Aki sokat utazik (és azért a határátkelők többsége ilyen) az tudja, hogy a repülés általában unalmas műfaj. Az ember egy csomót várakozik a repülőtéren, majd többé-kevésbé kényelmesen (kényelmetlenül) ül pár órát a gépen, hogy aztán várhassa a csomagját a célállomáson. Persze az a jobbik eset, amikor így történik, hiszen ha egy járaton dráma van, akkor az már régen rossz. Utóbbi történt meg Ütvefúró kollégájával a bázeli járaton a napokban, ő pedig gyorsan megírta. Ez a poszt következik most.
A kép illusztráció
„Én egy kukoricán hízlalt alföldi gyerek vagyok, akinek lángos volt a jele az óvodában, de azt nem gondoltam volna, hogy egyszer ennek hasznát is veszem.
Hétfő este hazafelé tartottunk a kollégámmal Bázelből. A nyaralásáról készült képeket nézegettük. Gyorsan telt az idő. Az út nagyrészt eseménytelenül telt.
Leszálláshoz készülődtünk, amikor heves kiáltozásra lettünk figyelmesek. Hátranézek, látom, hogy a steward dulakodik az egyik utassal hangos szóváltás közepette.
Akkor még azt gondoltam, hogy részeg az utas. Le is fejelte gyors egymásutánban kétszer a stewardot. Ekkor láttam, hogy baj van. Nem volt idő agyalni, rögtön cselekedni kellett.
Mindig a fel és a leszállás a legveszélyesebb. Képzeljük bele magunkat a pilótafülkében tartózkodók helyzetébe is egy kicsit. Úgy kell leszálláshoz készülődniük, hogy nem mehetnek hátra megnézni, hogy mi van, miközben tudják, hogy baj van.
A gép ezen a részén elég sok kisgyerek volt. Nekem is van egy kislányom. Rá gondoltam, amikor megindultam hátra. Odaadtam mindent a zsebemből a kollégámnak, majd mentem segíteni. Az utasok egyik fele azt mondta, hogy ne menjek, a másik meg hogy menjek. Nem törődtem velük, mentem a magam feje után.
Tudtam, hogy az őrjöngőt megütni nem lehet. Ezért a jobb kezét kaptam el, majd próbáltam hátrafeszíteni, aztán hárman próbáltuk visszanyomni az ülésbe. Az egyik stewardess harisnyát hozott, azzal kötözte le közben az őrjöngőnek a kezét.
Folyamatosan ellenállt, a stewardot még egyszer lefejelte, engem is le akart, de én elhajoltam.
- Megöllek benneteket! Csak szálljunk le - ordította a képünkbe.
Ekkor szóltam, hogy a harisnya kevés lesz.
- Hozzatok övet, amivel a bemutatókat tartjátok.
Így is lett. Egyszerre nyomtuk a székbe, meg szorítottunk hátra a kezét. Én voltam pár disznóvágáson, de ott a kétmázsás disznó nem harcolt úgy, mint ahogy ez a vadállat küzdött.
Ekkora vált gyanússá számomra, hogy a piától nem lehet ennyi ereje valakinek. Sikerült lekötözni. A keze a mögötte lévő üléssorhoz lett lekötözve, de a lába szabadon maradt.
Megkérdeztem, hogy segíthetek-e még, de amint láttam, hogy nincs mit tenni, visszamentem a helyemre. Öt perc elteltével nem akartam hinni szememnek. Elszabadult. Járkálni kezdett, mint a Walking Deadben a zombik. A hangosbemondón rászóltak, hogy üljön le, meglepő módon engedelmeskedett.
Leszálltunk, bemondták, hogy mindenki maradjon a helyén, amíg megjönnek a rend őrei. A kapitány hátrasétált, vele is púposkodott ez a vadállat. A kapitány fogta, „lendületesen” hátrakísérte az emberünket, majd beadott neki két kanalas gyógyszert intravénásan. Ettől a narkós seggre ült.
A stewardessek közben takarták a folyosót. Csigalassúsággal múltak a percek. Láttam, hogy rajta ülnek ketten, de még így is fel akart kelni. A barátnője kántálta folyamatosan, hogy „ne csináld, hagyd abba”, de ő már rég nem ebben a létsíkban járt, nem figyelt a külső ingerekre.
Lement alfába, de szerintem jó lesz az omegának is. Még egyszer visszaindultam, hogy segítsek, de a stewardess intett, hogy maradjak. Egy másik utas már megelőzött, ő ült rajta, meg a kapitány.
Nyílt a hátsó ajtó, bejöttek a rend őrei. A kapitány letolta az egyenruhásokat, hogy miért kellett ilyen sokáig várni. Kisvártatva elhagyhattuk a repülőgépet.
Ezúton szeretném megköszönni a személyzet profi hozzáállását. Dicséretet érdemelnek.
A magam részéről még annyit, hogy ezentúl a kézipoggyászban valami erősebb kábelkötegelőt is viszek magammal a szokásos alsónadrág + zokni kombó mellé, hátha szükség lesz rá legközelebb.”
Október 12. - az első Határátkelő Klub találkozó!
Találkozhattok vendégekkel (az egyikük régi ismerős, a másik szakember, a harmadik pedig...), beszélgethetünk határátkelésről, hazatérésről. Ha érdekel a külföldi élet, vagy határátkelő vagy, esetleg hazatértél - gyere el! A belépés ingyenes (sőt, senki nem távozik üres kézzel :) ), de csak 70 hely van, szóval minél hamarabb jelentkezz itt! További részleteket itt találsz.
(Fotó: pixabay.com/Unsplash)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek