A címben szereplő kérdés egy állandó vitatémát piszkál meg újra, méghozzá egy meglehetősen érdekes szempontból és élethelyzetben. Ha már itt tartunk, gyorsan elugrunk Miamiba is, és hogy teljes legyen a kultúrsokk, az amerikai életérzés után rögtön benézünk egy kínai ovi menzájába is.

Minél többet él az ember külföldön (egy vagy több adott országban) annál árnyaltabb lesz benne a kép a külföldi életről és a magyarországi viszonyokról egyaránt – írta legutóbbi posztjában a Mindenkilaci.

„Ausztria, Svájc, Németország, Hollandia – ezekről az országokról kezd valamiféle kép kirajzolódni bennem. Mi jelenleg nem vagyunk sem otthon, sem külföldön élő magyarok. Vándorok vagyunk, országok közötti átjárással. Kicsit élünk itt is és ott is. 

Ez egyrészt jó. Élvezzük az egyes országok pozitívumait, és próbáljuk az előnyünkre fordítani őket. A negatívumok miatt viszont nem bosszankodunk sokat, tudjuk, hogy hamarosan odébbállunk, nem nekünk kell a helyiek hülyeségével együtt élnünk. 

Másrészt éppen ez a rossz is benne. Látjuk a pozitívumokat és negatívumokat, és hogy milyen kevesen múlna, hogy egy ország tökéletes legyen, mégis mindenhol hiányzik ehhez valami apróság. 

Egyikben a politikai berendezkedés necces, a másik túlszabályozott, a harmadikban túl hűvösek az emberek, a negyedikben túl sokat kell dolgozni, hogy meg tudj élni. És igen, van olyan, ahol nem tökéletes a paradicsom a boltban. 

A kis magyar valóságot fikázni, valljuk be, könnyű, és valahogy trendi is. Pedig – erre jöttem rá marokkói utazásunk során –, tényleg minden csak viszonyítás kérdése. 

Mert lehet, hogy Hollandiából, Angliából, Németországból nézve vannak szürreális, gáz, és vállalhatatlannak tűnő dolgok idehaza. Na de az előbb említett országokon kívül, van még 200 másik a világon, amelyek nagy részében két kezüket összetennék, hogy csak annyira legyenek gáz helyek, mint „e lángoktól ölelt kis ország”. 

Nem árt szem előtt tartani azt, hogy amikor a „fejlett”, „nyugati” országokhoz mérjük a sajátunkat, akkor valójában a legpazarlóbb gazdaságokat, a leginkább más országok kárára fejlődő (vagy inkább pöffeszkedő) országokat tömjénezzük. 

Ha az egész világ úgy élne, ahogy Németország, akkor nem augusztus 8-án fogyott volna el a Föld éves energiakészlete, hanem már május 2-án. Ha az egész világ úgy élne, mint Luxemburg 2017-ben, akkor több mint kilenc Földre lenne szükségünk, hogy fenn tudjuk tartani az életszínvonalunkat. 

Ez nem jólét. Ez abszurdum. Ez nem elérendő életszínvonal, hanem a jövő felélése. Fenntarthatatlan. És – habár ezt néha nehéz elhinni –, Magyarország is a pazarló országok listáját bővíti. 

Ettől még nem gondolom azt, hogy nincs igaza a kritikus hangoknak. Mert ezen túl, bőven van mit kritizálni otthon. Hogy „bármikor megfélemlíthetnek, ellehetetleníthetik céged működését”. Hogy a „szabályokat senki sem tartja be”. Aki mégis betartja, az hátrányba kerül. Hogy bármikor átverhetnek, lenyúlhatnak, kigolyózhatnak. 

Vagy abban, hogy a fizetésekhez képest magasak az árak, de kritikán aluli a kiszolgálás. Vagy, hogy elképesztően nagy arányban bunkók az eladók (a vevők is). Hogy mindenkiből ömlik a panasz. Vagy, hogy az emberek belesüppedtek valamiféle lemondó közönybe. 

És tudom, hogy nem csak a jelenlegi állapot késztethet kritizálásra, hiszen az sem mindegy, hogy milyen irányba halad egy ország. Valami baj biztosan van, ha (ismét) több mint egymillió magyar tartja elképzelhetőnek, hogy a közeljövőben elhagyja az országot! 

De ne gondoljuk azt, hogy máshol nincsenek ugyanúgy gondok! Hogy nálunk minden szar, de bezzeg nyugaton… 

Persze, Németországban nagyon udvariasak az emberek. A kiszolgálás remek! Nem mondják a szemedbe, ha gondjuk van veled. Kinek kell a konfliktus? Inkább odaküldenek mást, hogy mondja meg neked. Vagy feljelentenek. 

Autóból ordibálni, mutogatni, ne adj isten kiszállni öklöt rázni? Kultúrember ilyet nem tesz! Meg hát, azért is megy a bírság. A szabály az szabály, ami jár, az jár. Ezért is működik az ország. De ne is várd, hogy lemondanak az elsőbbségükről, hogy jobban haladjon a forgalom. Önállóság? Mérlegelési képesség? Semmi szükség rá. Mindent megold helyetted a rendszer. (...) 

Nincsen tökéletes ország, csak nekünk lehet egy értékrendünk, ami alapján egy ország mellett letesszük a voksunkat. És lehet, hogy én nem a tökéletes paradicsomot akarom választani. 

Legfeljebb a helyzet rákényszerít.” 

A teljes posztot itt találjátok, szerintem érdemes elolvasni.

Kalandok Miamiban 

Hogy adjunk az egyensúlynak, rögtön át is ugrunk Amerikába, azon belül is Miamiba, hogy az Élet a határon túl blog segítségével közelebbről is megnézzük az Ocean Drive-ot és környékét.

„Palm Beachről viszonylag korán indultunk el, és mivel még nem foglalhattuk el a szállást, elnéztünk egy outletbe. A tapasztalat nagyjából ugyanaz volt, mint az előzőben, van, ami megéri, van, ami nem, de itt sokkal több üzlet volt. (…) 

Jellemzően inkább spanyolul szóltak hozzánk, mint angolul, és a vásárlók nagy része is inkább spanyolul beszélt. A vásárlás után elindultunk megkeresni a hotelt. (...) 

A Zuram mindenképp szeretett volna az Ocean Drive-on lakni, és ez sikerült is, az Ocean Five Hotel Miamiban. Az Ocean Drive elég drága, de ki ne szeretne az Art Deco negyedben lakni? Na ugye! 

A hotelt megtaláltuk, még meg is tudtunk állni előtte, be is jelentkeztünk. Itt derült ki, hogy parkoló nem jár a szobához, illetve igen, de némi térítés ellenében, azonban olyan szűk a hely ott, a parkolóházban, hogy mi nem állhatunk be, van erre ember, aki szintén némi pénz fejében megteszi ezt nekünk, és a bőröndöt se vigyük mi fel, erre is van ember, persze némi borravaló elvárt. 

Előzőleg, természetesen megnéztük a hotelt a youtube-on, és mit mondjak, kívülről tényleg olyan volt, meg talán még a recepció is, de a szobánk, na az köszönő viszonyban nem volt az ott látottakkal. 

A szobánk egy tűzfalra nézett, a berendezés sem volt vadonatúj, jó hát el lehet aludni a szobában, de mindenképp ez volt eddig a legnagyobb meglepetés, és nem pozitív irányban. (...) 

A part, hát az pont olyan, mint a filmeken, nagyon széles, nagyon látványos, sok a pálma és hát az Ocean Drive, az pont olyan látványos napközben, mint este. Mindenfelé gördeszkások, biciklisek, menő csávók. Sem a lányok, sem a fiúk nem sok gondot fordítanak az öltözködésre, már ami a mennyiséget illeti, ami az időjárást tekintve érthető is. 

A part mellett azonban már volt zuhanyzó, mosdó, és kinti tusoló, lábmosóval, tehát nem kellett a szobánkba cipelni a három kg homokot, ami a lábunkra is ragadt, és a mosdó sem hátrány. (...) 

Pancsi után visszamentünk a szobába, és kinéztük, hogy merre fogunk vacsorázni. Találtunk a hotel közelében egy kubai éttermet, mely elég jó értékeléseket kapott, így gondoltuk megnézzük. 

Éttermeknél eléggé figyelni kell az árra, mert az ár adó és a kötelező borravaló nélkül van mindenhol kiírva, így egy nagyon barátinak tűnő kínálat gyorsan válik drágává, és akkor az ember átértékeli, hogy megéri-e az a pizzaszelet, vagy inkább valahol valami normális kaját egyen, mert ár-érték arányban elégé gyorsan nyer az utóbbi. 

A borravalónál nem elegendő 10%-ot rászámolni, inkább 18 lesz az, vagy a határ a csillagos ég, ráadásul ez nem elvárt dolog, inkább kötelező jellegű, még ahol a számlán fel volt tüntetve, hogy bele van számolva a borravaló, még ott is mondta a pincér, hogy és azon felül adjunk bátran annyit, amennyit csak szeretnénk. (...) 

Vacsora után még egyáltalán nem terveztünk visszamenni a szobába, hanem sétálni szerettünk volna egyet csak úgy, a környéken. Ezt meg is tettük. 

Na, ha azt mondtam volna valamikor korábban, hogy az Ocean Drive pont olyan látványos napközben, mint este, hát tévedtem, mert az után az igazi, hogy lement a nap. 

Nem is kell semmit csinálni, csak sétálni egyet az Art Deco negyedben, hogy kicsit magába szívja az ember a hangulatot, és mi pontosan így is tettünk, sétáltunk és nézelődtünk. 

Este sokkal nagyobb volt a forgalom, mint nap közben, mind a gyalogos, mind az autós. Ha valahol van értelme egy kabrióval le-fel autózni, miközben hangosan hallgatod a zenét, hát itt van, és talán, majd egyszer mi is megtesszük, bár az autózás túlzás, mert akkora volt a forgalom, hogy gyalog gyorsabban haladtunk. 

Akik a strandon voltak nap közben, most mind sétálgattak, vagy beültek egy étterembe, vagy bárba, vagy autóztak, de érezhetően nőtt az utcákon embermennyiség.” 

A teljes posztot rengeteg képpel itt találhatjátok.

Ilyen a menü egy kínai óvodában 

Legalábbis abban, ahol Liping, a Szecsuán blog szerzője dolgozni kezdett. Érdemes megnézni.

„8:30-kor reggeli, tíz felé gyümölcs, 11:40 körül ebéd, majd kb. délután három körül még uzsonna is akad. 

A vacsiról magamnak kell gondoskodni, de nem szoktam, így is bőven többet eszem itt, mint kéne, még azzal együtt is, hogy általában csak a reggeli és az ebéd az, amiből kosztolni szoktam. 

A kaja kevés kivétellel vállalható, az ebéd szinte mindig jó, a reggeli, ha szójatej vagy rizskása van, az nem igazán kelti fel az érdeklődésemet, passzolom. A gyümölcsök közt sűrűn van óriási szemű, kék szőlő, azt kifejezetten díjazom.” 

A lényeg persze ebben az esetben a fotók, már csak ezért is érdemes átkattintani.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.