Lehetett volna persze tíz (ha már Tíz dolog a sorozat címe), vagy akár húsz, ám Gábor most éppen kilenc olyan dolgot szedett össze, ami neki bejön Németországban. (Mivel a sorozat címe, kedves troll barátaink, a Tíz dolog, ami miatt jó X helyen élni, ezért ez a poszt a pozitívumokat sorolja fel, de megnyugtatásul közlöm, hogy ha minden jól megy, Gábor megírja majd azt is, ami nem tetszik neki. Addig bírjátok ki valahogy.)
Te miért szeretsz abban az országban / városban élni, ahol laksz? Mi tetszik benne és mi nem? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!
„Miért csak kilenc? Kapásból csak ennyi jött össze. Ha nekiállnék agyalni, meg erőltetném, biztos találnék még akár 20 olyat is, ami beleférne a listába, de annak meg mi értelme van, hogy például "Szeretem a sörkerteket."...?
Szóval a kilences lista:
#9 - TV adás
A lista végével kezdem és haladok a legfontosabbak felé. A 9. legjobb dolog számomra Németországban, hogy alaphelyzetben nincs magyar nyelvű televíziós adás. Esetleg a Duna TV, de azt még Magyarországon se néztük sose.
Kezdetben nehéz volt feladni a napi függőségeinket, és még egy ideig kétségbeesetten próbálkoztunk mindenféle online streamek nézésével, de ezek körülményessége és minősége, valamint annak a felfedezése, hogy az agysorvasztó magyar média foshegyen túl is van élet, lassan kiürítette a szervezetünkből az éjjel-nappal dopamint... Nem is hiányzik már.
Igen, tudom, van műholdas UPC, meg hasonló huncutságok, de ezekbe már szándékosan nem akartam belemenni. Tudtam, hogy ha a netes adásokról leszokok, akkor már sikerül túllépni ezen a problémán. És így is lett.
Van ugyan TV előfizetésünk (mert anélkül már nem lehet internetet beköttetni), de leginkább csak a babacsatornákat nézzük Thomassal, ha úgy adódik, hogy nem tudunk kimozdulni.
#8 - Tömegközlekedés
A müncheni és környéki tömegközlekedés, HA MINDEN KLAPPOL. Mert olyankor, mint egy óramű: minden jön időben, az átszállások között minimálisan kell várakozni (persze, csak ha jól tervez az emberfia). A járművek tiszták, kényelmesek. Ismétlem: ha minden klappol.
#7 - Köz(út)állapotok
Kifejezetten élmény olyan utakon autózni, amiket nem tarkítanak kátyúk és foltozások. Természetesen nem azt állítom, hogy minden mindenhol hibamentes, sőt, pont a szomszéd utcát az elmúlt 4 évben többször is feltúrták, ami miatt kissé hepehupás.
De azért az tény, hogy az átlagot tekintve nagyon jó minőségűek az utak. Autókáztunk már sok felé, sose volt panasz. És nem csak az autópályák meg a főutak, hanem a mellékutak is teljesen rendben vannak.
Gondolom, azokon a kisebb forgalom kevesebb romlást is eredményez, de inkább szeretném ezt betudni annak, hogy egyszer kellett jól megcsinálni.
#6 - Politika
Börtönéből szabadult sas lelkemnek, mint éhezőnek egy falat kenyér, annyira jól esik, hogy a napi politika nem mászik bele az ember arcába. Ennyi, ezen nincs mit tovább magyarázni, lépjünk is tovább.
#5 - Autópark
Tudom, hogy nem fair ilyennel előállni, hisz egyrészt Európa vezető gazdaságában élünk, másrészt azon belül is az ország legtehetősebb régiójában, szóval biztosan lehetne találni ellenpéldát házon belül is. De mivel itt élünk, és ezt látjuk, erről alkotunk véleményt és ezek indukálnak bennünk pozitív avagy negatív élményeket.
Egyszerűen leírhatatlanul lélekemelő, hogy nem kell naponta ezrével látni az első generációs ócska Suzukikat, a szakadt Ladákat, a horpadt Daewookat, meg a többi low budget alsókategóriás, és legalább 15 éves roncsot, ráadásul mindet tetőtől talpig szutykosan. Mert sajnos Magyarországon ezt látom.
Itt viszont alig látok koszos autót. Tudom, ez egyrészt környezeti adottság, mert itt sokkal kevesebb a por (több a füves, sziklás terület, plusz a hegyek is megfogják az afrikai sivatagi poros esőket), emiatt kevesebb sár is képződik.
Ugyanakkor itt nem lehet csak úgy egy traktoroknak 2 tonna sárral a keréken felmennie az utakra. De az is igaz, hogy eső után 5 perccel már tömve vannak az autómosók.
Mi magunk is legalább havonta 1 alkalommal lemostatjuk az autónkat, mert tényleg ciki, ha koszos. És az autó állagát is óvjuk vele. Szóval itt erre van idő, pénz, energia, és nem utolsó sorban igény.
#4 - Fitt és mosolygós emberek
Mindenfele. Nem azt mondom, hogy mindenki, mert rendszerint a kelet-európainak még a szar is keserű, ahogy mondani szokták, de általánosságban a németek, a németeknek látszó, a kellően integrálódott importfiak, és a nyelvük alapján inkább a nyugati kultúrkörbe tartozók igenis érzik ezt az életnek nevezett hazárdjátékot, és nem félnek élvezni annak apró örömeit.
Külön jó látni a 60-as korosztályt nem ritkán teljes menetfelszerelésben felszállni az S-Bahnra, legyen szó túrázásról, mountain bike-ozásról vagy egyéb szabadidős sportról. Ilyen nyugdíjas szeretnék én is lenni...!
#3 - Schnitzel
Hogy Wiener, vagy csak Wiener Art az mindegy is, mert az csak arról szól, hogy múgatott vagy röfögött előtte. Tudni kell, hogy édesanyámat tartom a világ legjobb szakácsának, és a rántott húst, ahogy ő csinálja már kiskölyök korom óta imádom: vastag, puha, átsült, szaftos, ízletes, ropogós bundával.
Na, de ahogy itt csinálják (az igazi Gasthof-okban, és nem a Vinzenzmurr-szerű kifőzdékben), az egy másik liga. Citrommal csepegtetve, áfonyaszósszal, tepsis burgonyával, és egy jó hideg, habzó Radler-ral. Bocsi, anyu, ez van. Ugye azért még szeretsz?
#2 - Bajor Alpok
Tudom, hogy elcsépelt frázisnak, klisének, közhelynek hangzik, de imádom ezt a részét Európának. Megtagadva minden nemzetközi megállapodást, és figyelmen kívül hagyva az országhatárokat, csupán a természeti- és kulturális gyökereket figyelembe véve, számomra Dél-Bajorország és Észak-Tirol, úgy ahogy van Lederhosen-estől, Drindl-östől, a sör-kolbász-perec szentháromság bűvkörében egy, és oszthatatlannak számít.
Valamilyen megmagyarázhatatlan bűvölet lengi körbe e régiót, ami ellenállhatatlanul fogságba ejtette a szívemet már gyerekkoromban, amikor először láttam a Sissi trilógiát, meg a Muzsika hangját, meg a számtalan kosztümös-kardozós-huszáros (itt is voltak ám huszárok!) filmet, amik nem feltétlenül a Habsburg-ok által elnyomott magyarság keserédes sorsáról, és hősies lázadásáról szóltak.
Vagy ott volt még a Derrick is, ami mai szemmel nézve nem fest túl hízelgő képet Münchenről a sok gyilkosságával, de ellenpéldaként mindannyiunk kedvence Pumukli is müncheni, bár sajnos Éder mester műhelyét már nem volt módomban felkeresni...
Fiatal felnőttként persze szombat késő esténként a Sat1 ismeretterjesztő műsorait nézve mélyreható ismeretekre tettem szert a Bajor-Alpok hagyományaival kapcsolatban is, amik csak tovább érlelték bennem a meg nem fogalmazódott vágyat, hogy nekem itt a helyem...de ez már más lapra tartozik. :D
#1 - A családom
Nincs kérdés az első helyet illetően. Zsike és Thomas. Zsike nélkül nem lennék sehol, vele együtt értem el mindazt a jót, ami most körülvesz: azt, hogy kiköltözhettünk ide, van egy jó munkám, van egy jó albérletünk egy gyönyörű helyen, kedves szomszédokkal, van egy szép családi autónk, és itt van nekünk a kis Thomas is.
Viszont az is biztos, hogy ha nem költözünk ki, és marad minden a régiben: a lakáshitel, a stresszes munka, és az általános magyar viszonyok, akkor gondolni sem mertünk volna a családbővítésre.”
Ha olvasnátok még a szerzőtől, látogassatok el a blogjára!
HÍRMONDÓ
Miért nem költöznek haza a magyar határátkelők?
Miközben a magyar gazdasági szereplők közül sokan egyetértenek abban, hogy komoly lehetőség rejlene a külföldön élő és dolgozó magyarok hazacsábításában, ez mégsem sikerül. Vajon miért?
Esti fektetési stratégiák a világ körül
Akinek van gyereke, az pontosan tudja, hogy ágyba könyörögni őket nem kis feladat. Ám vajon hogyan birkóznak meg ezzel a kihívással a szülők a világ különböző részein?
Újabb elkeserítő listán élvonalban Magyarország
Az Európai Unióban minden negyedik lakos meghal, mielőtt megünnepelhetné a 70. születésnapját. A legrosszabb a helyzet Bulgáriában, a legjobb pedig a franciáknál. Mi, magyarok, finoman szólva sem dicsekedhetünk.
(Fotó: pixabay.com/cocoparisienne)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: