Az ember kívülről nézve valahogyan úgy képzeli, hogy egy svájci luxusszállodánál összeszedettebb, rendesebb (hadd ne mondjam: unalmasabb) hely a világon nincs. Közben pedig (mint Ütvefúró újabb posztjából kiderül) tele van Rejtő tollára méltó alakokkal. A mai íráshoz a szerző hosszú hónapokig gyűjtötte az alapanyagot, úgyhogy rögtön minisorozat is lett belőle, aminek folytatása a tervek szerint jövő héten jelenik majd meg. Lássuk tehát, milyen is egy svájci luxusszálloda egy ott dolgozó magyar szemszögéből!
Jobbról a Stallone bácsi engem személyesít meg, balról a csúnya kopasz bácsi személyében meg maga az Élet kapaszkodik a majrévasba
Úgy néz ki, révbe értem. Jó a munkahely, a légkör, a kollégák, egyszerűen minden. Itt megbecsülnek, odafigyelnek rád. Ezért igyekszek minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy maximálisan megfeleljek, és maradéktalanul ellássam a feladatom, lehetőleg hiba nélkül.
Júliusban kezdtem, azóta már felvettek állandóra „B” Bewilligunggal, éves állásom van, még fizetésemelést is kaptam. A „B” Bewilligungra büszke is vagyok, mert a 12 magyarból, akikkel 2016 decemberében kezdtem Svájcban, csak nekem van.
Amiket itt most közkincsé teszek, abba kéretik nem belekötni, hiszen csak azt mesélem el olvasmányos formában, ami velem történt. Nem szeretnék bárki lelkivilágába belerongyolni, vagy esetleg a vérnyomását megemelni, ezért a 18-as karikával rendelkező részeket most kihagytam a történetből.
Ez már a negyedik bejelentkezésem. A munkával töltött hónapok száma 4, és végre úgy néz ki, ez hely jó lesz. Mi az, amit már az első héten kaptunk? Vezetéstechnikai tréninget, és tűzvédelmi oktatást. A tűzvédelmin oltanunk is kellett mind a 150 főnek, habbal, Co-t csak bemutatták.
Vezetéstechnikai tréning
Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer limuzinsofőr leszek. Méghozzá S 500 4X4-es Mergához lettem beosztva, meg néha Merci Sprinter mikrobuszhoz.
Minden jármű benzines, automata váltó stb. Amit nekem szokni kellett, mert mindig kézi váltós járgányokat vezettem. Konkrétan Zürichben tanultam meg automata váltós autót vezetni az első nap.
A második nap volt a vezetéstechnikai tréning. Erre nincsenek szavak. Két S Klasse, 2 db C Merci, és 2 db Merci Vito volt a különítményben. Mindegyikkel menni kellett, egymás közt cserélgettük a gépeket 3 körönként.
Kezdetben szlalomban, majd tükörjégen fékezés, irányítás kis, majd nagy kormányzással. Ezután megbeszéltük a helyes üléspozíciókat, kormányzást, majd ezután a tükörjégen fékezgetés jött.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy satufékkel kellett kormányozni az S 500-as Mergát, de mivel itt minden elektronika, annyira nehéz dolgunk nem volt. Ezután még a rendőrkanyarokat gyakoroltuk, meg a driftelést a „tükörjégen”.
Apropó tükörjég, ezt úgy kell elképzelni, hogy valamilyen festékkel le van pingálva az út, majd ezt locsolják folyamatosan. Csúszik, mint a fene. Mivel mindegyik járgány 4x4-es, ezért minden pályát meg tudtunk csinálni. Volt olyan hely, ahol dombra fel, tükörjégen biztos nem megy fel semmilyen első, vagy hátsókerék hajtású autó.
Volt helikopteres képzés is. Pont, mint Vietnamban, csak itt nem Huey Bell UH-1 -es kopterok vannak, hanem valami Eurocopter, bézs belsővel. Képzeld oda, hogy a Run through the Jungle szól diszkréten a háttérben.
Egy 10 perces sétarepülésre is elvittek minket. Ekkor odasúgtam a mikrofonba, hogy mi lenne, ha eljátszanánk a Valkűrök támadását az Apokalipszis most-ból. Konkrétan arra a jelenetre gondolok, amikor rátámadtak a falura, leadva a helikopterek orrát, rácsaptak az alattuk elterülő falura.
Mivel a pilóta nem nagyon akarta a gépet előre be nem tervezett takarításra kárhoztatni, ezért ez a manőver most elmaradt. Überfasza volt. Megtanultuk, hogyan kell megközelíteni a járó rotorú helikoptert, az egyezményes kézjeleket, amit a pilóta mutogat nekünk. A vendégeket miként tereld, ajtók rögzítése, csomagok ki-be pakolása járó motornál forgó rotorokkal (!).
Első benyomások
Megvolt az első éjszaka. Full éjszakai portás üzemmódban nyomom. Most ott tartok, hogy több pénzért 0, azaz 0 felelősséggel portáskodok, semmilyen papírmunka, vagy más egyéb adminisztrációs melódia, ami miatt ott kéne seggelni még vagy 3 óra hosszat, mint eddig.
Össze kell szedni a szemetet az összes irodában. Takarítani az asztalokat, billentyűzetet, monitort, egeret, pultot naponta, mindezt a Front és a Back office-ban.
Ásványvizeket pótolni mindenhol. 5 csillagban napi két rundgang van, ellenőrizni ablakokat ajtókat, lesni, hogy melyik ajtón van reggeli rendelés.
A hotel 4 épületből áll, 3 db 8 emeletes, meg egy darab 4 emeletes épület van, egymástól 60-80 méterre. Ezeket kell besétálni minden éjszaka, gyalog minden emeletet, lift nélkül, hogy ne ragadjunk bent.
Napi 3,5 óra porszívózás, ugyanis mind a 3 éttermet nekem kell kiporszívózni. Sofőrként én viszem le a vendégeket a vasútállomásra, buszmegállóban meg a szórakozóhelyekre, és vissza.
Sok ember esetén a Vito, max 3 vendég esetén az S Merga a befutó. Ezen kívül a vendég járművak parkolása, illetve előhozása is feladat. Csomagokat hozni-vinni.
Mint utóbb kiderült segédszakácsi feladataim is vannak. Télen a hólapátolás, a távozó vendégek autójának letakarítása (van amikor 50-60 távozó van), járdaseprés meg ilyenek.
22.30-7.30 tart a műszak. Hazafelé baktatok, a kecskék lelkesen szaladgálnak a hegyoldalban, a kolomp a nyakukban boldogan kolompol.
A meztelen pasas akcióba lendül
Azt gondoltam, hogy egy 5 csillagos szállodában éjszaka nyugalom van, hát nem igazán. Történt ugyanis, hogy egy kis csajjal voltam szolgálatban, egy olyan tipikus szűzkislánnyal, aki szerszámot maximum csak fényképről látott, pedig elmúlt már 32 éves.
Pontosan olyan kontyot hord, mint amit az 1978-as Burda női magazinban lehetett látni. Ő előtte a testiség bárminemű említése égbekiáltó gaztettnek számít. Ugyanez a helyzet a disznó viccekkel. Hajnal 3 felé megjelent egy vendég. Igen elegánsan volt felöltözve, mert konkrétan pucér volt. A gyantázott mellkasán megcsillant a neonfény.
Én éppen nem voltam ott, de képzelhetitek, mit élt át a kiscsaj, amikor a napi zárásból felpillantva egy teljesen meztelen kifejlett férfiembert látott. Biztosan halálközeli élmény volt számára.
Mire odaértem, ez a személy berohant a férfi budiba, ahol is sikeresen megkaparintott egy 20X20-as törülközőt, majd legbecsesebb szerve elé ezt ízlésesen odahelyezte. Ez volt az összes öltözete.
Szépen megkért minket, hogy engedjük vissza a szobájába, elrebegte a szobaszámot, a kolléganő már gyártotta is a pót szobakártyát. Felkísértem a vendéget, a szobakártya természetesen nem működött, így az én kulcsommal engedtem be.
Azt már én sem mertem megkérdezni, hogy mit szaladgált hajnal 3-kor meztelen a folyosón, amikor egyedül jött, és nem volt részeg se. Ezt az akciót még hetekig emlegette a kollegina. (Biztosan azért, mert a szexuális fejlődéséhez nagyban hozzájárult ez az eset.)
A kötekedő kanadai
Egy szép estén ismét furcsa dolog történt. Volt szerencsém megismerkedni egy olyan kanadai vendéggel, aki a változatosság kedvéért ivott. Ivott reggel, ivott délbe, ivott budin ülve, olvasás közbe, kirándulás alatt, vacsora alatt és után, amikor csak lehetősége volt.
Kinézetre úgy kell elképzelni, mint a Popeye a tengerész meséből a Plútót, csak ennek nem volt szőrös a mellkasa. Viszont a dokkmunkás felsőtest az megvolt. Malomkerék méretű tenyere volt.
Így egyik este meglepett minket. Lejött a bárba, majd fogyasztott. Majd levette a cipőjét. Kicsivel később a zoknijától is megszabadult. Biztosan rendszerető, mert szépen összehajtogatta a zoknikat, és behelyezte a cipőkbe.
Ezután nekiállt felfedezni a hotelt. Ez hajnali 2 órakor volt, így a folyosókon szembejövő forgalomra szerencsére nem nagyon kellett számítani, magyarul a kutya se látta.
Kanadai barátunk másnap ismét megjelent. Volt érzéke a drámai belépőkhöz, mindig akkor jött, amikor a magánszámával már csak minket, éccakásokat tudott szórakoztatni.
A recepció előtt levette a pólóját, így sétálgatott. A kolleganőm erre végképp nem volt felkészülve, de lenyugtattam, hogy egy óra után barátunk úgy is távozik. Más egyebet nem tehettünk…
Az éjszakai szobaszervíz esete
A vezetőség kitalálta, hogy az éccakás műszaknak ezen túl kotyvasztani is kell valamit, elvégre mégiscsak olcsóbb, ha mi csináljuk, mintha ott tartanak egy szakácsot emiatt pluszban. A szobaszervíz viszont 24 órás, gyakorlatilag bármikor elő kellett állítanunk egy kis alig használt kiflivéget, a 3 deka vajjal.
Így is lett, tartottak egy gyorstalpaló kiképzést, ahol mindent egyszer szépen megmutattak, meg kaptunk időt összeírni a recepteket. A kedves vendégek 20 féle fogásból választhattak.
Semmi baj, a kollegámmal közfelkiáltással megszavaztuk, hogy 5 darabra leredukáljuk a kínálatot, nyilván azokra, amiket egyszerű volt elkészíteni.
Ezután történt az eset, hogy az olasz kolleganőm szalad oda hajnali 3-kor hozzám, láttam, hogy baj van, mert izzadt, mint kurva a templomban. Erre benyögi, hogy a bárban valaki veri az asztalt.
Semmi gond, mondom, nézzük meg, kolléganő 3 lépéssel lemaradva követ, látom, mikor a Duty Handy-t szorosabban megmarkolja, ujjai fehérednek. Feltűröm az ingujjamat, fel vagyok készülve mindenre.
A bárban két bekarmolt személy üldögél piát követelve. Leginkább Stan és Pan -ra hasonlítanak. Két Heineken rendel, kiadom szépen. Erre kijelentik, hogy enni szeretnének. Semmi gond, kecsesen eléjük lökök egy tányér földimogyorót.
A nagyobbik darab, a tar kopasz, diszkréten felhorkan. Attól tartok, ez nem lesz elég. A helyzet fokozódik. Elbődül mint egy oroszlán, melynek következtében a légnyomás választékot gereblyéz a fejemre. Elrebegem azt az 5 darab ételt, amit szívesen legyártok ily kései órán. Végül Fish and Chips, sajt, valamint felvágottas tál lesz a befutó.
Kiviszem az előételeket, a kolléganő lelkesen jegyzetel. Lelkére kötöttem, hogy minden fogyasztást írasson alá, mert nem szeretem a váratlan kiadásokat.
A tulajdonos és a T.E.K. esete
Az egyik délután egy nyugdíjas korú hölgy siklik be a recire, méltóságteljesen, mint egy csatahajó. Enyhén fel volt dúlva, a mellkasa úgy járt fel-alá, mint egy gőzgép dugattyúja.
Elrikoltotta magát: Mi folyik itt? Szektások laknak a szomszédomban, vagy micsoda?
Ugyanis az egyik nagytudású (az előbb említett szűzkisjány) kolléganőm fekete szemeteszsákokkal letakarta az ablakait, hogy tudjon aludni az éjszakai műszak után.
A mama meg szépen azt hitte, hogy valami szektások laknak a szomszédba, vagy legalábbis olyan személy, aki erősen depressziós. Már hívni akarták a TEK-et, akarom mondani a Polizeit, hogy rendet tegyen, de lenyugtattuk.
Mosodai kalandok
Újra megkaptam a mosodát. Esküdöztek, hogy nem kell mosnom, erre csak megkaptam. Ezúttal 5 mosógépem és 4 szárítóm van. Ebből egy-kettő mindig szar.
Így csodát nem kell várni, főleg ha van más dolgom is, mint csomaghordás, room service meg egyebek, télen hólapátolás. Olyan büszkén járok közöttük, mint a Das Boot című film főgépésze, amikor teljes gázzal üzemel a tengeralattjáróban a dízelmotor.
Amikor egyszerre feltöltöm mindet, olyan meleg van, mint a pokolban. Az összes ajtó-ablak nyitva, még a Mátrai hőerőmű is semmi ehhez képest. Átlagban 20 kocsi ruha van, ebből én maximum 12 kocsit tudok kimosni, szárítani, ha jó napom van.
Ehhez a mutatványhoz óránként le kell sétálni a mosodába, ami a főépülettől legalább 100 m-re van. Egyébként meg vannak elégedve, mert a nappalosoknak csak hajtogatni kell.
Örül is neki a fogatlan mama, aki a mosodáért felel. Azóta kérhetek bármit tőle, annyira elégedett. Még a gombomat is megvarrták, amikor kértem őket, valamint bármikor mehetek a szennyesemért.
Az egyik nap hajnal ötkor benyitok a mosodába, az egyik mama már ott volt. Semmi baj nem lett volna, ha nem egy félkilós száraz kenyeret majszoltam volna, amit a konyhai maradékosból emeltem el diszkréten.
Azt a pár szelet fekete erdei sonkát már előtte beszippantottam szerencsésen. Úgy kellett tennem, mint ahogy a bakáknak, befelé kellett fordítani a cigit őrségben, hogy ne látszódjon a bagózás. Így kínomban csak annyit tehettem, hogy a vízleeresztő csatorna és egy párkány közé ízlésesen elrejtettem a kenyeret.
Betegszállítás S osztállyal
Egyik este mentem az ötszázas Mergával. Közhely, de tényleg úgy megy, mint a rakéta. Bekapcsoltam az éjjellátót, hát nem semmi. Eddig csak az Apache UH -64D harci helikopterekben volt ilyen, de most én is megtapasztaltam.
Szinte láttam magam előtt a kalasnyikovos tálibokat, amint fegyverüket lövésre emelik. Nagyon király. Ahogy erőlködés nélkül megy hegynek felfele, az nem semmi.
Itt nincsenek titok
Amennyiben történik valami a hotelben, az azonnal körbe megy, gyorsabban, mint a fénysebesség...
Nekem is jelentenek a gyerekek, ha valamit nem jól csinálok, vagy valami történt. Mind a németek, a magyarok, az olaszok, meg a lengyelek is szólnak. Olyan dolgok se maradnak titokban, hogy ki kivel vacsorázott, kivel dugott, stb.”
Folytatás tehát a jövő héten éjszakai lopott pillanatokról, a talján pincér esetéről az Erős Pistával és még sok minden másról.
HÍRMONDÓ
Már most tervezhetsz a nyári külföldi munkára
Tulajdonképpen nem is tűnik olyan rossz ötletnek legalább a tervezgetés szintjén már most egy jó kis nyári munkával foglalkozni. De vághatsz egyébként fenyőfát is Dániában, ha az jobban tetszene.
„Nagy katasztrófának kellene történnie ahhoz, hogy hazaköltözzünk”
„Nagyon nagy katasztrófának kellene történnie ahhoz, hogy az elmúlt két évben kialakított életünket itt hagyjuk. Mondjuk ha megnyerném a lottó ötöst, akkor leköltöznék a Balaton partjára egy villába. De munkát vállalni nem Magyarországra mennék.”
Külföldről is igényelhetsz magyar lakáshitelt
OK, az eddig rendben van, de mi minden kell hozzá? Itt leírtuk.
Rohamléptekben húznak el a külföldiek Nagy-Britanniából
A brit kormány legfrissebb adatai szerint 2017 március hónapjáig, egy év alatt összesen 51 ezer külföldi hagyta el az országot, közülük 44 ezer uniós állampolgár. Ez 20 ezer fővel több a megelőző évek kivándorlási adatainál.
Soha ilyen optimista nem volt még az euróövezet
A befektetők optimistán látják az eurózóna jövőjét: rég voltak olyan pozitívak az integráció fennmaradásával kapcsolatban, mint most.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek