Múlt héten jelent meg Ütvefúró írása arról, milyenek is a hétköznapok egy svájci ötcsillagos hotelben. Akkor ígértem a folytatást, ami meg is érkezett, megismerkedhettek benne egy erős(ködő) olasz pincérrel, a sofőrökkel, a recepciósokkal és még sok érdekes figurával.
A kép illusztráció
A múltkor kérdezte valaki, miért Ütvefúró a nevem. Nagyon egyszerű. Nem azért, mert Black and Deckker volt a jelem az óvodában. Az egyik exem nevezett el így. Annak idején ritmikus sportgimnasztikát végeztünk egy elaggott fenyőágyon. Amely egy óvatlan pillanatban panaszos nyikorgással a nyomatéktól összerogyott. Így kaptam a nevem, ami rajtam maradt.
Éjszakai lopott pillanatok
Éjszaka általában ketten vagyunk. Ilyenkor megy az oltás ezerrel. Mindig „piszkáljuk” a másikat. Mármint verbálisan. Van olyan, amikor van egy kis nyugi, akkor beülünk Jollyval az Á nyócasba, akarom mondani az S 500-ba.
Végignyújtózunk az elöl-hátul masszírozós, ultrakényelmes üléseken, és hangnyomásmérő versenyt csinálunk, teccik tudni, olyat, amilyet Taszáron szoktak.
Amikor az éjszakás kollégával kész vagyunk a melóval, reggel mindenki hazamegy a dolgára, hogy aztán újult erővel játszunk a másiknál délig a Playstationnel.
Mindezt úgy, hogy beverünk egy-két sört közben, így fáradtan olyat üt, mint Vlagyimir Klicsko fénykorában. Majd azon röhögünk, hogy ki milyen bénán játszik.
A hotel estére általában biztosít almát, néha körtét, egy kis száraz pékárut, meg ilyen olyan megmaradt süteményeket és salátákat, amit a kantinba lehet felmarkolni. Ugye semmi ne vesszen már kárba...
Játékok határok nélkül
A dolgozói kantinban vérre menő harcok mennek az éjszakai takarítókkal a konyhai maradékért. Itt is az nyer, aki a gyorsabb, vagy akinek nagyobb a… táskája.
Azaz már munkakezdés előtt már fél órával hamarább fel kell menni, hogy a legjobb falatokat el tud rejteni a többiek elől. Van, amiben nincs pardon: a tonhalsalátát, meg a füstölt lazacot semmi pénzért nem cserélem el.
Szerencsére mindig ugyan azok a sütemények vannak, ami legalább 2 hónapig számított izgalmasnak, utána már ráuntam. Így legalább nem megy veszendőbe a fitneszteremben eltöltött idő.
A talján keménytökű, és az Erős Pista esete
Szeptemberben érkezett hozzánk egy új olasz pincér, bokszoló múlttal. Ezt onnan lehet tudni, hogy mindkét füle olyan, mint egy cintányér, az orra meg úgy néz ki, mint egy karfiol. Szóval kemény gyerek, meg ritkán mosolyog.
Máriót elneveztük sekrestyésnek. Hogy miért? Mert nála egy ütés temetés. Amikor roppant változatos karrierje folyamán éppen építőmunkásként dolgozott, egyesével ütötte ki a blokktéglákat a falból. Vele el mernék menni bankot rabolni, mert ha őt meglátják a biztonsági őrök, gondolkodás nélkül elhajítják a fegyverüket a földre...
És akkor még csak nem is mosolygott.
Csináltam egyszer marhapörköltet, hallotta, amikor hívtam a magyarokat. Ő is bekuncsorogta magát. Eljött a vacsora ideje, elkezdte osztani az észt, hogy a magyaroknak nincs rendes erős paprikájuk, mert ő már egyszer kóstolta, és az langyos víz volt.
Semmi gond, szedek még neked egy tányérral, lehet, hogy kicsit csípni fog! - mondtam neki, és elindultam a konyhába. Biccentettem a többieknek, rögtön vették a lapot, szóval tartották a gyereket, addig én meg a konyhabútor takarásában szépen elkezdtem összeöntögetni a hozzávalókat.
Került a pörköltbe egy kis erős pista a színe kedvéért, ezt megbolondítottam még 2 db kis ceruza vékonyságú háztáji „macskapöcs” paprikával (ebből már egy is gyilkol), meg volt szósz formájában erős koncentrátumom ilyen kis helyre csepegtetős üvegcsében, abból is pár cseppet ízlésesen beleráztam. Ezután összekevertem a tányérba szépen, hogy összeérjenek az ízek...
„Tessék, drága barátom, gyorsan egyed, mert kihűl” - mondtam vigyorogva. A hatás azonnali és leírhatatlan volt. A feje kétszer akkorára dagadt, és céklavörösre színeződött.
Éktelenül elbőgte magát, mint egy oroszlán, majd a hozzá legközelebb eső korsónak kiitta a tartalmát egy húzásra. Akkora svunggal nyúlt a korsóért, hogy véletlenül lekevert egy pofont a mosodás Józsinak, aki egyébként tényleg a mosodában dolgozik.
Józsika ezt nem vette zokon, mert már volt az agyba, de láttam rajta, hogy a szeme sarkában elmorzsol egy könnycseppet az italért, mivel ez volt az utolsó sör a szobában.
Ezután a talján kirohant a szobából. Tartottam egy kicsit a retorziótól, de semmi ilyesmire sor nem került, sőt nekünk már előre biccent, amikor meglát. Azt mondta, hogy nem létezik, hogy mi ezt meg tudjuk enni. Mondom dehogynem, módjával.
Ezekkel a sofőrökkel csak a baj van
A sofőröknek jó dolguk van. Szombat-vasárnap vannak a kijelentkezések, már reggel 10-11-től. Ilyenkor kapják a zsíros borravalót. Segíteni kell a csomagokkal. A parkoló autókat fel kell hozni a hotel elé.
Ilyenkor csak úgy repülnek a 10-20-50-es címletű bankók. Tehát állandó harc folyik ezért az időpontért, de természetesen mindig a Hausdame öccse van odaállítva. Minő véletlen.
Apropó, a Hausdame öccse: háromig nem tud elszámolni, csak ha beveti mindkét kezét, meg mindkét lábát, meg még egy számológépet, akkor sikerül csak neki. Németül a kisiskolások jobban beszélnek, mint ő, ja és ő portugál.
A származás csak azért érdekes, mert az összes takarító portugál, és még köszönni se tudnak németül, miközben nekünk 3 nyelven kell beszélni. A múltkor is arrogánsan jön oda az egyik takarító, majd elkezd karattyolni portugálul, meg felfelé mutogat nagy bőszen. Eltelt 10 perc, mire rájöttünk, hogy a lámpákat akarja felkapcsoltatni.
Ezek meghaltak, ha a Hausedame nem portugál lesz. Ugyanígy a szerviz meg full olasz. A bárfőnök úgy lett ideédesgetve, ő meg hozta az övéit magával. A látszat kedvéért felvesznek néha magyar vagy más pincért, de 1,5 hónap után szépen kipicsázza, mivel a vezetőség felé direktben nem mondhatja, hogy nem.
A recepciósokról is kellene pár szót ejteni
Feladataik közé tartozik a Check-in Check-out, Korrespondenz, a mindennapi ügyes bajos dolgok, saját kassza kezelése (Eurós, Chf) foglalások a termálfürdőbe, étterembe, különböző fuvarok, szabadidős programok szervezése és lebonyolítása, a VIP vendégekről egy fényképes lista készítése, a LinkedIn-ről lecsent adatokkal stb. Ez lesz mindenkinek szétosztva, ez a sofőrök napi bibliája.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy van korai, délutános és esti műszak. Mindegyikben 10 órát állsz, úgy, hogy a recipultnál valakinek mindig állnia kell. Te képviseled a hotelt, mindig vigyorogva kell, akkor is, ha elküldenek a picsába, vagy bebasszák előtted az ajtót.
Az a legnagyobb kibaszás, amikor kései műszakod van, és másnap meg a korai műszakot dobja a gép. Mivel szem előtt vagy, baszogat az igazgató, az aligazgató, annak a titkárnője, valamint a tulaj, meg annak a felesége, és még a tulaj anyja.
Ez nem olyan sok, mert ha sofőr vagy, akkor a sofőrök főnöke, azaz a Capo di tutti Capi avagy a „főnökök főnöke”, a Concierge is pluszba.
Sofőrként a feladatok
Állandóan a főbejáratnál állni, valamint olyan kicsavart testtartást felvenni, hogy lássad a főbejáraton érkezőket, valamint a hotelt elhagyni készülőket. Csomagokat azonnal átvenni.
Mindezt futva, különben már ordít a Concierge, hogy hol a picsában vagy már. Ugye érkezéskor, távozáskor a csomagokat felvinni, lehozni, az autókat leparkolni vagy felhozni, stb.
A Concierge, aki a sofőrök főnöke is egyben, hatalmas figura. Mindig ordít, mint a sakál. Ordít, ha nincs becsukva egy kocsiajtó. Ordít, amikor egy Very VIP jön, hogy hol az autó kulcsa, miért nincs már itt az autó, stb.
El is lett nevezve kígyónak. Egyszer tuti biztos, hogy szívrohamot kap az idióta, mert könnyebben felszívja magát, mint egy hathengeres IFA öntözőmotor. A nyelve is úgy jár, mint a kígyónak, ráadásul némelyik kollégám eskü alatt vallja, hogy néha még sziszegni is hallja...
A sofőrök is 3 műszakban vannak. Mivel a hotelnek saját cukrászdája, hentesüzeme, bárja van a városban, ezért ezeknek az áruit is a sofőrök hozzák, viszik.
A korai műszak viszi ki a pékárut a különböző cukrászdákba. Ő megy a postára, ő viszi a bankba a bevételt. A mosodából elhozza a frissen mosott törülközőket, fürdőköpenyeket, teríti, majd a különböző osztályoktól begyűjti a szennyest, majd leviszi a mosodába.
Itt jövök a képbe én, mert ha van időm, akkor segítek nekik ebben a pakolgatásban, amiért roppant hálásak. A süteményeket óránként kell szállítani 6-tól 10-ig reggel, egész héten.
A transzfereket is a sofőrök csinálják. Van, amikor egy embert le kell vinni Zürichbe, vagy onnan elhozni valakit. A vasútállomásról is hozunk kell vendégeket, plusz még a helikopteres utakról is hozni-vinni kell a vendégeket.
A sofőrök mindig futva közlekednek. Budira is engedéllyel mehetnek, és gyakori, hogy onnan is felállítják őket. Nem ülhetnek le, nem kóricálhatnak el a főbejáratól messze, magyarán végigtalpalják a 10 órát.
Van, amikor futva mennek le a parkolóhoz az autókért, de már futás közben rájuk telefonálnak, hogy jött a következő autó, és hol vannak már. Minden jól felkészült sofőr zsebében ott lapul az érkezők, a távozók listája, egy üres papírlap, egy toll, valamint a céges mobil.
Nem hiányozhat a fényképes VIP lista sem, azért, hogy felismerjék ezeket a vendégeket, hogy legalább kétszer nevükön legyenek szólítva, csak hogy jól érezzék magukat.
A céges mobil az szent, azt még a műtőasztalon altatás közbe is fel kell tudni venni a harmadik csengetésen belül...
A Kígyó
A szarukeretes szemüvege mögül, apró disznó szemeiből gonoszság sugárzik. Ez akkor szembetűnő, amikor hadar. Gyorsabban löki a rizsát, mint egy MG 42-es géppuska. Még egyszer nem ismétel meg semmit, így vagy megértetted, vagy nem.
Zakója legfelső gombja csibészesen ki van gombolva. Ez szigorúan tilos a hotelban, de neki ezt is lehet. Néha önkéntelenül foxtrottot jár a lába a recipult mögött. Valaha versenytáncos lehetett. A régi berögződésektől nehéz szabadulni. Azt hiszi, hogy nem látjuk, pedig de, csak nem merünk röhögni.
Bármilyen bűnszövetkezeben jól boldogulna. A Cosa Nostra állítólag már felvette a soraiba, olyan gonosz. Akkor érzi jól magát, ha 2-3 embert le tud szidni. Ő szerinte ekkor már jó napja van. Kedveli az egysoros beszólásokat, a magyar szikronszínészek nem izzadnának meg nagyon, ha őt kéne szinkronizálni...
Van neki egy segédje, egy huszonéves csóka. Mester és tanítványa. Olyan tökéletes összhangban haladnak, hogy egyszerre indulnak el, és egyszerre is fékeznek, amikor valami akadályba ütköznek a lobbyban. Mintha közös differenciálmű kötné össze őket, annyira egyszerre mozognak.
A tanoncot elneveztük papagájnak, mert megismétel mindent, amit a gazdája mond. Azért vannak ennyire összhangban, mert mindketten osztrákok. A gyereknél állandó szériatartozékként ott van egy notesz a tollal.
Pont mint az észak-koreai diktátorról készült fényképeken, ahol a tábornokok lesik a Kedves Vezető minden szavát. Néha még az áhítatot is látom a szemében.
Megy a gőzös, megy a gőzös...
Gombolom a zakómat, felhúzom a cipőmet, indulok, kezdődik a műszakom. A Burda kontyos kolleganő tőle szokatlan módon mosolyogva fogad:
- Fuvar lesz - mondja - már indulhatsz is, egy zenészt kell elhozni.
A hotelben ugyanis élő zene van. A Vito már ugrásra készen áll. Mínusz 8 fok van. Nem sietek. A műszerfal ég, mint egy karácsonyfa, ahogy a szerpentinen lefelé haladok. Szúrok egy lejtmenet vezérlőt, a sebességet 55-re lövöm be, biztos ami zicher.
Hála a kolléganő túlbuzgóságának, 25 percel hamarabb érkezem az állomásra. Ott egy öreget látok, aki úgy néz ki mint Matula bácsi a Tüskevárból, hóna alatt egy hegedűtokkal.
Udvariasan megkérdezem, hogy nem érte jöttem-e. A válasz nem, de ugyanarra a vonatra várunk. Mivel nekem úgyis járatnom kell a motort, felajánlom neki, hogy üljön be mellém a melegre. Nem tiltakozik.
Roppant hálás az öreg, egy kis házi mézes süteménnyel kedveskedik. Előveszem a termoszt, most mentateát hoztam benne. Az üveg körbe jár. Megérkezik a vonat, melegváltás. Bedobom a bőröndöket hátra, és már indulunk is.
Előzékenyen közlöm az utassal, hogy már -9 fok van, szélcsend, a várható érkezés 25 perc múlva. Emberem Los Angelesből jött. Kicsit pipa. A Heathrow-n seggelt 3 órát, így kereken 24 órát utazott. Az éjszakai elsuhanó táj jobb kedvre deríti, beszédbe elegyedik.
A vállalati hierarchia
Legfölül van a Managing Direktor, azaz a hadseregtábornok. 158 cm magas, szikár alakú, parancsoláshoz szokott, kemény ember. Ő előtte még a Kígyó is meghúzza magát. Mindent csak egyszer közöl, de sose parancsol, csak kér.
Alatta a dandártábornokok, alias a schichtleiterek vannak. Ők a felelősek mindenért, belőlük minden műszakban van egy.
Van még a 101-es légiszállítású hadosztály kihelyezett tagozata. Benne őrnagyi rangban szolgál egy helikopterpilóta. Egy azaz egy helikopterrel. A többiek már elestek.
A gyalogság nálunk a portásokat jelenti. Minden épülethez tartozik vagy 3-4. Nálunk gépesített gyalogság is van. Ők a portások, amikor biciklivel teljesítenek éppen szolgálatot.
A harckocsizó alakulat a sereg elitje, ők a sofőrök, akik a 88 mm-es ágyúval felszerelt Sprintert, illetve a 50mm-es hosszú csövű ágyúval, am vékonyabb páncélzattal ellátott Vitókat vezetik igény szerint.
A hadtápot a 3 étterem jelenti, 3 konyhafőnökkel szintén dandártábornoki rangban. A műszakiak is képviseltetik magukat vagy 4 fővel. Ők felelnek az összes javításért a laktanya területén.
A latrinákat a takarítónők kezelik. Szükség is van rájuk, mert néha olyan látvány tárul a szemük elé, mint a középkori pokolábrázolásokon.
Totalcar
Aki dolgozik, az hibázik, ilyen egyszerű. A sofőrök élete nem egyszerű. Volt olyan, hogy irtózatos havas eső volt viharos szél kíséretében. Sietni kellett Zürichbe. Hajnal 5-re volt megrendelve az ébresztő, de az istennek se akartak felkelni a vendégek.
A kolléganőm hívta telefonon, majd én már vertem az ajtót kintről. Már azt hittük meghalt a faszi, olyan csend volt. Majd sikerült félórás késéssel elindulniuk. 10 km-en belül elütöttek egy az út közepén tanyázó sziklát, ami beütötte a kartert, meg leszakította a bal első féltengelyt.
A másik kolléga meg már az első munkanapján lenullázta a Vito jobb oldalát. Azóta ő már a hotelban nem vezet. Esetleg minket az orrunknál fogva.
Pár szót a kollégákról
Szerencsére a Front Office Manager az értelmesek közé tartozik, mert nagyon sok mindent elintéz, de mint mindenki, ő is hibázhat. Ő rendezte le, hogy a kisgyerekes apuka minden második héten haza tudjon járni.
Ő osztotta el a Recin dolgozók részére a trinkgeldet igazságosan, úgy, hogy tényleg mindenki kapjon. Még volt néhány jó húzása, de nem jut eszembe mindegyik.
Felvett olyan kiscsajt a recire, akire azt mondta, hogy milyen profi. Egy hét után kiderült, hogy fingja sincs az egészről. A főnök nem ismerte be, hogy hibázott, inkább ott tartotta a kiscsajt még egy hónapig.
A kígyót (Concierge) is ő vette oda, hogy milyen profi, 20 év tapasztalat meg minden, de kiderült, hogy kígyó kicsit kuplungos, mert mindig ordít, ha kell, ha nem.
Annyira súlyos a csávó, hogy még a bokáját is összeüti, mint a Wermachtban, ha vendég jön, onnan tudjuk, hogy csakúgy szikrázik a makkos cipője, olyan vehemenciával bokázik.
Az aligazgató meg olyan, mint Walter Skinner az X aktákból. Van egy olyan idegesítő szokása, hogy fehér kesztyűt húz, és úgy jár-kel a hotelban, szúrópróba szerűen ellenőriz, mindenbe beledugja a kesztyűs mancsát, abba is, amibe nem kéne.
Erre még Portás Pista is csak annyit tudott megjegyezni amikor szemtanúja volt az egyik ilyen merényletnek, idézem: „Anyád picsáját tapogassad, hülye gyerek!”
A kemény mag
A lengyel kolléga 180 magas, és nem gyengén ki van gyúrva. Amilyen hülye, olyan erős, viszont már végigdugta a hotelt 4 hónap alatt. Amikor bulizni támad kedvem, akkor vele kell elmenni mindenhová, mert úgy jönnek oda a csajok ehhez az úriemberhez, mint a távirányítós Nestlé-csokoládéra a gyerekek.
Mivel látta a többi lengyel, hogy a lengyel sofőrgyerekkel első naptól haverozok, ezért velük is jóban vagyok.
Az olaszok között is van két haver, Mirko meg Giovanni. Amikor ezek a gyerekek vannak éjszakai szolgálatban, mindig hagynak nekem egy kis cukrozott mandulát, mert tudják, hogy szeretem.
Ezekkel is szokott menni az ökörködés, van, amikor a brigádvacsorára is eljönnek fogyasztani. Van ugye a mosodás Józsi, ő nem sok vizet zavar, csak utálja a pálinkát, ezért pusztítja...
Van még a portás Pista, vele sincs semmi gond, ő csak önálló gondolkodásra képtelen, ezért mindent megismétel, amit mondasz, és mindenre helyesel, hogy úgy van, úgy van. Dobzse Ulászló királyunk távoli rokona.
Van a kuplungos Norbi, vele sincs semmi gond, csak egy kicsit lassú, a szövege, meg a járása, de a Gangnam Style-t bármikor eltáncolja. Egyébként pincérként nyomja.
Milyen a hangulat?
Ebben a tanyaközpontban nincs mit csinálni. Egy kupacban sose látsz 5 embernél többet, annyira nincs mozgás. Van olyan személy a hotelben, hogy csak 2 hetente látod.
Néha rádjön a magány, ezért kell valami kikapcsolódás. Minden héten tartunk egy brigádvacsorát, ahol általában én főzök. Ez már olyan hírös lett a hotelben, hogy csak meghívásos lapon lehet bejutni, mint egy jó nevű golfklubba.
A lengyel haverom, akivel együtt kezdtem, mindig ott van. Azt mondta, hogy lassan már állampolgárságot kell cserélni neki, mert annyit van magyarok között...
Ilyenkor az illatokra lejön az egész emelet, mint a kóbor macskák, úgy dörgölőznek az ajtófélfához, és kérdezik, hogy mit eszünk? Mondom, amit hoztok gyerekek. :)
Minden héten van egy sztárvendég. Az a szabály, hogy amilyen nemzetiségű az illető, olyan zenéket hallgatunk. Legalább egy fél óráig. Utána visszatérnek a dolgok a rendes kerékvágásba.
A buli csak este 6-9-ig tart, mert utána ugye kezdődik 22.30-tól a műszakom. Valakinek dolgozni is kell néha.
Az eddigi rekord: a kollégák szűk 2 liter pálinkát bekortyolták 1 hét alatt. Van olyan kolléga, aki már szinte nálam lakik, de cserébe segít takarítani. Különösen a marhapörit szeretik a kollegák.
A kölcsönös segítségnyújtásról annyit, hogy segítenek mindenben. Most költöztem, és ott álltak libasorban a szoba előtt, hogy mit segíthetnek. Hárman el is pakoltunk 2 óra alatt minden szajrét. Mondjuk nagy ösztönző lehetett az általam nagylelkűen felajánlott pálinka...
A német sofőrök meg egész egyszerű nem duzzognak, ha később megyek be, volt olyan is hogy szívességből tovább maradtak egy órát, mert szépen megkértem őket.
Éjszakai látogatók
Van két bestia, akik általában hajnalban jelenek meg. Ezeken jól kifejlett, fényes bundájú, legalább 6 kg-os Whiskas macskákat kell érteni, akikkel a rundgang során találkozok. Annyira szemtelenek, hogy elvárják a kaját, ezért már jó előre bekészítem a zsebembe a nekik szánt falatokat.
Itt sem minden fenékig tejfel (ezt egy otthonról kapott nagy pofon után írtam)
Ahogy egyre több ideje leszel kint, rájössz majd valamire. Ide se tartozol, meg lassan már nagyon haza se. Ritkulnak a telefonok, a Messengeren se kapsz üzenetet, pedig az tényleg ingyen lenne.
Ülsz a szobádban a négy fal között. Majd megkérdezed magadtól, hogy tényleg megéri-e? Egyértelmű, amikor kint vagy, semmi mást nem tudsz csinálni, csak dolgozni. Eszel, alszol, meló, ennyi.
Az éjszakás komplett heteket alszik át, lefekszel reggel 8-9-10-kor, ha ki vagy purcanva, lesz, amikor este 7-kor kelsz. Van két órád fürdeni, enni, készülődni, aztán mehetsz vigyorogni a vendégekhez. Szinte repülnek a hetek-hónapok.
Hallottam sok szomorú történetet, ki miért van kint. Bedőlt lakáshitel, bebukott vállalkozás, válás, stb. Nem az a szégyen, hogy kint vagyunk, hanem az, hogy otthon tisztességes munka mellett akárhogy csinálod, nem lehet megélni.
Nekem most ezt dobta a gép, hogy migráncs leszek egy idegen országban, de ezt én választottam.”
HÍRMONDÓ
Ausztrián és Németországon kívül is van élet
Például Svájcban, Belgiumban, Hollandiában, Liechtensteinben vagy akár Lengyelországban – olyannyira, hogy ezekbe az országokba is el lehet ám menni dolgozni, például az általunk talált álláslehetőségekre jelentkezve.
Rossz hír a londoni magyaroknak
Elég rondán megkavarta a London-Budapest menetrendet a WizzAir, ráadásul éppen olyan járatok esnek ki, amit sokan szerették és használtak. A következő hónapok így elég komoly gondokat okozhatnak, de legalább van egy jó hír is.
A Brexit a britek Vietnamja
„Mindenki, aki racionálisan gondolkozik tudja, hogy nem megy valami fényesen. De senki, akinek hatásköre, úgy tűnik, nem meri kimondani.”
Mi az igazság a döner-pánik ügyében?
Az elmúlt napokban az európai és a magyar sajtót is bejárta a hír, hogy az Európai Unió betiltaná sokak kedvenc gyorskajáját a dörner kebabot. A hír (meglepő módon) nem és nem úgy igaz, sőt…
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
(Fotó: pinterest.com)
Az utolsó 100 komment: