Ezen a héten a szokásos vasárnap helyett szombaton olvashatjátok a blogajánlót (holnap némi meglepetés következik), de remélem, sikerült elég érdekes témákat válogatni. Például megnézzük, milyen hibákat ne kövessünk el egy álláspályázat során, aztán számolunk kicsit, kiderítve, vajon Stockholmban vagy Budapesten kerül többe az autófenntartás, végül ellátogatunk egy szuper autós múzeumba.

Tele van a net mindenféle (hol hasznos, hol haszontalan) tanácsokkal és írásokkal arról, hogyan legyünk sikeresek a különböző álláspályázatokon. Ám mégis más ez az egész, amikor az ember a saját bőrén tapasztalja meg, ráadásul a céges oldalról – miként történt ez Zuzzer esetében, aki a Kolbászkerítésország blogon osztotta meg tapasztalatait.

„Durva szórás volt a CV-k színvonalát illetően és most nem a tartalmi részről beszélek. Volt egy csomó olyannyira áttekinthetetlen, a falusi óvodai évektől precízen vezetett CV is, amit – bár szégyellem, hogy nem voltam kitartóbb – ránézésre és a times new roman letter height 6-tól halálra rémülve shift-deleteltem ki a bánatba. 

Egyszerűen egyesek egy szemétlerakatnak kezelik a CV-t, minden érdektelen infót beleraknak lehetőleg értelmetlen rövidítésekkel megszórva, hogy esélyem se lenne egy óránál rövidebb idő alatt átolvasnom. Azt meg tegyük hozzá, hogy végül több hullámban kb. 100 CV-n kellett keresztül verekednem magam. 

Sajnos nagyon hamar kialakult bennem a személyügyes szindróma, azaz ami olvashatatlan, csiricsáré, áttekinthetetlen elsőre, az második mozdulatra ment a kukába. 

Aztán ott vannak azok, akik valami igazán fényes életpályát osztanak meg, ahol hosszas és szorgalmas felfelé lépdelés hatására aktuális pozíciójuk vagy direktor, vagy CEO éppen. 

Ja és mellesleg beadják hozzám az életrajzukat és jelentkezésüket egy process development engineer belépő szintű és megbecsültségű pozícóra... Magyarázzam? Kuka. El nem hittem, hogy ez nem valami rendszerhiba, de ott figyelt ám a motivációs levél is, láthatóan félreértésről nem beszélhetünk... 

Másik kedvenc csoportomat alkotják azok, akik például programozói, kecsketenyésztői, vagy általános relativitáselmélet gyakorlati alkalmazásában szerzett végzettséget igazoló papírokkal és tapasztalattal jelentkeznek gyöngyhalásznak. Ezeket a fószereket konkrétan nem értem. 

Apropó... motivációs levél. Van ezeknek az HR rendszereknek egy diszkrét „bája”, nekem mondjuk nem igazán szimpatikus oldala. CV, motivációs levél nem vész el, sőt át sem alakul. 

Így aztán vannak olyan jelöltek dögivel, akik párszor már jelentkeztek a céghez, csak más állásra. Arra viszont nem sikerült megtalálniuk az időt és energiát, hogy a motivációs levelet is felfrissítsék. 

Így aztán volt olyan, aki vályogvetőtől kezdve fegyverkovácsig és QA engineerig mindenre lőtt, de csak és kizárólag a pozíció nevét cserélte ki a levélben. „.... rendkívüli módon érdekel és rengeteg felajánlható tapasztalom van a(z) xxxxxxx pozíciót illetően...” 

Nem tudom, lehet én vagyok túl régi motoros, de nekem az magas, hogy valaki az égvilágon mindenhez ért, sőt minden nagyon érdekli. No ilyen hibát se kövessetek el, egy jó állás csak megér már egy pár perces, a pozícióhoz ténylegese hozzáillesztett motivációs levelet. 

Ugyanez igaz a CV-kre; please... a megpályázott állás legyen már a fejetekben és azt domborítsátok ki, ami miatt azt hiszitek, hogy ti vagytok a cég megmentői az adott munkát illetően. 

Elárulom kik lettek behívva személyes interjúkra. „Rendkívül meglepő” módon azok, akiknek a CV-je arról szólt, amiről az állás. Volt még 30, aki megtehette volna, hogy kicsit átírja a CV-t, de annyira büszke volt minden a pozíció szempontjából irreleváns infóra, tanfolyamra és végzettségre, hogy egy kerek sort pazarolt csak el arra a végzettségre és tapasztalatra, ami alapján akár ő is lehetett volna az emberem. Komolyan... kit érdekel, hogy 2005-ben dolgoztál egy angliai pubban nyelvtanulási célból? 

Először egy nagyobb mintát hagytunk meg és skype interjúk következtek, ahol a célunk az volt, hogy a személyes meghallgatásokra leredukáljuk a szóba jöhető jelöltek számát. (...) 

Aztán persze jöttek a kiválasztott delikvensek személyes pofavizitre, amit úgy terveztünk meg, hogy kaptak tőlem egy case study-t, egy kvázi aktuális és létező (bár már lezajlott) project leírását, amire megadott szempontok alapján vártunk egy prezentációt és műszaki megoldási javaslatot. A megközelítés volt a lényeg nem a konkrét eredmény, mert infót direkt nem osztottunk meg sokat. 

Jött is egy högy, aki nagy flopp lett végül, nagyon bizonytalan volt és ami igazán sokkoló volt egy olyan öreg motorosnak, mint én, hogy azt se tudta miről beszél. (...) 

A másik egy csávó volt, veszélyes jelölt, mert belső ember némi hátszéllel; azaz PMI dolgozó, csak egy másik országból. Minden aránylag jó is volt, persze tudta a folyamatainkat, tudta mit kéne válaszolni, ilyenek. 

Kérdeztük is persze, hogy mivel belőlünk ennyi elég, neki van-e kérdése. No ebből egy olyan jó 15 percnyi ingatlanbörze lett, mert az egyetlen dolog, ami érdekelte, az az volt, hogy mennyiért lehet itt házat venni, meg ilyenek. 

Tezsvéreim! Nagy szeretettel javaslom, hogy egy állás interjú során mutassatok némi érdeklődést... na mi iránt? Hát az állás iránt. Mily meglepő, hogy végül arri vederszén, örülök, hogy láttalak lett az ügy vége. 

Végül megtaláltam az emberem, a puding próbája az evés, szóval majd a próbaidő leteltével megmondom, hogy very good, vagy flopp, de legalább jelenleg kényelmesen érzem magam. Az interjúk alatt pontosan azt kaptuk vissza, olyan képességek ígéretét lebegtette meg, amikre szükségünk van. (...) 

Érdekes és számomra felfoghatatlan módon, a 21-ik században is léteznek emberek, akik például egy „Kukutyinban születtem, kispolgári család tizedik gyermekeként ...” szerű ””CV-vel”” jelentkeznek be, akik úgy gondolják, hogy a felsőfokú gombaszakértői tanfolyam elég lesz egy mérnöki álláshoz. Ti ne legyetek ilyenek!" 

A teljes posztot itt találod, érdemes elolvasni! 

Autófenntartás Stockholmban és Budapesten 

Ha egy külföldön élő magyar rendszeresen sok időt (mondjuk másfél-két hónapot) tölt Magyarországon, ahol ráadásul utazik is, akkor már érdemes nekiülni kiszámolni, hogy bérelni vagy fenntartani érdemesebb egy autót. Pontosan ezt tette Bandi Republic is a blogján, bónuszban összehasonlítva mindezt a stockholmi költségekkel. Érdekes dolgok derültek ki.

„Olyan luxus problémánk adódott, hogy vettünk egy kis kocsit Budapestre. Évente átlagban 6-8 hetet otthon töltünk – most nyáron 6 hetet sikerült egyhuzamban – és sokat járkálunk Pest megyén belül. A cikk írásakor egy kisautó bérlésének költsége 30 ezer forint körül mozog egy hétre. 

Ki akartam számolni, hogy mennyibe kerülne fenntartani egy saját gépjárművet; megéri-e? 

A lélektani határt 500 ezer forintnál húztam meg, ennyiből kellett volna találnom valami élhetőt. A kínálatot böngészve azt állapítottam meg, hogy az öreg kisautók általában drágábbak otthon, mint Svédországban – gondolom a nagyobb kereslet miatt. 

Egy 2013-as évjáratú Toyota Yaris – ez lett végül a befutó – a blocket.se-n 420 és 760 ezer forint körül kapható. Ugyanez a hasznaltauto.hu-n fél millió forintnál kezdődik és 1 millió 150 ezerig megy a móka. 

Arról most nem nyitok vitát, hogy mennyivel van jobb állapotban egy Svédországban szervízelt 15 éves autó, mint magyarországi, illetve, hogy a kilométeróra állása mennyire megbízható. Az tény, hogy a svéd használt autók hajlamosabbak rohadni a téli igénybevétel miatt. 

A bekerülési ár ugyan alacsonyabb Svédországban, de nem érte volna meg ebben a kategóriában innen hazavinni semmit – ellentétben a magyar gyártású kávéfőzővel – mert az útiköltség kb. 50%-kal megdobta volna a vételárat. 

De mennyibe kerül fenntartani a már megvásárolt autót a két fővárosban? 

Amikor Svédországban autót veszel, akkor a forgalmi engedély egyik felét aláírja a vevő és az eladó, bedobják a postaládába és az új tulajdonos egy héten belül megkapja postán a nevére szóló forgalmit. Hogy ez mennyibe kerül? Pontosan egy postai bélyeg árába (!). 

Ehhez képest Magyarországon a 15 éves kis Yarisra 57 800 forintot kell leperkálni, hogy a nevünkre vegyük. Ráadásul nem elég csengetni, még rohangálni is kell különböző kellemetlen helyekre: eredetvizsgálat, okmányiroda – óriási buli! (...) 

A legolcsóbb kötelező biztosítás az én paramétereim alapján 47 487,- egy évre bónusz 0-ás besorolásban. Amin fennakadt a szemöldököm az a 10 958,- baleseti adó, ami már a díj részét képezi. Ez mi a franc?! 

Próbáltam egy ajánlatot szerezni Svédországban is a kötelező éves díjára, de nem sikerült – nem akarom, hogy az ügynökök hívogassanak. Az összehasonlítás kedvéért vegyük a stockholmi Toyota Priusunk éves biztosítását alapul, ami jelenleg 135 ezer forint, de ez egy sokkal értékesebb kocsira vonatkozik, illetve ez nem csupán kötelező biztosítás, hanem casco is egyben. Számoljunk hát nagyvonalúan az összeg felével! 

A súlyadó nekem Budapesten évi 11 840, Stockholmban pedig több mint a duplája – 26 164 forint – lenne. 

Svédországban sajnos évente kell vizsgáztatni az idősebb autókat, aminek a költsége bő 11 ezer forint, míg egy magyar vizsga 21 ezer. Az enyhítő körülmény az, hogy ezt csak 2 évenként kell elszenvedni, úgyhogy ezen a fronton kiegyenlített a helyzet. 

Miközben Stockholmban keményen próbálják kiirtani az autókat az egyre durvuló parkolási díjakkal és övezetekkel, illetve a dugódíjjal, addig Budapesten vígan lehet pöfékelni és a saját kerületemben ingyen parkolni. Ez a tulajdonos szempontjából nagy fegyvertény. 

Az összesítés alapján a fix éves költségek 33%-kal magasabbak lennének ugyanerre a kocsira Stockholmban, mint Budapesten. A szervízelés is nyilván olcsóbb Magyarországon a rezsi óradíjak alacsonyabb szintje miatt, viszont a fizetések között sajnos nem csupán 33% különbség van a svédek javára.” 

A teljes posztért ide kattints!

Múzeum az autók szerelmeseinek 

És ha már az autóknál tartunk, akkor látogassunk el a hollandiai Louwman Múzeumba a Hollandokk segítségével – nem akármilyen élmény a páratlan autógyűjtemény!

„A gyűjteményre vonatkozó páratlan jelző egyáltalán nem túlzás: a több, mint 250 autó közül a legidősebb darab 1886-ból származik – egy Benz Patent Motor Car –, a pillanatnyilag legfiatalabb pedig a 2013-as Toyota Camry Nascar. 

A kettő között pedig: Lacroix & Delaville, Ford Model A, Spyker, Rolls-Royce, Bugatti, Renault, Maserati, Lancia Astura Pininfarina, Lincoln Continental, Tatra, Ferrari, Aston Martin, Bambino, Cadillac és még számtalan ritkaság. 

De a különlegességek és a luxusautók mellett békésen megfér a Trabant 601 is… :) 

A múzeum TOP 5-ös listáján egyébként a következők kocsik állnak: 

BROOKE 25/30-HP SWAN CAR(1910)

JAGUAR D-TYPE XKD 606 THE 1957 LE MANS WINNER(1956)

MASERATI 8CM MONOPOSTO GRAND PRIX CAR(1933)

MERCEDES-BENZ 500K SPEZIAL ROADSTER(1936)

PEGASO Z-102 CÚPULA(1952) 

A kiállítás tematikája az időrendi felosztást követi: Veterán 1885-1905, Edward-korabeli 1906-1919, Vintage 1920-1930, Pre-war 1931-1945, Post-war 1946-1980, Modern 1981-2013. 

Amit pedig minden beszámoló kiemel, az az, hogy a Louwman múzeumban megtekinthető Winston Churchill Humber Pullmannja, II. Villmos német császár Mercedes Benze, James Bond Aston Martinja, A Keresztapa filmek Lincolnja és Desotoja, Elvis Presley Cadillacje. (...) 

A múzeum honlapján minden egyes autó és annak rövid leírása megtekinthető, de közel sem adja vissza a helyszín hangulatát, az autóritkaságok közelségének élményét.” 

Az eredeti posztot itt találjátok.

(Nyitókép: pixabay.com/Free-Photos)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.