Talán még pontosabb lett volna úgy a cím, hogy „megsebzett, de gyönyörű” ország. Boszniáról van szó, ahol minden második ember munkanélküli, a gyerekek nagy részének egyik nagy vágya, hogy külföldön éljen és ahonnan két év után távozik Éva és a férje, úgyhogy arra kértem, foglalja össze tapasztalatait.
„Határozott időre, két évre szólt a megbízatásunk Boszniában, ami májusban járt le. Általában meglepett arcokkal találtam szemben magam, amikor elmondtam, mennyire szeretek ott élni.
Sokakban még mindig a háború pusztította ország képe él, és gyakran megkaptam a „de az a Balkán!” megjegyzéseket a begyökerezett előítéletekkel. Leírom, hogy én milyennek láttam.
Szarajevó
Szarajevó nagyon élhető város. Sok európai fővároshoz viszonyítva relatíve kicsinek minősül. Lakossága 300 ezer, de a város állandóan pezseg: a kávézók mindig tele vannak, minden sarokra jut egy kiülős étterem vagy bár, a belváros utcáin rengetegen sétálnak.
A keleties hangulatú óvárosa és az Osztrák-Magyar Monarchia idején épült városrész mellett jelentős része a titói időket idéző lakótelep, de bárhova is megyünk, mindenhol találunk kávézót, akár lakótelepi tízemeletes alján, akár körfolyosós, belső udvarokban.
A várost déli része egy viszonylag keskeny völgy, amelyet öt hegy fog közre. Én nagyon szerettem a hegyoldalak hangulatos, szűk kis utcáit, a régi házakat. A várost Európa Jeruzsálemének is nevezik, hiszen a belvárosban egymás mellett sorakozik a szerb ortodox templom, katolikus katedrális, amelyet Ferenc pápa is meglátogatott, mecsetek és zsinagóga.
A város tempója lassabb, mint a magyar fővárosé, és hangulata a ’90-es évek második felének, a 2000-es évek elejének Budapestjére emlékeztet. A bárokban és éttermekben még mindig lehet dohányozni, a körjáratként működő villamos még a ’70-es évekből marad itt.
Az év legnagyobb rendezvénye a Szarajevói Filmfesztivál augusztus közepén. Sokszínű, érdekes filmeket, dokumentumfilmeket vetítenek, érdekfeszítő beszélgetésekkel, hangulatos belvárosi házak között szabad ég alatti vetítésekkel. Tavaly Robert de Nirot lehetett látni a megnyitón, idén pedig Oliver Stone veszi át a Szarajevó Tiszteletbeli Szív különdíjat.
A város 1984-ben téli olimpiának adott helyszínt, és a közeli Jahorina sícentruma kiváló helyszín a téli sportok kedvelőinek: síelés, snowboard után pedig a környék éttermei ćevapit és helyi pálinkát, a rakiját kínálják.
A környező hegyekbe jártunk túrázni, de fontos, hogy csak a környéket jól ismerő túravezetővel menjen az ember, mert az ország 25-30%-ában még mindig problémát jelentenek a fel nem szedett aknák.
Budapest autóval 7-8 óra alatt elérhető, és áprilistól a WizzAir kínálja kedvező áron a repjegyeket. Aki autóval vág neki, számítson rá, hogy Boszniában – ezen a szakaszon – mindössze 60 km autópálya van, de a 140 km-es autóúton – bár teherautók lassítják a forgalmat –, a látvány gyönyörűszép: türkízkék folyók, mélyzöld hegyekben megbúvó kis falvak, útmenti, barátságos éttermek házi koszttal és grillen sült báránnyal.
Egyedüli negatívumként a szmogot tudom említeni, ami a téli időszakot, általában decembert és januárt érinti, amikor megindul a széntüzelés. Ilyenkor repülni sem szerencsés a bosnyák fővárosba, mert a látási viszonyok miatt sok járatot törölnek.
A közelmúlt
A háború nyomai a mai napig ott vannak a város épületein, ugyanúgy, ahogy az emberek lelkén kitörölhetetlen sebet hagyott. Szarajevót a boszniai szerb csapatok három és fél éven át ostrom alatt tartották a környező hegyekből.
Villany, gáz, fűtés nem volt, a vizet pedig kannákban hordták. Ez volt a modernkori történelem leghosszabb ostroma. Érdemes elolvasni a Zlata naplója című könyvet, amely egy tizenegyéves kislány, Zlata Filipović személyes vallomása az első két évről.
Ha valaki ellátogat Szarajevóba, ki ne hagyja az Alagútmúzeumot. A háború második évében hat hónapig ásták a 800 méter hosszú és másfél méter magas alagutat, hogy összeköttetést teremtsenek a szabad boszniai területekkel.
A múzeum abban a házban található, ahonnan ásni kezdték az alagút egyik végét. Srebrenica áldozataira, az ott meggyilkolt 8373 muzulmán férfira és fiúra emlékezik a Gallery 95/7 galéria is szívbe markolóan fájdalmas és horrorisztikus történetekkel.
Ma is nagyon sok épületen látni golyónyomokat, az utcán gyerekeknek állított emlékművek emlékeztetnek az áldozatokra, és a parkokban sírhelyek sorakoznak.
Az emberek nagyon hamar beszélnek a háborús élményeikről; volt olyan taxis, aki megmutatta, honnan lőtték a várost, de velem egykorú ismerősöm elmesélte, hogyan hozott be az alagúton keresztül a családjának rizst és tésztát 16 évesen azokban az években.
A filmfesztivál is sok filmet szentel ennek a témának. Az Oscar-díjas Danis Tanović Senki földjén című sokkolóan szomorú filmje nagyon pontosan mutatja meg az ország bénult helyzetét.
Munkalehetőségek
A legtöbben munkaszerződéssel a zsebükben érkeznek ide, de akik itt próbáltak meg munkát találni vagy saját vállalkozást indítani, azok elég sok kihívással találják szemben magukat: hosszadalmas bürokrácia, kapcsolatokon alapuló rendszer, és a mindent átszövő korrupció.
Hivatalos adatok szerint a munkanélküliség valahol 49% körül mozog, de a szürkezóna nélkül is majdnem 30%-os. Tanult, szakképzett fiatalok lehetőségek híján sora hagyja el az országot, és Ausztria és Németország felé veszik az irányt.
Két iskolában dolgoztam önkéntesként, ahol angol beszédgyakorlatot tartottunk; 11-15 év közötti gyerekek sorra mesélték, hogy mindenképpen külföldön szeretnének élni.
A kilátástalanság, a mindent átható korrupció, a politika által fűtött nacionalizmus, az etnikailag megosztott társadalom, az ingatag lábakon álló gazdaság nem sok reményt nyújt a számukra.
Árak
Általánosságban az árak a magyarországiakhoz viszonyítva 10-40%-kal alacsonyabbak. Középkategóriájú éttermek kb. 30%-kal olcsóbban lehet megvacsorázni, mint otthon. A piacon a helyi zöldségek, gyümölcsök kb. 20-30%-kal kerülnek kevesebbe.
Gasztronómia
Tipikus bosnyák – illetve a régióban jellemző – ételek a ćevapi, a grillezett húsrudak pitában zöldségekkel, csípős vagy helyenként joghurtos szósszal, a töltött paprika és a töltött hagyma, sopszka saláta, s ezek szinte minden étteremben szerepelnek az étlapon.
A piacok kínálata hasonlít a magyarországiakéhoz, de télen rengeteg a Törökországból importált gránátalma.
Gyakori az un. buregdzinica, amely egyfajta gyorsétkezde, ahol hússal töltött bureket, sajtos, spenótos vagy krumplis pitét lehet enni, és ezekhez isteni a hideg joghurt.
A boszniai borok, főleg a blatina és a vranac, nagyon finom. A helyi pálinka, a rakija sokféle ízesítéssel készül, amelyek közül a szilva, alma, dió, a meggy igen népszerű.
Bosznia
Az ország két entitásból áll; 51%-a a többségében bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-Hercegovinai Föderáció, és 49%-a a szerb többségű Szerb Köztársaság.
Az ország etnikai vonalak mentén erősen megosztott, és ez jelen van az iskolákban, ahol „két iskola egy fedél alatt” koncepció mentén, etnikailag szeparált formában zajlik az oktatás; pl. a bosnyák gyerekek járnak délelőtt, a szerbek pedig délután, és másfajta tanmenet szerint tanítanak, a történelemoktatásról nem is beszélve.
Az ország természeti kincsekben hihetetlen gazdag: a Dinári Alpok hegyei, türkizkék folyók és tavak, a mediterrán ciprusok ölelte hegyi utak Hercegovinában, a blagaji sziklafal, ahova dervis kolostort építettek, a Neretva folyó a festői Mostar közepén, a Jajce központjában lévő vízesést mindenképpen érdemes megnézni.
Azt gondolom, az isteni bosnyák konyha, Szarajevó hangulatos városrészei, a szemet gyönyörködtető természeti adottságai, történelmi emlékei mellett igazán az emberek fogtak meg. Kedvességük, vendégszeretetük hihetetlen, és imádják a gyerekeket.
Remélem, legalább egy látogatáshoz kedvet csináltam a fentiekkel.”
Ha tetszett a poszt, látogass el Éva blogjára is, a Világ végeiről oldalt itt érheted el.
HÍRMONDÓ
Brüsszel szerint is más az élelmiszer Keleten és Nyugaton
Az Európai Bizottság elnöke elismerte, problémát jelent, hogy nem ugyanolyan minőségűek az elvileg ugyanolyan élelmiszerek Európa nyugati és keleti felében. Brüsszel megvizsgálja az ügyet.
Fojtogatja a magyar ipart a munkaerőhiány
A helyzet az, hogy ezekben a hetekben a feldolgozóipari vállalkozások több mint 80 százaléka (!) már arra panaszkodik, hogy a munkaerőhiány miatt képtelen bővíteni a termelését. Ráadásul a helyzet egyre romlik.
Velence háborúban
„Júliusban és augusztusban olyan, mintha háború lenne.” Nem akárki mondta ezt, hanem az olasz város turizmusért felelős vezetője. Aki járt már ilyenkor Velencében, az tudja, Paola Marnak igaza van. A megoldás pedig egyelőre nagyon távolinak látszik.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek