Szerencsére csak virtuálisan csap össze az amerikai és a brit nagyváros, ettől még érdekes lesz a végkimenetel. Emellett Vietnamot magunk mögött hagyva visszatérünk Kínába, végül kiderül, milyen az, amikor anyatejből csinálnak joghurtot gyerekeknek (nem vicc!).
(Fotó: pixabay.com/tookapic)
A kérdést az Életem morzsái blog Londonban élő szerzője tette fel, miután egy jó hetet Las Vegasban töltött. Lássuk, az Uber, az egészségtudatosság és egyebek terén ki nyeri a két város képzeletbeli csatáját!
Uber
Jó pár Uber-utunk volt, amik közül mindegyik szuper volt. Londonban, ha rendelek egy autót, 80% esély arra, hogy Mohamed jön és a 10 perces fuvarom alatt úgy sem állja meg, hogy megkérdezze: házas vagyok-e és van-e saját gyerekem. Hja, mert a londoni sofőrök nagy többsége valami ázsiai kulturális háttérrel rendelkezik és ez kijön.
Na, ehhez képest Vegasban szállított minket 50 év körüli amerikai nő, fiatalabb srác, középkorú úr stb. Egész kellemes és minőségi rövid beszélgetéseket tudtunk lefolytatni majdnem mindenkivel.
Az Uber autókon meg kötelező az Uber matrica is, ami szinten pozitív. Az Uber magasan nyert itt Londonnal szemben.
Műanyag
Miközben Európában ciki a szívószál, a műanyag (egyszer használatos) szatyrot is kerüljük, vagy külön adóztatják, addig Vegasban mindenki szívószállal iszik mindent. És feleslegesen a műanyag evőeszközöket is adják pl. sajtburger és sültkrumpli evéshez!
Itt még messze nem jutott az emberek tudatáig az a kép, hogy micsoda veszélyes hatása van egy darabnak a természetben például egy teknősre.
A szatyrot meg, ha kéred, ha nem, adják bármilyen boltban. Na, ez sem így működik már Angliában. A szelektív hulladékgyűjtés a béka segge alatt tart szintén. Vegasban nem tűnt egyáltalán környezettudatosnak semmiben.
Légkondi
Értem, hogy kint 42 fok volt árnyékban, de könyörgöm, miért kell a 18,5 fokot tartani mindenhol? Nem viccelek, kint „megrohadtunk” a hőségben, bent meg megfagytunk a hotelokban.
Volt olyan, hogy úgy éreztem, a tüdőm befagyott bennem, s alig vártam, hogy végre kiérjünk a zárt térből és megcsapjon a meleg. A bűnügyi múzeumban 4 órát töltöttünk bent, libabőrösen és fogat vacogtatva jöttem ki. Az első dolog az volt, hogy a padkára leültem és élveztem a kinti időt hosszú percekig, míg a testhőmérsékleten visszaállt.
Iszonyatos árampazarlás folyik csak amiatt, hogy kell az a 18,5 fok marhára! Hát nem kell.
Londonban hála istennek, nincs ilyen mértékű hűtés.
Egészségtudatosság
Úristen, ennyi kövér embert régen láttam egy helyen. Korábbi amerikai útjaimon ugye, mindig nem amerikaiakba botlottam. Mint Honolulun japánokba, Miamiban németekbe, New Yorkban „mindenkibe”, így elvegyültek eddig a kövér amerikai emberek a tömegben.
Vegasban meg sok-sok amerikai van. Na, láttam csodát. Hogy az emberek fejében az egészségtudatosság hol tart? Sehol. Mikor a 200 kg-os kövér férfi, aki a nagy combja miatt kissé kifordított lábakkal tud már csak lépni, az XXL kólát vedeli a büfében.”
A teljes posztot itt olvashatjátok el.
Veve visszatér
Régi kedvenceim egyike Veve blogja, ami egy ideig nagyon csendben volt, de most hála istennek visszatért, miként szerzője is Vietnamból Kínába. Lássuk, hogyan!
„Nha Trangból előbb Saigonba röppentem, ahol bosszúsan szomjúhodtam a gépre várva, mivel a nemzetközinél is nemzetközibb a külvilágba gépeket küldő terminál árszínvonala.
Nem, azért annyira még nem amortizált le Vietnam, hogy csődbe menjek egy zérós kólától, még így sem, de egy három decis palackért nem vagyok hajlandó 2,5 USA dollárt fizetni - mert hogy még a kereskedelem is az amerikai nemzeti valutában zajlik.
Na, azért a pofátlanságnak is van határa, pláne egy olyan országban, ahol a kérdéses üdítő normál körülmények között cirka nyolcezer viet pénz, kb. 0,3 USD.
Ivóvizet amúgy lehetett volna ingyen is fogyasztani, de a katarihoz hasonló ivókút épp üzemen kívül volt, így aztán nagy ballonos vizeket pakolt ki a személyzet, a kívánatosnál úgy 20 fokkal melegebb formában... Hát, ez van. (…)
Hongkongba érve volt egy kis zavar az erőtérben, mivel most először kompoztam az ottani reptérről, s nem voltam egészen képben a módjával. (…) Már elindultam az útlevélellenőrzés felé, amikor végül valahogy észleltem, hogy nekem nem is kell belépnem, s még a poggyászt felvenni sem, azt a komposok intézik.
Megvettem a jegyet, majd a reptéri vonattal elrobogtunk a kikötőbe, s onnan egyenesen Humen városába, kb. 80 perc alatt. Csak ideérkezés után került sor a (kínai) határellenőrzésre, de hivatalosan Hongkongban nem is jártam. (...)
Most is Shenzhen közelében élek, a mellette lévő Dongguan város közigazgatási határain belül, Humenben. Túlságosan nem néztem körül még, de teljesen vállalható, átlagos kínai színvonalú hely, sok magasházzal, normális utakkal, járdával (Vietnámban az utóbbi ismeretlen).
Eddig határozottan élvezem az ittlétet, a kollégák is felettébb kedvesek, s a munkakörnyezet is nagyon kényelmes.
A munkahelyem egy óvoda és training center egyben, de csak most indul, szóval egyelőre nagyon korlátozott mennyiségű diák várható. Bár három szintes az épület, szintenként kb. 10 teremmel (s legalább ennyi babavécével, amik amúgy tök viccesek, miniatűr piszoárokkal, csapokkal, kagylókkal, vécénként kb. 10 gyermek egyidejű befogadására alkalmas kapacitással), első körben csak három csoport lesz, az egyikben nyolc, a másikban négy babával.
A tulaj nagyon jól állhat, mert minden szuperül és méregdrágán van berendezve, s mindenből márkás, merthogy a félévente 20 ezer yuanes tandíjért cserébe nem mindegy, hova kerül a poronty.”
A teljes posztot itt olvashatjátok el, érdemes!
Török különlegesség: gyerekjoghurt anyatejből
Nem, nem viccelek, hamarosan szó lesz erről is, de előtte kicsit nézzünk körül a török tejfronton az Isztambul kalandok blog segítségével. Szóval a múltkori sajtkörkép után jöjjenek a tejek és egyéb tejtermékek!
„Kezdjük a sima tejjel. Jó, már ez se sima, nem olyan, mint amit a boci adott nekünk. De ezt úgy ahogy lehet még szokványosnak nevezni. És mindjárt ebből is több fajta van!
Van a sima sima, a dobozos. Ő az, akinek nincs szuperképessége. Mert van olyan sima is, amit organikusnak mondanak. Ezt szokták magyarul biónak hívni. Míg az organikusra az van ráírva, hogy 100%-ban természetes, addig a sima sima tej fő nevezetessége, 132x ellenőrizték, hogy minden rendben legyen vele (megírta a leckét, időben lefeküdt aludni, kézcsókolommal köszön, stb..).
Mivel mindkettő papírdobozban van, és a hűtőtől a lehető legtávolabb található a boltban, az ember azért elgondolkozik, hogy öööööööö… És még több ööööööö…. lehet, hogy itt valami mégsem az igazi?
Ezen gondolkodásra hajlamos emberek megnyugtatására találták ki a napi tejet. Na ez tényleg olyan, mint amilyennek egy városi ember a tejet elképzeli: szép kis üvegben van, hűtőbe kell tenni, és pár nap múlva már rettentő büdös.
No de, ami miatt ez az üveges napi tej mégiscsak jobb, mint a sima sima és az organikus sima az az, hogy ebből lehet házilag túrót és sajtot, meg esetleg joghurtot készíteni. Az összes többiből nem. (...)
Mondhatjuk, hogy eddig láthattuk azokat a tejeket, amelyek azért mégiscsak valahogy hasonlítanak a tejhez. Persze akinek már ezeket is túlságosan az UFO-kategóriában érezte, ő még mindig vehet a piacokon és az Isztambul utcáin árult igazi házitejet. (...)
Nos, hogy így a tejen átverekedtük magunkat jöhetnek azok a dolgok, amelyek majdnem tejek.
Legismertebb képviselőjük a kefir!
A tejhez hasonlóan belőle is találunk light, laktózmentes, organikus, kecsketejes és hasonló alapverziókat. A fő különbség, hogy ízesítésben sokkal nagyobb a választék. De nemcsak abban, hanem vannak különleges kefirek is. Bár őket fellelni nem olyan egyszerű.
Ki ne hallott volna a kaukázusi kefirről? Nos, a Kaukázus egyik fele Törökországban található. De nemcsak a kaukázusi, hanem más régiós kefireknek is megvan a maguk különlegessége. Ha másban nem, akkor a doboz alakjában.
A kefir házilag is könnyen elkészíthető. A törökök pedig nagyon kedvelik. Ráadásul egyre népszerűbb lesz. Így ha jobban körbenézünk (főleg a különböző régióban), akkor nagyon változatos és izgalmas kefireket találhatunk. Főleg a piacokon. (...)
Amit inkább kiemelnék, hogy meg lehet venni csak a kefir lelkét, a baktériumokat. Ezt törökül maya-nak hívják, amire a szótár mindjárt rávágja, hogy élesztő.
Nos persze nem petri csészében kapunk egy adag vigyorgó bacit, és nem is egy kicsi zacskóban egy adag fehér port. Leginkább a szárított élesztőhöz hasonlít.
Őt egyszerűen beleöntjük a tejbe, majd eltesszük az egészet valami olyan helyre, ahol sem a macskák, sem a gyerekek, de még a rokonok sem találnak rá. És pár nap múlva már készen is van a kefirünk! (...)
Még izgalmasabb, és még kuszább a helyzet a joghurtok terén.
A joghurt eredetileg Anatóliából származik. És ezzel jól el is voltak a törökök – meg mindenki, aki csak Kis-Ázsiában megfordult – évezredeken keresztül. A joghurt, hasonlóan a kefirhez, sok-sok tejből, és a benne lubickoló baktériumból, a Lactobacillus bulgaricusból áll. Ezt lehet más bacikkal is háziasítani, amitől más joghurtot, vagy másfajta érdekességet (pl. erősen orrfacsaró illatot) kaphatunk.
Ilyen bacikat szintén lehet a török boltokban kapni (maya néven). De inkább az a jellemző, hogy az előző joghurtból egy darabot tesznek a tejbe. Így ha mi is otthon joghurtot szeretnénk készíteni, akkor csak kis adag török joghurt, meg igazi tej szükséges. Meg persze a megfelelő hőmérséklet (36-39 fokra emlékszem) és arra, hogy a macskák, rokonok ne egyék meg idő előtt.
Érdekesség, hogy a törökök szoktak anyatejből is joghurtot készíteni a babáknak.
Tehát a joghurt anatóliai étel. Ráadásul az egyik legrégebbi. Ennek köszönhetően a török ételek alapja. És a török hűtőkben is ez foglalja el a legtöbb helyet.”
A teljes posztot itt olvashatjátok el, ne hagyjátok ki!
A nap idézete
„Amikor végül kikerültem Írországba, sokáig nem volt egyszerű, főleg lelkileg. De öt év után úgy gondolom, hogy a lehető legjobb döntést hoztam meg, amikor rettegve ugyan, de kijöttem.”
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek