta Lana.
Nektek vannak olyan tárgyaitok, amiktől semmi pénzért nem válnátok meg és mindig veletek van, bárhova is költözzetek?
(Nyitókép: pixabay.com/quinntheislander)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek