Mindig örülök, amikor egy blog hosszú hallgatás után életjelet ad magáról. Pláne, amikor egy olyan érdekes összeállítással teszi, mint a Müncheni kisokos, melyben részletes leírást olvashatunk arról, mi is történt az elmúlt időszakban. Emellett autót veszünk Luxemburgban és felelevenítjük DJ Bobo (nem túl kellemes…) emlékét.

Jó másfél év után jelentkezett új poszttal a Müncheni kisokos blog, melynek szerzője sok egyéb mellett arról is írt, milyen újabb tapasztalatokkal lettek gazdagabbak.

„Emberek 

Ezzel kezdem, mert ezt tartom az egyik legfontosabbnak. Szuper kedves, segítőkész, udvarias a legtöbb ember, és most nem csak a mi szűk kis környezetünkre gondolok. 

Mikor kirándulni megyünk erre-arra, ott is ez a tapasztalatom. Tudom, olvastam már én is negatív véleményeket, nem is egyet. Természetesen sehol sem csupa fekete vagy fehér minden. De ha az összképet nézem, én ezt látom. 

Ami szintén pozitív észrevétel részemről: az itt élő emberek többsége nagyon komolyan veszi az egészséges életmódot, megválogatják mit tesznek az asztalra. Mondhatjátok, hogy a hagyományos bajor konyha nem épp erről szól. Lehetséges. Én mégis így látom. 

Az egészséges étkezés mellett sokat mozognak. Sokkal aktívabb életet élnek, még idősebb korukban is, mint egy átlag magyar. Sokan gyalogolnak, futnak, bicikliznek, túráznak. Gyakran találkozunk idősebb emberekkel is hegyi utakon. (...) 

Magyar barátok 

Az első hónapokban voltak olyan pillanataim, mikor eléggé elveszettnek éreztem magamat. Nagyon frusztrált, hogy alig értek valamit abból, amit mondanak, és én sem tudom magam kifejezni úgy, ahogy az anyanyelvemen. 

Ilyenkor egy elkapott magyar szó hallatán az ember hajlamos a másikat úgy üdvözölni, mintha egy rég nem látott rokon lenne. Nincs is ezzel semmi gond. Rövid üdvözlés, pár szó, és máris kicsit jobban érzitek magatokat. Az idő múlásával aztán már egyre kevésbé fogod kihallani ezeket a hangokat a tömegből. 

Azokat a magyar embereket, akiket volt szerencsém közelebbről is megismerni, nagyon megkedveltem. Természetesen nem csak magyar barátaink vannak, de itt és most róluk írnék. 

Meglehetősen változatos az összetétel. Nagyszülők, akik az unokáik közelében akarják leélni a hátralévő életüket. Egyetemet végzett fiatalok, akik végzettségen aluli munkát csinálnak sokkal magasabb bérért, mint diplomával otthon. 

Megjegyzem, ez elég lélekölő tud lenni, de kis szerencsével később tovább lehet lépni. Nyelvtanulásra kitűnő, és egy kis indulótőkét is lehet így gyűjteni.

Értelmiségi középkorúak, akiknek otthon elege lett - fogalmazzunk úgy – sok mindenből. 

Gyerekét egyedül nevelő anyuka, aki munkásszállón kezdte az itteni életet, míg a gyereket a nagyi nevelte otthon, majd egy év után tudott csak utána jönni, mikor anya ki tudott fizetni egyedül egy albérletet. (...) 

Nyelvtudás 

Ezidáig egy B1-es nyelvvizsgával lettem gazdagabb, amit a Goethe Institut-nál szereztem meg. Most készülök a B2-re, és a C1-et is szándékomban áll majd letenni. TELC-es könnyebb lett volna, de én szeretem a kihívásokat. 

Írtam egy újságcikket a Balatonról (németül!), ami több újságban is megjelent! Némelyikben meglehetősen lerövidítették, de volt olyan is, ahol egészben leközölték. 

A tanfolyamomat szervező iskola tette közzé a felkérést a diákjainak, írjanak egy újságcikket arról, mi jut eszünkbe a nyárról a saját országunkkal kapcsolatosan. Négyen vettük a fáradságot, de akkor még nem gondoltuk, hogy tényleg viszontlátjuk majd nyomtatásban. Nem nagy dolog, de én sikerélményként éltem meg. (...) 

Részemről az sem utolsó szempont, hogy rengeteg érdekes dolgot hallottam a kurzustársaimtól a világról, az ő szokásaikról. Ennek köszönhetően sokkal nyitottabb lettem a világra. (Nem mintha eddig elutasító lettem volna.) 

Mikor a könyvből egy témát körüljártunk, mindenki elmesélhette, hogy ez az ő országában hogy van. A kurzus utolsó napján pedig - ismerd meg a világ konyháit -  majdem mindenki sütött, vagy hozott valami nemzeti kóstolót búcsúzóul. (A fánk és a kölyökpezsgő csak ráadás volt.) 

Hogy lássátok, milyen változatos volt a felhozatal: olasz, spanyol, svéd, angol, ausztrál, madagaszkári, kolumbiai, mexikói, koreai, kínai, bolgár, cseh, ukrán, georgiai, lett, nigériai, afgán, román, horvát, amerikai, indiai, malajziai. Talán senkit nem felejtettem ki. 

Egy friss statisztika szerint Münchenben és vonzáskörzetében minden ötödik ember külföldi. (...) 

Munka 

Változatlanul itthon dolgozom, a gépem előtt ülve - már amikor nem a vizsgára készülök, vagy egy prezentáción agyalok. 

Előnye, hogy nem vagyok a munkaidőhöz kötve, nem kell aggódnom, odaérek e a gyerekekért a suliba, vagy a fogadóórákra és egyéb eseményeikre. 

Hátránya, hogy a munka néha éjjelre marad, vagy hétvégére, és hogy nincsenek kollégák, mert az ember mégiscsak társas lény. Ha nem lettek volna a tanfolyamok, vagy nem lennének a gyerekek, akik miatt folyton van valami program, biztosan sötétebben látnám a világot. 

Bevallom, az viszont aggaszt, mi lesz velem majd a nyugdíjas éveimben. Persze, ez még messze van de szeretek előre tervezni, és ebben a témában sem itt, sem az otthoni oldalon nem látom túl rózsásan a jövőmet. Azt gondolom, ezzel sok korombeli van így. A német nyugdíj-előtakarékossági lehetőségekről tájékozódtunk már, ha időm engedi, erről egy következő posztban bővebben írok. 

Férjem munkahelye rendben van. Ő is főleg az emberi oldalt, a munkahelyi légkört tartja sokkal pozitívabbnak, a hazai tapasztalatokhoz képest. Természetesen itt is van mindenféle embertípus. Ki ilyen, ki olyan. Stressz, határidők, elvárások szintén. Mégis. Valahogy nyugodtabb a légkör. (...) 

Bér: Ha levonjuk a lakásbérleti díjat, kb. ugyanannyi marad, mint anno Magyarországon. Tehát ugyanannyi pénzből kell megélnünk itt, mint otthon. Az élelmiszer ugyanannyiba kerül, a gyógyszerekért jóval kevesebbet kell fizetni. Drágább a tömegközlekedés és a szolgáltatások. 

Összességében nézve anyagilag csak kicsit jobb a helyzetünk. (Megjegyzem, nálunk nem a pénz volt a fő motiváló erő.) (...) 

Lakhatás 

Drága a lakhatás, új házat vagy lakást vásárolni nehezen tudnánk. Környékünkön az új építésű ingatlanok ára 1 millió eurónál kezdődik. Pesten ebből 5-10 új lakás jönne ki. 

A bérleti díjak is magasak (15-20 Euro/m2 plusz rezsi, és nem a miénk a legdrágább környék), de nem szabad forintosítani. Az itteni fizetésekhez vannak szabva. 

Van sok ember, aki saját tulajdonban él, de sokkal többen laknak bérelt lakásban. A lakásbérlésnek is megvannak a maga előnyei. Az emberek mobilisabbak. Nem cövekelnek le egy helyen, és várják, hogy a munkalehetőség a helyükbe menjen, hanem ha kell, ők mennek. 

Kétféle bérlemény van. Az egyik az önkormányzati. Rengeteg lakás van önkormányzati kézben, vagy az önkormányzat által megbízott cégek kezében, ám ne gondoljátok, hogy ezek olcsóbbak! 

A másik a befektetésnek szánt, magánkézben lévő ingatlanok. Mi most egy ilyenben lakunk. Osztom is róla a tapasztalatom még frissiben. 

Az történt ugyanis, hogy két év után közölte velünk a tulaj, költözzünk ki, mert ő nyugdíjba megy, a jelenlegi bérleményét nem tudja fenntartani a nyugdíjból, ezért be szeretne költözni a sajátjába. Amúgy nagyjából csak ezzel az indokkal tehet ki a bérleményedből, (na meg természetesen ha nem fizeted a lakbért). 

Borzasztóan magunk alá kerültünk, mert nagyon kellemes környéket fogtunk ki. Ez egy hét lakásos családi ház, extra kedves lakókkal, többségük egyben tulaj is. A környék is nyugodt, mégis elérhető közelségben minden. Gyerekek megszerették a sulit, a pedagógusokat, vannak legjobb barátaik... 

De szerencse a szerencsétlenségben, az alattunk lakók épp kiköltöznek. (Építkeztek.) Egyből beindult a gépezet, a szomszédok beszéltek az érdekünkben a lenti lakás tulajával, így megnyertük, csak egy szinttel kell lejjebb mennünk, és még saját kis kertünk is lesz hozzá. (...) 

Egészségügy 

Körzeti orvos, gyerekorvos - szabadon választható, bárkihez mehetsz.

A mi biztosításunk 2 évente támogat egy teljes kivizsgálást, szóval fogtam magam, bejelentkeztem. 

Telefonos bejelentkezés szükséges, hogy a lehető legkevesebbet kelljen várakozni.

Közben gyógyszerügynökök sem jönnek az orvoshoz, akik miatt a fél rendelési idő eltelik. 

Több vizsgálóterem van, mikor végzett az orvos, otthagy felöltözni, közben a másik teremben már vizsgálja is a következőt. 

A vizsgálat tartalmazta a teljes vérkép- és vizeletvizsgálatot ott helyben, volt ultrahangvizsgálat is, szintén helyben - ugyanis minden háziorvosnál (de legalábbis a legtöbbnél) van ultrahangos készülék - amivel tetőtől-talpig át lettem vizsgálva. (...) 

Iskola 

Sok jó módszert és ötletet látok, amiket szeretnék megosztani veletek.

A gyerekeink épp iskolakezdők voltak, mikor kiköltöztünk, most a harmadik osztályt tapossák, szóval főleg a Grundschule-ról fogtok hallani tőlem. 

Elsőként a témában hadd osszam meg veletek, a mi két gyerkőcünk hogyan boldogult eddig. 

Zéró nyelvtudással startoltak. Übergangsklasse-ban, röviden Ü-Klasse-ban járták végig az elsőt (ilyen nem mindenhol van, de semmi gond, enélkül is menni fog), ami azt jelenti, hogy 1-4 osztályos külföldi gyerekek vegyesen ültek egy osztályban, és párhuzamos szálon folyt néha a tanítás. 

A hangsúly természetesen a német nyelven és kultúrán volt. Közben hetente egyszer-kétszer beültek a leendő „rendes” osztályukba is, hogy ismerkedjenek a gyerekekkel és a tanítónénivel. 

A legtöbb gyerek ezután a korosztályához képest eggyel lejjebb folytatja tovább. A mi csemetéinknél erre nem volt szükség, de ha ismételték volna az osztályt, akkor sem lennénk hátrébb, mert ez teljesen hétköznapi dolog. 

Néha német gyerekek is ismételnek évet, amit nem „bukásként” kezelnek, csak néha így látják jobbnak. Vannak gyerekek, akik később érnek, így a dolog teljesen elfogadott. 

Mint ahogy az is, ha valaki előbbre jár valamiben a társainál. Gyerekeimnek van olyan osztálytársuk, aki hetente egyszer-kétszer a negyedikesek matematikaórájára jár, mert olyan jól megy neki a matek. 

Egyszóval igyekeznek figyelembe venni azt, hogy a gyerekek különböző ütemben fejlődnek. 

Németországban a bajor oktatás a legszigorúbbak közé tartozik. Ennek ellenére maximálisan elégedett vagyok, mert bár vannak elvárások, közben játékosan tanulnak, és az elméletet sok esetben rögtön össze is kötik a gyakorlattal.” 

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni.

Autóvásárlás Luxemburgban 

Az autóvásárlás mindig izgalommal jár, pláne, ha az elsőről van szó és külföldön. Éppen ebben a cipőben járt a Luxemb(o)urgból szeretettel blog szerzője, lássuk, mire jutott!

„Teljesen nulláról kezdtük a keresést, fogalmunk se volt, mit érdemes venni, ennek ellenére érdekes módon még a jogsi(m) megszerzése előtt halálbiztosak voltunk benne, hogy a hibrid Toyota Yarist akarjuk, mert méretben jó, árban megfizethető, környezetbarát, progresszív, úgyis erre tart a világ, meg hát szeretjük a természetet. 

Ja, és automata váltós, ami mondjuk szembe megy a természetvédelemmel, mert tipikusan az automata váltós autók valamivel többet fogyasztanak, mint az azonos típusú manuálisok. (...) 

Meglett a jogsim, elkezdtem kampányolni a manuális váltó mellett, mert úgy „szoktam meg” (mondom, 20 óra vezetés!), meg mert apukám, akire autóügyben (is) hallgatok, is emellett érvelt. B. továbbra is inkább az automata váltó felé hajlott, neki sajnos nagyon traumatikus volt anno a jogsiszerzés, úgyhogy amit csak lehet, szeretne másképp csinálni. 

Megkérdeztem egy csomó embert, hogy a mi igényeinkhez milyen autót ajánlanának - természetesen csomó+1 különböző válasz érkezett. A hibrid Yarist eddigre elvetettük, mert alapvetően nem a városban akarunk vezetni (ez majd azért kiderül... :D), és ezen a ponton már az volt a dilemma, hogy új legyen vagy használt. 

Szinte mindenki azt mondta, hogy első autónak inkább használtat vegyünk, de mi azért múlt szombaton elmentünk egy Opel- és egy Hyundai-szalonba megnézni, milyenek az újak, csak hogy képet kapjunk a(z alliteráló) kínálatról. 

Az Opelnél egy vérbeli sales-es pasast fogtunk ki. Viszonylag konkrét kérdésekkel mentünk oda (egy - Magyarországon nem forgalmazott - kis modell, a Karl érdekelt volna), de mindenáron meg akart győzni, meg kell mondjam, kedvesen és humorral, hogy nekünk az eggyel nagyobb autó, a Corsa való. 

Persze, hogy az sokkal, de sokkal többe kerül, mint a Karl, de annyival nagyobb, többet is tud, hosszabb időtartamra is szól (ezek az érvek egyébként mind igazak, de nekünk akkor sincs annyi pénzünk). (...) 

Nagy nehezen leráztuk az opeles pasast, és átmentünk a Hyundaihoz, mert a legkisebb, i10-es modellt sokan ajánlották, és amikor elmondtuk az eladónak az igényeinket, ő is rögtön mondta, hogy az i10 szerinte tökéletes lenne nekünk. 

Tényleg szimpi kis autó, ebből is van automata váltós verzió, a csomagtartója kicsit nagyobb, mint a Karlé, és az egész autó valahogy olyan kis kompakt hatást kelt, benne ülni is kellemes volt. (...) 

Aztán kedden találtam egy automata váltós alig használt Corsát a(z új) Karl áráért! Egész héten azon drukkoltam, hogy nehogy elhappolják előlünk, írtam is a garage-nak, hogy szeretném megnézni és kipróbálni asap, és tegnap oda is mentünk. Az egyetlen dolog, ami nem olyan volt, ahogy elképzeltük, az az autó színe volt. (...) 

És odaadták a kulcsot és elvihettük kipróbálni! Csúcs volt! Először kaptam pár instrukciót az automata váltóhoz, aztán mondta az eladó, hogy akkor cső, majd azért hozzuk vissza. (...) 

A parkolóban még megnézegettünk pár másik funkciót, próbáltunk úgy tenni, mint aki tudja, mit kell nézni egy műszerfalon, de az egyértelműen kiderült, hogy ami nekünk kell, azt tudja (és az automata váltót át lehet kapcsolni manuálisra is! just in case), az ára baromi kedvező, alig ment, 17 hónapos, alacsony a fogyasztása (állítólag jobb, mint ugyanebből a modellből a manuálisé :O) nem szabad elszalasztani a lehetőséget. 

Na meg ha megnézünk még száz másik autót, akkor is kicsi az esélye, hogy meg tudjuk ítélni, hogy bármelyik miért jobb, mint ez. De tényleg annyira kényelmes volt, jó volt vezetni, magabiztosnak éreztem magam benne, és az objektív érvek is mind egyértelműen mellette szóltak, hogy nem maradt semmi kétségünk.” 

A teljes posztot itt találjátok.

DJ Bobo megvan? 

Ha azt mondom nektek, DJ Bobo, mi jut az eszetekbe? És az megvan, hogy a böcsületes polgári nevén René Baumannak hívott énekes svájci volt? Egyáltalán, milyen a svájci popzene? Ennek járt utána blogján Svájci Sapka.

(Fotó: pixabay.com/kaboompics)

„Eddig nem esett szó a svájci könnyűzenéről. Pedig van. Hozzá kell tenni, hogy talán nem bővelkednek annyi „sztárban”, mint mi (jobb is nekik). Igaz, azt az egy, akit mindenki ismer, az tényleg nagyon jó volt. A maga idejében, valamikor a '90-es években, ha nem csal az emlékezetem. 

Ha valaki nincs ott a témában, annak elárulom, hogy DJ Boboról van szó, aki tényleg világranglistás volt. Hozzá kell tenni, hogy ehhez az is kellett, hogy angolul énekeljen. 

Nem tudom, hogy vagytok vele, ha autóban ültök... Valami eszközről hallgatjátok a kiválasztott zenéket, vagy csak a rádió szól? Én az utóbbit teszem, ott is vagy az Energye vagy az Aargovia Hitmix szól. 

Aztán sorra jönnek jellemzően az amerikai zenék. A napokban felkaptam a fejem.

Már az első taktusok után furcsa hangzása volt, de amint szöveg is lett, már azonosítható volt, hogy svájci az előadó. A hazaiakkal sem vagyok képben, az itteniekkel pláne nem. Így aztán „Google a barátom” és rácuppantam a témára. 

Rögtön találtam egy cikket, ami az elmúlt év első félévének termését boncolgatja.

Sajnálatos módon egyetlen svájci dal sem fért bele a Top 10-be. A fenti időszak legrosszabb napja május 28. volt, amikor az első svájci dal a lista 96. helyén volt található. 

Az újság szerint a svájci dalok mindig is nehézségekkel küzdöttek, de ez az utóbbi években még jobban szembetűnik a negatív tendencia. Ugyanakkor az albumok eladási számai nem olyan rosszak. (...) 

A betelepültek egy része (albánok, szerbek) a sajátjaikat részesítik előnyben. Attól függetlenül, hogy rég ebben az országban élnek, teljesen képben vannak a saját, otthoni előadóikkal. 

A másik érdekesség, hogy a bevándorlók egy része pedig visszatért a gyökereihez. Itt érdemes megemlíteni például azt a fiút, Loco Escritót, aki Kolumbiából származik, latin zenei alapokra, spanyolul énekel. 

Az egyik szintén népszerű alakulat a Lo & Leduc, két berni fiúból áll (Lorenz Häberli és Luc Oggier), akik 2005 éve vannak a köztudatban és 2015-ben a svájci Music Awardson két díjat is nyertek.” 

Na, hát akkor miközben DJ Bobót hallgattok (…), olvassátok el az eredeti bejegyzést is.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.