Ha valaki gyerekkorától a külföldi életre vágyik, ráadásul össze is jön neki, és „csak ide, a szomszédba” Bécsbe költözik, akkor az ember azt gondolná, különösebb probléma nem adódhat. Pedig bizonyos szempontból, szinte mindegy, hogy 200 vagy 20 ezer km-re költözöl, a határátkelés attól még az marad, annak minden kihívásával együtt.

„Én mindig is nagyon nemzetközinek tartottam magam. Amióta az eszemet tudom, külföldre vágytam. Ami elsőre furán hangzik, hiszen az én hátteremmel – kárpátaljai magyarként – már a saját hazám is külföldi volt egy ideig, legalábbis papíron. 

Emlékszem, ahogy kiskoromban elterveztem, hogy majd angol TV csatornákat nézve lesz tökéletes angoltudásom, mint senki másnak. A kérdés csak az volt, mennyi idő, hisz’ menni akartam, és különben is mindig olyan admegurammarazonnal típus voltam. 

Szóval ott álltam, két évnyi nemzetközi munkakörnyezetben szerzett tapasztalattal, az angol szakos diplomámmal, 25 doboz között a budapesti albérletem közepén, és majd kicsattantam a boldogságtól, hogy végre elindulok. 

A hitetlenkedés 

Izgalomtól csillogó szemekkel nevettem ki azokat, akik mondták, van egy ismerősük, kiskutyájuk, kismacskájuk, akármijük Bécsben, hiszen minek nekem az, eddig is megálltam a saját lábamon, ezután is menni fog. 

Különben is, engem nem abból a fából faragtak, aki segítséget kér, vagy sajnálni kell. Költöztem már többször, igaz, nem külföldre. Jól tudok angolul, és dolgoztam már legalább negyven különböző állampolgárságú emberrel. 

Take it easy, olyan lesz, mint az egyszeregy - gondoltam én, bár mondták már többször, hogy naiv vagyok. Lehet, komolyan kellene néha vennem mások véleményét. De csak néha, persze. 

A kezdetek – beköszönt egy régi barát 

Mondtam már, hogy néha hallgatnom kellene másokra? Szóval ott álltam a három bőröndnyi cuccommal, mert csak annyit hoztam el a 25 dobozból, és szentül hittem, hogy előttem aztán nincs akadály. Olyan ez mint Budapest, menni fog. 

Na kérem, ne higgyetek el soha senkinek semmit a külföldre költözésről! Erre ugyanis kifejezetten igaz, hogy csak akkor tudod meg, ha megtapasztalod. Murphy törvénye szerint indítottam, ugyanis a legelső napomon bedugtam a laptopomat a konnektorba, melynek következménye egészen egyszerű, ám kevésbé baráti volt: áram le, laptop elszállt. 

Na meg persze vele együtt a komplett életem, a mentsváram, a támaszom, a legjobb barátom, akivel végigcsináltam az egyetemet, odalett. Ez már bőven elég volt a teljes kétségbeeséshez, de pánikolni nem volt idő, mert az egész áramot is lecsaptam egyúttal, amit helyre kellett hozni. Egyes egyedül. 

Na, én ilyet még sose csináltam, az nálunk mindig férfimunka volt. Aztán hamar kiderült, egyszerű gombok felkapcsolásáról van csupán szó. Rögvest megörültem magamnak, ma is tanultam valami újat, máris megérte a külföldre költözés. 

Ezt a procedúrát még háromszor csináltam végig aznap (kéretik nem nevetni!). Szóval, kedves Murphy, jó, hogy jöttél, de inkább menj már, ott az ajtó, nem látlak szívesen. 

A megnémulás 

A következő héten legalább milliószor bántam meg a szkippelt németórákat. A fejemben olyan káosz lett, hogy hiába nem tudtam egy értelmes, egyszerű mondatot sem kinyögni németól, mégis odabiggyesztettem az angolomba, hogy ja, ein, und és bitte. Wunderschön! 

Aki ismer, és persze aki nem, az is úgy tartja, ennek a lánynak soha be nem áll a szája, és mindenről van véleménye. Szociális, társaságkedvelő, blahblah, tudjatok na! 

Most megtörtént, amire senki nem számított: Kuka hozzám képest egy szószátyár. Nem volt kedvem egy árva, fikarcnyi, nyúlfarknyi mondatot sem kinyögni semmilyen nyelven. Még magyarul is inkább csak hallgatni kívántam. 

Gondoltam, csak visszafejlődtem. Tudjátok, a gyerekeknek is van a nyelvelsajátítás azon szakasza, amikor csak figyelnek, raktározzák az információt, aztán egyszer csak kitör belőlük, mint a vulkán. 

Remélem, azért nem fog nagyot robbanni az én kis Etnám… Viszont cserébe, soha nem találtam még ilyen szépnek a magyar nyelvet. Észrevettétek, hogy a szerelem például egy mennyire szépen megkomponált (lássátok csak, mennyire hatással van rám a klasszikus zene itt, Bécsben) kis szócska, szerintem egyik-másik nyelvnek sincs ilyen jól összerakott szava. Páratlan. 

Magyarország, az impresszionista festményem 

Kedvelem az impresszionista művészetet. Megtanított rá, hogy semmi sem az, aminek látszik. Legalábbis, ha távolabbról szemléled, kibontakozik a teljes kép. Az én valóságom most kezdett csak igazából szemet szúrni, amikor kívülről láttam az én kis hazámban folyó dolgokat. 

Azt hittem, én nem leszek az a magyar, aki kintről követi az eseményeket, és jól megszakérti. Pont az lettem. Bár az az igazság, tényleg kaptam egy másik nézőpontot, és érdekes volt ezen keresztül szemlélni a világot. 

Persze megvan ennek a másik oldala is. Vannak ugyanis az otthonról mindent jobban tudók. A „mit sír a szád, hiszen külföldön vagy!?” típusok, meg a „ne ugass haza, ha elmentél!” típusok. 

Ráadásul Bécs nehezebb falat, hiszen majdnem mindenki járt már itt, van véleménye, látott dolgokat. Ebből kifolyólag sokkal szívesebben osztogatnak tanácsot például arról is, melyik kerületben kellene lakást néznem, és hasonló praktikus dolgok. Én is voltam itt ezelőtt, karácsonykor… 

A totális depresszió 

Addig szemlélődtem, hogy totál kiborultam. Ráadásul úgy éreztem, itt is minden sok(k): túl sok új hely, túl sok új információ, új emberek. Ettől a tömkelegtől elkezdett folyamatosan migrén gyötörni, és egyéb testi panaszaim is lettek, mint például az állandó aluszékonyság. 

A végén már annak is kollektív örült mindenki a környezetemben, ha a szobámból kimerészkedtem. Az őszi időjárásra váltás sem segített sokat, ahogy az sem, hogy laptop nélkül nem tudtam írni. 

Végül a papírra tollal írás régimódi, ám felettébb hatásos módszere vált be. Részint ez a poszt is így született. 

A felülemelkedés 

Lassan haladok az overcoming process-ben előre. Nem számít ugyanis, hogy 200, 2000 vagy 20 000 km távolságra költözöl, a folyamaton ugyanúgy keresztül kell menned. 

Képzeljétek, tegnap találkoztam itt egy német lánnyal, beültünk kávézni, ő is ír. Azt hiszem, mindegy, hol vagyok, előbb-utóbb úgyis magam köré vonzom azokat az embereket és dolgokat, amik otthon is kiadtak végül egy kerek, teljes életet. 

Nem bánom már a szomorúságot sem. Ez a személyes fejlődés része, legalábbis én annak tekintem. Mi másért lenne kint az ember, ha nem azért, hogy valami pluszt éljen meg?”

HÍRMONDÓ 

Dolgoznál az amerikai hadseregnek Kuvaitban? 

Néha azért a megszokott német, osztrák, holland munkák mellett egészen érdekes külföldi munkaajánlatokba is belefut az ember, és olyankor (akár csak játékból is) felteszi magának a kérdést, amit mi is feltettünk a címben. Annál is inkább, mert a lehetőség teljesen komoly.

Mi a legnagyobb baj a magyar oktatásban? 

Alighanem mindenki tudna jó pár problémát felsorolni a magyar iskolarendszer kapcsán, ám a legnagyobb problémára a World Economic Forum a minap nyilvánosságra hozott tanulmánya világított rá. 

Boldog lennél? Ide költözz! 

Szokás mondani, hogy a pénz nem boldogít, és ha az uniós statisztikai hivatal legfrissebb adatait nézzük, akkor hajlamosak lehetünk ennek hitelt adni. Az Eurostat ugyanis azt mérte fel, mely uniós fővárosokban a legelégedettebbek az emberek. 

Páratlan dolgot produkált a munkaerőhiány 

Nem tudjuk persze biztosra mondani, hogy ilyen még soha nem fordult elő, de mi magunk még nem hallottunk olyan esetről, hogy egy egész hatalmas építkezést kellett volna lefújni Magyarországon azért, mert nem találtak elég munkást. 

Már káosz van a briteknél a kelet-európaiakhiánya miatt 

Még nagyon sok víz lefolyik a Temzén, mire Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból, ám a kelet-európai munkaerő hiánya egyes területeken már most kaotikus helyzetet teremtett. 

(Fotó: flickr.com/Kamillo Kluth)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével