Németország nem csak a munkát kereső magyarok, hanem a továbbtanulók (vagy azt még csak tervezgetők) számára is az egyik legfontosabb célország. Rea az egyetem alapszakát még Magyarországon végezte, egy éve pedig már egy németországi egyetem hallgatója. Ennek az egy évnek a tapasztalatait osztja meg az alábbiakban. (Köszönöm a képeket is, melyek az egyetemi előadó kivételével a szerző sajátjai.)
„Már legalább fél éve megfogalmazódott bennem, hogy megosztom veletek a történetemet, ám úgy gondoltam, megvárom, míg letelik az első év, hogy kellően tudjam szemléltetni a határátkelés előnyeit és hátrányait egy 22 éves egyetemista szemszögéből.
Az előzmények
Már a középiskola utolsó éveiben játszadoztam a gondolattal, hogy nyelvtudásomat kihasználva külföldön (leginkább Ausztriában vagy Németországban) kezdeném el az egyetemet.
Nem volt sürgős, nem volt kényszer, egész egyszerűen a kalandvágy hajtott, és az az érzés, hogy több lehetőséget szeretnék, ahol megmutathatom a tudásom, és ezzel a tudással a későbbiekben ténylegesen hasznára lehessek a társadalomnak, úgy, hogy közben én is kiegyensúlyozott és nyugodt életet élhessek (Magyarországon ugyan is jelen meglátásom szerint az első feltétel könnyen teljesíthető, a második viszont csak a legritkább esetben társul mellé).
A pszichológia, mint irány biztos volt, be is adtam a jelentkezést Ausztriában, de meggondoltam magam. Nem éreztem magam kellően érettnek, önállónak, „késznek” magamat arra, hogy egyedül külföldre költözzek.
Tehát ha olvassák még nálam is fiatalabbak ezt a bejegyzést: csak akkor induljatok el, mikor nem csak a külső körülmények optimálisak, de már ti magatok is készen álltok!
Így tehát Budapesten végeztem el a pszichológia alapszakát, döntésemet pedig nem bántam meg, mert az ott eltöltött három év még inkább megerősített abban, hogy indulnom kell.
Biztos, ami biztos, hat egyetemre is beadtam a jelentkezésem Németországban, és ebből öt egyetem fel is vett. „Paramétereim” a következők voltak ekkoriban: felsőfokú angol- és német nyelvtudás, kimagasló érettség és egyetemi átlag, illetve kétszer 10 hetes külföldi szakmai gyakorlat.
Ezeket csupán motivációként írom le, hogy bizonyos feltételek teljesítésével el lehet érni azt, ami számomra rendkívül jó érzés volt: én dönthettem arról, hogy a világszinten is kiemelkedő egyetemek közül hol szeretnék továbbtanulni.
A kezdetek
Számos szempont mérlegelése után választásom egy közepes méretű baden-württembergi városra esett, és 2016. augusztusában meg is érkeztem kettő bőrönddel Németországba, hogy megkezdjem a nagybetűs felnőtt életet, hiszen előtte abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az egyetem alapszakának elvégzése alatt még otthon lakhattam.
A Wasserturm melletti szökőkút
Itt szeretnék mindenkit bátorítani arra, hogy próbáljon meg már otthonról lakást találni, higgyétek el, nem lehetetlen. Én Angliában töltöttem a teljes nyarat, és egy Skype-interjú alapján megkaptam a szobát, amire vágytam, így a kiköltözésemkor már tudtam, hova érkezem. Jelenleg két lánnyal osztozunk 82 négyzetméteren, ami a diákévekre ideális.
Az első hetek a beilleszkedésről, a „helyem megtalálásáról” szóltak. E ponton muszáj kitérnem a nyelvtudás fontosságára: büszkén mondhatom, számomra az ún. integráció semmilyen problémát nem okozott, köszönhetően annak, hogy a németek visszajelzése alapján akcentus nélkül beszélem a nyelvüket, ezért gyakorlatilag észre sem veszik, hogy éppen egy külföldi lánnyal beszélgetnek.
Mindenesetre csak megerősíteni tudom azt, hogy a németek nagymértékben preferálják, ha beszéled a nyelvüket, még akkor is, ha angolul is kiválóan működik a kommunikáció.
Az egyetem
Körülbelül 12 ezer diák tanul nálunk, ebből 1500 külföldi, ami egy beszédes szám. Rendkívül multikulturális a közösségünk, és bevallom őszintén, az elején nehéz volt ezt megszokni.
Magyarország társadalma szinte teljesen homogén, és 21 év után hirtelen három hawaiival, két kubaival és két japánnal ebédelni érdekes élmény. A katarzis viszont akkor jön, mikor pár hónap elteltével megszűnnek ezek a kategóriák, egy kivételével: ember.
Mindenki ott segít egymásnak, ahol tud, hol kávét kérni németül, hol angolul tolmácsolni a tanár és a németül (még) nem elég jól tudó cserediák között.
Természetesen azonban ára van annak, ha az ember Németország (rangsor szerinti) második legerősebb pszichológia mesterszakát választja: kőkemény vizsgák, rendkívül magas elvárások és hajtás szeptembertől decemberig és februártól júniusig.
Igyekszem sikerrel venni az akadályokat, azonban sosem szabad elfelejteni, hogy az egyenrangúságnak bizony vannak nehezebb szakaszai is: ahogyan egyenrangú vagyok lakásbérlés, egészségbiztosítás vagy éppen ösztöndíjosztás szempontjából, a vizsgán sem veszi senki figyelembe, hogy a német nem az anyanyelvem. Valamit valamiért.
Az egyetemista élet
Miközben épp a szociális hálóm kiépítésén dolgoztam, elkezdtem munkát keresni. Németországban a hallgatói jogviszonyhoz kötött munkák rendkívül ideálisak: kötött óraszám és bérezés országos szinten, viszonylag rugalmas időbeosztás (az egyetemek figyelembe veszik a vizsgaidőszakot és a tanulmányi szünetet is), és nem utolsó sorban értékes tapasztalat, ami később fontos része lehet az önéletrajznak.
Októberre, tehát nem teljes két hónappal a megérkezésem után állást kaptam az ország egyik neves klinikáján, ahol a mai napig dolgozom, találtam számos kikapcsolódási és sportolási lehetőséget, kialakult egy friss baráti köröm, akik közül többeket azóta már ténylegesen a barátomnak nevezhetek, és elnyertem a német állam oktatási ösztöndíját is egészen 2019-ig. Minden tökéletes, minden kerek, ugye? Nem egészen…
Az érem másik oldala
Család. Véleményem szerint e szó jelentése akkor válik igazán világossá, mikor az ember hosszabb időre kiválik a biztonságot adó fészekből.
Nem szeretném elhallgatni az ittlétem legnehezebb részét sem, nevezetesen, hogy ezt a rengeteg örömteli pillanatot, amit az eddigiek során leírtam, nem oszthatom meg személyesen azokkal, akik a legnagyobb mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy most itt lehetek.
Hazalátogatni a legjobb esetben is 3 havonta tudok, ez pedig akárhogy is nézzük, már inkább nyaralás.
Alkalom lett abból, hogy hazamegyek, pedig semmi másra nem vágynék, mint hogy úgy léphessek be az ajtón, mint egy átlagos szerda délutánon mondjuk 2015-ben. Egy bögre tea, és csak beszélgetnék anyukámmal és apukámmal, hogy mi történt aznap.
Ehelyett étterembe megyünk, hogy megünnepeljük a hazajövetelemet, illetve matematikusokat megszégyenítve próbáljuk kiszámolni, hogyan is jusson idő mind a 10 családtagra és 8 barátra az előttünk lévő négy napban. Mikor ők jönnek ide, az pedig számukra nyaralás, és én azt is ugyanúgy élvezem, mégis hiányoznak az ún. egyszerű, szürke hétköznapok.
A kilátások
Ha minden jól megy, jövő júniusban megszerzem a mesterdiplomám, ez után két út áll előttem: ha a kutatási irányt választom és a PhD megszerzése a cél, akkor egy kis területre fókuszálva fogom megírni a doktori értekezésemet, ha pedig a terápiás vonalat követem, akkor elvégzem a hároméves pszichoterapeuta posztgraduális szakképzést.
A csoda az Németországban, hogy bármelyiket is szeretném, a lehetőség nyitva áll előttem, csak rajtam múlik, hogyan valósítom meg és mit hozok ki belőle. A bejegyzésnek nem ez a központi témája, ezért nem is szeretném részletezni, mindez hogyan is néz ki Magyarországon, a kettő gyakorlatilag összehasonlíthatatlan.
Természetesen ez csak egy kivonat azokból az impulzusokból és élményekből, amik az elmúlt 12 hónapban értek, és remélem, hogy az írásom elérte a motiváló és gondolatébresztő célját. Ha valakiben felmerül konkrét kérdés bármelyik témával kapcsolatosan, nagyon szívesen válaszolok kommentben.”
HÍRMONDÓ
Dolgoznál 3000 méter felett?
3000 méteres magasság az már nem kevés, de akiben van elszántság és kalandvágy, annak érdemes kipróbálni magát.
Nem is lesz olyan durva a Brexit?
Nagyon érdekes cikk jelent meg vasárnap a The Sunday Telegraph brit lapban a pénzügy- és a külkereskedelmi miniszter tollából, ami akár alapvetően határozhatja meg a brit kormány Brexit-koncepcióját.
Fogadjunk, hogy ezt nem tudtad a lakásod bérbeadásáról
Külföldre költözés esetén az ügyintézés során az egyik legfontosabb kérdés, hogy miként kell adóznunk Magyarországon. A helyzet nem túl bonyolult, ám akad egy-két buktatója, és (talán nem mindenki számára közismert) kedvezménye is.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek