A helyzet az, hogy Gyurinak igaza van, Tajvan meglehetősen ritkán kerül elő a Határátkelőn, pláne olyan érdekes és részletes posztban, mint amit most ő küldött. Úgyhogy lássuk, hogyan került a távol-keleti országba és mit érdemes tudni Tajvanról.

Tajvan egyik legjellemzőbb vendéglátóipari egysége az ételstand (路邊攤, lùbiāntān), melyek számáról, megjelenési formáiról és kínálatainak változatosságáról csak a Yushan-hegy remete bölcsei adhatnak pontos információt. A képen csont nélküli, erjesztett tofuval kezelt sült csirkét, ropogós polipot, száznapos tojást ajánlanak, ám a választék ennél láthatóan sokkal nagyobb.

„Kezdetnek gyorsan le is szögezném, hogy nem Tajvanon élek. Feleségemmel három évvel ezelőtt ismerkedtünk meg Oszakában, s hamar kiderült, hogy mindketten Japánban dolgozunk, ráadásul mindketten ugyanúgy Fukuokában. 

A kezdeti találkákat követte az első tajvani családlátogatás, majd pár évre rá már a fizetésem jelentős részét költöttem a havi 1-2 „anyósvizitre”. Noha Európában egyikük sem volt még korábban, újdonsült anyósomék szerencsére az átlagos tajvaninál jobban képben voltak a világ dolgaival, úgyhogy hamar elfogadtak, mint a lányuk oltalmazója. 

2017-ben aztán eljött a nagy elhatározás, hogy összeházasodjunk. Anyagi okok miatt lehetetlen volt, hogy a két család együtt ünnepeljen, így a saját részemről az éves magyarországi látogatás keretében gyűjthettem be a gratulációkat. 

A hagyományos tajvani esküvői ceremóniákhoz se a feleségemnek, se a szüleinek nem igazán fűlött a foga, ennek ellenére a procedúra (+ a magyar anyakönyvezés), illetve a sok-sok élmény, amit Tajvanon szereztem, örökre meghatározó lesz az életem hátralevő részében.

Úgy láttam, hogy a blog viszonylag elhanyagolt a tajvani témákkal kapcsolatban, úgyhogy a házasság dolgai mellé néhány naprakész infót is adnék e kis szigettel kapcsolatban.  

Hogyan juthatunk el Tajvanra? 

Sziget lévén kézenfekvő megoldás a repülő, így Budapestről Dubaion át pl. az Emirates naponta repül Taipeibe. 

Ha a legolcsóbb megoldást keressük, úgy érdemes lehet először Kínába vagy Hongkongba esetleg Japánba, Malajziába repülni, ahonnan fapados járattal fillérekért utazhatunk Tajvan több nagyvárosába, így Taichungba, Kaohsiungba és Hualienbe is, de az EVA Air pl. közvetlenül repül Bécs és Taipei között. 

Idén, 2018-ban az Emirates döbbenetes, fejenként 500 ezer forint körül vitt volna minket Taipei és Budapest között, így a Cathay Pacific segítségével előbb Hongkongba repültünk, ahonnan emberi áron sikerült jegyeket foglalni a Qatar jóvoltából.

Az Emirates naponta repül Taipei és Dubai között a képen is látható AirbusA380-as hasonló jószággal. (A kép egyébként a hongkongi repülőtéren készült.) 

Létezik azonban hajós megoldás is Kínából, ezt kb. háromszor próbáltam ki eddig, de sok negatívumot nem tudok felhozni ellene. 

A Xiamenben található Wutong Ferry számos járatot közlekedtet Xiamen és Kinmen között, melyek egy irányban 145 yüanba (kb. 6000 forint) kerülnek, míg a terminál taxival vagy Xiamen állomástól a 6-os busszal közelíthető meg. 

A terminálban és annak környékén 0 angol kiírás található, de ne bizonytalanodjunk el, nyugodtan sorakozzunk fel bármelyik pultnál és magyarázzuk el, hogy Kinmenre szeretnénk átjutni.  

Kinmen szigetén a kompkikötő és a repülőtér a sziget átellenes oldalain található, így, hacsak nem vagyunk különösen jó erőben, az ezek közötti utazáshoz valószínűleg taxira lesz szükségünk. 

A Kinmen és Xiamen között ingázó kompok egyikének utastere

Kínából közeledvén viszont ugyanúgy át kell esnünk útlevél- és vámellenőrzésen, pénzt kell váltanunk (Tajvanon a tajvani dollár (TWD vagy NTD; 1 TWD általában 9-10 forint) a hivatalos fizetőeszköz, a kínai renminbit (RMB) v. yüant (CNY) sehol nem fogadják el) stb. mintha bármelyik másik országból érkeznénk. 

Ebből kifolyólag a Kínában tapasztalható internethasználati korlátozások Tajvanon nem érvényesek, ugyanúgy használhatjuk a Google-t, Facebookot, akármit mint Magyarországon.  

Turista céllal magyar állampolgárok (Taiping sziget kivételével) 90 napig vízummentesen látogathatják Tajvan valamennyi részét, beleértve Kinmen, Penghu és Matsu/Lienchiang szigeteit is. 

A 90 nap a belépés másnapjától indul, viszont ennek pontos dátuma nem kerül az útlevélbe, így hosszabb tartózkodás esetén figyeljünk, hogy ne lépjük túl ezt az időt.  

Bár a túltartózkodás inkább csak pénzbüntetéssel jár ugyan (1-10 nap pl. 2000 TWD kb. 19 000 forint), viszont későbbi beutazásaink során gondokat okozhat.  

Árak 

A mindennapi termékek árai relatíve, pl. Japánhoz képest alacsonyak, bár a magyar árakhoz még így sem érdemes hasonlítani őket. Igaz, havonta mindössze 398 TWD-t fizetek a korlátlan mobilnetért…  

Néhány, mindennapi termék ára alant: 

McDonald’s Big Mac 69 TWD 

0,5l-es dobozos zöldtea  25-35 TWD 

0,33l-es ásványvíz (bubimentes) 8-30 TWD 

0,5l-es hazai sör40-50 TWD 

1,8l tej150-170 TWD 

0,5l-es külföldi sör 60-100 TWD 

Különleges hazai és import söröket kínál a Taichungbantalálható WullerHomebrew Supplies üzlete

Kacsaleves (utcai ételstandnál) 35-55 TWD 

1 liter 95-ös benzin25-30 TWD 

Hamburger szett160-290 TWD 

850g toast kenyér35-40 TWD 

Közlekedési kártya (iPass, EasyCard) 100 TWD 

600g banán25-60 TWD 

1kg csirkecomb90-100 TWD 

Csirkecombbal dúsított leves egy utcai ételárusnál

300 g ausztrál sirloin marhahús300 TWD 

Costco hot-dog (üdítővel)50 TWD 

Robogóbérlés (naponta)250-500 TWD 

Én speciel szeretek enni, noha otthon kifejezetten válogatós voltam, így a családom aggódva fogadta Ázsiába költözésem hírét, ahol kizárólag nyers halat és rizst fogyasztanak. 

Tengeri herkentyűk egy Kaohsiunghoz közeli halpiacon

Az ételstandok 

A külföldinek először szembetűnő lehet, hogy az ételstandok gyakran a nyílt utcán, a zsúfolt gépjármű-forgalomtól mindössze pár méterre, minimális higiéniai körülmények közt működnek, így a szálló por és füst akadálytalanul tud lerakódni az alapanyagokon és a készételeken. 

Ennél már csak az lehet meghökkentőbb, mikor azt láthatjuk, hogy a standhoz külön beltéri étkezőhelyiség is tartozik, ám az ételeket mégis kint, a nyílt utcán készítik el és viszik be a vendégeknek. 

Erre a jelenségre a magyarázat az ország jellemzően meleg éghajlata lehet, így a villanyszámlában gyakran sokat számít az, hogy néhány ventilátor vagy pedig légkondi, szagelszívó és egyéb költséges berendezések állnak a személyzet rendelkezésére a „friss” levegő helyett. 

Sajnos azonban a friss itt is csak relatív módon értelmezhető, hiszen a tajvani városok levegőjét a már korábban említett utcai forgalom mellett a Kínából vagy éppen az indonéz ősemberek által felgyújtott esőerdőből származó füst és szmog is terheli.  

S ha mindez nem lenne elég, főleg az olajat nagyobb mennyiségben használó standok élelmiszerbiztonsági körülményeit még a 2014-ben kirobbant élelmiszerügyi botrány is súlyosbította, melyben több, sütőolajat gyártó cég is az éttermektől visszavásárolt, gyakran állati maradványokat is tartalmazó fáradt olajat kevert a friss olajhoz majd értekesítette ismét. 

A sokak által rettegett büdös tofu (臭豆腐, chòudòufu) átható aromájával minden turista szívébe belopja magát. Az erjesztett tofukockákat gyakran olajban kisütve, szójaszósszal és zöldfűszerrel szervírozzák.

Ettől függetlenül országszerte fogyasztottam változatos minőségben elkészült ételeket, de soha nem volt bajom tőlük. Megfigyeltem viszont továbbá, hogy kifejezetten szeretik az étkezés „játékosabb” formáit a leülünk-eszünk-távozunk felállás mellett. 

A legelterjedtebb ilyen a hot-pot és a „teppanyaki”, de a Japánból átvett „running sushi” szintén nagy népszerűségnek örvend. Egyik kedvencem azonban egy Taichunghoz közeli garnélázó, ahol medencékből foghatjuk ki magunknak az eledelt. 

Sikerorientált, ámde türelmetlen horgászok efféle medencékből foghatják ki az előzőleg kifizetett mennyiségnek megfelelő garnélát, melyet aztán helyben el is készíthetnek.

Az éjszakai piacok 

Az egyénileg üzemeltetett ételstandok és a kifőzde jellegű evőhelyek mellett az előbbi két típust nagy számban tömbösítő éjszakai piacok képezik a legolcsóbb étkezési lehetőségek triumvirátusát. 

Az éjszakai piacok, nevükből adódóan, a munkaidő után, estefelé nyitnak és néha egészen hajnalig nyitva vannak. Az itt található ételstandok mennyisége a két tucattól a százas nagyságrendig terjedhet és gyakorlatilag minden városban találni egyet. 

A taichungi Fengjia éjszakai piac, előtérben egy szójatejes teát árusító egység cégérével

A közlekedés 

Különösebben a közlekedésnek sem néztem utána, pedig a helyi városi és távolsági lehetőségek jópár nyugat-európai országot lepipálnak. Az apró szigetország nyugati partján található legnagyobb városok, így Taipei, Taoyuan, Taichung, Tainan és Kaohsiung között 300km/h-val közlekedő THSR (Taiwan High Speed Rail) nagysebességű vasút (és nem gyorsvasút!) járatai jelentik a legkényelmesebb összeköttetést. 

Az ettől távolabb eső települések, úgymint Pingtung, Taitung, Hualien vagy Yilan a TRA (Taiwan Railway Administration) járataival érhetőek el leggyorsabban.  

A tajvani nagysebességű vasút egy járműve Taichung és Changhua között

A kiterjedt buszhálózatnak (UBus, Guoguang v. King Bus) köszönhetően a legnagyobb városok közt nonstop buszok is közlekednek, melyek ugyan valamivel lassabbak a vonatoknál, árban a legkedvezőbb megoldást jelentik. 

Belföldi repülőjáratokat a közúti és vasúti forgalom gyűrűs kialakításának hátrányaiból kifolyólag a sziget egymással szemben lévő városai, illetve a távolabb eső szigetek, így pl. Taipei és Taitung, Taichung és Hualien, Kaohsiung és Penghu/Kinmen valamint ezek kombinációi közt találhatunk. 

Belvárosi tömegközlekedéshez és helyi vonatok igénybevételéhez nagy segítségünkre lehetnek a „convenience store”-okban (is) megvásárolható tömegközlekedési kártyák, melyek EasyCard, iCash és iPass néven futnak. 

Ezek a kártyák megkímélnek minket a jegyvásárlástól, számos helyen újratölthetjük, illetve nagyobb összeggel feltöltve akár a mindennapi bevásárláshoz is használhatjuk őket, hiszen rengeteg bolt, étterem stb. is elfogadja ezeket. 

A japán művésznő, Yui Hatano portréjával ékesített EasyCard, melynek gyártását azonban hamarosan leállították, így a limitált példányszámú közlekedési kártyák napjainkban tízezer forintokért cserélnek gazdát. Nem volt ez másként a saját példányom esetén sem, melynek ára így elegendő volt egy karácsonyi ajándékhoz.

Nemzetközi jogosítvánnyal egyébként lehetőségünk van autót, illetve megfelelő képesítés esetén robogót is bérelni. A kisebb szigeteken (Lanyu, Xiaoliuqiu stb.) általában nem foglalkoznak a jogosítvány meglétével, a „szárazföldön” viszont jó eséllyel kérni fogják a „motorcycles” bejegyzést a nemzetközi jogosítványban, tekintve, hogy a tajvani robogók 95%-a a „B”-s jogosítvánnyal már nem igénybevehető 100cm³-től indul. 

A közúti közlekedés 

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a tajvaniak nagy része gyakran meglehetősen érdekes stílusban, irányjelző, körültekintés stb. alkalmazása nélkül közlekedik, melyet egyes, Magyarországon ismeretlen KRESZ szabályok is tetéznek.  

(Még a magyar KRESZ vizsgán volt egy ilyesmi kérdés, hogy mit jelent a „kölcsönös bizalom” a közlekedésben, vagy valami ilyesmi. Erre a helyes válasz az volt, hogy „Számíthat rá, hogy a forgalomban résztvevők betartják a szabályokat…”. Na, Tajvanon ennek a helyi verziója az lehet, hogy „Számíthat rá, hogy a forgalomban résztvevők NEM tartják be a szabályokat…”). 

Eddig baleset nélkül megúsztam a tajvani robogós útjaimat, de ezt minden esetben lekopogom… 

Tajvanon a városi közlekedés elsődleges formája a robogó, így számos, a tömegek kezelésére szolgáló, különleges KRESZ szabály is érvényben van.

Merre kalandozzunk? 

Köszönhetően az angolul fellelhető információk alacsony számának, relatíve kevés turista vállalkozik arra, hogy heteket töltsön egy kb. Dunántúl méretű szigeten, így a legtöbb tajvani látogatás kimerül Taipei főbb nevezetességeiben (Taipei 101, Chiang Kai-shek/Sun Yat-sen emlékművek, Elephant Mountain, éjszakai piacok) esetleg egy-két ismert vidéki helyszín (Taroko Nemzeti Park, Yangmingshan Nemzeti Park, Sun Moon Lake, Kenting) felkeresésében.  

A Taichung és Miaoli megyék határán fekvő Huoyanshan kellemes, egész napos kirándulási lehetőséget kínál

A helyzet azonban az, hogy mindez csupán az a része Tajvannak, melyet kormány igyekezett minél felkapottabbá tenni, így a sziget belsejében húzódó, gyakran 4000 m közelében lévő hegycsúcsok megközelítési módjáról leginkább csak túlárazott túrák keretében értesülhetünk. 

Saját szervezésben, autóval azonban a legtöbb hegycsúcsra vezető ösvény kezdőpontja könnyedén megközelíthető és pl. kínai gyakorlattal ellentétben teljesen ingyenes is, így utunkat nem tarkítják hamis árukat kínáló kofák, ordítozó turistacsoportok. 

Költségeket csupán a benzin, némi étel és ital, illetve a hegycsúcsok közelében található szállás jelenthet, mely utóbbi akkor válhat szükségessé, ha kénytelenek vagyunk korán kezdeni a túrát.

Kilátás a Qilai-hegy csúcsának közelében

A kultúra kedvelői a már említett Penghu, Matsu/Lienchiang és Kinmen szigetei felé is vehetik az irányt, melyek mindössze 1-1,5 óra alatt elérhetőek repülővel. Ezeken eredeti mivoltukban, viszonylag jól megőrzött formában találkozhatunk hagyományos tajvani építészettel, ételekkel, szokásokkal. 

Penghu szigetein nyaranta lehetőségünk van tömeg- és szemétmentes homokos tengerpartokon pácolódni, melyeket katalógusba illő kék tenger szegélyez. 

A Taitung-hoz tartozó Lanyu-n és Ludao-n (Orchid Island, Green Island) a világon sehol máshol nem élő yami nép kultúrájába nyerhetünk bepillantást Hawaii-szerű hegyes-völgyes lankák között. 

Kilátás Lanyu keleti partján

A tajvani technológia 

A technológia szerelmesei, Japánhoz hasonlóan, itt is a mennyországban érezhetik magukat, hiszen a Taipeiben található Guanghua és Syntrend Plázák mellett minden nagyobb városban akad legalább egy NOVA, ahol az előbb említettekhez hasonlóan lehetőségünk van kütyüket macerálni. 

Természetesen számos tajvani márka, így pl. az ASUS, HTC, MSI stb. saját márkaboltokat is üzemeltet, ahol gyakorlatilag mindig találni valamilyen belpiacos, vagy éppen korlátozott terjesztésű csodát.  

A HTC U11 EYEs egyike a hazai gyártók belpiacos készülékeinek

Korábban az ASUS vagy MSI hallattán, meg az alsókategóriás Canon fényképezőm kapcsán kerültem kapcsolatba a tajvani iparral, de van-e valakinek márkás, indonéziai vagy bangladesi cipője? 

Bizony, mindkét országban a tajvani Pou Chen gyártja ezeket. Hallottad, hogy a Giant, a világ legnagyobb kerékpárgyártója jövőre új gyárat nyit Gyöngyösön? Ők is tajvaniak. 

Van bármilyen számítástechnikai eszközöd, okostelefonod? A szintén tajvani Foxconn, TSMC vagy Largan Precision valamelyike egészen biztos, hogy kötődik hozzá, szóval én is meglepődtem, hogy mennyi mindenhez köthető valamilyen tajvani cég. 

LAN partizó hölgyek a 2017-es Computex-en 

Blanka korábbi, 2014 beszámolójában olvastam a „Mivel a tajvani egy nagyon kényelmes emberfajta.” c. szösszenetet, mely szerintem rendkívül találó, kiegészítve a helyi körökben csak „renqingwei” (人情味, rénqíngwèi) néven illetett tulajdonsággal, mely elsősorban a helyiek segítőkészségére és más, „emberközeli” tulajdonságára hivatott reflektálni, noha konkrét fordítása nem hiszem, hogy létezik. 

Bürokrácia Tajvanon… 

Itt venném elő a házasságkötés sztoriját, melynek tajvani hivatalos része egy borzasztó egyszerű és gyors folyamat, sajnos ez azonban a magyar oldalról már nem mondható el. 

Mindez úgy történt, hogy a Taipeiben található Magyar Kereskedelmi Irodában beszereztem egy „egyedülálló vagyok” c. igazolást, potom 33 euróért. Ezt szerencsére angolul állították ki, úgyhogy a helyi Külügyminisztérium minden további nélkül felülhitelesítette azt. 

Kellett azonban még egy kínai fordítás is a helyi okmányiroda számára, melyet közjegyzőnek is hitelesítenie kellett, a fordítást azonban megcsinálhattuk magunknak (!). 

Nem kellett semmilyen illetékbélyeg, OFFI-hoz hasonló lehúzós kamudíjak… Semmi. Az összes papír megszerzése kb. kettő napig tartott, a helyi anyakönyvezés pedig durván 10 percet vett igénybe. 

Az ajándékba kapott arany házassági ékszerek férfi (bal) és női (jobb) kiadása 

…és Magyarországon 

A magyar anyakönyvezési folyamat azonban gyötrelmesen hosszú volt, amire fel is hívták a figyelmem a helyi magyar külképviseleten, de mivel nem volt életbevágó a házasság mielőbbi anyakönyvezése, így nem sürgettük. 

Ettől függetlenül döbbenetes volt számomra, hogy 2017-ben konkrétan 7 (hét) hónapot vett igénybe, mire a magyar hatóságok kegyeskedtek kiküldeni a magyar házassági anyakönyvi kivonatot, noha a nyilvántartás szerint az anyakönyvezés alig két hónap alatt megtörtént.  

Az anyagiasság 

A gördülékeny ügyintézés és kedvesség mellett viszont határozottan nem tetszik a helyi kultúrában az a rendkívüli anyagiasság, mely folyamatosan átjárja a hétköznapokat. 

Anyósékkal való első találkozáskor is meglepően gyorsan és kvázi kendőzetlenül megkaptam a kérdést, hogy „Na, és mennyit keresel?”. Akkor még betudtam ezt annak, hogy nyilván aggódnak, hogy el tudom-e tartani a lányukat, de később teljesen idegenek is perceken belül rákérdeztek az anyagiakra. 

1999-es tajvani 50 dolláros polimer bankjegy, melyet annak idején chipes zacskókból lehetett begyűjteni. Bár pénzforgalomban ritkán látni, mégis teljesen hivatalos és elfogadott fizetőeszköz 

Ahogy telt az idő, úgy vettem észre, hogy mennyire átjárja a mindennapokat a pénz. Anyós például ki volt akadva, hogy a nejem az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy a két barátnője lesz a tanú a házasság okmányirodai anyakönyvezésekor, nem pedig ők. 

Mindez csupán azért, mert így most „vörös borítékot” kell adnia az asszony barátnőinek. A vörös boríték egyenlő a készpénzzel. Ebbe rendszerint 6-tal osztható összeget raknak. 

Vörös boríték megy szülinapra, karácsonyra, újévkor, kínai újévkor… Lakodalomra érkezés előtt gyakran külön személyzet van, aki összegyűjti, elkönyveli és nyugtát állít ki a vendég által hozott borítékokról. 

Évtizedes barátja vagy a vőlegénynek vagy a menyasszonynak? Esetleg mindkettőnek? Ha nem tudsz „tisztességes” vagy elvárt mennyiségű pénzt beszolgáltatni, akkor inkább el se menj…  

Egy kevésbé giccses, ámde sajnos üres „vörös boríték” látképe

Japánban egyébként újévkor a szülők gyakran „otoshitamabukuro”-t, vagyis hasonló funkciójú, ámde többnyire fehér színű borítékot adnak a gyerekeiknek, illetve a készpénz ajándék illedelmes átadására a „shugibukuro” a rendszeresített csomagolás, de ilyen mennyiségben és ilyen gyakran nem igazán láttam efféle pénzmozgást, pedig Japán aztán a készpénzhasználat fellegvára. 

Végül, ha már a pénznél járunk, egy érdekesség a Bank of Taiwan logójával kapcsolatban. Amíg a kínai(t tanító) tanárom nem hívta fel rá a figyelmem, eszembe nem jutott volna, hogy az ott egy pénzérme. 

A Bank of Taiwan logójában egy régi kínai érme alakja látható

Utóiratként pedig egy pofátlan önreklám, de a blogomon írtam még bőségesen Tajvannal kapcsolatban, és mindemellett bíztatok mindenkit, hogy aki teheti, kerüljön egyet Tajvanra is, ha esetleg Kínába vagy Japánba téved, mert nem fogja megbánni. A házasságkötés opcionális…”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.