A mai poszt részben annak a sorozatnak a része, melyben azt feszegettük / feszegettétek, vajon mekkora az az összeg (egyáltalán: van-e), amennyiért hazaköltöznétek külföldről, illetve megfordítva, amennyiért már nem érné meg elmenni. Tamás Norvégiából egyrészt megválaszolta a kérdést, másrészt ennél kicsit tovább is ment.
Mekkora az az összeg, fizetés, amiért visszaköltöznél Magyarországra? És megfordítva: mi az a fizetés, amit ha megkapnál, eszedbe sem jutna elmenni? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
„A nyáron felbukkant egy hír, amit elmentettem és most aktuális lett (mélyvíz).
Különböző kutatások nagyjából hasonló eredményeket szültek, hogyan áll észak az úszással? 10-12 évesek úszástudása alapján Norvégia a sereghajtó.
Egyébként északon a fulladásbiztos úszás mérőszáma a megszakítás nélküli 200 méteres táv, ebből 50 méter háton. Norvégia alig 50% felett, Izlandon 90% feletti az úszástudó gyerekek aránya. Ezen a meleg nyáron egyébként rekordszámú vízbe fulladás történt, sajnos.
Ennyit bemelegítésként, aztán...
Jaj, hol is kezdjem? Jönnék, mennék, maradnék, vagy mi van?
Mi az az összeg, amiért hajlandó lennék hazaköltözni? A kérdés ezen fele vonatkozik ránk, a válasz pedig, nincs az a pénz. A pénz nem minden!
Ja, persze, hogyne, pont Norvégiából mondod ezeket, meg ne játszd az agyad köcsög... csak elgondolkodtam a reakciókon.
Elsőnek három link (ez az indexes cikk a magatartászavarosok oktatásáról, egy blogposzt a gyerekeket boldoggá tevő iskoláról és a Totalcar írása a rendőrökről), amik írásra késztettek, a másféle értékrendszer és a másféle igények egyfajta megfogalmazásaként, és egyben pedig az ittlétünk igazolásaként. Na nem mintha igazolásra lenne szükségünk, ellenben tökéletes válasz arra, hogy a pénz nem minden.
Nem mindig a pénz az elsődleges
Autista gyerekkel azért szerintem másképpen gondolkodik az ember, vagy másképp kell terveznie. Ez nem panaszkodás, egyszerűen ez az igazság. De lehetne ezt sorolni, hogy aki mozgáskorlátozott, vagy egyéb problémája van, annak mennyire élhető például Magyarország, vagy a világ más országai.
Ilyen esetekben nem feltétlenül a pénz az elsőszámú ok az életminőség kérdésében. Nem akarok hülyének tűnni, a kivándorlók többsége anyagi megfontolásból dobbant, azonban hiába próbálják bizonyos körök elbagatellizálni, szerintem jelentős arányban vannak azok, akik egyéb okok miatt léptek meg, vagy már kint élőként világosodnak meg, és jönnek rá, a pénznél vannak fontosabb dolgok is.
A fenti három írást is ezért hívtam segítségül, mert nem szeretnék regényt írni (így is hosszú lesz), és mert három olyan területet érint, ami alapján világossá vált, hogy nincs az a pénz. Ezt nem lehet pénzzel kiváltani, csak munkával és változással a fejekben. Az utóbbira az elmúlt éveket elnézve nem sok az esély, sajnos...
A norvég iskola
Nem is tudom mit gondoljak arról, aki a liberalizmust elutasítja. A skandináv / norvég iskolák maga a liberalizmus, Norvégia pedig egy liberális szocializmus. Nagyjából a jellemző tulajdonságok közül a jobbakat összevegyítve. És ezt élvezik a gyerekek, itt egyszerűen jó gyereknek lenni. Akkor az szar?
Hiába az a magyar gondolkodás, hogy már az általános iskolából professzorként kell kikerülni, ez egy nagy baromság. A bemagolt tudás elveszik, a tanulás vágyával szeretetével együtt. Miért nem lehet toleranciára, elfogadásra, az alapvető normális emberi ösztönökre érzésekre „gyúrni” a fölösleges tudás helyett? De hogyan?
Egy egyszerű példával, megoldással. Mi azért költöztünk odébb itt Norvégián belül, mert nem voltunk megelégedve a sulival (de mi a másik oldalról jövünk), olyan helyet kerestünk, ahol van spéci suli „másmilyen” gyerekeknek.
Viszont, ha nem ilyen iskolába járna, akkor a lakóhelyhez tartozó iskolának kellene bevennie. Egy előzetes felmérés (PPT foglalkozik ezzel) alapján megállapítanák, hogy mire van szüksége a gyereknek (mennyi asszisztens stb.) majd az iskolának kell ezt intéznie, nagyjából...
Persze egy „más” gyerek nem fog úgy haladni, mint az osztály, de van saját „személyzete”, kit érdekel?
Viszont a gyerekek látják és természetesnek veszik, hogy nem vagyunk egyformák, ez igaz a multikultira is. Egyszerűen a bőrszín, a másság nem lesz kiindulópontja egy képzelt gyűlöletnek.
Az igazi tudást pedig egy gyerek ráérne felvenni egy gimnáziumban, szaksuliban majd főiskolán, egyetemen. Az általános iskola csak szélesítse a világképet, a későbbi tanulás alapjait, és például legalább egy idegen nyelv komoly elsajátítását.
Az emberi oldalt pedig a színes ábrázatokkal és a másmilyenséggel gyakorlatilag automatikusan elérik. Egy gyerek nem hülye, nem gyűlöl ilyen alapon, miért is tenné?
Nyilván mindenhol vannak hibák, itt is rengeteg a mobbing (ezek ellenére), olvasni öngyilkosságokat, de próbálnak és szeretnének változtatni ezen is. Ebben lehet szerepe a közösségi médiának is, nem kicsit.
Erről a témáról oldalakat lehetne írni, vitatkozni, de a lényeg látszik. Az első két belinkelt írás válasza összekombinálva megjelenik a norvég sulikban, lehet így is.
Egy kis érdekesség. A gyermekünk régi osztálya (pont most, 3 év után, és hogy elköltöztünk?) írt levelet, mindenki külön-külön. Nem a tartalom az érdekes, hanem az írás milyensége. Külalakra gondolok.
Emlékszem minket mit gyötörtek a szépírással (volt értelme, ha felnőtt korára a többség macskakapar?), ezek a levelek pedig... Semmi folyékony írás, inkább nyomtatott és kusza betűk, de olvasható.
A lényeg (milyen ember lesz) úgy is majd akkor fog kiderülni, ha felnő. Egyébként annyit még, hogy szubjektíven „pontozva”, a bolgár, fülöp-szigeteki, lengyel és az eritreai gyerkőc írt a „legszebben”, de tényleg, vajon véletlen?
Elsősegély
Mivel nemrégiben volt az elsősegélynyújtás világnapja, naná, hogy volt egy cikk, mert büszkék rá. A felmérés szerint (2015-2017) a norvégok 82%-a elkezdi a lélegeztetést és a szívmasszázst amíg megérkezik a szaksegítség. Szerintem ez nagyon jól hangzik.
Elolvasva még azt is megtudjuk, hogy már az általános sulikban is keményen rámennek az elsősegélynyújtásra, hogy úgy kerüljenek ki onnan a gyerkőcök, hogy tudják mit kell tenni. Még suli... 629.300 gyerek jár a 2.858 általános suliba, fogalmam sincs, hogy ez sok vagy kevés.
„Mások”
Már írtam valamikor, itt nem kell senkit sem „eldugni”, innen nézve még a németországi és egyéb helyek is kétséget ébresztenek az emberben. A fiunk hiába autista, ez csak a viselkedésén tűnik fel (egyébként - nem mintha ennek számtani kellene, de milyen már a világ? - helyes fickó, fizikailag semmi nem látszik rajta), de az előforduló viselkedési zavar Skandináviát elhagyva lesz látványosság a tapasztalatunk szerint. Arra nincsenek „mások”?
Ha kerékpározni megyünk (tandem cajga - biztosan ez is benne van a pakliban), a legtöbb járókelő mosolyog ránk, visszaköszönnek (feltéve ha nincs bedugva a fülük), gyakran összefutottunk a speciálsuli asszisztenseivel, akik szintén tandem bringáztatják (több ilyene van a sulinak) a szellemi vagy fizikai sérült gyerekeket.
Mivel gyakorlatilag nem nézünk TV-t (részemről kivéve a sportok), így most nem ugrik be a műsor címe, de egy bentlakásos otthonról is van sorozat (Down-szindrómás emberkék), hogyan élnek, miket csinálnak. Itt nem alakul ki félelem egy gyerekben, egy mozgássérült vagy bármilyen más problémával küzdő ember látványától.
Egy rövidke film...
A legújabb ilyen műsor pedig arról szól, hogyan keresnek és találnak munkát a „mások”. Ezt sem láttam, csak a beharangozó cikket olvastam (most nem találom), amiben egy 20 év körüli IT-s aspergeres srác próbált munkát keresni.
Vagy 100 helyre küldött önéletrajzot, végül egy boltban lett eladó, amit most egyelőre nem is akar otthagyni, persze most már egy csomóan keresik (itt sem minden tökéletes, mondtam már?). Egyébként mindkét műsor az itteni tv2-n megy, ami a magyar RTL-nek felel meg leginkább a piaci részesedést nézve (azt hiszem).
Hétköznapi sport
Az alábbi kép az albiból készült (nyáron reggel 6-tól este tízig kapjuk a napot), ha nem a tenger felé nézünk ezt látjuk. Jobbra egy általános suli (ide járna, ha nem a spéci suliba), a műfüves pályán épp talán szünet zajlik, heverésznek, fociznak vagy amit akarnak.
A pályát, ha nincsen edzés, esetleg meccs, bárki használhatja, nincs bekerítve, több kapu van, lehet variálni. Rengeteg gyerek (érzésre mind) focizik (csajok is).
Nyáron (nem csak, hiszen van világítás is) este 11-ig megy a foci (néha tovább, de muszáj ordibálni hozzá?), van két strandröpi pálya is, oda is járt egy-két társaság, sajnos hozták magukkal a zenét is (legalább ne valami szar pop lett volna), de eltértem a tárgytól, egy szó, mint száz, rengeteget vannak kint, télen-nyáron (túranap).
Közlekedés, mint a társadalom tükörképe?
Egy másik érdekes vitatárgy a közlekedés, vajon mennyire a társadalom tükörképe? Vajon csak a brutális büntetésekkel érték el nyugaton a közlekedési morál javulását? És ha igen, baj az?
Például ilyen területeken nem baj, ha egy állam formálni próbálja és beavatkozik az emberek „ízlésébe”, mert ez társadalmi érdek, de ami mostanság odahaza folyik, ahol a kisgömböc fel akar falni mindent, a saját ízlésére és képére formálni a „népet”, azért ez nem ugyanaz.
Mert úgy tűnik nagyon rossz az ízlése (ez a keresztényesdi például), az értékrendje (az EU is szavazott – hihetetlen, de a norvég hírekben sehol sem szerepelt, legalább nem ég a pofám -).
Norvégiában nincsenek útszéli plakátok (milyen jó), illetve de. Pár éve indított program volt, és eredményes állítólag, így folytatódik.
Oszd meg az utat. Rengetegen kerékpároznak, figyelj rájuk és viszont.
Elég egyértelmű, ugye? Emlékezz az övre. Pedig ez itt nem is probléma, mindenki beköti magát.
Sebességhatár fölött mész? Jól látsz?
Tudom, odahaza is előfordulnak ilyesmik, viszont a milliónyi plakát közül nem tűnik ki, itt viszont csak ezek vannak olykor az út szélén, így feltűnő.
Hoztam statisztikát az elmúlt évekből (ezeket találtam hirtelenjében amikor kerestem), egyszerű a matek, Európában Norvégiában a legkevesebb a millió lakosra jutó közúti halálozások száma.
Jó, tudom, kicsi népsűrűség, kisebb forgalom, de van hó, jég, kanyargós és szűk utak.
Ahogy írja a cikk, 2016-ban arányaiban a svédeknél volt a legkevesebb halálos baleset. 23/millió a norvég eredmény (135 halott a kb. 5 millához 2016-ban, 2017-ben pedig 113), a magyar 2016-os statisztika pedig 556/10 millió, ez kb. duplája a skandináv eredményeknek, és itt ez most nem jó.
A norvég cikknél jól látszik, hogy mennyit fejlődött itt is a közlekedés. Persze sokkal biztonságosabbak az autók, ami 20 évvel (régebbről ne is beszéljünk) ezelőtt halálos kimenetelű volt, az most jó eséllyel nem az. Jobbak lettek az utak is és az egyéb tényezők, mondjuk a forgalom viszont sűrűbb.
Tisztán látszik, hogy a Nyugat- / Észak-Európa közlekedéskultúrában sokkal előrébb jár, mint Kelet-, a Balkánról meg ne is beszéljünk. Tök mindegy hogyan érték el, az eredmény igazolja a módszer helyességét.
De sokan megnyugodhatnak, itt sem minden oké.
Csak 55% tartja be a sebességhatárokat (nem mindegy azért, hogy már az 52 is annak számít, vagy csak 60-tól).
Van olyan mért szakasz, ahol 82% nem tartotta be a sebességet.
Csak az autósok fele használ irányjelzőt a körforgalomból kijövet (meg általában is, saját tapasztalat) például (BMW, Audi a legrosszabb), ezt tanúsíthatom, egyszerűen nem értem ez miért olyan nehéz dolog? Büntethetnék, de komolyan...
Ezen a nyáron 28%-kal több büntetést (18401) kaptak gyorshajtás miatt a sofőrök, ebben benne van a jó idő miatti nagyobb forgalom is persze, gondolom pár turista is belefutott ilyenbe.
Tehát itt sem mindenki angyal, de mindezek ellenére, ahogy a statisztika is mutatja, elképesztően stresszmentes a közlekedés idekint. Ha az ember autóval kirándul Magyarországra ez a nyugalmi állapot folyamatosan romlik, leginkább az osztrák-magyar határt átlépve érzékelhetően, ha pedig még Románia is úticél az kimondottan túlélőtúra egy nyugatról jöttnek, azt hiszem.
Ami még nagyon klafa, ahogyan a kerékpárosokkal, gyalogosokkal bánnak. 90%-ban megállnak, átengednek, az a 10 % sem azért, mert nem akar megállni, hanem, mert elbambult vagy ki tudja hol járt az agya.
Az L-jelzés
Még egy érdekesség, ha már közlekedés a téma. Valami ilyesmi van Amerikában is? Mikor kiköltöztünk én azt gondoltam, hogy az L betű azért van kint némely autón, mert friss jogsis az illető, és jelezni akarja, hogy bocsi, kis türelmet kérek olykor (azért ilyennel lehet találkozni Magyarországon, akinek van egészséges önkritikája). De nem.
A helyzet az, ha a 16. életévét betöltött szeretne jogosítványt, akkor elvégzi az alapsulit (gondolom kresz-vizsga, talán rutin is), utána viszont akár a szüleivel és a család autójával is gyakorolhat.
Kikötés, hogy az „oktató” minimum 25 éves legyen, legalább 5 éve rendelkezzen jogosítvánnyal. Utána csak annyi kell, hogy legyen plusz tükör az „oktatónak”. Ennyi, utána lehet kimenni a forgalomba és addig gyakorolni ameddig jól esik, majd elmenni a vizsgára. Persze lehet beiratkozni rendes tanfolyamra is, gondolom milyen olcsó...
Az utakon gyakran belefutni L jelzéses autóba. Ja, a felelősség az „oktatóé”.
Az elmúlt télen volt egy csúnya eset. Ha jól emlékszem egy lány tanult vezetni az apjával, de a hátsó ülésen is volt egy 8 év körüli gyerek (testvér?). Tél, apuka meg ezek szerint bízott a lányában, így nem zavarta, hogy az út jeges/havas.
Egy ilyen jeges szakaszon az autó megpördült, és a szemből érkező busznak csapódott, de úgy, hogy az autó oldalát találta telibe. A hátsó ülésen utazó fiú meghalt a balesetben, a lány, az apa megúszta, gyakorlatilag sérülés nélkül. Apa a hibás, de...
A fizetés kapuk
Na még egy. Norvég utakon mindenfelé belefutni fizetős „kapukba” (1980-ban nyitották az elsőt, most 200 fölött van a számuk), a nagyobb városokban több ilyen is van (Oslóban kemény emelések most szeptembertől, még az elektromosoknak is fizetniük kell, felháborító...), nem lehet megúszni.
Jelentős összeg tud lenni (itt nálunk nincs, ennyiből is jó egy kisebb város, főleg ha még jó a fekvése is), de mennyire? (Közben, tessék elképzelni, több helyen autós tüntetés volt a bompenger ellen - a pénzt mindenhol szeretik.)
2017-ben az autósok fizettek 10,2 milliárd koronát, és ebben nincs benne, amikor még kompot is kell használni. Ez azt jelenti, hogy 3.900kr/autó, úgy, hogy valaki nem is fizet, ha olyan helyen él, vagy alig használja az autóját.
Hogy miért ez a nagy „emelgetés? Amúgy az állam a megyékre / önkormányzatokra bízza (felelősség áthelyezve), hogy emelnek / szednek-e bompengert.
Persze a megyék hárítanak, hogy bompenger nélkül nem lehet kigazdálkodni az úthálózat fejlesztésést / karbantartását. Na ezek itt most fontos kérdések...
Ja, és azt is beszélik, hogy így akarja az állam csökkenteni a forgalmat, hiszen Norvégia is vállalta a párizsi-egyezményt, vagyis csökkenteni kellene a nagyvárosok „kibocsátását”.
És itt is van a fentiek igazolása. Mivel a bom az elektronikusan működik (minden autóban van jeladó), így könnyű követni a forgalmi változásokat. Olyat is bevezettek, hogy a csúcsidőben (6:30-9:00 és 14:30-17) másfél-kétszeres a díj (dugódíj?).
Tavalyhoz képest most Oslóban egy munkanapon 14.000 autóval kevesebb a forgalom. De működik kimutathatóan Bergenben is. Helyes... bár közvetlenül nem érint.
(Ez az én „gyengém”: miért az autó birtoklását kell „díjazni” - ha valakinek csak ritkán, de akkor nagyon fontos? - miért nem az ilyen fizetőkapus megoldásokkal vagy a még drágább üzemanyaggal, attól szednek be több pénzt (világszinten), aki arányosabban többet használja az autóját, és ha ez már komoly összeg, akkor néha már hajlandó is lenne letenni az autót.)
Mit lehet hozzátenni, az örök elégedetlen, az ember...
Fontos a jólét, de nem minden
Az életminőség egyik fontos eleme az anyagi biztonság, az anyagi jólét, de nem csak ezen múlik, nagyon nem. A fent vázolt elemek csak egy kis szeletei az egésznek, amit társadalomnak hívunk, és ha az jól működik, már a gazdagság sem olyan fontos.
Nehéz elmagyarázni, aki kint él és ráérez erre, annak már egészen máshová kerül a léc, ezt a sok otthon maradottnak nehéz megfogalmazni, mert a többség a tényeknek sem (sokan igen - teccik érteni?) hisz.
Nem mindegy, hogy a társadalom alkotóelemeiben mennyire bízol (sokat olvasni olyat, hogy ha kint élsz, a magyart kerüld - vajon miért?, vagy, hogy a lengyelek (bárkit írhatnék) milyen összetartóak - talán mert jó részük nem beszéli az adott nyelvet?), nagyon nem.
Én eléggé antiszociális vagyok, lássuk be, akár le is szarhatnám a társadalmi minőséget a „megfoghatatlanságával”, de akkor is lenne olyan „megfogható” tényező itt, mint a természet.
Lehet abba is beleszeretni, igaz? Nekem akkor ez itt a nagy Ő, a látvány, a klíma, a zsúfolatlanság. Remeteként, nincstelenül, hóhányóként is élvezném, földi javak nélkül.
Apropó, hóhányó, javak nélkül?
(650 koronás órabér, 55 nap alatt 400.000 koronás kereset és még formában is tartja magát /testépítő, szkander versenyző/ a hóhányó - a fizikai munkás /napi 10.000-12.000 kalória/. Izzadni edzőteremben, amikor ilyen környezetben is lehet, hát hülye-e vagy?)
A norvég társadalom közelebbről
Egy nagyon friss felmérés (azok a megérzések), passzol... A kutatás fő kérdése az volt, hogy Norvégia vajon megosztott-e? Szétszakad? Egy 2007-es közvélemény kutatás összevetve egy egészen friss (2017) felméréssel.
Elfogadom a magas adókat, hogy tartani lehessen a társadalmi jólétet?
4 - egyetért / 5 - teljes mértékben egyetért
Mennyire vagy elégedett a demokrácia működésével Norvégiában?
3 - eléggé, meglehetősen / 4 - nagyon elégedett
Meg kellene követelni, hogy Norvégiában élő külföldiek úgy éljenek (beilleszkedjenek), mint a norvégok? Elég megosztó kérdés és eredmény, de mondhatjuk, hogy a fele nem bánná. Jogos, minek van itt, akinek nem jön be?
Ez valami olyasmi kérdés akar lenni (azt hiszem), nemtetszés ha a kisebbségek (gondolom ez vallási és egyéb "csoportok", népek) akadályozzák a fontos társadalmi kérdéseket
Nagyobb részt nem tetszik, ez is egyértelmű egy normális demokráciában. Ne már a nyúl vigye a ...
Mennyire bízol a parlamentben/államban a társadalmat érintő kérdésekben, döntésekben? Mennyire bízol az államban (magyarán és röviden)?
2 - kevéssé bízom / 3 - meglehetősen bízom / 4 - nagyon bízom
A segélyeket kell csökkenteni? (Nem tudom, a nemzetközi, a Norvégián belüli vagy úgy általában.)
Megosztó ez is, nem kicsit. Nehéz is a kérdés.
... nem mondok semmit
Hát nem, ha a megosztottságot a demokrácián, az állami bizalmon és a társadalmi szerepvállaláson (adó) nézzük, viszont eléggé (legalább nem egyértelműen elutasító, fele-fele) ha a külföldiek be nem illeszkedésével kapcsolatos kérdések merülnek fel (érthető ez is, van, aki türelmesebb, van, aki...). Ti hogy gondoljátok, mert szerintem a válaszok nagyon pozitív képet festenek?
Trollok földjén élve már magam is trollá válva, bármennyire is próbálok kibújni a bőrömből (öncenzúra), csak részben megy, így...
Mit adott nekünk Norvégia?
Például a norvég kézis csajokat a Győrnek. Azért a női kézilabda (is) nemzeti kincs, így gyakran vannak cikkek róluk. Most éppen Győrből egy rövid riport Veronica Kristiansennel, aki magabiztosan állítja, hogy a világ legjobbja lesz.
A riporter kérdezi, hogy nem Nora Mørk az (csapattárs ugye), lehet, de nem sokáig.
Plusz a győri felméréseken eddig egy másik norvég volt a legjobb Heidi Løke, de most úgy néz ki, Veronica Kristiansen letaszítja a trónról. Aki látta már játszani, el is hiheti, hogy a legjobb lehet.
És mit adtunk mi Norvégiának?
Ki tudja a választ? Egyébként ha valaki egy kissé bele akar mászni a black metal fekete napjaiba, múltjába (nem kikerülhető ha Skandinávia/Norvégia a téma), a YouTube-on az első hozzászólást tessék elolvasni (ő az igazán nagy troll), és a névre rákeresve egy elég sötét történet fog előbukkani.
Természet, társadalmi környezet, jövő > pénz
Hazaköltözni rengeteg pénz keresetével < remeteként északon
Hogy fontolóra vegyük a hazaköltözést, ahhoz óriási változások kellenének, nem hiszek bennük, és hova rakom akkor a természetet a klímát? De soha ne mondd, hogy soha, így én sem teszem...
Kívánom, hogy mindenki találja meg a számítását bárhol a világban, és legyen mindenhol egészséges a társadalom (vallásmentes, mert akkor legalább már egy komoly okkal kevesebb a konfliktusokra), csak akkor lesz békesség bármilyen szinten, írhatnám, mint itt.
Hogy legyen valami izgalmas is az írásban, itt egy link ahová lehetett egész nyáron képeket küldeni. Szerintem tök jók, és jól megmutatja magát Norvégia is – érdemes végigpörgetni őket.
Ha szívesen olvasnál még Tamásék norvégiai életéről, akkor látogass el a blogjára!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek