Lakva ismeri meg az ember a másikat, állítja a mondás, ami nem csak az emberekre, de a helyekre is igaz. Mert ki ne szeretne Firenzében (általában: Olaszországban) élni? Na ugye. Pedig amikor ott vagy, a dolog egészen másképp néz(het) ki. Ami igazán érdekes, hogy ez igaz lehet akkor is, ha éppenséggel Magyarországra költözik vissza valaki - mindkettőre látunk ma példát, majd pihenésképp elugrunk kicsit Kubába.
Mutasd be a városod - hova érdemes menni, mit nem szabad kihagyni, mennyire könnyű munkát találni a környéken... Írd meg és küldd el (lehetőleg fotókkal) a hataratkelo@hotmail.com címre! (Sorvezető segítség a poszt végén.)
„Hazaköltözésünkkor azt gondoltam, hogy nem sok érdekességről tudok majd írni, mert nem érnek majd meglepetések, hiszen minden a megszokott lesz Magyarországon. Azt hiszem, hogy tévedtem" - írja Zsófia, aki a saját bőrén tapasztalja, mivel jár egy hazaköltözés. Lássuk!
„Nagyrészt minden ugyanolyan, mint volt, csak én lettem más, ezért akad még mondanivalóm…
Azt hiszem elfáradtam a 3 hónapos átmenetben, amíg mindig máshol laktunk, „nem volt otthonunk” és napról napra éltünk próbálva közben tervezni és előkészíteni a jövőt (ki otthon, ki Franciaországban) miközben vártuk, hogy vége legyen ennek az időszaknak – még akkor is ha éppen a nyárról volt szó – és végre legyen újra egy bázisunk.
Azért nagy mázli, hogy egy jó kis balatoni nyár kijutott nekünk az idén, de az én fejem felett mindig ott lebegett az elintézendő feladatok garmada, így ez csak Korinának volt igazi pihenés én csak igyekeztem úgy tenni, mintha minden szuper lenne, amiben jól ki is fáradtam. (...)
Bevallom őszintén, hogy gyakran úgy érzem magamat, mint egy földönkívüli, azzal az előnnyel, hogy értem a nyelvet és ismerősek a folyamatok, reakciók, mégis sokszor értetlenül állok előttük.
Franciaországban úgy gondoltam, hogy ha hazajövünk minden problémám megoldódik. Most leginkább a munkára és a társas viszonyokra gondolok ezalatt, mert ez hiányzott kint. (...)
Egy rövid történetet szeretnék egy kismama munkakeresése kapcsán elmesélni. Úgy gondolom, hogy nem ez az általános hozzáállás Franciaországban sem, de példamutatónak tartom ezt az esetet.
Nantes-ban a lengyel barátnőm már egy ideje munkakeresésben volt és végül fel is vették egy céghez, de nem azonnali kezdéssel. Elutazásom előtt együtt ebédeltünk és bejelentette, hogy 3 hónapos terhes.
Érdeklődtem nála, hogy akkor mi lesz a munkával, el sem kezdi? Erre az volt a válasz, hogy dehogyisnem, persze hogy elkezdi, majd kb. 1 hónap múlva megmondja, hogy terhes.
Mostanában kaptam tőle hírt, hogy megmondta a főnökének a terhességet, aki jól fogadta. Emellett egy másik kolléganője is terhes, ugyanakkorra várja a babát, mint ő. Megoldják.
Igaz, ott az érem másik oldala, hogy Franciaországban 3 hónap szülési szabadság után visszavárják őket dolgozni. Bevallom, ezt azért én is nagyon szűkösnek tartom. Mégsem hiszem, hogy az összes francia traumatizált, mert 3 hónaposan bölcsibe mennek (a hollandoknál ez 4 hónap, a sógornőm ott él a családjával, így onnan is kapom a híreket).
Kíváncsi leszek, hogy a hasonló társadalmi normák mentén szocializálódott lengyel barátnőm, aki az első kisfiával 3 évig otthon maradt, vajon visszamegy-e majd 3 hónap után dolgozni, de egyelőre ez a terv! Ha klassz a munkahelye, szerintem vissza fog menni. (...)
Franciaországban a jól szervezettség a kényelmes ügyintézés és az udvarias fogadtatás alap az állami egészségügyben. Ennek köszönhetően minden vizsgálat egy élmény volt.
Vérvételre miatt sosem kellett hajnali ötkor kelni, hogy én legyek az első. Nem kellett tolakodni, vagy sasszemmel figyelni más leleményes tolakodót, hogy bejussak az ultrahangra, mert a nevemen szólítottak vagy számot kaptam.
Az ultrahangon volt képernyő előttem is, ahol láttam a gyereket, míg itthon a kórházban le volt véve az anyukák számára felhelyezett monitor és csak az orvos látta a saját kis képernyőjét, így hogy fiunk lesz azt látni nem láttam csak mesélték.
Nagy élmény ezúttal itthon viszont a védőnőm, aki 24 éves, motivált, kedves és figyelmes. Még vissza is hív telefonon, ha nem érem el! Ezt muszáj kiemelnem, mert gyakran hallom, hogy a védőnőkről nincsenek jó véleménnyel az emberek Magyarországon, de mondhatom, hogy itt a kiváló utánpótlás! (legalábbis Budapesten Újlipótvárosban!)
Mégis nagyon fontos számomra, hogy ahol szülök, ott magyarul beszéljenek. Sokan bevállalják a külföldi szülést, én sajnos ehhez nem éreztem magamban elég kurázsit. Az ember olyan kiszolgáltatott ilyenkor, nem hiányzik nekem még a nyelvtudás általi kiszolgáltatottság pluszban még akkor sem, ha minden egészségügyi dolgozó sokkal kedvesebb Franciaországban.”
A teljes posztot itt találjátok, szerintem érdemes elolvasni!
Olaszország, kösz mindent, de elég volt
Firenze sokak álma, és kétségtelen, hogy turistáskodni egy kicsit (vagy sokat) nagyon jó ott is, csakúgy mint Olaszország más részein. Ott élni azért már más tészta, miként erre a Végtelen… talán blog szerzője és családja is rájött.
„A múlt héten felmondtam.
Elég volt ebből.
Elég volt a nagyon stresszes munkahelyemből és a megvívhatatlan csatákból az irodában, elég volt a végeláthatatlan bürokráciából és ügyintézésből itt, elég volt az éjszakákba fulladó nappalokból, a soha-semmire-nincs-idő-ből, a soha nem pihenünkből, a forró nyári napokból, mikor ki sem tudunk mozdulni a lakásból mikor ott sem tudunk maradni, mert kint 38 fok van, bent 31,5, amikor nincs légkondi, mikor a tulajunk szerint ez a lakás nem meleg, annak ellenére, hogy egy tetőtér… a hideg télből és a folyton rossz kazánból, a lakás folyamatos problémáiból, a szolgáltatók szívatásaiból, a szerelők átveréseiből.
Elég volt itt mindenből. Lelépünk és kész. (...)
A lakást már rég felmondtunk, mert azt 6 (!!) hónappal korábban kellett. Egy olyan alkalommal mondtuk fel, mikor épp totál kiakadtunk. (Ami egyébként elég gyakran volt, legalábbis az én részemről.)
Épp átvert a kazánszerelő és legombolt rólunk 130 eurót egy meg sem rendelt szolgáltatásért, amit ráadásul már egyszer kifizettünk másnak. Szóval eléggé ki voltunk akadva emiatt miközben ez épp a sokadik dolog volt azon a héten, ami miatt totál kiakadtam. Aznap mondtuk fel a lakást október végi kiköltözéssel.
Azóta mondjuk leszakadt az egyik radiátor és kiesett az egyik szekrényajtó, ami miatt elég idegeskedni valónk van, ha jön majd a tulaj ellenőrizni. Bár tökre „természetesen használtuk” a lakást és semmilyen extra dolgot nem csináltunk sem a radiátorral, sem a szekrénnyel, de akkor is.
Egy szék is megadta magát, mert megették a szúk… De ha ennek a javítását ránkveri, az elég drága lesz, mert itt minden irtó drága. No de ezen már nem idegeskedem, végülis így is úgy is sokat veszítünk ezen az elköltözésen, mint végülis az is irtó drága volt, mikor ideköltöztünk. Szóval nem mondanám, hogy nagyon megérte ez a 1,5 év. Talán ez az első, mikor azt mondom, hiba volt. (...)
Igyekeztünk összeszedni, hogy mi fog innen hiányozni. Azért nem túl sok minden szerencsére.
A Levi diab orvosa biztosan, egy tündéri fiatal doktornő. Aztán a kézműves fagyi. G minden nap eszik egy pisztáciát � A fagyizónkban már nem is kell kérnie, tudják, hogy mit kér… a „pisztácia-man”. A scacciata, ami egy kenyérféle. Aztán itt talán vége is a listának.
Na jó, még a kávé és a kávésfagyi és a sajtok… de szerencsére ezt mind megtalálni bármely más országban olasz importként.
Azért szerencsére jó kis egészséges olasz étkezésre váltottunk, alacsony-szénhidráttartalmúra (…), megtanultunk még egy nyelvet. (…) Szóval kábé ennyi a mérleg pozitív oldala.”
A teljes posztot itt olvashatod el, ne hagyd ki!
Kubai útikalauz
Kuba sok (na jó, a legtöbb) szempontból egzotikus ország, de messze van Európától, sokak szerint elég drága az út – kész szerencse, hogy a Németországban élő Eszter ebből nem sokat hitt el és belevágott.
„Évek óta vágytam már erre az útra, de mivel mindenki azt mondta, hogy nagyon nem olcsó mulatság, plusz itt Németországban eddig gyakorlatilag szinte semmi pozitívet nem hallottam Kubáról, így mindig tologattam.
A továbbiakban igyekszem bemutatni, hogy 1.: a németeknek egy szavát se kell elhinni, 2.: simán ki lehet normális áron is hozni egy ilyen utat, csak tudni kell, hogy mire kell odafigyelni, picit rugalmasnak kell lenni és pár kényelmi faktorról esetleg le kell mondani, és valamennyi időt és türelmet bele kell invesztálni a szervezésbe.
Nekem amúgy az utazásszervezés, és az ehhez kapcsolódó internetes kutatómunka az egyik kedvenc hobbim, imádok ezzel órákig, napokig, hetekig is bíbelődni, szóval, ha valaki megdobna egy ilyen főállással, azt nagyon imádnám, FYI. :P (...)
Air France-szal repültünk Havannába, elég jó áron (nekem 550 EUR volt a jegyem) ami odafelé teljesen oké volt kajaminőségileg és kényelmileg is, bár két mínusz pont volt: a totál bunkó stewardess és a kajamennyiség.
Visszafelé nyilván pont beletrafáltunk egy sztrájkba, és így kicsit viszontagságosan jutottunk haza (én pl. - ha az Air France-on múlik étlen-szomjan - prágai kitérővel, 9 óra késéssel), amivel az Air France nálam azonnal kiesett a pikszisből.
Mondanom sem kell, hogy nem sietnek a kártérítéssel, április óta küzdök velük, már 3-szor eszkalálták a kérvényemet telefonos utánakérdezéseim után, de egyelőre egy fityinget nem láttam. (...)
A közlekedés
Kuba egy óriási sziget, és bár nyilván gyorsabb és kényelmesebb lenne, de országon belüli közlekedésre a repülést egyáltalán nem ajánlom, nincsenek túl jó állapotban a gépeik, ugye pár hónapja volt is egy borzalmas légi katasztrófa. (...)
A legolcsóbb a távolsági buszos közlekedés, elég jól le vannak fedve pl. a Viazul nevű busztársaság által a nagyvárosok, és a turisták által leginkább látogatott vidékek. Online le lehet foglalni a jegyeket előre, ki is lehet fizetni kártyával, teljesen kényelmes. (...)
Sok turista összeáll vadidegenekkel (vannak pl. tökjó FB csoportok, mint pl. ez itt, de olyanok is vannak, akik a repülőn vagy a szállásukon bandáznak össze), és közösen bérelnek egy taxit, akár napokra is. Transzferekre (akár több száz km-es távolságokra is) van már elég sok weboldal, amik igényesek és megbízhatóak. (...)
Hogyan csináltuk mi?
Egy ismerős által összeköttetésbe kerültünk egy már évek óta Havannában élő magyar lánnyal, Annával, aki a kubai férjével együtt utazások szervezésével, idegenvezetéssel foglalkozik.
Leírtuk neki, hogy nagyjából milyen terveink vannak, miket szeretnénk belesűríteni a programba, hozzátette ő is a javaslatait, és aztán végül ő intézett nekünk két különböző kocsit és sofőrt (az egyiket 2, a másikat 3 napra), akikkel bejártuk a szigetet. (...)
Szállások
Tiszta szívből ajánlom mindenkinek, hogy magánszállásokat foglaljatok Kubában. Az airbnb teljesen jól működik manapság szállásfoglalásra, de amíg az nem volt elérhető, addig „casa particulares”-ként futottak a helyiek által felkínált szobák és apartmanok.
Csodálatos családokkal ismerkedtünk meg, kb. mindenhol könnyeztünk kicsit búcsúzáskor. Igen, mi ilyen bőgőmasinák vagyunk, főleg én. :D
Számomra az egyik legnagyobb élmény Kubában egyébként talán ez is volt: betekintést nyerni az autentikus kubai életbe, időt tölteni helyiekkel, látni hogy élnek, beszélgetni velük, és nem csak valami csiribiri hotelben tespedni, ahonnan az ember lelkileg és szellemileg nem tud semmit magával vinni. (...)
Pénzügyek
Pénzváltásra a repteret ajánlom, magasan ott volt a legjobb az árfolyam, szóval havannai érkezéskor szánjátok rá azt a plusz fél órát, hogy ezt elintézzétek, és ne rettenjetek meg a csillió sorbaálló embertől, megéri.
A José Marti reptéren még a terminálon belül vannak pénzváltó automaták, és kívül pedig "rendes" pénzváltó. Az árfolyam ugyanaz volt mindkettőnél. A városokban már kezdenek elterjedni a bankoknál a bankautomaták, de nagyon kevés van belőlük egyelőre, szóval azzal se nagyon számoljatok, hogy majd vesztek ki pénzt, ha elfogy.
A hotelek sokkal rosszabbul váltottak, mint a reptéri pénzváltó, és a különböző hotelek által kínált árfolyamok között is mindig volt eltérés.
Fontos, hogy ne USD-t vigyetek beváltani, mert „büntetőilleték” van rajta, magyarul nagyon rosszul váltják. Ezzel egyrészt azt akarják elkerülni, hogy a csúnya rossz amerikaiak pénzét hozzák az országba, másrészt pedig, hogy „megbüntessék” az emigránsok Kubában maradt családtagjait, akik a hazaküldött dollárt költenék.
Vigyetek EUR-t, az amerikaiak meg a kanadaiak is sokan otthon átváltják a dollárjukat euroba, és aztán azt váltogatják Kubában CUC-ra. 1 EUR = kb. 1,2 CUC.
Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy bár az ember nem gondolná, de a turisták Kubája nagyon drága. 6-7 CUC alatt nem lehet egy embernek megkajálni, de még inkább 9-10 CUC a reális a legfrekventáltabb helyeken.
A reggelik a magánszállásokon egységesen 5 CUC per fő áron futottak, de azok egyébként minden pénzt megértek, olyan lakomákat pakoltak elénk, hogy csak néztünk.
A koktélok 3-4 CUC körül vannak, bár a híres bárok, mint a La Bodedguita del Medio meg az El Floridita, már minimum 5-6 CUC-ért kínálják az italokat.”
A teljes posztot fotókkal itt találod.
A Bemutatom a városom-sorozat sorvezetőnek szánt kérdései (tetszés szerint alakíthatók)
Melyik az a hely, ahová először elviszed a városodba látogató ismerősöket?
Mi a három legjobb ingyenes dolog a városban?
Hol érdemes enni, ami visszaadja a város ízeit és hangulatát?
Hol érezhetjük leginkább a város történelmét?
Minek hagyjunk helyet a bőröndben, azaz mit érdemes vásárolni?
Mennyire könnyű munkát találni a környéken?
Milyen szolgáltatások érhetők el a városban?
Milyen kikapcsolódási lehetőségeket nyújt az adott város (és környéke)?
Kinek ajánlanád a várost?
Milyen a jövőképed az adott városban?
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek