oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2018. november 17. 06:30,  Szégyen és határátkelés 31 komment

2018. november 17. 06:30 Határátkelő

Szégyen és határátkelés

A szégyen és a félelem furcsa dolog, sokszor olyan helyzetekben jön elő az emberből, amikor semmilyen oka nincs rá. Akadnak, akik folyamatosan attól félnek, hogy kiderül, nem elég jók abban, amit csinálnak – minden ok nélkül. Hogyan kapcsolódik mindez a határátkeléshez? Rögtön kiderül!

szegyen.jpeg

Van-e bármilyen kapcsolat a külföldön élés és azon kellemetlen érzés között, amit szégyennek nevezünk? A kérdés nem nekem jutott az eszembe (mi több: eszembe sem jutott volna), hanem egy spanyol szakembernek, aki sokat foglalkozik határátkelők lelki problémáival. 

Celia Arroyo gyakorló pszichoterapeutaként mindig is érdeklődött a téma iránt és ez az érdeklődése csak fokozódott, amikor határátkelőkkel kezdett foglalkozni, mert azt vette észre, hogy a téma egyre gyakrabban jelent meg a páciensekkel folytatott beszélgetéseiben.

Aztán feltette magának a kérdést: van-e valamilyen összefüggés a kivándorlás folyamata során tapasztaltak és a szégyenérzet aktivizálódása között? A szégyen közeli kapcsolatban áll olyan érzésekkel, mint a bizonytalanság vagy az alacsony önbecsülés, amivel időnként mindannyian szembenézünk és persze nagyrészt megtanuljuk kezelni. 

Hatalmas teljesítmények és mégis… 

A szégyennek persze sok típusa van, ami mindegyikben közös az az, hogy olyan érzésről beszélünk, amitől alkalmatlannak, másoknál kevesebbnek érezzük magunkat, vagy úgy érezzük, nem érdemeljük meg, hogy jó dolgok történjenek velünk. 

„Olyan emberekkel dolgozom, akik számomra elképzelhetetlenül komoly dolgokat értek el: külföldön élnek és dolgoznak, doktori disszertációkat írnak más nyelven, hatalmas multinacionális vállalatoknál vezetnek csapatokat… mégis sokszor azzal a félelemmel élnek, hogy egyszer valaki rájön, hogy voltaképpen alkalmatlanok arra, amit csinálnak, esetleg az elvártnál kevésbé bátrak vagy intelligensek” – írta cikkében Celia Arroyo.

Ezek az emberek attól félnek, hogy egyszer valaki rájön, hogy voltaképpen kamu az egész, érdemtelenek a sikereik - miközben a teljesítmény, amit letesznek az asztalra, valódi. 

A gyerekkorban ered 

Nyilván mindenki találkozik az élete során a szégyenérzettel. „A szégyen a kis hang, ami azt suttogja neked, hogy valami nem stimmel veled. Különbözik a félelemtől és a bűntudattól, bár a három érzés gyakran együtt jár” – fogalmazott a pszichoterapeuta. 

A szégyenérzet a kora gyermekkorból eredeztethető, amikor úgy érezzük, a szüleink nem értékelnek eléggé. Nem kell nagy dolgokra, megszégyenülésekre gondolni, elég pár apró jelzés arról, hogy nem tartanak elég okosnak, jónak, szépnek… És akkor mondjuk az iskolai zaklatásról még nem is beszéltünk. 

Mindegy, nem akarom ebbe az irányba elvinni a posztot, de ennyit azért érdemes volt leírni, mert kapcsolódik a külföldi élethez és munkához. 

Kijavított nyelvhelyesség és kiejtés 

Celia Arroyo felhoz egy esetet, amikor az egyik páciense komolyan fontolóra vette a felmondását, mert úgy érezte, képtelen megfelelni a munkájának és az azzal járó felelősségnek. 

Külföldön dolgozott, ahol nem az anyanyelvén kellett jelentéseket írni, összehangolni a kollégák munkáját, akik ugyan szakmailag nem voltak olyan képzettek, mint ő, de állandóan kijavítottak a nyelvi hibáit és a kiejtését. 

Amikor kicsit a dolog mélyére néztek, előjöttek még diákkorban szerzett rossz tapasztalatok és a család által elvárt tökéletesség. 

„Ők jobbak nálam” 

Celia Arroyo szerint bizonyos élethelyzetek előhozzák, reaktiválják a gyermekkorban megtapasztalt szégyenérzetet és komoly szenvedéshez vezethetnek. Az egyik ilyen élethelyzet a határátkelés. 

A szégyenérzet egyik előidézője ugyanis az, amikor másokkal hasonlítjuk össze magunkat, mire képesek ők és mire nem vagyunk képesek mi, illetve „ők jobbak nálam”. 

Márpedig egy határátkelő kénytelen az anyanyelve helyett egy tanult nyelven kommunikálni (amiben nyilván nem lehet olyan jó, mint a helyiek), miközben bele kell helyezkednie egy általa kevéssé ismert szociokulturális keretbe, ahol elég könnyű tévedni, ezáltal pedig megszégyenülni vagy (ami szinte mindegy is) úgy érezni, hogy megszégyenülünk. 

Egy határátkelő ugyanis külföldön óhatatlanul olyan élethelyzetekben találja magát, amelyekben nem tud úgy teljesíteni, mint egy helyi; olyan helyzetekben, amikor esetleg nem tud megfelelni a társadalmi szokásoknak (például mert nem ismeri azokat) – mindez pedig életre hívhatja a fent emlegetett korai szégyenérzetet. 

A gyermekkorban kifejlődött szégyenérzetet ugyanis egyfajta védekezőmechanizmussal fojtjuk el, tanulunk meg együttélni vele. A határátkelés ezeket a mechanizmusokat boríthatja fel. 

Aztán persze (és ezt már én fűzöm hozzá laikusként) egy idő után a legtöbben elhisszük magunkról, hogy alkalmasak vagyunk arra, amit csinálunk, beilleszkedünk az adott társadalomba, megtanuljuk a szokásokat és éljük az életünket. 

Ti éreztetek valaha hasonló szégyent a határátkelés során?

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: szégyen pszichológia határátkelés

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr3814375821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Golf2 2018.11.17. 06:53:52

Psziho-cecilia rémeket lát.

Din Serpahis 2018.11.17. 07:08:12

Nekem a svájci német miatt ég mindig a fejem, egyszerűen képtelen vagyok bármit is kezdeni vele, holott németül elég jól beszélek.

A svájciak meg úgy nagy általában marha lelkes emberek, jön valaki és nagy mosolyogva elkezdi nekem tolni a szöveget, amire általában a "hochdeuttsch bitte" a reakció, és ez valahogy nekem mindig marha kellemetlen. (holott már több svájci is elmondta nekem, hogy ezzel semmi gond nincs, meg tök jó, hogy jól beszélek németül blablabla)

Mick Richards (UK) 2018.11.17. 08:09:18

Jo reggelt, nem is ertem mit csinalok ebren ilyenkor

Mick Richards (UK) 2018.11.17. 08:11:35

Jo reggelt, nem is ertem mit csinalok ebren ilyenkor

Mick Richards (UK) 2018.11.17. 08:13:59

Bocsanat, az elsoben rossz volt a link. HA vedd ki legy szives az elsot, meg ezt is majd.

Olliék 2018.11.17. 08:38:26

Egy mezei embernél szerintem ez alig jelentkezik. De egy maximalistát padlóra küld ha pl kijavítják. Az örökös megfelelési kényszer átcsaphat effélébe.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.11.17. 08:47:29

Az okos ember örül, ha egy anyanyelvi beszélői kijavítja a nyelvi hibáit. Ebből lehet ugyanis aztán igazán tanulni.

A buta ember meg rohan emiatt pszichológushoz, sírva-tombolva.

Ez van, nem lehet mindenki okos...

Shanarey 2018.11.17. 11:45:03

Engem csak a hülye haverom javított ki többször is, mert ez volt az egyetlen dolog, amiben okosabb volt nálam. Persze ő 16 évvel fiatalabb mint én, s nem kellett anno oroszul tanulnia. Ő a suliban tanult németül, és használta is, és utána kiment Skóciába, egy évvel korábban mint én, s mindig angol barátnői voltak, így persze hogy gyorsan rá ragadt az angol, s jobban beszélt mint én. Ám engem nem zavart, mert a szókincse attól még nem volt tökéletes, s érdekes módon akadt nem egy angol szó, amiről én tudtam mit jelent, de ő nem.

Csodabogár 2018.11.17. 11:45:54

Szerencsés vagyok, soha nem akartam sehol mindenáron megfelelni. Miután konfliktuskerülő is vagyok, külföldön igyekeztem olyan munkát keresni, ahol nem volt elvárás a tökéletes írásbeli nyelvtudás. A szégyen fel se merült bennem soha, most is elég értetlenkedve olvastam a posztot.

kifordított nagyanyó 2018.11.17. 12:22:24

Nem hiszem,hogy ha nem tudsz mindent tökéletesen,akkor megszégyenülsz.
Ha nem kretén a környezet,akkor segítenek.

Csodabogár 2018.11.17. 13:17:08

@Shanarey: Hja... a horizontális nyelvtanulásnak is megvannak a határai.:-)

Shanarey 2018.11.17. 15:03:06

@Csodabogár:

Én is így vagyok ezzel, most, az angolom egyre jobb, de nem érdekel hogy mihez képest. Aki akar megért, s én is megértem őket, főleg ha ők is azt akarják hogy megértsem.

Fülig José 2018.11.17. 15:56:56

@maxval balcán bircaman: “ nem lehet mindenki okos”
Te vagy az élő példa...

montroyal ( CAN qc) 2018.11.17. 16:28:09

attol fugg ki milyen munkat csinal es kinek .. mivel én 25 éve magamnak dolgozok ,nem kell megfelelnem egy fonoknek munkahelynek sem , szerencsére a klienseim kérnek meg, hogy legyek szives javitsam meg az autojukat ( ha van ra idom ) igy semmi szegyelnivalom nincs foleg a nyelv( fr ang) .. beszéljenek ugy hogy megértsem oket ... :-) kulomben is jamaikai haiti kinai pakisztani orosz klienseknek kellene szégyenkezni egyeseknek mire megértem mit is mondanak mit akarnak .. Mo-on is maszek voltam es itt is az elso pillanattol arra alltam ra .. nem tudnam megszokni hogy - razom a boktot fonok ... meg - en vagyok a legjobb dolgozoja ..

nyuszigonosz 2018.11.17. 17:45:12

Hát szerintem ez a szégyen/ szégyenérzés abszolút nem a megfelelö szó ebben a témában.

Magukat alábecsülö emberek problémái azok, amikról e mai poszt (talán) szól.

De maradjunk csak a nyelv még nem elég jól tudásánál.
Szerintem nem szégyen egy még idegen nyelvet nem tökéletesen tudni.
Idövel persze jó, ha az ember érti a környezetét és el tudja mondani a saját gondolatait azon a nyelven, amelyik ott használatos, ahol él.

Én nem szoktam senki kiejtését vagy szóválasztását kijavítgatni, csak abban az esetben, ha kimondottan kéri ezt valaki, akivel beszélek. Igyekszem megérteni a rosszul beszélö embereket is, ha olyannyira nem jól beszélik az adott nyelvet, hogy értelmetlenséget mondanak, akkor is jobb egy célzott kérdés, ami kideríti, mit is akar valaki mondani, mint a kéretlen okoskodás.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2018.11.17. 19:14:34

Budapesti hazaköltözés az ajánlóban: ilyen sz@rul fizet a lég-bnb?Nem is hittem volna.
Akkor csak arra "jó", hogy jól felverődjön az albérletpiac...
Aszittem, hogy legalább a lakástulajok tudnak üvöltve dőzsölni a puncitőzsde Budapesten...
:-|

ételizésítő 2018.11.18. 02:20:32

"Ti éreztetek valaha hasonló szégyent a határátkelés során?"

Igen.
Amikor eszembe jutottál.

ételizésítő 2018.11.18. 08:29:48

@nyuszigonosz:
Pedig nem árt.
Amerikában egy angol fickóval laktam és utazgattam együtt, sokszor javította a kiejtésemet, négyszemközt persze.
Nem tudom elégszer megköszönni neki így évtizedek távolából sem.

nyuszigonosz 2018.11.18. 08:35:24

@ételizésítő: MInt írtam: ha valaki kéri, szívesen.
És mint te is írod: négyszemközt.

midnightcoder2 2018.11.18. 09:45:10

Szerintem, aki maximalista az valami miatt mindig így fogja érezni magát, ha nem a nyelv miatt akkor a szakmai tudása miatt, ha az sem akkor a külseje, valami mindig lesz ami miatt szégyenkezhet.

Nem tudsz elég jól az adott nyelven ? Te akkor is legalább két nyelven beszélsz, míg a másik esetleg csak a sajátján.

gyászhuszár 2018.11.18. 11:57:32

Szerintem felesleges problemat kreal a poszt, teljesen alaptalan az egesz. Mindig vannak kulon esetek de osszessegeben pont leszarjak ami fent le van irva.

szamarhegy 2018.11.18. 11:57:38

Az embernek alapvető igénye, hogy kontextusban tudjon kommnikálni, ami anyanyelven sem egyszerű, sokszor kell váltani szakmai szintek mélysége, de még a hétköznapi beszélgetés nyelvezete, témái is partner, helyszín, időpont, szituáció, azaz kontextus függőek, külföldön, idegennyelven ez hatványozottan előjön.

patkányarcúáginéni 2018.11.18. 12:35:43

"Aztán persze (és ezt már én fűzöm hozzá laikusként) egy idő után a legtöbben elhisszük magunkról, hogy alkalmasak vagyunk arra, amit csinálunk, beilleszkedünk az adott társadalomba, megtanuljuk a szokásokat és éljük az életünket." Ó igen, hogyne, természetesen. Nehogy már valaki meggondolja,hogy lelép innen.

@Shanarey: És te vajon mire vagy élő példa? A szájas intoleranciára?

m.t. 2018.11.18. 13:28:13

A jelenséget úgy hívják hogy imposztor-szindróma, és határátlépés nélkül is megjelenik bárkinél aki felelősségteljes munkát végez, mondhatni természetes.

gabors 2018.11.18. 13:43:01

@tanato: erdekes csak nehogy megtudjak azok akik szerint Mo tartja el az omladozo nyugatot...

Hörömpő cirkusz világszám 2018.11.18. 16:24:43

@m.t.: annyival egészíteném ki, hogy leginkább a perfekcionistáknál szokott előfordulni.

szakasz2 2018.11.19. 10:33:40

@Din Serpahis: Asszem már te is jó sok éve vagy itt Svájcban. Javasolnám, hogy iratkozz be egy svájci német tanfolyamra, itt Bernben pl. van olyan, hogy németül jól (vagy anyanyelven) beszélőknek tanítják a svájci németet *megérteni*. Az egész tanfolyam 20*1.5 órás, és egy aranyos könyv és hanganyag van hozzá. Én mindössze a felét, tehát 10 alkalmat csináltam meg még az előző cégem támogatásával (elismerték munkaidőnek, de én fizettem: volt kb. 250 CHF) talán 4-5 évvel ezelőtt, és nem sokkal utána már sokkal jobban értettem őket, ma pedig már szinte soha nem kérem, hogy átváltsanak "hochdeutsch"-ra - én persze hochdeutschul válaszolok. (Egyébként van egy szintén kb. 5 éve dolgozó lengyel kollégám, aki már a beszédet is sviccerdüccsül nyomja, persze némi akcentussal. :)) Ennyi befektetést megér ez az ország...

Arról nem is beszélve, hogy a svájcinak van egy-két érdekes pici hasonlósága a magyar nyelvvel. :)

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása