A két- (vagy több)nyelvűségről már többször esett szó érthető okokból, úgyhogy az alapokkal most nem is nagyon foglalkoznék, ám a minap olvastam egy érdekes cikket arról, hogy a legalább két nyelvet beszélők időérzékelése is más, mint azoké, akik csak az anyanyelvükön tudnak, és ez elég érdekesnek tűnt, hogy belekapjunk kicsit a témába.

„Határátkelő vagyok, nem rabszolga!” - Üzenj Budapestnek egy fotóval, esetleg rövid videóval magadról vagy egy rád jellemző tárgyról, helyről ezzel a szöveggel! Legyünk sokan! Küldd el a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

A kétnyelvűséggel kapcsolatban rengeteg kérdés merül fel, kezdve attól, hogy milyen nyelven gondolkodnak, képesek-e „menet közben” váltani, illetve hogy milyen nyelven álmodnak. 

A kérdések nem is olyan egyszerűen megválaszolhatók, ráadásul a lancasteri és a stockholmi egyetem friss kutatása szerint a kétnyelvű emberek másként gondolkodnak az időről is, mint a többiek. 

Egészen pontosan arról van szó, hogy ahhoz képest váltanak az időről való gondolkodásukban, hogy éppen melyik nyelvet használják. Tudom, ez még mindig elég bonyolultnak tűnik, de mindjárt elmagyarázom. (Akit inkább egy nagyon izgalmas, egyedi történet érdekelne, az görgessen le egy kicsit… :) ).

A Journal of Experimental Psychology szaklapban megjelent tanulmány szerzői (Panos Athanasopoulos és Emanuel Bylund professzorok) azt állapították meg, hogy a kétnyelvű beszélők tudatosan és tudat alatt is oda-vissza váltanak a két nyelv között. 

Ráadásul a nyelvvel az időre való utalás és az érzékelés is változik. Például míg mondjuk a svéd és az angol nyelvben az idő mértékegységének kifejezésére a fizikai távolságra utaló kifejezést használnak („Taking a short break”, azaz „rövid szünetet vesz ki”), addig a spanyolban mennyiségi jelzőt (a rövid helyett ott a kicsit) használják. 

A tanulmányhoz kutatásokat végeztek, méghozzá spanyolul is beszélő svédek körében, és meglehetősen érdekes következtetésekre jutottak. A résztvevőket arra kérték, becsüljék meg, mennyi idő telik el, miközben egy képernyőt betölt egy vonal, illetve egy tartály megtelik. 

A résztvevőket arra kérték, hogy vagy a spanyol „duración”, vagy a svéd „tid” kifejezést használják (mindkettő időtartamot jelent). Amikor spanyolul kellett reagálniuk, az időt a tartály megtelésének ütemével határozták meg, míg amikor svédül, akkor váltottak, és hirtelen távolságban kezdték megadni az idő hosszát. 

A professzorok szerint mindez tökéletesen bizonyítja, miként uralja a nyelv akár mindennapi érzéseinket és érzékelésünket, méghozzá jóval erőteljesebben, mint gondolnánk. 

„A tény, hogy a kétnyelvű beszélők minden megerőltetés nélkül és ösztönösen váltanak egy ilyen helyzetben, további bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a nyelv milyen könnyen és mélyen hat az érzékelésünkre, érzelmeinkre, és mint kiderült, az időérzékünkre is” – nyilatkozta Panos Athanasopoulos. 

A professzor szerint mindez alátámasztja, hogy a kétnyelvűek sokkal „rugalmasabban gondolkodnak”, mint azok, akik csak egyetlen nyelven beszélnek. 

„Bizonyított dolog, hogy napi szinten ide-oda váltani a különböző nyelvek között előnyt jelent a tanulás és a több feladat egy időben történő elvégzése esetében, és hosszú távú mentális előnyei is vannak” – mondta Panos Athanasopoulos.

Egy család, és némi bábeli zűrzavar 

Vannak persze szélsőséges esetek, ilyen például Miriamé, és azért hozom őt most ide, mert kiváló példa arra, micsoda bábeli kavalkád uralkodhat el akár egyetlen családon belül.

Erre a legjobb példa az, amikor a 4 éves kislánya egy délután odafordult a barátnőjéhez és kerek szemekkel a következőt kérdezte tőle: „Apukád ugyanazon a nyelven beszél veled, mint az anyukáddal? Milyen furcsa!”. 

Nem véletlen a csodálkozás, érdemes egy kicsit közelebbről szemügyre venni Miriam családját! 

Miriam 

A pakisztáni nő Bahreinben és az Egyesült Államokban nőtt fel egy határátkelő család gyermekeként, mielőtt visszatértek volna Pakisztánba. Amikor New Yorkban éltek, az volt az alapszabály, hogy otthon mindig a kisebbségi nyelvet beszélték, ami esetükben az urdu volt. Mindenhol máshol értelemszerűen az angolt használták. 

Ennek következtében nagyon gyorsan kétnyelvű lett, de az urdu és az angol mellett beszél hindiül, németül, és elég jól ért dánul is (egy ideig élt Dániában), valamint olaszul (mindjárt kiderül, miért), emellett olvas arabul. 

A férj 

Férje német anyától és olasz apától született, így mindkét nyelven tökéletesen beszél (egyébként Németországban nőtt fel). Szülei az „egy szülő, egy nyelv” elvet alkalmazták, így férje az apjával mai napig olaszul, édesanyjával pedig németül beszél. 

Emellett folyékonyan tud spanyolul, angolul, és franciául, emellett jól ért afrikaans nyelven (egy ideig élt Dél-Afrikában), és urduul. 

A gyerekek 

Miriamnak és férjének két gyereke van, a lányuk 5, a fiuk 2 éves. A kavalkád ezzel messze nem ért véget, lássuk, miért! 

A lányuk Dániában fogant, Szingapúrban született és Dubaiban nevelkedik. 

A fiú Szingapúrban fogant, Dubaiban született és ott is nevelkedik (jelenleg is ott élnek). 

Dubaiban ugye alapvetően arabul (hivatalosan) és angolul (nem hivatalosan) beszélnek, Miriam és férje pedig úgy döntött, megpróbálják mind a négy (általuk anyanyelvi szinten beszélt) nyelvet megtanítani a gyerekeknek. (Ha valaki elvesztette volna a fonalat, akkor ez a német, az urdu, az olasz és az angol.) 

Ez nyilván nem kis kihívás, és elég sokat töprengtek azon, melyik modellt kövessék, végül az „egy szülő, egy nyelv” mellett döntöttek, aminek következtében most így néz ki a család nyelvi modellje.

A férj a gyerekekkel németül beszél. 

A feleség a gyerekekkel urdu nyelvet használ. 

A gyerekek egymással jellemzően németül, néha urduul beszélnek, bár egyre többször keverik bele az angolt is, hiszen a környezetükben ez a domináns nyelv. 

A szülők egymással alapvetően angolul beszélnek, elsősorban azért, mert Londonban találkoztak, bár viszonylag gyakran előkerül a német (Berlinben is éltek egy ideig).

Noha a férj meglehetősen következetesen használja a németet a gyerekekkel, néha azért olaszul szól hozzájuk, értelemszerűen ezen a nyelven beszélnek a srácokkal az olasz nagyszülők is.

Miriam alkalmanként angolul olvas a gyerekeknek, és akkor azt már félve említem, hogy a srácok bölcsődéjében/óvodájában a két hivatalos nyelv az arab és az angol. 

Így aztán a gyerekek anyanyelvi szinten beszélnek urduul, németül és angolul, de második nyelvként jól-rosszul tudnak mandarinul, arabul és olaszul is.

Na, erre varrjatok gombot!

Szóval ha valaki, akkor Miriam nyilván tud tanácsokkal szolgálni a külföldön élőknek a gyerekek nyelvtanítását illetően. Ő a következőket javasolja. 

A váltás feszültséggel jár

Amikor az ember másik országba költözik, számoljon azzal, hogy a nyelvi váltás stresszhelyzet a gyereknek. Vegyük figyelembe, min mennek keresztül, és próbáljuk megértetni velük, hogy a váltás a javukat szolgálja. 

Miriam lánya például imádja az arab nyelvet, ami jól jön, amikor olyan országokba utaznak, mint például Jordánia, ahol azért nem mindenki beszél angolul. Ilyenkor a kislány fordít nekik. 

Készülj az ellenkezésre, lázadásra 

Nyilván a gyerekek nagy része nem szereti, ha számára szokatlan helyzetekbe dobják be (szerintem a felnőttek döntő többsége sem lelkesedik érte). Muszáj a szülőnek türelmesnek lenni, kitalálni valamilyen stratégiát, amihez aztán ragaszkodni kell (alighanem utóbbi a nehezebb). De készüljünk fel arra, hogy a gyerek minden erejével harcolni fog az első időszakban. A kulcsszó: kitartás. 

A gyerekek nem csak gyorsan tanulnak, de gyorsan felejtenek is 

Ez történt a kislánnyal, aki nagyon jól beszélt mandarinul, ám mióta nem gyakorolja, teljesen passzívvá vált a tudása. 

Nem minden nyelv egyenlő

Miriam szerint ami például a férje esetében működik a német nyelv tanításával, az nem feltétlenül válik be az urduval. Kulturális és társadalmi különbségek, nyelvi örökség is hatással vannak erre.

Amikor például Németországban a helyeik meghallják, hogy a férje németül beszél a gyerekekkel, mindig nagyon pozitív a visszajelzés. Amikor viszont Pakisztánban hallják meg, hogy ő urdu nyelven szól a srácaihoz, akkor az az általános reakció, hogy minek foglalkozik ezzel, úgysem élnek ott. Miért nem inkább angolul tanítja őket, annak sokkal nagyobb hasznát veszik az életben. 

Tanuljuk meg egymás nyelvét

Ez különösen fontos lehet a magyar határátkelőknek, akik adott esetben helyiekkel esnek szerelembe. Miriamék mindketten úgy gondolták, fontos, hogy beszéljék egymás nyelvét mielőtt gyerekük születik, hogy megértsék, miről folyik a beszélgetés a párjuk és a gyerek között. 

Nem fáklyásmenet

Arra is fel kell készülni, hogy többnyelvű szülőnek lenni és többnyelvű gyereket nevelni minden, csak nem egyszerű. A külföldre költözés a dolog könnyebbik része, ennél jóval nehezebb arra figyelni, hogy a gyerekek megőrizzék anyanyelvüket, miközben nyitottak maradnak környezetük nyelvére is.

HÍRMONDÓ

Eladó leszel, vagy ápoló, vadakat terelő… az nem

Mert vadakat terelő juhász munkát éppen nem találtunk, de ezen kívül ápolót, recepcióst, eladót, és még autópolírozót is – igen. Ráadásul mindezt külföldön, mutatjuk is.

Külföldön született a gyermeked? Akkor itt egy jó hír!

Jövőre már a külföldön született, de magyar állampolgárságú gyerekek után is jár az egyszeri, 64 ezer forintos anyasági támogatás.

Lassult a Németországba költöző magyarok kiáramlása 

A német munkaerőpiac kiváló formában van, annak ellenére, hogy mennyi menekültet fogadott be az ország, és mennyi kelet-európai áramlik oda folyamatosan. A magyarok száma növekszik, de lassabban, mint korábban.

Magyar vállalkozók lepték el az osztrák sípályákat 

Az évek során észrevétlenül magyar vállalkozók kezébe kerültek több osztrák síterep szállodái. Egyikük szerint a fő különbség az, hogy az osztrák hatóságok hagyják élni az embert.

Óriáscégek hagyják el az angol fővárost 

Több száz állást készül Londonból az Európai Unió más pénzügyi központjaiba telepíteni a JP Morgan még a brit EU-tagság megszűnése előtt. 

(Fotó: pixabay.com/geralt)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.