A kérdés elsőre minimum furcsa, ugyanakkor az elképzelés vitaalapnak nem rossz. Arról van szó, hogy vajon a fejlettebb uniós államoknak valamiképpen kompenzálniuk kellene-e azokat az országokat (és ezek jellemzően a később csatlakozott kelet-európaiak), ahonnan sokan költöztek hozzájuk munkát vállalni.

Az ötlet nem az én fejemből pattant ki, többen is felvetették már, legutóbb egy tanulmányban olvastam róla, amit Benk Szilárd és Gábriel Péter jegyzett, és aminek (elsőre nem túl izgalmas) címe Munkaerő-vándorlás az Európai Unió tagállamai között. (Itt lehet teljes egészében elolvasni.)

Az írás abból indul ki, hogy a külföldi munkavállalást több tényező is befolyásolhatja, de az egyik legfontosabb ok nyilvánvalóan a fogadó országban elérhető magasabb jövedelem. 

Ebből egyrészt az következik, hogy hasonló fejlettségű országok között jellemzően kisebb, míg eltérő fejlettségű országok között nagyobb a munkaerő-áramlás mértéke. 

Emellett olyan tényezőket érdemes még figyelembe venni, mint hogy a fogadó ország a külföldiek munkavállalását mennyire korlátozza, avagy támogatja, valamint hogy a határátkelés mennyire tartós.

„Amíg az átmeneti külföldi munkavállalás összességében pozitív is lehet a küldő ország szempontjából - miután a külföldi tapasztalatszerzés hozzájárul a humán tőke minőségi fejlesztéséhez és a hazatérést követően az adott ország versenyképességnek erősítéséhez -, addig a tartós elvándorlás több területen is kihívást okoz, különösen a gazdasági felzárkózás szempontjából” – állapítják meg szerzők. 

Mivel az Európai Unión belül a jövedelemkülönbségek jelentősek, és így erős motivációt jelentenek, a külföldi munkavállalás pedig viszonylag könnyen kivitelezhető, így aztán a 2004-ben és azt követően csatlakozott tagállamokból felgyorsult a munkaerő elvándorlása és a népesség egyre nagyobb aránya él más országban, mint ahol született.

Az ábra a más európai országokba költözők arányát mutatja a hazai népességhez képest. Jól látszik, hogy míg a régi tagállamokban ez a szint többé-kevésbé állandó, addig az újonnan csatlakozottak között 2004 után alaposan megugrott. 

A szerzők szerint a külföldre költözők aránya a kevésbé fejlett országokban magasabb; az EU átlagánál 20 százalékponttal alacsonyabb gazdasági fejlettség (egy főre eső GDP 2005-ben) hozzávetőleg 1,4 százalékponttal magasabb külföldön élő népességarányt jelentett 2015-ben. 

A méret is fontos 

Érdekes megállapítás, hogy az arányokat jelentősen befolyásolja az adott ország mérete, azaz a nagyobb országok munkavállalói könnyebben találhatnak új álláslehetőséget odahaza. 

Mondjuk ez biztosan így van, de akkor valaki magyarázza el nekem Lengyelország példáját, mert az odáig rendben van, hogy történelmileg könnyebben mozdulnak, de szerintem ez ezzel együtt is üti a „nagy országból kevésbé mennek el” elvet. 

Mindenesetre a szerzők megállapítják, hogy 2005 és 2015 között a legtöbb újonnan csatlakozó országban érdemben nőtt a külföldön élő népesség aránya. Különösen igaz ez Románia és a balti országok esetében, ami pedig Magyarországot illeti, nemzetközi összevetésben a határátkelők száma „visszafogottnak tekinthető” – írják a Magyar Nemzeti Bank oldalán megjelent tanulmány szerzői.

A munkaerő-vándorlás következményei

Az eddig leírtakkal azért nem rengették meg a világot, az érdekes rész most következik. A szerzők ugyanis úgy látják, hogy noha a munkaerő-vándorlás következményeit nehéz teljeskörűen számszerűsíteni, de a nagyságrendje Európa-szerte olyan mértéket ért el az elmúlt 10 évben, hogy az jelentős hatást gyakorolhatott az érintett gazdaságok kilátásaira. 

Például az 1995-2012-es időszakban lassította az újonnan csatlakozó európai tagországok felzárkózását, ami egyes országok esetében (Horvátország, Észtország, Szlovénia, Románia) akár a 6-10 százalékpontot is elérhette. 

Ez a lemaradás túlnyomórészt a képzett munkavállalók kivándorlásának tudható be szerintük. A tanulmány ezt követő része a magyar kormány intézkedéseinek dicséretével telik, ezt becses engedelmetekkel mellőzném, térjünk rá inkább a következtetésekre. 

Melyek közül az egyik, hogy adócsökkentés ide, adócsökkentés oda, hosszabb távon a nettó munkaerő-elvándorlás okozta kihívás a gazdaság versenyképességének és termelékenységének növelésével, magyarán a régi tagállamokhoz viszonyított jövedelemkülönbségek csökkentésével kezelhető. (Magyarán nem lehet annyi adót csökkenteni, hogy azzal kompenzálni lehessen a magasabb nyugati kereseteket.) 

Fizessen az Európai Unió? 

De ha az egyes országok eszközei korlátozottak, vajon mit tehet(ne) az Európai Unió? Miközben a határátkelés egyes országok felzárkózását negatívan érintette, addig az Európai Unió egészére nézve pozitív következményekkel járt és jár. 

„Ebből viszont az is következik, hogy az Európán belüli munkaerő-áramlás egy ördögi kört keletkeztet: csökkenti a küldő országok felzárkózását, miközben emeli a célországok jövedelmi szintjeit, ezzel növelve a jövedelembeli különbségeket az országok között. Ez a folyamat visszacsatolva még erősebb ösztönzőt teremt a további munkaerő-vándorlás irányába” – írják a szerzők. 

Magyarán: a keleti régiókból kiáramló munkaerő nehéz helyzetbe hozza ezen országok gazdaságát, viszont tovább erősíti a fogadó országok gazdaságát, már csak azért is, mert a fejlettebb gazdaságban termelékenyebben is tudnak dolgozni. 

„Összeurópai szinten tehát az unión belüli munkaerő-áramlás többletértéket teremt, mely egyébként illeszkedik az Európai Unió eredeti céljához, hiszen a termelési tényezők szabad áramlásának pont az volt a célja, hogy ebből többletérték keletkezzen” – fogalmazza meg Benk Szilárd és Gábriel Péter. 

A végkövetkeztetésük pedig az, hogy az így keletkező többletjövedelmet valahogyan „vissza kellene osztani” a kibocsátó országok számára, ezzel is segítve a gazdaságuk erősödését. 

Szerintem ez majdnem lehetetlen feladat, hiszen azt sem tudjuk pontosan, hány magyar dolgozik külföldön, pláne nem tudjuk, hogy mely országokban, milyen munkakörökben, és ezen belül mennyivel járulnak hozzá az adott ország gazdaságának fejlődéséhez. 

Nyilván az egyetlen megoldás a különböző uniós alapokon keresztül történő kompenzáció lehetne, de hogy ilyen módszerrel számolnának, és hogyan osztanák el a pénzt, az egyelőre elég homályos számomra. 

Ti mit gondoltok?

HÍRMONDÓ

Álmod Németország? 

Ha igen, akkor ma bőven válogathatsz, hiszen tele vagyunk munkaajánlatokkal (igaz, lesz egy kakukktojás is). Nem is húzzuk tovább az időt, lássuk! 

Öt dolog, ami hiányzik Magyarországról 

Akár bevallja magának az ember, akár nem, azért külföldre költözve (még ha csak évente pár hónapra is) mindig akad valami, vagy valaki, aki hiányzik Magyarországról. Így járt ezzel Bence is Olaszországban. 

Csoda történt: Magyarország megelőzött egy régi uniós tagállamot 

Méghozzá a fejenként számolt bruttó nemzeti össztermék (azaz a GDP) tekintetében. Mielőtt azonban nagyon örülni kezdenénk, a rossz hír az, hogy nem a magyar gazdaság repeszt ennyire, hanem a görög állt bele teljesen a földbe. 

A rákbetegeket is veszélyeztetheti a Brexit 

Ha Nagy-Britannia a Brexittel az Euratomnak is hátat fordít, úgy többé nem kap onnan radioaktív izotópokat rákbetegek kezelésére. Ami súlyos következményekkel járhat.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.