Miközben a saját kulturális környezetünkben nagyjából érteni véljük az összes célzást, a munkahelyi és magánéleti utalásokat, külföldön ez nem feltétlenül van így, amiből mindenféle kavarodások adódhatnak. Pláne akkor, ha egyébként is lelkileg sérülékenyebb helyzetben vagyunk, ami határátkelés idején előfordul.

Magyarország kívülről – új sorozat a Határátkelőn! Milyennek látod Magyarországot egy másik országban élve, mennyit változott az elmúlt években és miben? Írd meg a véleményed a hataratkelo@hotmail.com címre!

A jobbik eset az, ha külföldi munkahelyen beszéljük a helyi nyelvet, mert olyankor legalább valamennyire be tudunk kapcsolódni a társalgásba, részesei lehetünk a szociális életnek. 

Bőven akadnak azonban olyan helyzetek, amikor mondjuk a munkahely hivatalos nyelv az angol, ám a munkatársak nagy részének az anyanyelve nem az, mert például Hollandiában dolgozunk. Ilyenkor egy fokkal még nehezebb a beilleszkedés. 

„Egyre kevésbé éreztem magam egy csapat tagjának” 

Így járt Matt is, aki éppen Amszterdamban talált magának munkát. Eredetileg nem szeretett volna költözni, de a párja ott kapott munkát, ő pedig nem akart távkapcsolatban élni, így ment vele. 

Talált is munkát, ám hiába volt az angol a munkahelyen a hivatalos nyelv, munkatársai egymás között jórészt hollandul beszéltek. Az első időszakban nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, ám miután elmúlt az újdonság varázsa, egyre inkább elszigeteltnek érezte magát. 

„Amikor közvetlenül hozzám beszéltek, akkor angolul szólaltak meg, ám egymás között már hollandul kommunikáltak, én pedig egyre kevésbé éreztem, hogy egy csapat vagy szervezet része lennék” – mesélte. 

„Egyre feszélyezettebb lettem, folyamatosan azon agyaltam, vajon miről folyhat a társalgás. A helyzet csak rosszabb lett, amikor a beszélgetésből kihallottam a saját nevem is. Próbáltam tartani a munkában a tempót, de nehéz volt. Folyamatosan a kollégáimra voltak utalva, állandó kérdések… haszontalannak éreztem magam” – mondta Matt. 

Spontán kávézás előre leszervezve 

Mindehhez még az eltérő szokások is hozzájárultak. Míg odahaza rendszeresen beugrottak a kollégákkal munka után egy sörre, Hollandiában ez nem így megy. Ott az emberek általában jó előre megbeszélik, mikor ülnek le akár egy kávéra, nem ritka, hogy egy közös ebédet akár három héttel korábban egyeztetnek közeli kollégák is. 

„Lőttek a munka utáni spontán italnak a kollégákkal, mert mindent egy hétre előre egyeztetni kellett. Az év vége felé minden zavaros lett” – tette hozzá. Ráadásul édesanyja odahaza kórházba került, ő pedig úgy érezte, mintha a világ végén lenne. 

Magányosnak érezte magát, ráadásul az otthon maradt családtagjaival sem tudott beszélni az érzéseiről, mert nem akarta, hogy még miatta is aggódjanak. 

„Voltak napok, amikor szinte senkihez sem szóltam, pedig napi 9 órát dolgoztam. A napok egybefolytak… úgy éreztem, elmegy az eszem. Még amikor beszéltem is valakivel, senki sem értett meg. Elvesztettem a karizmám, a kapcsolatteremtő képességem, az önbizalmam – már nem az az ember voltam, akinek hittem magam” – foglalta össze Matt. 

A férfinek odahaza soha nem voltak hasonló gondjai, szerinte mindezt a számára ismeretlen holland kultúra hozta ki belőle, pedig rengeteg kedves emberrel találkozott. 

Azóta kicsit jobb a helyzet, mégpedig azért, mert leült a főnökével és segítséget kért. Kapott is egy coachot és mentort, akik segítettek neki a kulturális beilleszkedésben. Nem beszélve arról, hogy folyamatosan tanulja a nyelvet, ami szintén nagy segítség. 

„Olyan üzeneteket olvasnak ki, melyek nem léteznek” 

Matt tapasztalatai nem egyediek, a kultúrsokkról már ezen a blogon is sokszor szó esett, nem is mennék most részletesebben bele. Az viszont érdekes, amit egy ír szakember, Caitríona Rush ezzel kapcsolatban az Irish Timesnak mondott. 

„A külföldre költözők egy adott ponton mindenképpen átesnek a kultúrsokkon, a kérdés csak ennek intenzitása. A problémák akkor kezdődnek, amikor az emberek magukra veszik a kulturális különbségeket. Elkezdenek a sorok között olvasni és olyan üzeneteket is kiolvasnak a gesztusokból, melyek nem is léteznek” – hangsúlyozta Caitríona. 

Ezt a helyzetet mindenki másképp reagálja le, előfordulhat hangulatingadozás, alvási problémák, evési rendellenességek vagy akár túlzott alkoholfogyasztás is: „Ha az ember bármilyen okból elégedetlen magával és előjönnek ezek a kulturális kérdések, ha nem foglalkozik velük és oldja meg őket, akkor azok inkább foglalkoztatják majd”. 

Mást jelentő gesztusok 

A helyzetet nehezíti, ha úgy kommunikálunk mondjuk egy hollanddal (hogy a példánál maradjunk), mintha egy magyarral tennénk. Ami persze nehezen elkerülhető (pláne az első időszakban), hiszen mindannyian úgy értelmezünk gesztusokat, üzeneteket, ahogyan azt belénk nevelték. 

„Arra nevelnek, hogy úgy bánj a többi emberrel, ahogyan szeretnéd, ha veled bánnának. Amikor a kulturális kérdések felmerülnek, akkor úgy kell bánni az emberekkel, ahogyan ők várják” – vázolt egy vékony határmezsgyét a szakember. 

Még nagyobb a különbségek és a magányosság jelentette kihívás, ha az már meglévő problémákat erősít fel. Több oka is van, de a határátkelők a tapasztalat szerint nehezebben kérnek segítséget lelki problémáikra. 

„Nem arról van szó, hogy többféle lelki nyavalyájuk lenne, inkább arról, hogy több a stressz az életükben, több minden válthatja ki ezeket a problémákat és nehezítheti meg a lelki egészség fenntartását” – mondta Anna Costello, a holland Kühler & Trooster klinika a területtel foglalkozó pszichológusa. 

Ugyanakkor úgy látja, ha egyszer eljutnak odáig, hogy szakember segítségét kérjék, akkor jó eséllyel tudnak átlendülni a nehézségeken és akár teljesen maguk mögött hagyni a problémákat. 

Az elszigeteltség és az alkohol 

Ráadásul tévedés lenne azt gondolni, hogy a tapasztalt utazókat elkerülik az ilyen lelki problémák. Kate például élt már Ázsiában és Ausztráliában is, de saját bevallása szerint soha nem tapasztalt olyan nehézségeket, mint Hollandiában, ahová egy szerelem miatt költözött. 

„Nagyon nehéz volt a családi körön kívül barátokat találni, nehéz volt értelmes munkát találni… pedig azt hittem, könnyű lesz” – mesélte, hogy a vártnál nehezebben ment a társadalmi beilleszkedés. 

Az elszigeteltséget alkohollal próbálta oldani, méghozzá jó sokkal, annyira hogy a helyzet egyre rosszabb lett, míg végül odáig fajult, hogy az öngyilkosság gondolata is felmerült benne. 

Végül szakember segítségét kérte, mint mondta, a holland közegészségügyi rendszer nagyon jó, bár eltartott egy ideig, mire sikerült bekerülnie. Amikor azt mondták neki, hogy a várakozási idő 4-6 hét, azt mondta, azt nem biztos, hogy képes kivárni. 

Végül azonban bekerült egy függőségeket kezelő klinikára, így ma már sokkal jobb a helyzete. Nem csak a szakemberek segítettek neki, hanem az is, hogy elkezdett hollandul tanulni, ami szerinte kulcsfontosságú kérdés, ha külföldön él az ember. 

Meg persze az, hogy beszéljünk a problémáinkról. 

(Fotó: pixabay.com/StartupStockPhotos)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.