Mielőtt bárki félreértené, nincsen egyetlen legjobb tanács. Pontosabban mindenkinek van egyetlen legjobb tanácsa – és én ma éppen ezekre lennék kíváncsi. Magyarán, ha csak egyetlen dolgot tanácsolhatnál leendő határátkelőknek, mi lenne az, mit mondanál nekik? Kicsit segítek azért néhány példával (ezek innen származnak), mire is gondolok.

Mutasd be a városod - hova érdemes menni, mit nem szabad kihagyni, mennyire könnyű munkát találni a környéken... Írd meg és küldd el (lehetőleg fotókkal) a hataratkelo@hotmail.com címre! (Segítő kérdéseket a poszt végén találsz.)

Légy rugalmas

Külföldre költözve az embernek változtatnia kell azon, ahogyan a hétköznapi alapdolgokhoz hozzááll és el kell fogadnia, hogy az adott országban máshogyan zajlanak a dolgok. 

Könnyen előfordulhat, hogy bizonyos dolgok csúsznak, másképp zajlik az ügyintézés, az egészségügyben másképp viszonyulnak az emberhez és még sorolhatnám. 

Valami ilyesmit írt egy amerikai is, aki Németországba költözve csodálkozott el azon, hogy ott mintha tovább tartana, amíg a mesterember kijön beszerelni a beszerelendőt. 

De aztán arra gondolt, hogy tulajdonképpen már nem Amerikában él, ráadásul amikor kijött, akkora a mester nagyon barátságos volt és szépen elvégezte a munkát, minden ment tovább a maga kerékvágásában. A stresszt elsősorban az okozta, hogy mást várt, mint ami az adott országban megszokott. 

Hasonlóképpen fogalmazott egy másik hozzászóló is, aki azt írta: „légy felkészülve arra, hogy nagyon rugalmasnak kell lenned az életmódodban, az elvárásaid terén, az emberi kapcsolatokban és a világ megértésében”. 

Tanuld a helyi nyelvet 

Sokszor esett már szó erről itt, a blogon is, de nem lehet eleget ismételni: még ha boldogulsz is a munkahelyeden és a hétköznapokban mondjuk az angollal (például Hollandiában), akkor is érdemes legalább alapszinten megtanulni a helyi nyelvet. 

A legtöbb esetben ugyanis a helyiek ezt nagyra fogják értékelni, ráadásul azt is bizonyítja, hogy tisztelettel közelítesz feléjük. 

Súlyozd a költségvetésed 

Mindenre nem futja majd (pláne ha az ember viszonylag rosszabbul fizető munkával kezdi), ezért nagyon fontos, hogy meghatározzuk a prioritásokat. 

„Mi Londonban egy keményebb részre költöztünk egy újszerű kis lakásba. Dönthettünk volna úgy, hogy kijjebb költözünk, ami megduplázta volna a munkába járás költségeit, vagy akár az is lehetett volna a vége, hogy kénytelenek vagyunk autót venni. 

Költözhettünk volna szebb környékre, jóval magasabb lakbérért cserébe, ám ezzel az járt volna, hogy kevesebb pénzünk marad utazni. Ugyanakkor tudtuk, hogy elsősorban azért költözünk Londonba, hogy utazzunk, tehát ennek megfelelően alakítottuk a költéseinket. 

Sok barátunk, köztük határátkelők is, erősen csodálkoztak, hogy miért nem költöztünk szebb lakásba, ugyanakkor milyen sok szép helyre ellátogattunk – és nem vették észre, hogy a kettő összefügg” – írta az egyik kommentelő. 

Noha a magyar határátkelők jó része az első időszakban nem feltétlenül utazgatni megy külföldre, ettől még igaz, hogy érdemes az elvárásainknak megfelelően alakítani a költségvetést – tehát ha szeretnénk néha moziba vagy színházba elmenni, esetleg legalább a környéken szétnézni, akkor lehet, hogy a lakáson vagy máson kell spórolni. 

Ne égesd fel a hidakat magad mögött 

Ez egy érdekes tanács, hiszen rengeteg olyan történet volt már itt, a blogon is, amelyben valaki leírta, hogy mindent felszámolt maga mögött, mielőtt elindult. Ami kétségtelenül szintén egyfajta taktika, hiszen ha nincs hova visszamenni, az ember jobban rá van kényszerülve arra, hogy ne adja fel. (Más kérdés, mennyire okos dolog.) 

Azért ha jobban átgondolja valaki a dolgokat, akkor bölcsebb megoldás időt (és lehetőséget) hagyni a beilleszkedésre és a visszatérésre, annál is inkább, mert a honvágy a legtöbb embernél elkerülhetetlen. Szóval legyen B-tervünk. 

Erre a javaslatra valaki azt írta válaszul, hogy semmi gond nincs azzal, ha valakinek hiányzik az otthona: „Nem jelenti feltétlenül azt, hogy vissza kell menned… ugyanakkor ha úgy döntesz, hogy hazaköltözöl, az sem jelent kudarcot”. 

„Előfordul az néha, hogy az ember rájön, valami nem neki való, de legalább akkor is elmondhatja, hogy megpróbálta és nem jár majd az a fejében, hogy ’mi lett volna, ha’” - tette hozzá. 

Csak csináld! 

Az előbbivel némileg ellentétes tanácsot adott más (azért mondom, hogy érdekes egy ilyen poszt), aki szerint nem azon kell töprengeni, hogy mi sikerülhet félre, egyszerűen bele kell vágni, a nehézségeket meg be kell pakolni az „élettapasztalat” fiókba. 

Mondjuk szerintem ez bizonyos élethelyzetekben működhet ugyan, de általános (pláne egyetlen) tanácsnak meglehetősen vad. 

Én inkább azzal értek egyet, aki válaszként azt írta, hogy mérlegelni kell a határátkelés mellett és ellen szóló érveket, fel kell készülni arra, ami félresikerülhet (úgy sem tudsz mindenre) és megtervezni, mit lépünk akkor. 

„Nem szégyen az sem, ha valaki soha nem költözik külföldre, hiszen az lehet drága, fárasztó, magunk mögött hagyjuk a szeretteinket, és igen, nagyszerű tapasztalat is lehet, de nem feltétlenül való mindenkinek” – így a felelet. 

Legyen elég pénzed a hazatérésre 

Sokan tényleg az utolsó pénzüket szedik össze a határátkeléshez, és az is problémát okoz, hogy az első fizetésig kibírják valahogy. Ugyanakkor a legfontosabb dolgok egyike szerintem, hogy mindig legyen annyi pénzünk, amennyi elég a hazaútra – bármi is történjen. 

Ne légy negatív! 

„Tizenkét éve költöztem külföldre. Mondok valamit: ne gondolkodj negatívan! Az időjárás itt pocsék. Minden áldott nap utálkoztam miatta, amitől egy ideig kifejezetten nyomorultul éreztem magam. 

Könnyű kipécézni egy dolgot és azt utálni, aztán arról általánosítani az egész országra, vagy azt gondolni, hogy az nem nekünk való. Én inkább próbáltam a nekem tetsző dolgokra összpontosítani. 

Tisztában vagyok vele, hogy ez a tanács inkább általánosságban vonatkozik a pozitív gondolkodás szükségességéről, de úgy gondolom, fontos, hogy az ember pozitív maradjon és ne rántsa magát a negatív érzések és gondolatok örvényébe” – írta valaki. 

A magam részéről ezt elég jó és fontos zárszónak gondolom, úgyhogy most ti jöttök: 

ha csak egy tanácsot adhatnál leendő határátkelőknek, mi lenne az?

A Bemutatom a városom-sorozat sorvezetőnek szánt kérdései (tetszés szerint bővíthetők) 

Melyik az a hely, ahová először elviszed a városodba látogató ismerősöket? 

Mi a három legjobb ingyenes dolog a városban? 

Hol érdemes enni, ami visszaadja a város ízeit és hangulatát? 

Hol érezhetjük leginkább a város történelmét? 

Minek hagyjunk helyet a bőröndben, azaz mit érdemes vásárolni? 

Mennyire könnyű munkát találni a környéken? 

Milyen szolgáltatások érhetők el a városban? 

Milyen kikapcsolódási lehetőségeket nyújt az adott város (és környéke)? 

Kinek ajánlanád a várost? 

Milyen a jövőképed az adott városban?

(Fotó: pixabay.com/StockSnap)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.