Vannak, akik beszélnek róla és vannak, akik csinálják, ráadásul sikerrel. Az előbbire szerintem mindenki tud példát hozni (…), az utóbbira most én hozok, ráadásul megfontolandó tanulságokkal – már ha lenne valaki, aki meg akarná fontolni. Hazatérni ugyanis legalább annyira nem ördögtől való dolog, mint elmenni, viszont cserébe legalább olyan nehéz is - segítség nélkül különösen.

Hazatértél vagy még csak fontolgatod? Írj a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Ha a hazatérésről, mint a határátkelés részéről beszélünk, akkor szerintem két országot érdemes közelebbről megvizsgálni: az íreket és a spanyolokat. Mindkét országból sokan mentek el, viszont elég nagy a visszatérők aránya is és nem véletlenül. 

Mindkét országban ugyanis dedikált programok vannak a hazatérni kívánó határátkelők segítésére, és ezek nem merülnek ki annyiban, hogy néha egy-egy politikus elkiáltja magát, hogy gyere haza, és pláne nem elégednek meg annyival, hogy elmondják, már most is szuper minden, de majd még jobb lesz és akkor úgyis mindenki hazajön. 

Mert ha nem segítenek, akkor nem jön. Rájöttek erre spanyolok is, akik annak ellenére tisztában vannak a tehetséges fiatal (és nem annyira fiatal) munkaerő hazacsábításának fontosságával, hogy például a munkaerőhiány még mindig kisebb náluk, mint Magyarországon. (Vagy a munkanélküliség nagyobb, ha valakinek így jobban tetszik.)

Így aztán a különböző régiók elkezdtek programokat kidolgozni (értsd: rendes programokat, nem amolyan „dobjunk oda félmillió eurót, aztán hátha hazajönnek páran, amit majd sikerként eladunk” ötletelést – persze mint hamarosan kiderül, erre is akad példa). 

Az egyik sikeres program Castilla-La Mancha tartományban indult tavaly szeptemberben, és noha nem ígérgettek semmilyen extra anyagi ösztönzőt, alig 9 hónap alatt már ott tartanak, hogy a 264 jelentkezőből több mint 100 hazatért. 

A programot a Volvemos.org oldal segítségével indították, ők szedték össze öt pontban, mi az, ami egy ilyen kezdeményezés sikeréhez szükséges. Talán érdemes átfutni nekünk is, ám előtte talán a legfontosabb gondolatot külön is kiemelném. 

„Kétségtelen, hogy elég sokat ártottak a korábbi sikertelen kezdeményezések, mert azt sugallták, hogy a határátkelők nem akarnak hazatérni. Pedig ez nem így van, csak éppen a folyamat rosszul volt menedzselve” – nyilatkozta az El Diario helyi kiadásának Raúl Gil Benito, a Volvemos társalapítója. 

Mint írtam, sikertelen kezdeményezés a spanyoloknál is akadt, Valladolid például szerény 8 millió eurót költött egy programra, amiből 17 külföldön élő spanyolt sikerült hazatérésre bírni. 

Lássuk tehát, mi az az öt dolog, ami egy sikeres programhoz kell! 

#1 Politikai akarat 

A regionális önkormányzat első emberétől a munkaügyi hivatal utolsó munkatársáig mindenkinek akarnia kell egy ilyen program sikerét. „A teljes önkormányzat erről beszél és megvédi az elképzelést, ha kell. Büszkék arra, amit elérnek, mert legalább részben felelősnek érzik magukat azért is, hogy olyan sok fiatal elment” – írta az oldal.

Az ilyen programok valahol megkönnyebbülést jelentenek az önkormányzatoknak, mert visszaállítják a távozni kényszerült emberek bizalmát és létrehoznak egy olyan kapcsolatot a politikai vezetés és a kivándoroltak között, ami szükséges ahhoz, hogy a határátkelők haza akarjanak térni. 

#2 Túllépve a hivatalon 

Az is fontos, hogy ez az elszántság ne csak szavakban létezzen. Azért Spanyolországban is vannak elég komoly problémák és nehézségek, de például Castilla-La Mancha tartományban a hazatérőkkel foglalkozó ügyintézők nagyon komolyan vették a feladatot. 

Olyannyira, hogy akadtak, akik például otthonról hívták Skype-on a külföldön élőket, hogy a számukra leginkább megfelelő időpontban tudjanak beszélgetni (napközben ugye ez nem olyan egyszerű még Európán belül sem, pláne nem az, ha a világ másik részén élnek). 

„Olyan elszánt közalkalmazottakra van szükség, akik szótárában nincs helye a ’lehetetlen’ szónak, és akik képesek a magukévá tenni egy ilyen elképzelést” – írta a Volvemos. 

#3 Előzetes igényfelmérés 

Neki lehet indulni egy ilyen programnak vaktában is, csak éppen semmi értelme. Előzetesen fel kell mérni a határátkelők igényeit, félelmeit, kialakítani velük egy folyamatos párbeszédet, felmérni a rendelkezésre álló emberi erőforrást… 

Ha építkezni akarsz, akkor építészt hívsz. Ha a hazatéréssel akarsz foglalkozni, akkor érdemes olyanokkal felvenni a kapcsolatot, akik ezen a téren szakértők, spanyol esetben ez a már emlegetett oldal. 

Nagyon fontos tehát felmérni az igényeket, és ez alapján nekiállni kidolgozni egy ezeken alapuló tervet, ami jó eséllyel köszönőviszonyban sem lesz azzal, amit a helyi hivatalok elképzelnek. (Gyere haza fiatal…) 

A helyzet ugyanis az, hogy a helyi (vagy országos) (ön)kormányzatnak kell alkalmazkodni az emberekhez és nem fordítva, miként az általában a hivatalok esetében lenni szokott. 

„A Castilla-La Mancha-i tartományi önkormányzat a kezdetektől tisztában volt a hiányosságaival: nem volt semmilyen kapcsolatuk a határátkelőkhöz, fogalmuk sem volt, kik ők, merre élnek, mit gondolnak. Ezért fordultak hozzánk” – mesélte Raúl Gil Benito. 

Mivel akkor a Volvemos oldalán már akadt közel 200 regisztrált felhasználó abból a régióból, így ők tudtak segíteni ezen a téren is. 

„Képesek voltunk a határátkelők igényeire hangsúlyt fektetni a hivatal elképzelése helyett, utóbbinak kellett alkalmazkodni hozzájuk és nem fordítva. Ezzel a visszautasítás esélye is csökkent” – tette hozzá a társalapító. 

#4 A „határátkelők őrangyalai” 

Nagyon fontos szerepet játszanak azok is, akik egyfajta közvetítőként működnek a hivatalos szervek és a határátkelők között és akiket a Castilla-La Mancha tartományi kormány gazdasági minisztere, Patricia Franco csak a „határátkelők őrangyalainak” nevezett. 

Ők azok, akik nem szépítve a valóságot reális képet festenek a hazatérni vágyók számára a kidolgozott tervről, elmagyarázzák a munkaerőpiaci helyzetet, különös tekintettel az adott szakterületre. 

Ők azok, akik adott esetben összehozzák a hazatérésen gondolkodókat az őket jó eséllyel alkalmazó cégekkel, segítenek az ügyintézésben, és még sorolhatnánk – egyszóval tényleg őrangyalként viselkednek és fogják a határátkelők kezét. 

„A hazatérni vágyók világos elképzelésekkel rendelkeznek. Tisztában vannak vele, hogy nem olyan körülmények közé térnek haza, mint amikor elmentek, de személyes indítékuk van meghozni ezt a döntést” – fogalmazott Raúl Gil Benito. 

„Ugyanakkor a közös munka a hivatalban dolgozók számára is kihívás, hiszen olyanokkal kell foglalkozniuk, akik általában kifejezetten jó munkaerőpiaci helyzetben vannak” – tette hozzá. 

#5 A digitális felület 

Mindez még mindig nem elég, ha nincs egy olyan jól kezelhető, minden szereplő (határátkelő, önkormányzat, cég) számára könnyen elérhető digitális felület, ami leegyszerűsíti a kapcsolatfelvételt és a kommunikációt.

A hivatalokat hajlamosak vagyunk (nem minden alap nélkül…) a bürokráciával azonosítani, ami megnehezíti a különböző folyamatokat, de ebben a spanyol esetben ezt kiiktatta az a jól felépített felület, amit körülbelül olyan egyszerű használni, mint bármilyen közösségi oldalt. Persze ezt is folyamatosan fejleszteni kell. 

A közösség ereje és szerepe felbecsülhetetlenül fontos – hangsúlyozta a Volvemos társalapítója, példaként hozva fel Baszkföldet, ahol közel 2 millió eurót (ez mai árfolyamon közel 650 millió forint) költöttek el egy, a hazatérést ösztönző programra, ami végül teljes kudarc lett. 

„Ha nem dolgozol együtt a közösséggel, ha a cégek nem tudnak róla, akkor nem fog működni a dolog. Ez az alapvető kérdés. A kommunikáció egy dolog, de lenne még min fejleszteni” – ismerte el Raúl Gil Benito. 

A cél az, hogy a tartományi kezdeményezések országos szintre emelkedjenek. „A kormány eddig inkább csak kárt okozott, mert nem akarta meghallgatni a külföldön élőket. Reméljük, hogy most elindult valami, ráadásul ez nem kerül nagyobb összegbe. Castilla-La Mancha jó példa lehet” – tette hozzá a Volvemos társalapítója. 

Magyar szempontból nehéz ehhez mit hozzátenni, hiszen egyelőre (hogy visszatérjek a poszt elejére) még ott tartunk, hogy nem kell csinálni semmit, hiszen „úgyis hazajönnek”.

(Fotó: pixabay.com/SpencerWing)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.