Miután az ember több (akár sok) évet eltöltött külföldön, és úgy érzi, ideje lenne hazaköltözni, azt várja, hogy a visszailleszkedés sokkal könnyebb lesz, mint amilyen anno a kinti életritmus felvétele volt. Aztán nem egyszer gyorsan kiderül, hogy nem feltétlenül igaz ez, és amikor erre rájön az ember, az nagyon kellemetlen tud lenni - derül ki az alábbi személyes sztorikból.

Hazaköltöztél, vagy csak gondolkozol rajta? Hogyan élted meg, mire számítasz? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Újra gyökeret ereszteni ott, ahonnan egyszer már hosszú időre elmentél, nagy kihívás. Sok szó esett már itt, a Határátkelőn is a fordított kultúrsokkról, és annak nehézségeiről. Korábban a brit BBC is felvetette ezt a problémát, és akkor elég sokan megírták, miként is élték meg sok év (vagy akár több évtized) után a hazaköltözést.

"Van egyfajta otthontalanság, ami ezzel együtt jár. A sehol sem vagyok otthon érzése nagyon is valóságos” - írta például Wendy Skroch, aki a férjével akkor költözött Észak-Amerikából Ázsiába, amikor a gyermekeik még egészen kicsit voltak (a legnagyobb 3, a középső másfél éves volt, a legkisebb pedig még újszülött). 

“Érdekes volt látni, ahogyan a két nagyobb átment a kultúrsokkon. Ma már felnőttek, a húszas éveik végén járnak, és összesen 10 különböző országban éltek (ebből 9 volt nem nyugati), mindegyikben legalább 2-2 évig” - írta. 

“A kultúrsokk tulajdonképpen az életmódunk része volt, ráadásul kettőnek is külföldi a párja. Van egyfajta otthontalanság, nem nagyon merültem bele részletesen, de a sehol sem vagyunk otthon érzése nagyon kézzel fogható. A környezet, vagy az ország, ahol élünk, mindegy, az otthontalanság jelen van” - fogalmazott Wendy.

Hasonlóképp látja a helyzetet Pete Jones is, aki 2000-ben hagyta el az Egyesült Királyságot, és azóta Dániában, Hollandiában is élt, most pedig Svájcban lakik. 

“Nagyon szeretek Angliába látogatni pár napra, de aztán mindig érzem, hogy ideje indulni. Már nem az otthonom! Nem hiszem, hogy valaha is svájcivá lennék, de élvezem az itteni életet. Őszintén szólva már nem tudom, hol az otthon” - írta. 

Sokak számára éppen azok reakcióját a legnehezebb megélni, akik elvileg a legközelebb állnának hozzájuk. “Huszonhat év Ausztrália után költöztem vissza az Egyesült Államokba, és ez meglehetősen sokkolt. Amikor te vagy az ‘új fiú’ ott, aminek az otthonodnak kellene lennie, kemény dolog néha” - mesélte Bruce Felix. 

A helyzetet nem könnyíti a nyelv változása sem, hiszen akcentusod ugyan nincs, viszont az évek, esetleg évtizedek során a nyelvbe bekerült új szavakat, kifejezéseket sem használod, így aztán “az emberek egyszerűen azt hiszik, hogy furcsa vagy” - ezt már az ír Mary Sue Connolly írta, aki 20 évet élt Amerikában hazatérése előtt. Otthon viszont hirtelen azt vette észre, hogy kívülállóként kezelik és megbélyegzik. 

Ráadásul barátokat szerezni is sokkal nehezebb az idő múlásával - ez már Allison Lee tapasztalata, aki hat évet élt Latin-Amerikában, mielőtt visszatért volna Ausztráliába: “sokkal tovább tart kiépíteni az emberi kapcsolatokat, és senki sem kíváncsi a történeteidre”. 

Akad olyan is, aki annak ellenére megtapasztalja a kultúrsokkot, hogy minden nyáron hazatér: “Minden alkalommal, amikor visszamegyek, olyan, mintha valahol lemaradtam volna az időben, és a múltban élnék” - tapasztalta a hongkongi Eunice Tsz Wa Ma. 

Megoldási lehetőségek 

Rendben van, de akkor mi a megoldás? Mert valaminek lennie kell… És van is, ráadásul egyik-másik kifejezetten egyszerű. 

“Nem szabad ugyanarra a munkahelyre, ugyanazok közé az emberek közé visszamenni, ahonnan eljöttél. Lesz egyfajta kölcsönös rosszérzés, és a napi dolgok nagyon unalmasnak tűnnek majd” - tanácsolta a brit John Simpson. 

Ami a barátkozás nehézségeit illeti, az ember negyvenes éveinek a második felében az már nem olyan könnyű - jött rá Vesna Thomas, aki 16 év amerikai és szingapúri élet után tért haza Ausztráliába. 

Könyvklubot kezdett szervezni, emellett részmunkaidőben dolgozik, és önkénteskedik egy iskolában. “A vicc az, hogy azt összes könyvklubos barátom expat. Egyszerűen odavonzod magadhoz ezeket az embereket, mert ők tudják, min mész keresztül” - írta. 

Egy újabb lehetőség a városban élő külföldiekkel felvenni a kapcsolatot, ami elsőre alighanem kicsit furcsán hangzik, de sok év után valamennyire már te is az vagy. Ráadásul segít a kultúrát újra megismerni, kicsit külső szemmel. 

Aztán van, aki úgy tekint az egészre, mintha egy újabb külföldi munka lenne, csak éppen ezúttal egy ismerősebb környezetben. “Úgy döntöttem, úgy kezelem a hazatérést, mintha egy újabb külföldi tapasztalat lenne, csak éppen ismerem a környezetet és a nyelvet. Ez sokat segített a visszailleszkedésben” - emlékezett vissza Katrina Gonnerman. 

Hogyan illeszkedsz vissza? Sehogy! 

Ami nagyon érdekes volt, hogy sokan írták azt, az újbóli otthoni beilleszkedés nehéz, ugyanakkor nem feltétlenül szükséges. 

Ott van például Nicole Jones, akinek három különböző állampolgársága van, és öt országban élt: “Rajtam aztán nincs rózsaszín szemüveg egyetlen hellyel kapcsolatban sem, mindenhol tisztán láttam a rosszat és a jót is. Világpolgárnak tartom magam és büszke vagyok rá!”. 

“Nem illeszkedsz vissza. Egyszerűen rájössz, hogy miután több kultúrában is éltél, a személyiséged és a gondolkodásmódod megváltozott. Megpróbálni alkalmazkodni ahhoz, ami az előtt voltál, hiba, és semmibe veszi az azóta elért fejlődésed” - vélte Paula Alvarez-Couceiro. 

Összességében tehát nagyon nehéz általános receptet adni (szerintem nincs is), de talán akkor járunk a legjobban, ha a visszailleszkedést lehetőségnek és nem kötelező dolognak tekintjük.

HÍRMONDÓ 

Amerikai középiskolák Budapesten 

Az aligha lep meg bárkit is, hogy a magyar középiskolákban az idegennyelvoktatás finoman szólva sem világszínvonalú (természetesen tisztelet a kivételnek). Különösen akkor nem, ha használható, életszerű nyelvtudást szeretnénk a gyerekünknek. 

„A kelet-európaiak fele annyiért dolgoznak” 

Még nem dőlt el semmi a kiküldött munkavállalók jogállásáról folytatott vitában, noha hétfőn komoly vita zajlott a kérdésről Luxemburgban az unió foglalkoztatási miniszterei között. 

Törvénytelen lehet az angliai magyarok regisztrálása 

A brit kormány azt tervezi, az összes (!), az országban élő uniós állampolgárt (3 millió emberről van szó) regisztrálja jövő év végétől. Az összeírást a brit belügyminisztérium koordinálná, ám most az Európai Parlament képviselőinek egy csoportja írt Amber Rudd belügyminiszternek, hogy a terv akár az unió törvényébe is ütközhet.

(Fotó: pixabay.com/geralt)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.