A távol-keleti országról olyan kép él általában az emberekben, hogy egy rendkívül modern (legalábbis a nagyvárosokban mindenképp) hely, ahol orrvérzésig, sőt néha azon is túl dolgoznak az emberek. Nos, Tshabee posztja ehhez képest szolgál majd egy pár nem is kis meglepetéssel, különösen ami az első pontot érinti. Következzék tehát még részben a „Tíz dolog”-sorozat (eddigi posztok itt) keretében egy írás arról, mit változtatna meg Japánban egy ott élő magyar. (Pihenésképp pedig jöjjön pár kép is közben Japánból, természetesen a szerzőtől.)

Te miért szeretsz abban az országban / városban élni, ahol laksz? Mi tetszik benne és mi nem? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Nyári fesztivál

„A korábbi írásaimban itt a Határátkelőn olyan témákat fejtegettem, mint hogy mit nem szeretek Magyarországban, meg mit igen Japánban, ahol most már lassan két éve élek. Ezen posztok óta már jó sok idő telt el, úgyhogy most eljött az ideje, hogy Japánról is összeszedjek pár nem tetsző dolgot (random sorrendben), hogy egy fokkal teljesebb legyen a kép... 

#1 Haza kell vinni a szemetet 

Az egyik első dolog, ami feltűnt itt, hogy az utcákon sehol sincs kuka, ahová az ember kidobhatná a szemetét. Itt ugyanis teljesen természetes dolog, hogy az ember hazaviszi a szemetét, és csak ott dobja ki.

A nagy Buddha szobor Narában

Kifújtad az orrod a zsebkendődbe? Viheted haza. Vettél egy fánkot, és kaptál hozzá szalvétát / zacskót? Viheted haza. Elmentél piknikezni, és rajtad maradt egy csomó csomagolás meg kajamaradék? Viheted haza az egész cuccot. 

Persze a nagyobb vonatállomásokon vannak elrejtve szemetesek, ahol meg lehet szabadulni a fölöslegtől, de ez akkor is zavar. 

#2 A verseny hiánya 

Itt Japánban egész jól elkülönülnek azok a szektorok, ahol komoly verseny van, így muszáj jó minőségű szolgáltatást nyújtani, meg azok, ahol semmi verseny nincs, így nulla minőséggel is hatalmas pénzeket lehet leakasztani. Az előbbire jó példa a vonathálózat, a shinkansen, vagy az éjjel-nappali bolthálózatok. 

Utóbbira pedig a japán weboldalak 90%-a, amik simán eléldegélnek olyan technológiával, meg dizájnnal, ami már a '80-as években is tök gáz volt. Ami a legdurvább, hogy az itteni emberek nem is értik, hogy miért használok mindig külföldi oldalakat, ahol nem kell órákat töltenem fölösleges adatok megadásával, csak két kattintással elintézem, amit akarok.

A Takao-hegyen

A másik hasonló rettenet a bankrendszer, ami nem is értem, hogy hogy lehet még életben. Kezdve azzal, hogy az internetbankos szolgáltatások kb. a nullával egyenlőek, például ha automatikusan szeretném elutalni a lakbért minden hónapban, akkor mindenképpen meg kell látogatnom a bankfiókot. 

Arról nem is beszélve, hogy ha szeretnék részvényeket vásárolni az itteni értékpapírszámlámra, azt telefonon (!) lehet csak intézni. És csak japán részvényekkel kereskednek, úgyhogy ha külföldi cégekbe fektetnél, akkor meg vagy lőve az itteni nagybankokkal.

#3 A tömeg 

Na persze ha az ember a világ egyik legnagyobb metropoliszába költözik, akkor azért illik számítani erre. De hogy őszinte legyek, Shinjuku minden képzeletemet felülmúlta. Habár igazából bárhová megyek a belvárosban, mindenütt rengetegen vannak. Ezenkívül a népszerűbb helyeken, mint pl. Disneyland, vagy a reggeli vonatok, soha egy gombostűt nem lehet leejteni, annyian vannak.

Tömeg Asakusában

És az emberek nagy többsége ráadásul állandóan rohan. Ezt főleg az állomásokon lehet megfigyelni. Ugyanis elég sokan vannak, akik az átszálláshoz kettesével szedik a lépcsőt, úgy sprintelnek lefelé a tömegben. Két-három másodperc nyereségért egy szép kis nyaktörést kockáztatva naponta többször. Kevés ostobább embert láttam az ilyeneknél... 

#4 Sok a zombi 

Az előző csoport szöges ellentéte. Őket onnan lehet felismerni, hogy folyton a telefonjukra vannak tapadva. Emiatt lassan közlekednek, és viszonylag kevés ingert dolgoznak fel a külvilágból. És most nem csak arról van szó, hogy a vonaton mindenki mobilozik. Azt elfogadom. Ott én is mindig a telefont nyomkodom, különben sosem tudnék írni egyetlen blogposztot sem. 

De itt nagyon sokan gyaloglás közben, biciklizés közben, randi közben, minden közben a mobiljukat bámulják. Nem egy kollégám van, aki az úton a tilosban való átkelés közben (pedig ez már önmagában sem veszélytelen) sem veszi le a szemét a mobiljáról egy pillanatra sem.

Egy ősi sárkány

Azt meg már nem is említem, hogy az irodai WC-ben a dolguk végzése közben hányan vannak, akik felváltva fogdossák a szerszámot, meg a telefonjukat. (A fenébe, mégiscsak említettem...) És persze meg lehet tippelni, hogy ezek közül hányan mosnak kezet az egész végén. Mondjuk szerencsére itt nem divat a kézfogás. :D 

#5 A vonaton nem lehet kutyával utazni 

Legalábbis olyannal, ami nem fér bele egy kistáskába. Odahaza ugyebár lehet BKV-jegyet lyukasztani a kutyusoknak, meg a MÁV-ra is felengedik őket (tudtommal), itt viszont ha egy utazásra szeretnéd magaddal vinni a kutyádat, akkor vagy autóba ülsz, vagy nem mész sehová. A tömegközlekedést úgy, ahogy van, el is felejtheted. 

#6 Kevés a zöld felület 

Persze ez nyilván nem igaz az egész országra, de a nagyobb városokban, főleg Tokióban elég nehéz a betonon kívül más anyaggal érintkezni. Nagyon ügyelnek rá, hogy az egész le legyen öntve betonnal, és egy talpalatnyi felületet se hagyjanak szabadon. Nagy kár.

Kiotói teaház

#7 Angoltudás 

Elkeserítő az átlag japánok nyelvtudása. Még Tokióban is, ahol azért elég sok külföldi él. És ami még elkeserítőbb, hogy sem a fiatalok, sem a mérnökök nem érzik szükségét az angoltudásnak. Pedig mekkorát tévednek... A világ legjobb lehetőségeitől és legbővebb információforrásától zárják el magukat. És még büszkék is rá. Kár értük... 

#8 A szigetelés hiánya 

Számomra elég elképesztő, hogy mennyi lyuk tátong itt az összes lakáson. Persze ezt leginkább csak akkor veszi észre az ember, amikor be van csukva az ablak, mégis simán befúj rajta a szél. Aztán persze mindenki tolja a légkondit, meg a fűtést ezerrel, de senkinek nem jut eszébe, hogy ezzel milyen kurva sok energiát pazarol el a semmire.

Strand az autópálya alatt Okinawán

Passzív ház? Hahaha, az itteni lakások szerintem a legalacsonyabb magyar energiahatékonysági kategóriába se férnének be. Csak viszonyításképpen: abban a lakásban, ahol lakom, jelenleg 9°C és 36°C a két rekord. És még csak most kezdődik a nyár. 

#9 Itt a legtöbb helyen a nettó árakat írják ki 

Nekem személy szerint nagyon tetszik az az (asszem) EU-s elgondolás, hogy mindig azt az árat kell a vásárló arcába nyomni nagy betűkkel, amit a végén fizetni fog, és nem illik a bruttó árakat az apróbetűs részbe rejteni. 

Sajnos az itteni kormányzat még nem találkozott ezekkel a gondolatokkal, így aztán általában nettó árakat pakolnak ki mindenhová. Az ember meg csodálkozik, hogy fizetéskor még lehúznak róla 8% áfát. Persze annyira azért mégsem csodálkozik, mint ha 27% lenne az áfa. :D

Odaiba és az óriásrobot

De hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy Abe bácsiék miért nem zárták még be ezt a sunyi kiskaput. 

#10 Tehetségtelen menedzsment 

Aki azt hiszi, hogy Magyarországon munkaerőhiány van, annak elmondom, hogy itt sokkal nehezebb munkaerőt találni. Jó munkaerőt meg főleg. Ennek ellenére az átlag cégek tele vannak hülyébbnél hülyébb szabályokkal. 

Például az első itteni munkahelyemen kötelező volt öltönyben dolgozni, noha a munkám annyiból áll, hogy egy számítógépet bámulok egész nap. Ha minden nap fontos ügyfelekkel tárgyalnék reggeltől estig, még megérteném. De így? Meg tilos volt megpisszenni meló közben. Persze hogy az emberek hogyan tudnak kommunikáció nélkül csapatban dolgozni, azt nem tudom.

Virágtenger

Ja, és ennek tetejébe azt hitték, hogy junior bérért szereztek szenior fejlesztőt. Aztán csodálkoztak, hogy rögtön megpattantam kb. dupla akkora fizuért, amint lett munkavállalói vízumom. Hogy mik vannak? 

És ha már fizetések, az igazán keményvonalas helyeken életkor alapján osztják a pénzt, nem teljesítmény szerint. Például ha egy élre vasalt cégnél fizetésemelést kérsz (ami eleve nem szokás), és életkor * 10 000 jennél többet keresel egy hónapban, akkor a menedzsment úgy áll hozzá, hogy „mit ugrálsz itt”? 

(Aztán persze ők is csodálkoznak, hogy a tehetséges emberek mind lelépnek, és a maradékból is csak az öregek maradnak...) És ez nem vicc, láttam már ilyen álláshirdetést. Ja, és ezzel még csak a jéghegy csúcsát kapargattam meg egy kicsit. 

Na, azt hiszem, ezzel a legfontosabbakat sikerült összefoglalnom. Akit meg bővebben érdekel, hogy milyen itt élni, az nyugodtan olvasgassa a blogomat. Ott szoktam írni mindenféléről, amit itt Japánban látok / hallok / tapasztalok.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.