A kommentek között már megismert szÖveges professzor négy éve költözött Svédországba, és mint minden határátkelő, ő is megtapasztalta, mekkora kihívás új kapcsolatokat, netán barátságokat kiépíteni. Az immár pár napja futó felhívásra pedig meg is írta élményeit, melyek között vannak negatívak és pozitívak egyaránt, no és pár meglepetés is. 

Írd meg te is, hogyan alakult ki az ismerősi köröd külföldön! Nehéz volt új ismeretségeket kötni? Miben más ismerkedni, mint Magyarországon? A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com

„Mi 4 éve költöztünk Svédországba a párommal úgy, hogy az új országban nulla kapcsolattal rendelkeztünk. Így mindent újra kellett építenünk. Tekintve, hogy otthon elég nagy társasági életet éltünk, így fontos szempont volt, hogy találjunk barátokat itt is. 

Bevezetésként annyit, hogy nálunk a költözés fő szempontja nem a pénz, hanem az otthoni légkör, mentalitás, hozzáállás katasztrofális állapota volt. A rossz értelemben vett magyar mentalitást, azt a fajta demagógiát már egyre kevésbé tudtuk elviselni. 

Az értelmetlenségnek és ostobaságnak a non plus ultrája volt, hogy példának okáért az utolsó magyar állásinterjúmon már a pártállásom volt az első kérdés. Mikor ezen nagy kelletlenül túljutottunk, akkor kaptam csak szakmai kérdéseket. Ehhez nem is kell azt hiszem többet hozzáfűzni. 

Magyarokkal miért nem? 

Ebből kifolyólag úgy indítottunk Svédországban, hogy magyarokkal nem nagyon akarunk ismerkedni. Ehhez hozzájárult az is, hogy külföldön élő ismerőseink jelentős része számolt be arról, hogy külföldön sok magyar előszeretettel nyúlja le és csapja be a másikat. 

De jobb esetben is megy az értelmetlen versengés és egymás zsebében turkálás, hogy vajon mije van a másiknak, meddig sikerült eljutnia külföldön. Ez az utóbbi jelenség sajnos számunkra is beigazolódott és néhány itteni magyar kapcsolatunk végét jelentette. Szerencsére azért lettek végül magyar barátaink is, de nem túl nagy számban. 

A kelet-európaiakkal könnyen ment 

Első körben persze az új munkahely és a nyelviskola tűnt kézenfekvőnek az ismerkedésre. Míg a munkahelyen lehetett svédekkel találkozni, addig a nyelviskolában csak külföldiek voltak. Vicces volt, hogy a közép- és kelet-európaiakkal kb. 3 perc alatt összebarátkoztunk, mintha csak egy városból származnánk mind. 

Tetszett, hogy a lettektől elkezdve a bosnyákokig ugyanolyan élményeket és tapasztalatokat hoztunk otthonról, olyan volt velük az otthonról és a gyerekkorunkról beszélgetni, mintha tényleg egy helyen nőttünk volna fel. 

Egyetlen zavaró tényező volt, hogy a románok közül - akik egyébként szintén nagyon kedvesek és rendesek voltak - egy sem bírta ki, hogy ne eresszen el egy Erdéllyel vagy Trianonnal kapcsolatos csípős megjegyzést. 

Ezen valami frappáns, vicces megjegyzéssel mindig próbáltam gyorsan túllépni, teljesen feleslegesnek tartottam ilyen értelmetlen vitákba és konfliktusokba bocsátkozni. Ha erre vágytam volna, akkor otthon maradok és nekiállok politizálni. Ezért nem kell Svédországig jönni. 

Közel-keleti barátok 

Bár mindig nyitott voltam az új kultúrákra és nyelvekre, és sosem voltam rasszista, azért mégis kissé szkeptikus voltam a harmadik világbeli bevándorlókkal. 

Azt hiszem mindenkinek idő kell, hogy alkalmazkodjon az új országhoz, ahová költözött, amíg megtanulja a nyelvet, és eljut arra a szintre, hogy tudjon és akarjon kommunikálni és ismerkedni másokkal. 

Így esett meg velem az a dolog, amit otthon sosem gondoltam volna, hogy a svédországi ismerőseim igen jelentős része közel-keleti bevándorló lesz. A legnagyobb tévedés, ha valaki származás vagy vallás alapján általánosít velük kapcsolatban. 

Ők ugyanúgy sokszínűek, és ugyanúgy sokféleképpen gondolkodnak, mint akár a magyarok, egyáltalán nem homogén a társadalmuk. Mivel én sem vagyok ortodox keresztény, így én is azokkal barátkoztam össze könnyen, akik maguk sem ortodox muszlimok. 

Hanem integrálódtak, asszimilálódtak az európai társadalomba, nyitottak voltak az itteni értékekre. És nem no-go zónában élnek, és nem autókat gyújtogatnak szabadidejükben. 

Elnézést, hogy ezt külön kihangsúlyozom, nem akarok elmenni ilyen irányba, de követem a magyarországi híreket, és egészen elborzaszt az a fajta propaganda, amit otthon az elmúlt években sugároznak. 

A svédekkel nehéz 

Általánosságban elmondhatom azt is (persze ez személyes tapasztalat és szubjektív vélemény), hogy magyarként könnyebben megtaláltam a közös hangot a közel-keleti bevándorlókkal, mint a svéd őslakosokkal. 

És itt tovább is ugranék a svédekkel való barátkozásra. Hát igen, talán ez a legnehezebb. Nem is nyelvi korlátok miatt, hanem a kulturális különbség miatt. A svédek jóval zárkózottabbak, távolságtartóbbak. Sokkal nehezebben nyitnak, és lassabban jutnak el arra a szintre, hogy a szabadidejüket velünk töltsék. 

Általánosságban az a tapasztalatom, hogy az emberi kapcsolataik teljesen mások. Felszínesebbek és kevésbé figyelmesek. Ez persze nem feltétlenül rosszindulat, vagy nem azért van, mert nem érdekled őket, csak náluk ez így szokás. 

Akinél viszont megtörik a jég, azt nyugodtan nevezheted igazi barátodnak. Sokszor nehéz volt kielemeznünk és megemésztenünk ezeket a kis kulturális különbségeket. Gyakran elbizonytalanodtunk, mivel azok a gesztusok, amik itt normálisak, otthon már sértőek lennének. 

Próbálj kapcsolatot teremteni 

A svédekkel kapcsolatos kétségeimet megosztottam egy régebb óta itt élő barátommal, akitől kaptam egy jótanácsot: vedd át a kezdeményezést. Nem kell idegesítően nyomulni, de próbálj kapcsolatot teremteni és elébe menni a lehetőségeknek. 

Bölcs gondolat volt és be is vált, amit bátran ajánlok olyanoknak, akik hasonló kétségekkel küzdenek. Ezen kívül jó tanács, hogy sose hagyj ki semmilyen lehetőséget. 

Ha elhívnak végre valahova, az azt jelenti, hogy be akarnak venni maguk közé. Használd ki, és mindenképpen menj el. Ha egyszer-kétszer kihagyod, akkor többet nem hívnak, és nehezebb lesz újra bejutnod a körbe. 

Barátkozás helyett ismerkedés 

Zárásképpen egy otthoni barátunk gondolatát idézném, amit kiköltözésünk előtt kaptunk útravalónak, miszerint „sok olyan emberrel fogtok barátkozni, akikkel itthon szóba sem állnátok”. Mennyire igaza lett. 

Persze a barátkozás szót itt inkább helyesbíteném ismerkedésre, a kettő között nagy a különbség. Míg otthon automatikusan jönnek-mennek az ismeretségek, barátságok, kapcsolatok, addig itt néha - különösen a kezdeti időben - vadászni kellett őket. 

Persze lehet kritizálni, hogy minek ez a kényszeres ismerkedés, de itt szeretném leszögezni, hogy mi nem azok az otthonülő típusok vagyunk, akik rommá nézik az összes sorozatot a Netflixen, hanem nekünk sokkal fontosabbak az emberi kapcsolatok, a közös programok. 

Mások vagyunk, nem mindenkinek van erre igénye. De mivel nekünk volt / van, így sok olyan embernek adtuk meg az esélyt, akikkel otthon valószínűleg nem álltunk volna szóba. Ezen próbálkozások egy részéből barátság lett szerencsére, másokkal viszont hamar pont került a dolog végére. De jól van ez így. 

Olyanokat tartson maga mellett az ember, akikkel jól érzi magát, akikre számíthat, és akik rá is számíthatnak.”

HÍRMONDÓ

Vár a luxusmunka

Nem viccelünk, ugyanis egy luxusügyfelekkel foglalkozó utazási iroda keres szakértőt. Emellett azért kevésbé csillogó melók is akadnak.

Álom marad Ausztria utolérése?

Sajnos jó esély van a megtorpanásra, hiszen bár Magyarország jól teljesített az elmúlt években, szakemberek szerint ez nem jelenti azt, hogy az EU-s források elapadásával is így folytatódik majd. A kitörési pontot az oktatás és a menedzsment készségeinek fejlesztése jelentheti.

Dől a pénz a határátkelőktől

A hivatalos adatok szerint tavaly 5,4 milliárd dollárt utaltak haza a vendégmunkások, de nem hivatalos becslések szerint ennél is több pénzt vihetnek haza külföldről. Az ukrán gazdaság legnagyobb befektetői például nem a külföldi hitelezők, hanem a saját állampolgárai.

Biztossá vált a roaming vége

Immár semmi akadály nem állhat az útjába annak, amit nagyon sokan nagyon várunk, idén június 15-től ugyanis megszűnik a roaming-díj az Európai Unióban, miután az uniós tagállami kormányokat tömörítő tanács elfogadta a roamingdíjak jövőbeli nagykereskedelmi árairól szóló határozatot.

(Fotó: pixabay.com/AdinaVoicu)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.