Rendhagyó lesz a mai poszt, de így nyaranta immár hagyomány, hogy megkérlek titeket, írjátok meg nyári élményeiteket. Noha Csodabogáré még tavaszi, de egy olyan kirándulást örökít meg, amiről azt gondolom, hozzátartozna egy élhető nyugdíjas léthez, és elég szomorú, hogy nem sokan engedhetik meg maguknak Magyarországon. A kérdés az, ti milyen messze vagytok hajlandóak elmenni egy-egy kulturális, vagy simán szórakozást jelentő élményért?

„Mikor az ember nyugdíjba megy és haza költözik, berendezkedik stb. akkor végre ideje lesz arra, amiben a munka egész életében akadályozta. Ez nálam az utazás volt. 

Nálam az utazás egyrészt ismeretlen helyek megismeréslét jelentette, másrészt kulturális élményeket. Az évek múltával egyre inkább a komolyzenei élményeket kerestem. 

Pesten remek hangversenyek vannak, de azért az igazi világszámok nemigen jönnek ide hozzánk. A mi fesztiválzenekarunk igazi világszám, de az csak egy zenekar. 

Kézenfekvő volt eleinte Bécsbe szaladgálni hangversenyre és ha kaptam jegyet az operába. Sajnos a menő eseményekre nagyon nehéz jegyhez jutni. Így keveredtem el előbb egy svájci, majd egy német utazási irodához, amik direkt ilyen pár napos, zenei élményeket nyújtó programokat szerveznek. 

A magunkfajta öregeknek ez igen kellemes. Megérkezünk az adott helyre és attól fogva már semmire nincs gond. Mindig jó szálloda van foglalva, közel az operához vagy hangverseny teremhez. Remek éttermekbe megyünk enni. Hozzáértő vezető van, aki részletesen bevezeti a csoportot a művekbe, amit látni és hallani fogunk. 

Ilyen módon töltöttünk két csodálatos estét a milánói Scalában, voltunk Barcelonában Európa legnagyobb operaházában és az idén már harmadszor Münchenben, majd Hamburgban a jelenleg divatos Elbfilharmoniában és Berlinben. Az évnek még nincs vége, októberben megyünk megint Münchenbe. 

Sajnos elég unikumnak számítunk ezeken az utakon. Most csábítottam el két ismerőst az őszi Münchenre, a tavaszin is ott volt egy barátunk. Igyekszem elhinteni a magot, ahol tudom. 

Persze ez inkább az idősebb korosztálynak érdekes, de nekünk egy ilyen pár napos út többet jelent, mint egy hónap Florida. 

Következzen a tavaszi Münchenről egy kis beszámoló. 

Immáron harmadszor mentünk ilyen kultúrutazásra Münchenbe, márciusban. A várost már ismerjük, nem is nagyon érdekes. A programokon volt a hangsúly. 

A modern is lehet jó 

Első este a Falstafot néztük, hallgattuk az operában. Ezt az operát egyszer láttam, valamikor ifjúkoromban. Már csak igen halvány emlékeim voltak róla. Nem olyan, mint a többi Verdi-opera, amiből sok ária a fülemben van bármikor, ha eszembe jut. 

Öregkori mű, az utolsó, amit Verdi írt, szép zene, de igazán nincsenek is benne nagy áriák. Az egyetlen vígoperája. Szépek voltak a hangok és a finálé talán túl volt játszva. Mindenesetre be volt dobva hatalmas kórus, gyerek és felnőtt táncosok. Tele lett a hatalmas színpad. 

A rendezés a mintapéldája lehetne annak, hogy modernül is lehet egy operát rendezni, anélkül, hogy az ember haját tépve bánja a napot, amikor a jegyet megvette. 

Díszlet nem is volt, csak egy hatalmas srégre állított tányér, ami időnként forgott a szereplőkkel. Nem oktalanul. Nagyon ki volt találva az egész. A történet Shakespeare: Windsori víg nők c. darabja alapján készült. 

A sátáni karmester és a mezítlábas szólista 

Második este hangversenyen voltunk. Egy új zenekar játszott, akik most nagy sikerrel turnéznak mindenfelé. A karmester fantasztikus egyéniség, megjelenése elég sátáni (nekem). 

Sok mindennel foglalkozott, az oroszországi Permből jött. Ott tanult, de született görög. Kitalálta magának ezt a főleg fiatalokból álló zenekart és szemlátomást bejött neki. 

Szerintem komoly szimfonikus zenekarnak kicsi a társaság. Első részben Mozartot játszottak, arra bőven elegen voltak. Szintén orosz nő volt a szólistája a Mozart hegedűversenynek, amit elég egyéni módon adtak elő. A nő érdekessége, hogy mezítláb játszik. De jó volt, tetszett. 

A második részben Beethoven 3. szimfóniáját játszották. Nos, ott kevesen voltak. Talán ezt elkendőzendő állva játszott az egész zenekar. Hogy ez mire jó, az nem derül ki. Főleg az első hegedűs gyereken szórakoztam, aki nagyokat lépdelt, szinte szökdécselt időnként. Először azt hittem lány, de aztán kiderült, hogy mégis inkább fiú. 

Nagyon lelkesek voltak. Nem csak a hegedűs lány, de a végén az egész zenekar is ráadást is adott. Közönség méltán tombolt, látván a nagy lelkesedést a zenekar részéről. 

Ez a hangverseny egy Gasteig nevű házban van, ami kizárólag koncertterem. Kb. 25 éve építették, elég hülyén. Teljesen zegzugos, több emeletet több lépcső köt össze. Félemeletek vannak, totál el lehet tévedni. A vezetőnk külön felhívta a figyelmet, hogy jegyezzük meg, hol megyünk be, hogy a végén vissza találjunk. 

Gyenge opera szupersztárokkal 

Harmadik este ismét az Operaház, Umberto Giordano: Andrea Chenier. Nos, ezt az operát néhány éve láttam filmen. Már akkor se szerettem. Gyenge és ellenszenves történet, nem túl érdekes zene.

Viszont fantasztikus áriák vannak benne. Anno Callas is kiszúrta magának, aztán azóta se játszották. Münchenben pl. most volt a bemutatója és az operákban igen járatos vezetőnk se látta még soha. 

Most itt összejött két fantasztikus, jelenleg világsztár énekes, Anja Harteros és Jonas Kaufmann. Miattuk érdemes volt a nemszeretemet is végignézni és hallgatni. Ilyesmit élőben nem sokszor kap meg az életben az ember lánya. 

A rendezés nem volt túl jó. Emeletes díszlet volt, leginkább babaházra hasonlított. Sajnáltam a szereplőket, nem csak a lépcsőn le föl mászkáért, hanem az általában igen kevés hely miatt is. 

Közben volt egy félnapos kirándulás egy bencés kolostorba. Nem volt izgalmas, ennél már szebbeket láttam ott. A beígért csodálatos panoráma az Alpokra sajnos felhőkbe burkolózott. 

Ezzel vége is volt a hivatalos programnak, illetve még búcsúvacsora volt az opera után, ahol megjelent a mezzoszoprán, és igen kellemesen elbeszélgetett a társasággal. 

A híres piac 

Utolsó nap már csak magunkban lógtunk, nézegettem üzleteket, stb. Az első 3 nap a lábamat nem tette ki a városba. Közelben volt a piac, a híres Viktualien Markt. 

Sajnos nem igazán volt piac nap, így a standoknak csak egy része volt nyitva. Elbámészkodtam a választékon, mint mindig, ha valahol külhonba járok. Már idei német spárga is volt, meg a 10 féle gomba, a rengeteg minden féle gyümölcs. Biztos drága, de legalább van. Megvenni nem kötelező.” 

HÍRMONDÓ 

Dolgoznál helyettem írországi pizzériában? 

A minap kaptunk egy levelet egy írországi pizzériában dolgozó magyar lánytól, aki váltani szeretne. Viszont szeretne úgy elmenni, hogy nem káoszt hagy maga után, hanem már tudják, ki lesz az utódja. Ebben segítünk neki.

A kormány el akarja érni a határátkelő magyarokat 

A kormány erősen gondolkodik azon, hogyan segíthetne a határátkelő magyarok identitásának megőrzéséhez, a művelődési igények kielégítéséhez. Közvetlenül szeretnék megszólítani a nyugaton élőket. 

„Nem lehetsz félig kinn, félig benn” 

Az Európai Bizottság Brexit-ügyi főtárgyalója szerint semmi nem igazolhatja az Egyesült Királyság „rendezetlen kiválását” az Európai Unióból. Michel Barnier szerint mindkét fél számára ártalmas lenne, ha megállapodás nélkül szűnne meg a brit EU-tagság. 

Mégsem lesz ellenőrzés az osztrák-olasz határon 

Noha lapinformációk szerint felmerült a lehetősége, az osztrák kancellár cáfolta, hogy bevezetnék az időszakos határellenőrzést az olasz-osztrák határon. Christian Kern szerint erre egyelőre nincs szükség.

(Fotó: Avda)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.