Némileg talán szokatlan poszt következik ma, és nem csak azért, mert főhőse, András igazi világutazó, aki perui élményei elmesélésével mutatkozik be, hanem azért is, mert az őt meginterjúvoló Tamás a blogon nem megszokott formában írta meg a történetet. Azért remélem, tetszeni fog nektek, csakúgy, mint András fotói. 

„Tíz ok, amiért szeretek itt élni” – miért szereted azt a várost / országot, ahol élsz? Szedj össze 10 okot, és írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

András igazi világutazó, saját számításai szerint eddig 77 országban járt szerte a nagyvilágban. Bakancslistáját tovább pipálgatná a következő években is. Nekem perui élményeiről mesél, és mint mondta, mindenkinek javasolja az országot, ahol rengeteg látnivaló van. 

Szokás mondani, hogy az első benyomás nagyon fontos, nos, ha ebből indulunk ki, akkor az András-Peru kapcsolat messze nem ideálisan indult, hiszen a Limába való megérkezés utáni néhány óra nem telt felhőtlenül. 

„Addig nem voltam Dél-Amerikában. Ide megérkezni nem ugyanaz, mint Európa bármely városába. Azon a napon ráadásul népszámlálás is volt Peruban, tehát az emberek nem mozdulhattak ki a lakásukból. Üresek voltak az utcák, és sötét is volt. Tisztára olyan volt, mintha egy szellemvárosban lettünk volna” – mesélte az első pillanatok nem túl szívderítő benyomását. 

Aztán nem sokkal később megváltozott a hangulat, hiszen mire beértek a szállásra, addigra már a helyiek is nekiindultak az utcáknak, vagy ahogyan ő fogalmazott, „már ők is mozgolódhattak”. 

„Szó szerint elözönlötték az utcákat. Ez felettébb furcsa, s egyben ijesztő is volt, ezért reagált a csoportunk legalább fele úgy, hogy azonnal repüljünk vissza Magyarországra” - mesélte András, akinek első Európán túli útja Mongóliába vezetett. 

(Egy későbbi interjúban az ottani élményekről is beszámol majd. Az azért több, mint érdekes, hogy hősünk kifejezetten tart a repüléstől, bár mostanra annyit repült, hogy megfogalmazása szerint mára ebből inkább csak az „egészséges félelem” maradt, amikor csak teheti, alszik a repülőn.)

Most azonban térjünk vissza Peruba, egészen pontosan a fővárosba, amitől András nem volt elájulva. Szerinte inkább csak Lima óvárosi része szép, az viszont tényleg az.

Egy perui látogatás esetében nem lehet kihagyni Machu Picchut és a talán kevéssé népszerű Huayna Picchut sem. Ők elmentek Cuscóba is, ahol van egy nagy katolikus katedrális, amit még a spanyolok építettek a XVII. században, miután lerombolták a helyén álló inka templomot.

Ami még Andrást is meglepte gasztrofronton, az az, hogy a helyiek előszeretettel fogyasztják a tengerimalacot, olyannyira, hogy kifejezetten tenyésztik is. 

„A legtöbb háznál van egy homokból épített vár, ahol tenyésztik ezeket az állatokat. Megkóstoltam, nem voltam oda érte. A bundájuk nagy, ezért szinte semmi húsa nincs. Tányérra kitéve úgy néz ki, mint a szilveszteri malac miniben” – mondta András.

Az állat annyira a mindennapi gasztronómia része, hogy a már említett cuscói katedrálisban van egy festmény, amely az utolsó vacsorát ábrázolja, „ott Jézus Krisztus előtt tengerimalac van a tányéron”. 

András egyébként a lámát is megkóstolta, és bár az ember egy nem várt láma – tengerimalac gasztropárbajban inkább talán utóbbi mellett tenné le a voksát, nála a láma nyert, legalábbis a tengerimalaccal ellentétben finomnak találta.

Piac csak erőseknek 

Ha már Cusco és gasztronómia, Andrásék elmentek a helyi piacra, ami európai szemmel nézve meglehetősen megdöbbentő élmény. Még fényképeken keresztül is elgondolkodtató a dolog… „A higiéniát felejtsük el. Hűtő nincs, az áru kint van az asztalon” – mesélte András.

„A vásárcsarnokból kilépve elsétáltunk volna egy másik irányba, ahol egy helyi rendőr határozott kézmozdulattal jelezte, hogy eddig nem tudtuk, de nem nagyon akarunk oda menni. Nem kockáztattunk, inkább visszafordultunk" - fogalmazott András, aki különösen figyel arra, hogy külföldön járva ne kerüljön konfliktusos helyzetbe. 

Külföldön (pláne Európán kívül) járva általában még Magyarországon lefénymásolja az útlevelét, az eredeti példányt pedig a helyszínen már a szállodai széfben hagyja. 

„Ha rendőr, vagy bármilyen hivatalos szerv megállít, csak a fénymásolt papírt mutatom meg neki. Ha nem elég, még mindig vissza lehet sétálni a szállodába” – érvelt és ebben lehet valami. 

Nem minden(ki) az, aminek látszik 

Annál is inkább, mert az embert Dél-Amerikában azért érhetik kellemetlen meglepetések, célszerű tehát elővigyázatosnak lenni. 

„Azt tanácsolták nekünk Dél-Amerikával kapcsolatban, hogy ne fogadjunk el se cigarettát, se italt. Csak olyat igyunk, amit előttünk bontanak fel. Ezekben az országokban előfordul, hogy a rendőr nem rendőr. Nagyon sok szegény ember van, ezért a fehéreket sokszor mozgó bankautomatáknak tekintik” – mondta. 

A nádszigetek 

András szerint érdemes meglátogatni a Titicaca-tavat is, amely a világ legmagasabb pontján levő, még hajózható tó, egyébként Peru és Bolívia határán terül el az Andokban. 

Mind víztérfogatát, mind területét tekintve Dél-Amerika legnagyobb taváról beszélünk. Olyan nagy, hogy több, mint 25 folyó ömlik bele, és összesen 41 szigete van. 

Nem ez az igazi különlegessége azonban, hanem azok a nádszigetek, melyeken emberek élnek, ami nem csoda, hiszen elég nagy a népsűrűség, minden adódó helyet ki kell használni.

„Ezek a szigetek hol kicsit jobbra, hol kicsit balra mozognak ezen a tavon, de ez nem nagyon zavarja azokat, akik még építkeznek is rajtuk. Konkrétan faházakat húznak fel, abban laknak, ott élnek” – mesélte András, aki be is jutott egy ilyen házba. 

„Aludtunk is ilyen helyen. Érdekes volt, a helyiek elmondása szerint ezek a házak átlagosan 20 év alatt rohadnak el, ezért raknak rá minden évben egy újabb réteget, az alja ugyanis a vízben van” - fogalmazott, majd hozzátette, hogy egy-egy ilyen szigeten iskola is van, s csónakkal közlekednek az emberek.

A Nazca-vonalak és a piramisok 

A 2000 éves Nazca-vonalakat is felfedezték maguknak. Ezek érdekessége, hogy túl azon, hogy senki sem tudja, voltaképpen mi célból vésték a több száz alakzatot (köztük növények és állatok körvonalait) a sivatag vörös kőzetébe, az sem világos, hogyan készíthették. 

„Ez egy zárt részen van a sivatagban, amelyet lentről, a földről látni sem lehet. Az ottani őslakosság csinálta, máig nem tudni, hogyan. Kis repülőgéppel lehet csak megtekinteni” – mondta András.

„Annyi pénzért Ázsiában akár egy négycsillagos szállodában is lakhatunk. Sőt, oda még a repülőjegyek is olcsóbbak” - tette hozzá. Legközelebb, ha minden jól megy, az ottani élményeiről számol be.

HÍRMONDÓ 

„Rettegtem a jövőtől” 

A határátkelés nem kelet-európai sajátosság, Európa nyugati felén is elég komoly mozgás van, ráadásul néha az érvek is nagyon hasonlóak, mint a magyarok esetében. 

„A magyarok túl sokat panaszkodnak” 

Svédország egyike a legtöbbet emlegetett „bezzeg-országoknak” Európában, ami nem csoda, hiszen a szociális állam nagyszerű szolgáltatásokat nyújt. Ezekért persze meg is kell dolgozni, miként azt Viola is megtapasztalta, aki Miskolcról költözött Malmöbe. 

„A legnehezebb itthon: pozitívnak maradni" 

Újabb filmmel lép színre a Menjek/Maradjak stábja, akik New York, London és Hollandia után csavartak egyet a határátkelők történetén, és ezúttal három olyan történetet mutatnak be, melyek főszereplői úgy döntöttek, hazatérnek Magyarországra. 

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.