Noha a minap már átléptük a 2700. posztot a Határátkelő történetében, bizton állíthatom, hogy a maihoz hasonló még nem nagyon volt az elmúlt hét és fél évben. Gábor történetének címe az is lehetne, hogy Thaiföld alulnézetből, mert a magyarok által is kedvelt országnak egy egészen másfajta arcát mutatja meg.
A muay thai szinte az egyetlen kitörési lehetőség a szegény családok gyermekei számára. Manapság a legtöbb tanonc a mianmari határ menekülttáborainak árva gyermekei közül kerül ki
„Az érettségi után pár pár évig segítőként, mentorként dolgoztam, roma gyerekeket tanítottam angolra és informatikára és különféle oktatási programokat szerveztem. 2017 áprilisa, amikor megérkeztem Thaiföld egy északi provinciájába, hogy az Uttaradit Rajabat egyetemen elkezdjem az üzleti szakot, egy új élet kezdetét és lehetőségét jelentette.
Egyik legjobb diákként végeztem az első évben. Emlékszem apám bátorító szavaira, hogy fontos az egyetem és támogatni foglak, mert megváltoztathatod az életed. Azonban ennek egyik napról a másikra vége szakadt, nem tudtak tovább anyagilag támogatni.
Nem volt időm kideríteni, hogy miért, lépnem kellett, mert egyetemistaként, mint sokan, én is máról-holnapra éltem. Ösztöndíjat nem kaphattam mivel nem vagyok thai állampolgár, diákhitelt sem igényelhettem.
A thai egyetemek sokkal szigorúbban veszik az előadásokon való megjelenést, ezért a munka, főleg vidéken, az egyetem mellett eléggé korlátozott: a szerencsésebbeknek a szülei finanszírozzák, sokaknak marad a diákhitel adósrabszolgasága.
A diplomás kezdő fizetés mindössze 12-13 000 Baht (100-110 000 Ft), ennyit egy kezdő motoros futár is megkeres, azonban a diplomás pályakezdőknek sem egyszerű: a diplomás munkaerőpiac, még a multicégeket is beleértve merev és urambátyám-rendszerű Thaiföldön, a junior állásokért újabb súlyos tíz- vagy százezrekkel kell a basáskodó főnököket megkenni. Hogy milyen alulfizetett munkák állnak rendelkezésre a diákoknak, azt később volt szerencsém megtapasztalni.
A szerelem
Szerencsére angol tanításból sikerült megélni, arra elég volt, hogy ne haljunk éhen.
Az egyetemen ismertem meg Yont, aki egy ladyboy volt, közegészségügyet tanult, azaz kb. ugyanazt tudta, mint egy nővér.
Habár külsőre teljesen lánynak tűnt, az elején közölte, hogy ő genetikailag fiú. Yon segített diákokat találni ebben az időben. Angolra tanítottam és vizsgákra készítettem fel őket. Yonnal elég szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, egymásba szerettünk, s azóta is együtt vagyunk.
Közben újabb pénzkereseti lehetőségek után kutatva egy helyi Muay Thai klubba is beléptem. Több mint három éves thai box tapasztalattal rendelkezem, így hamarosan be is neveztek versenyekre.
Párom ennek nem örült, mert féltett, de kellett a pénz és elkezdtem a tréninget komolyabban venni: reggel 5-kor keltem és 10 km futás után különféle erősítő gyakorlatok, 30 perc ugrókötél következett, majd klincselés 20-30 percig, végül 3 menet bunyó. Délután ugyanez a menetrend, az edzés 16:30 -tól 20:30-ig tartott - heti 6 napon át. Elég kemény tréningek voltak védőfelszerelés nélkül.
Egy hét után már versenyeztem helyi klubokkal illetve helyi nakmuay harcosokkal, 500 – 1000 baht (4200 - 8400 Ft) fizetséget kaptam egy-egy hétvégi versenyért. Később komoly sérüléseim is lettek, egy meccsen sípcsontrepedés és lábujjtörés. 2-3 hónapig alig tudtam járni, a lábujjam 6 hónap után is fájt, így nem tudtam „összeverekedni” elég pénzt ahhoz, hogy a második félévet befizessem.
24 óra az ország elhagyására
A vízumom lejárt és 24 órát kaptam, hogy elhagyjam az országot, hogy a szomszédos ország konzulátusán vízumot újíthassak. Amennyiben nem tudom elhagyni, lecsuktak volna addig, amíg valaki nem fizeti ki a repülőjegyet meg a büntetést.
Barátnőm eközben zálogba adta a dolgait, természetesen a tudtom nélkül, mivel én nem akartam ezt. De ha ő nem fizeti ki a vízumom + az iskolai tandíj felét, akkor én lehet, hogy már nem is élnék. De ő mentett meg a thai börtöntől, amelynek az ingyen bokszleckéken kívül nem sok előnye van. :)
2018 januárjában kezdtük a második félévet. Versenyezni már nem tudtam a sérülésem miatt, diákmunka vagy részmunkaidő külföldieknek tiltott. A tanítványaimból éppen futotta a tandíjra és az albérletre, de januártól májusig csak rizst ettünk, elég nehéz időszak volt, úgy éreztem magam, mint az amerikai hadifoglyok, akiknek a japánok kalóriára pontosan kimérték, hogy mennyi rizs elegendő az életben maradáshoz.
A párom kitartott mellettem, ami hihetetlen, sosem tapasztalt erőt adott, hogy ne adjam fel és küzdjek tovább. Emlékszem, azt mondta, végigcsináljuk együtt, nem fog elhagyni. Inkább nekem segített, mint magának, pedig neki is volt elég baja: Thaiföldön minden áprilisban esedékes a kötelező a military lottery, ami alól a ladyboyok sem kivételek.
Igen, jól értettük: a 18-21 éves korosztály kb. egyharmadát „besorsolják” katonának. Természetesen akinek pénze van, az ebből is kihúzhatja magát.
Barátnőm, mint tanuló eddig halasztotta a katonai lottót és most újra a sorozóbizottság elé került. Pár kérdést feltett, hogy mivel ő ladyboy, női külseje és teste van és hormonokat szed, így felmentésért folyamodna.
Válaszként a sorozótiszt üvöltözni kezdett vele, több száz ember előtt megalázta és megfenyegette: amennyiben megpróbál ez alól megszökni, börtönbe zárják, és a családjának is ártanak.
Ebben a percben tudtam, hogy Thaiföldön nem maradhatok, viszont nélküle nem akarom elhagyni az országot sem: elhatároztam, hogy segítek neki és össze fogunk házasodni. 2019 áprilisig van időnk, mert a következő sorozás akkor esedékes.
Az ügynökségek piszkos valósága
Nem volt más lehetőségem, pénzt kellett keresni, hogy a menekülést és az életkezdést finanszírozhassam. Halasztást kértem az egyetemtől, regisztráltam egy ügynökségnél, amely tanárokat közvetít ki középiskoláknak.
Időközben volt szerencsém megismerni a párom családját is, tanúja voltam, amint az apja megfenyegette, hogy ha engem választ, elvágja a torkát.
Egy bangkoki ügynökség munkát ajánlott egy középiskolában, ahol el is kezdtem dolgozni angoltanárként, papírok nélkül, amely elég rizikós a bevándorlási hivatal + rendőrség ellenőrzései miatt.
Ezekről az ügynökségekről tudni kell, hogy előszeretettel használják ki a munkavállalási engedély nélküli külföldieket: felveszik őket, azt mondván, hogy papírok nélkül is dolgozhat, aztán 1 hónap után arra hivatkozva, hogy még nem érkezett meg az iskolától valami dokumentum, késlelteti a szerződésben megjelölt 32-35 000 bahtot (280-305 000 Ft ).
Ami természetesen a második, ingyen ledolgozott hónapban sem jön meg, ekkor pedig arra hivatkozva, hogy hatósági ellenőrzés volt, kirúgják a tanárt, természetesen fizetés nélkül, és jöhet a következő, két hónapos tanár.
Az első iskolában a „tanulópénzt” én is kifizettem, utána azonban szerencsére pár hónapra fellélegezhettem: egy elég híres iskolában, Chiang Raiban tanítottam pár hónapot és megpróbáltam elég pénzt összeszedni kettőnknek, hogy új életet kezdjünk Európában.
A diákok nagyon szerettek és ez idő alatt megtanultak alapszinten kommunikálni. Azt is tudni kell ezekről az ügynökségekről, hogy kb. havi 60 000 – 80 000 bahtot vesznek fel az iskolától, ebből havi 32-40 000-et kap a tanár. (A 40 000-et az anyanyelvű angolok, a 32 000-et a nem anyanyelvűek kapják.)
Bárhogy is, a kapzsi ügynökségek miatt kb. havi 1000 -1300 USD körüli szinten tartott fizetésért a legritkább esetben találnak anyanyelvi angolt. A legtöbb angoltanár lengyel, magyar, román vagy ukrán.
A cockney roncs
Az iskola természetesen amerikainak hazudja őket a szülők felé, hogy minél magasabb “tea money”- szedhessenek be a szülőktől. Ha nagy ritkán fel is bukkan anyanyelvi angol, akkor az egy alkoholista lumpen, akitől a thai tantestület hanyatt esik, hogy hű végre egy native, és kirúgják a nem anyanyelvi angoltanárt.
Hát a mi iskolánkba is beállított egy ilyen cockney roncs, engem kirúgtak, de azt elvárták, hogy az utolsó két napban tanítsam be. A szerencsétlen az alapvető nyelvtannal sem volt tisztában, remegő kézzel kezdett a táblára írni, és whiskygőzzel együtt érthetetlen akcentust bocsátott ki magából: nekem kellett tolmácsolnom közte és a 7-8 éves, ijedt arcú tanulók között.
Tapasztalat semmi, a lesson planről azt hitte, hogy az a tankönyv és azt megírják helyette. Bohózatba illett volna, ha az utolsó napon nem könnyes szemekkel búcsúznak a diákok tőlem.
Chiang Rai-i osztályom, amelyre később rászabadították az alkoholista idegroncsot
A tanulói vízumról, ami a külföldi egyetemistáknak jár, tudni kell, hogy 90 naponta meg kell jelenni a hatóság előtt, elvileg az egyetemi várost sem hagyhatnám el engedély nélkül.
Természetesen munkát sem lehet vállalni mellette, így az elmúlt hónapokban az angoltanári munkámmal 100 000 bahtos bírságot kockáztattam.
Munkavállalási vízum híján az ember kiszolgáltatott, így következő munkahelyemen, egy rendőröktől hemzsegő északnyugati provinciában is csak napi ingyen szállást-kaját akart felkínálni munkaadóm, egy iskolaigazgató, akinek személyi asszisztense lettem, napi 12-14 órát dolgoztam heti 7 napban.
Felváltva dicsérte önmagát, hogy ő mekkora istenfélő, aki élete során több millióval segítette az egyházat és különböző árvaházakat, illetve bibliai idézetekkel alátámasztott példákkal alázott engem, hangoztatva, hogy érezzem magam megtisztelve, hogy egy ilyen erkölcsi hatalmasságnak dolgozhatok, mint ő.
Egy hónapot maradtam, ezután visszatérve a párom szülővárosába a helyi iskolákat körbejárva, sikerült itt-ott angoltanárként megragadni, azonban ez nem jelent többet havi 5000 bahtnál: mert a falu elég szegény, külföldi még nem járt itt, az angolt szinte senki sem beszéli.
Munka a rizsföldön
Tanítás mellett dolgoztam rizsföldön, zöldségeket szedtem és ültettem, kapáltam. Tealevél-szedésből élünk most, reggel fél 5-kor kelünk és délután 5-ig dolgozunk napi 50-90 bahtért. Ez épp annyira elég, hogy ne haljunk éhen.
12 órás munka 35-40 fokban, ha esik, akkor is. A föld tele van kígyókkal, nem egyszer a lábaim között siklottak át. Volt, hogy valakit megmart a szomszéd földön és ott halt meg fél órán belül.
Tealevél szedés napi 400-700 forintért
Pénzünk elmegy a hormontablettákra és élelmiszerre, spórolni nem tudunk. A párom a mezőgazdasági segédmunkán kívül sem tud más munkát vállalni, mivel feketelistán van a katonaság miatt.
Rengeteg helyet megpróbáltunk, mindenhol elutasították a katonaság miatt. Ami alól megadná a mentességet a katonai diktatúra, ha a párom már túl lenne a nem-átalakító műtéten, ami kb. egymillió bahtba (kb. 8 millió forintba) kerülne.
Azoknak a lady boyoknak, akik nem tudják ezt megfizetni csak a rabszolgamunka vagy a kényszerprostitúció marad, így ő stresszben van és az öngyilkosságon is gondolkodik, mivel nem akar távol lenni tőlem. Hogy hányan lettek már öngyilkosok a katonaság miatt, titkolja a statisztika, hiszen Thaiföld a mosoly országa.
Két hónap maradt
Kevesebb, mint két hónapom van valamit tenni. A konzul nem segít, mert az elsődleges kapcsolatot a család, illetve barátok jelentik, akik nagyrészt magamra hagytak az elmúlt években.
A házasságot a magyar kormány alkotmányilag nem ismeri el a két azonos nemű között, csak élettársi kapcsolatot létesíthetünk. Márciusban kell elhagynom az országot, azért küzdök, hogy párom velem jöhessen, mert azért érdemes küzdeni, ha valaki megtalálja a lelki társát.
Nem egy helyzetem volt, hogy meghaltam volna, de ő segített. De a probléma a pénz és a vízum, és ha kapna is munkát Európában, visszatoloncolják a katonaság miatt. Szóval az egyetlen mód, ami lehetséges, hogy valahol menedéket kérjünk.
A menekültstátuszon gondolkodunk, ami egy lehetőséget ad az új életkezdésre, ezért szabadidőmben segítő szervezeteknek írogatok levelet, egyelőre nulla eredménnyel. Nem tudom, kinek vannak útjában a céljaink, amely mindössze annyi, hogy szeretnénk valahol együtt boldogságban és békességben élni.”
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek