Ausztráliáról a legtöbbünknek alighanem meglehetősen romantikus elképzeléseink vannak, a napsütés, az óceán, szörf, kenguruk, és alapvetően egy kellemes, nyugodt élet. Csakhogy Ausztráliának is, mint minden országnak, több arca van, ráadásul nem csak a helytől, hanem embertől is függ, ki milyennek látja. Ez jutott eszembe, amikor belefutottam egy ott élő határátkelő és egy született ausztrál „listaváltásába”, ami szerintem kifejezetten tanulságos és elgondolkodtató, és nem csupán azoknak, akiket vonz e távoli kontinens.
A „beszélgetés” az angliai Manchesterből az évtized fordulóján az ausztráliai Perthbe költözött Joe és a született ausztrál Matt között zajlott le a Quorán, amit aztán pár érdekességgel még kiegészítettem a BBC alapján. Nem lesz hosszú a poszt, de szerintem számos érdekességgel szolgál.
Joe megállapításait sima, míg Matt válaszait dőlt betűkkel olvashatjátok.
„Nyolc évvel ezelőtt költöztem Manchesterből Perthbe és az alábbiakban következnek a tapasztalataim.
Nem vagyok expat, ausztrál állampolgár vagyok, itt születtem és nevelkedtem. Sok mindennel nem értek egyet abból, amit Joe írt, és amikor elkezdtem írni a válaszaim, meglehetősen keserű voltam, de ez nem Joe-nak szól, és nincs is semmilyen ellenséges éle a szavaimnak. Csak úgy válaszolok, mint egy „átlagos ausztrál fickó”. Ha ez bárkit is sért, akkor elmehetnek a fenébe, végtére is ez Ausztrália. Úgy érzem, fontos lenne, hogy sokan hallják az alábbiakat egy ausztráltól.
Fele annyit dolgozom, mint Angliában, kétszer akkora fizetésért.
Közben mi, itt született és felnőtt ausztrálok, nem találunk egy rohadt munkát, nem kapunk semmilyen segítséget a saját kormányunktól, és nem nyithatjuk ki a szánkat.
A nyarak csodásak, a hétvégéket a hajón vagy a tengerparton töltjük.
Bárcsak megengedhetném magamnak, hogy legyen egy hajóm, hogy bejárhassam vele a saját országom.
A telek mesések, napközben 18-20 C fok van.
Azért ez nagyon helyfüggő és így elfogult megállapítás. „Télen az átlaghőmérséklet 6,5 – 14,2 C fok között ingadozik”. Ez például a helyzet Melbourne-ben.
Az esőnek mindenki örül, a viharok csodásak, főleg, hogy tudod, akármilyen rossz is az idő, legkésőbb pár nap elteltével ismét sütni fog a nap.
Teljesen egyetértek.
Az üzemanyag feleannyiba kerül, mint Angliában. Simán használhatsz hatalmas, erős autókat anélkül, hogy a kormány letépné a golyóidat.
Hatalmas erőgépek? Nos, remélem elmúltál 25 éves és megengedheted magadnak a biztosítást, a regisztrációs díjat, és még sorolhatnám… még saját vállalkozásba kezdeni is olcsóbb, mint fenntartani egy „hatalmas, erős autót”. És mit nevezel „hatalmas erőgépnek”? Egy Hiluxot, Priust, Rodeót vagy GT-t?
A forgalom sokkal kisebb. Némi túlzással olyan, mintha nem is lenne, összehasonlítva az Egyesült Királysággal.
Kis forgalom? Ausztrália hatalmas Nagy-Britanniához képest. Te Perthben élsz, csakhogy a forgalom borzalmas Sydneyben, Melbourne-ben, Brisbane-ben és még Hobartban is. Kétségtelen, hogy Perth rendben van, szóval ilyen szempontból szerencsés vagy. (Én már körbejártam Ausztráliát.)
Semmiért nem kell sorban állni.
Nem kell sorban állni? Jártál már valaha a Centrelinkben? (Ez az ausztrál kormány szociális kérdésekkel, pl. munaknélküliekkel, segélyre szorulókkal, stb. foglalkozó ügynöksége – HÁ)
Nyugodtan sétálhatsz anélkül egy bevásárlóközpontban, hogy beleütköznél valakibe.
Ez nem igaz. Félreértés ne legyen, az Egyesült Királysághoz képest biztosan áldásos a helyzet. A filmeken, tévéműsorokban látott London tényleg egy tömegnyomor, de azért na. Szombati ebédidő + eső = zsúfolt bevásárlóközpontok.
A sport minden. Bármilyen sportot is űzöl, biztosan találsz magadnak hozzá klubot, tudásszinttől függetlenül. Ha esetleg idősebb vagy, minden sport esetében van senior szint.
Ez így van. Még ha rendszeresen is a sporthoz kötődő botrányok a tévében.
Vadonatúj, kétszintes, öt hálószobás óceánparti, medencés házat vehetsz egy észak-londoni, lepukkant környéken található két hálószobás lakás áráért. Mi meg is tettük!
Lehetséges, sosem vettünk házat Londonban, de basszus, akkor rohadt drágának kell lenniük.
Az emberek boldogok, barátságosak, kedvesek, segítőkészek. Amikor otthon, Leedsben elestem egy buszmegálló előtt, húszan álltak és néztek, az autók meg kerülgettek. Amikor itt hasonló történt, rögtön 6-7 ember sietett segíteni, felsegítettek engem és a bringám, megkérdezték, nincs-e komolyabb bajom, és felajánlották, hogy hazavisznek engem és a kerékpárom.
Az emberek boldogok? Lol. Nem. Nem vagyunk azok. Elegünk van a kormányunk állandó szarakodásából, ami ott tart, hogy állandóan azt kell nézni, mikor ki lesz az új miniszterelnök. Kedvesek? Ja, hát végül is amikor azt mondjuk, hogy „jó napot, bakker”, abban semmi sértő nincs. Csak éppen… egyre kevesebbet mondjuk, hogy jó napot és egyre többet, hogy bakker.
Ami a bringás esetet illeti, ezt nem nagyon hiszem el. Egyszerűen azért, mert az autósok nem szeretik, ha a kerékpárosok az úton tekernek. Bármelyik igazi ausztrál annyira röhögött volna rajtad, hogy eszébe sem jutott volna segíteni.
Expatként idilli itt az élet. A világ semmi pénzéért sem költöznék vissza az Egyesült Királyságba. Ausztrália befogadott, állampolgárrá tett, és ezért örökké hálás leszek. Ha van rá módotok, tegyetek így ti is.
Ja, bárki kaphat útlevelet. Ami pedig a „befogadást” illeti… mi vagyunk az egyik leginkább rasszista ország a világon. Be KELL fogadnunk mindenkit, különben „rasszisták” lennénk.
Eddig tartott Joe és Matt beszélgetése, amit érdemes még a BBC pár megállapításával kiegészíteni, annál is inkább, mert ezek elég jól rezonálnak a fentebb olvasottakkal.
Muszáj haverkodni
Az Egyesült Államokból Sydneybe költözött, tanácsadóként dolgozó Gigi Foster például azért döntött Ausztrália mellett, mert szeretett volna változtatni az életmódján és előrébb jutni a szakmájában.
Nincs vele egyedül, sokan gondolják úgy, hogy Ausztrália laza hely mind munka, mind életmód szempontjából. Csak aztán kiderül, hogy az ottani munkakultúra élesen különbözik attól, amire számítottak.
Amikor munkába állt, először Gigi is azt gondolta, hogy tényleg lazább a meló, hiszen a legtöbb kollégája viszonylag korán lelépett. „Aztán kiderült, azért mennek el hamarabb, mert korábban is érkeznek. Aztán még ott van a péntekenkénti pub a főnökkel, szóval a munkaidő voltaképpen hosszabb, mint Amerikában” – mesélte.
Mindez a rémes forgalom miatt van, így aztán hogy ne kelljen rengeteg időt a sydney-i dugóban ülni, sokan döntenek úgy, hogy inkább nagyon korán bemennek dolgozni.
Gigit az is meglepte, hogy a munka sokkal kevésbé hierarchikus, mint az Egyesült Államokban, ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy muszáj akár munka után is jópofizni a többiekkel. „Ha a nap végén egyszerűen csak hazamész, soha nem kapsz előléptetést” – jegyezte meg.
A szabadság
Az évi négy hét szabadság az általános, ami egy európai viszonyokhoz szokott embernek elég kevés. Ami jó hír, hogy lehet görgetni a bentmaradt szabadságot egyik évről a másikra.
A képet jelentősen rontja, hogy a Roy Morgan piackutató egy korábbi felmérés szerint az átlagos munkavállalónak háromhétnyi bentragadt szabadsága van, egyszerűen azért, mert a munkahelyek nem szeretik a túl hosszú szabadságokat.
A cégek sokszor kötelezik a munkavállalókat arra, hogy egy hetet kivegyenek karácsonykor, azaz már csak három héttel rendelkeznek szabadon, amiből ki nem mondott elvárás, hogy csak kettőt vegyenek ki.
Ha már szabadság: az Európából érkezettek jól teszik, ha szem előtt tartják, hogy a hazalátogatás rengeteg pénzt és időt emészt fel.
Stresszből stresszbe
Aki tehát abba a hitbe ringatja magát, hogy Ausztráliában egy nagyon laza országba érkezik, könnyen csalódhat. A Londonból Brisbane-be költözött James Cridland is erre hívta fel a figyelmet.
„Hiba, ha mondjuk Londonból Sydneybe költözve azt képzeled, hogy az életed sokkal jobb lesz, inkább csak felcseréled az egyik drága és stresszes várost egy másikra” - vélte.
Persze nem mindegy, hogy az ember melyik várost választja, Brisbane például teljesen más, mint Sydney: „Itt van egyfajta közösségi érzés – gyorsan beilleszkedhet az ember. Brisbane-ben még egy mesterséges partot is létrehoztak, hogy legyen hol ebédelni az irodákban dolgozóknak”.
Összességében tehát Ausztráliára is igaz az, mint minden országra, hogy nagyon sok arca van: másként látja az, aki oda született, másként, aki Londonból, és megint másként, aki mondjuk Amerikából érkezett.
Karibi legjobb és legrosszabb dolgok listája - mert azért utóbbiból is akad Guadalupén is!
(Fotó: pixabay.com/MemoryCatcher)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek