Új munkahelyet találni (egyáltalán: munkahelyet találni) nem mindig egyszerű folyamat. Vajon milyen különbségek vannak egy magyarországi és egy angliai munkahelyváltás között? Attilának volt része mindkettőben, tapasztalatait részben egy korábbi, hasonló témájú posztra reagálva írta le.

Magyarország kívülről – új sorozat a Határátkelőn! Milyennek látod Magyarországot egy másik országban élve, mennyit változott az elmúlt években és miben? Írd meg a véleményed a hataratkelo@hotmail.com címre!

„Aki Magyarországon átnézi a CV-ket általában csak a saját hatalomvágyát éli ki azon, hogy kiszelektálja a neki nem szimpatikusakat. Mert „egy CEO szép életpályával nem lehet alkalmas ilyen pozíció betöltésére”. 

Miért is? Egy CEO-nak nem lehet olyan élethelyzete, amikor kénytelen munkát váltani, mert például nem akar reggeltől estig - éjszakáig - hajnalig a céges ügyekkel foglalkozni, hanem mondjuk szeretne inkább többet lenni a családjával akár kevesebb fizuért, de több szabadidővel? Óóóóó… persze ez elképzelhetetlen. 

Én nem tudom, kinél hogy van, de itt, Angliában nekem úgy működött, hogy megírtam a CV-met, majd beregisztráltam kb. 5-6 álláskereső oldalra és vártam a csodát. 

Csurgott-csepegett valami szépen lassan, de igazából tudtam, hogy a probléma ott van, hogy nincs itteni felmutatható gyakorlatom a szakmámban (IT). Azért másfél év után (ez van, türelmesnek kell lenni) csak kaptam egy állásajánlatot a szakmámban, ahol szépen el is töltöttem három évet.

A legjobb befektetésem 

Közben rájöttem, hogy a saját magam által kreált CV nem éppen szuper. Így kerestem egy önéletrajz-író céget online, akikkel végül is megírattam az CV-met. Olyan csomagot ajánlottak, melyben megírják a CV-t, a motivációs levelet és a LinkedIn profilomat is megcsinálják. 

A cégnél lehetett választani, hogy ha azt szeretném, hogy olyan írja meg a dolgaimat, aki maximum 10 év tapasztalattal rendelkezik, akkor £79; ha olyan, aki több mint 10 év tapasztalattal, akkor £99; ha Senior Consultant akkor £199; ha pedig a CEO írja, akkor £399. 

Én a £99-t rendeltem meg, és azt hiszem, életem egyik legjobb befektetésének bizonyult. Miután készen lett a CV / motivációs levél / LinkedIn (ez idén év elején volt), csak kíváncsiságból feltettem a szokásos oldalakra... 

Megsokszorozódott hívások

Nem igazán akartam munkát keresni, szóval csak azért csináltam, hogy lássuk, mi történik. A korábbi, régi CV-mel volt kb. havi 1-2 telefon a fejvadászoktól, de az is olyan, hogy „köszönjük, majd jelentkezünk, ha nem hívjuk, ne keressen”. 

Most viszont kb. két hét alatt napi (!!) 2-3 hívásom lett. Gyorsan le is szedtem, mert akkor még nem akartam váltani. Aztán augusztus elején eldöntöttem, hogy na, itt az idő, új állás kell. 

Nos, másfél hónap alatt sikerült is másik melót találni, közben jó pár ajánlatot én utasítottam vissza, pedig nagyságrendekkel jobb körülményeket, jobb fizetést, stb. ajánlottak. 

Persze ebbe nem csak a CV játszott bele, hanem az itteni, angliai 3 év szakmai tapasztalat is (plusz így már számított a 20 év magyar…), na és a közben megszerzett 7 különböző angol certificate. 

Azzal beszélsz, aki ért hozzá vagy a főnököd lesz 

Végül az új állás úgy lett, hogy kaptam egy emailt az egyik nap. A Customer Support Manager írt, hogy éppen a CV-met nézegeti nagy érdeklődéssel és hogy bemennék-e interjúra. 

Mondtam persze, mentem, jó fej volt. Valószínűleg én is meggyőzte, másnap ugyanis hívott, hogy enyém a meló, és még a kialkudott fizetést megtoldaná ennyi és ennyi éves bónusszal, amit természetesen a havi kifizetésbe beletartozik. 

Mindezt csak azért írtam le, mert itt a tapasztalatom szerint nem holmi rémes HR-essel, vagy valami kiskirállyal kell beszélni, hanem például azzal, aki mondjuk a közvetlen főnököd lesz, vagy nagyon ért ahhoz, amit csinálnod kell majd. 

A fizetés feltüntetése 

Ugyanez Magyarországon 6 éve úgy nézett ki (tudom, ma már minden másképpen van, de végül ez vezetett oda, hogy elhúzzam onnan a csíkot), hogy beadtam az önéletrajzomat kb. 300-400 állásra (igen, ebben a végén már a Tesco árufeltöltő és minden egyéb is benne volt). 

Az esetek 90 százalékában a cégek arra nem vették a fáradságot, hogy visszaírják: rohadj meg, nem kellesz. Fizetés persze sehol nem volt feltüntetve (nehogy már még a végén túl sokat ajánljanak és megfizessék azt, aki ért is ahhoz, amit csinálni kell). 

Itt minden álláshoz ki van írva, mennyi a fizetés, így az egyszeri melós tudhatja, mennyit ér a piacon a tudása. Például hiába hívott fel az adott ügynökség, hogy húúúú, milyen jó a CV-m, van egy nagyon jó ajánlatuk (évi £60 000), úgy utasítottam vissza mint a huzat. 

Azért, mert tudtam, hogy nem vagyok elég ehhez, mivel itt az elvárások is magasabbak, aminek az az eredménye, hogy csak feleslegesen rabolom az interjúztató idejét. 

Ugyanez Magyarhonban úgy néz ki, hogy jelentkezel egy adott állásra, majd ha véletlenül behívnak interjúra, akkor majd megkérdezik, hogy „és ugyan mennyi fizut szeretnél???”. 

Szeretnék 100 milliót, de mit mondjak? Ha túl keveset mondok, akkor fillérekért dolgozhatok, ha túl sokat, akkor azt veszik fel, aki kevesebbet kér (még véletlenül sem arról szól, hogy inkább fizessük meg azt, aki ért hozzá, mert a végén még hasznot is termelne a cégnek). 

Nem, dehogy, az sokkal jobban néz ki, ha a HR-es megmutatja az excel táblát a főnöknek, hogy nézd, milyen ügyes vagyok, 150 000 helyett 120 000 forintért vettem fel valakit, ergo spóroltam a cégnek 30 000 forintot! Az, hogy a másik a 30 ezer forinttal magasabb fizetésért esetleg 2 millió forint pluszt termelt volna a cégnek, az nem számít. 

Összességében addig, amíg a munkáltatók nem képesek annyira korrektek lenni, hogy kiírják, mennyit is fizetnek az adott munkáért, plusz mik a konkrét juttatások (az baromira nem juttatás, hogy “energikus / dinamikus cégnél dolgozhatsz versenyképes fizetésért, kellemes környezetben), szóval amíg az álláshirdetésekben ködösítenek az elvárásokról, megfizetve a dolgozót, és mindezt egy helyi HR-es kiskirályra bízzák, addig igenis rágja át magát az összes CV-n, még ha Times Roman 6-tal is van írva a bölcsis évektől kezdve. 

Ugyanis pontosan olyanok jelentkeznek, amilyen színvonalú a hirdetés.”

(Fotó: flickr.com/the Italian voice)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.