A mindenféle nemzetközi rangsorokban Finnország rendre az élvonalban végez, az ottani élet minősége kétségtelenül a világ élvonalába helyezi az országot. A nagy kérdés (amin azért Magyarországnak is érdemes lenne elgondolkodni), hogy miként jutottak oda, hiszen nekik (szemben mondjuk a norvégokkal) nincsen például olajvagyonuk. Tanulságos történet következik.

Mutasd be a városod - hova érdemes menni, mit nem szabad kihagyni, mennyire könnyű munkát találni a környéken... Írd meg és küldd el (lehetőleg fotókkal) a hataratkelo@hotmail.com címre! (Segítő kérdéseket a poszt végén találsz.)

Európa utolsó, természet okozta éhínsége 150 évvel ezelőtt történt az orosz birodalom egy eldugott részében. Finnországban (mert róla van szó) akkor negyedmillió ember, a teljes lakosság 10 százaléka halt éhen. 

Tavaly (100 évvel a függetlenség kivívása után) Finnország egyike volt a legstabilabb, legbiztonságosabb és legjobban kormányzott országoknak a világon. Ja, és emellett a harmadik leggazdagabb, az egyik legkevésbé korrupt, társadalmilag a második legfejlettebb és a társadalmi egyenlőség terén is a három legjobb között volt. 

Az 5,5 milliós ország igazságügyi rendszere a legfüggetlenebb az egész világon, az emberek bíznak a rendőrségben, bankjai stabilak, vállalatai etikusak, választásai szabadok, polgárainak személyes szabadságát pedig semmi sem veszélyezteti. 

Sorolhatnám még, de minek, a lényeg alighanem látszik: Finnország egy bő évszázad alatt a semmiből a csúcsra küzdötte, dolgozta, alakította magát. 

„Ha megnézzük, hol voltunk akkor és hol tartunk ma, akkor nyugodtan beszélhetünk finn csodáról. Hogyan és miért történt? Na, ez a nagy kérdés” – mondta a brit Guardiannek Bengt Holmström, a Helsinkiben született Nobel-díjas közgazdász. 

Még akkor is igaz ez, ha a finnek közül nem feltétlenül mindenki így látja a saját országát, elvégre egy elég komoly recesszióból jönnek ki, a munkanélküliség 8 százalék, van szélsőséges pártjuk is, amely 20 százalékon áll – szóval sokak szerint Finnország már nem az, ami volt, vagy ahogyan többen megfogalmazzák: „úgy érti, van ennél rosszabb is?”. 

Van, kedves finnek, van.

És miközben az nyilvánvaló, hogy nincsen csodarecept (hiszen ami működik Finnországban, nem biztos, hogy működne Magyarországon vagy mondjuk Romániában), azért érdemes elgondolkodni azon, hogyan jutottak odáig, ahol most vannak, és akadna-e olyasmi, amit át lehetne venni tőlük. 

Az időjárás 

Az nem újdonság, hogy egy ország földrajzi elhelyezkedése (és az ebből adódó klíma) sokat számít. A finn klíma például sok mindennek mondható, de kellemes mediterránnak aligha. 

„Hideg, kemény, félreeső vidéken élünk, mindenkinek keményen meg kell dolgoznia a boldogulásért. És még ez sem feltétlenül elég, tehát muszáj segíteni egymásnak, a szomszédnak” – mondta a brit lapnak Tarja Halonen, aki 2000 és 2012 között volt az ország elnöke. 

Márpedig a klímának mély és hosszan tartó hatása van. „A finnek megtanulták, hogy önmagukra számítsanak, ugyanakkor a társadalom tagjainak együtt kell működniük. Ez kulturális kérdés, de része a nagy egésznek” – fogalmazott Bruce Oreck, aki Barack Obama elnöksége alatt volt amerikai nagykövet Helsinkiben és annyira megszerette az országot, hogy ott maradt. 

Amikor mindenki szegény 

A közösségi érzés tehát nagyon fontos összetevője ennek a bizonyos finn csodának. Ami nem csoda, hiszen a 600 évig a svédek, majd egy jó évszázadig az oroszok uralta országban gyakorlatilag mindenki szegény volt – egységesen és demokratikusan, ahogyan Sirpa Kähkönen, a történelmi regények díjakkal elismert szerzője fogalmazott. 

„Nem voltak jobbágyok, de nem voltak szélsőségesen jómódú arisztokraták sem. A társadalom nem hierarchikus volt” – tette hozzá. Magyarán amikor 1917-ben kikiáltották az ország függetlenségét, a társadalmi osztályok közötti különbség kicsi volt, erősítette meg Riitta Jallinoja szociológus. 

Ami ma is igaz, simán elsétálhatunk úgy Helsinki valamelyik utcáján a város leggazdagabb embere mellett, hogy fel sem tűnik. „Finnországban nem nézel fel senkire és nem nézel le senkit, mindenki egymagasságban van” – hívta fel a figyelmet Bruce Oreck. 

Professzorok álmodták meg 

Nagyjából ebben az egyenlőségben gyökerezik a híres finn közoktatás sikere is. Miként a mai Finnország képét is egyetemi professzorok álmodták meg, ők vezették ugyanis a finn nemzeti mozgalmat. 

„Nekik köszönhető a finn nemzet létrejötte, a nyelv, a történelem, az irodalom, a zene, a szimbólumok, a folklór megalkotása. Vezetőjük egy filozófiaprofesszor volt” – mondta Ilkka Niiniluoto, aki maga is filozófus és professzor emeritus. 

A hagyomány ma is él, olyannyira, hogy a függetlenség kikiáltása óta a finn államfők egyharmada, a miniszterelnököknek pedig a fele egyetemi professzor volt, ők alakították az országot a mai képére, márpedig ennek a képnek fontos része a társadalmi mobilitás és az oktatásba vetett hit. 

Ami persze már a függetlenné válás előtt is jelen volt, egy XIX. századi törvény szerint például nem házasodhattak össze lutheránus templomban azok, akik előtte nem mentek át egy olvasási teszten. Ami ezért elég komoly motivációs erő… 

A nemek közti egyenlőség 

A finnek ezen a téren sem vacakoltak sokat, már 1906-ban lehetővé tették a nőknek a választásokon való indulást (szóval nem csak hogy szavazhattak, közhivatalra is lehetett választani őket), nem csoda, hogy az első finn parlament 10 százaléka nő volt. 

Ma ez az arány 42 százalék. Összehasonlításképp a 199 fős magyar parlamentben 23 nő ül, ez 11,6 százalék. Az elmúlt négy évben hárommal még ennél is kevesebb volt. 

A finneknél már 1930-ban az egyetemi hallgatók harmada nő volt, szóval nem lehet azt mondani, hogy ne vették volna komolyan a jogaikat, amit a férfiak is elfogadtak. 

Befektetés a jövőbe 

Ez még nem minden. Úgy alakult, hogy mind a II. világháború alatt, mind utána a finneknek sikerült bölcs és előrelátó vezetőket választani, akik saját zsebük megtömése helyett az ország jövőjét tartották szem előtt, miközben mertek súlyos döntéseket meghozni. 

Mást ne mondjunk, az ország az 1990-es években a GDP közel 4 százalékát költötte kutatás-fejlesztésre, ami bőven kifizetődött a későbbiekben. 

Mindez oda vezetett, hogy noha a finnek is szidják a kormányt (mint nagyjából mindenhol a világon), azért alapvetően bíznak az intézményrendszerben. „Az emberek folyamatosan kritizálják az éppen aktuális kormányt és sokszor nagyon jó okkal. De alapvetően megbíznak benne” – mondta Sirpa Kähkönen író. 

Fő a bizalom 

Ha már bizalom: a finnek jobban bíznak egymásban, mint szinte bármely más nép a világon, ennek köszönhetően a korrupció és a szervezett bűnözés szinte ismeretlen dolog – mesélte a kanadai ügyvéd, André Chaker, aki 25 éve él az országban. 

A bizalom önbizalmat szül, ami pedig egyenes út az innovációhoz, nem csoda, hogy a World Economic Forum listáján a finnek állnak az élen az egy főre eső, innovációra költött pénzeket tekintve. 

Így lettek előbb bányászatból és erdőgazdaságból élő népből a Nokia országa, majd annak megbicsaklása után így sikerült megközelíteni az amerikai Szilícium-völgyet az egy főre eső start-upok számában. 

Eközben pedig a GDP 31 százalékát költik jóléti kiadásokra, ami a második legmagasabb arány az OECD-ben. 

A varázsrecept 

A varázsrecept összetevői tehát az önbizalom, az együttműködés, az egyenlőség, az oktatás tisztelete, a bizalom a másik emberben. Mindez egy másfajta kapcsolatrendszerhez vezet Anu Partanen, New Yorkban élő finn újságíró szerint. 

„A család szintjén ez azt jelenti, hogy csak egyenlő és független egyének – szülők, gyerekek, partnerek – között tud igazán virágzó kapcsolat kialakulni A társadalom szintjén pedig azt, hogy olyan döntések születnek, melyek a lehető legnagyobb függetlenséget, szabadságot és lehetőséget kínálják mindenkinek” – tette hozzá. 

Lehet pipálgatni, hogy ebből mennyi van meg Magyarországon.

A Bemutatom a városom-sorozat sorvezetőnek szánt kérdései (tetszés szerint bővíthetők) 

Melyik az a hely, ahová először elviszed a városodba látogató ismerősöket? 

Mi a három legjobb ingyenes dolog a városban? 

Hol érdemes enni, ami visszaadja a város ízeit és hangulatát? 

Hol érezhetjük leginkább a város történelmét? 

Minek hagyjunk helyet a bőröndben, azaz mit érdemes vásárolni? 

Mennyire könnyű munkát találni a környéken? 

Milyen szolgáltatások érhetők el a városban? 

Milyen kikapcsolódási lehetőségeket nyújt az adott város (és környéke)? 

Kinek ajánlanád a várost? 

Milyen a jövőképed az adott városban?

(Fotó: Posti)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.