Magyarország egy brutális négynapos húsvéti hétvége közepén tart, és világszerte mindenki rettenetes étkezések közepette próbál levegőt kapni, úgyhogy arra gondoltam, ma nem terhellek túl titeket hosszú és komoly poszttal, inkább jöjjön egy rövid és félig (de azért kicsit mégis) komoly írás, amit aztán kommentekben (vagy akár külön posztban, akinek kedve van rá) kiegészíthettek. Következzen tíz dolog, amit nem szívesen ismerünk be határátkelőként (iróniadetektor on).

Hogyan telik nálatok a Húsvét? Mi kerül az asztalra? Küldjetek fotókat esetleg pár soros leírással a hataratkeloKUKAChotmail.com címre! 

Most nem mennék bele abba, milyen szakaszai vannak a határátkelésnek, de az biztos, hogy az ember igen sokat tanul magáról és a körülötte élőkről egy külföldre költözés esetén.

A pozitívumok mellett persze akadnak olyasmik is, amiről nem nagyon beszélünk, ezek között akadnak pozitív és negatív dolgok is. Az amerikai Tom Frost kis túlzással bejárta már a fél világot, élt Indiában, Japánban, Mexikóban, Argentínában, jelenleg pedig egy kis farmon lakik Uruguayban a családjával. 

Ő szedett össze tapasztalatai alapján tíz dolgot, amit szerinte a határátkelők nem szívesen ismernek be (dőlt betűvel az én megjegyzéseim olvashatók). Lássuk!

1. Noha folyamatosan hívod a barátaidat és a családodat, hogy látogassanak meg, meglepő örömmel tölt el, amikor nem jönnek.

Ez csak részben igaz, mert jó, ha jönnek, csak ne jöjjenek állandóan és legyen köztük elegendő szünet. És persze az sem mindegy, ki jön…

2. Erősen optimista volt az az elképzelés, hogy pár hónap alatt folyékonyan beszéled majd az adott nyelvet.

Ez különösen akkor igaz, amikor úgy költözöl ki, hogy azt hiszed, beszéled a nyelvet, és a helyszínen derül ki, hogy amit te angol-/német-/franciatudásnak hittél, az csak Magyarországon az.

3. Többet gondolsz a kedvenc hazai kajádra, mint a családodra.

Én ilyenről még nem hallottam, szerintem nettó hülyeség, de hát nem vagyunk egyformák.

4. Tök megnyugtató, hogy nem kell különösebben izgatni magad azon, mi zajlik abban az országban, ahol élsz.

Erről külön hosszú posztot lehetne írni, és szerintem komoly pszichológiája van a dolognak. Egyrészt csak részben igaz, egészen addig a pontig, amíg rá nem jössz, hogy nagyon hosszú távra tervezel az adott országban, mert attól a pillanattól kezdve bizony nagyon is érdekelni kezd. 

Másrészt a határátkelés egyik nagy előnye, hogy mindig marad a hátad mögött egy bázis – Magyarország -, ahová, ha minden kötél szakad, vissza lehet térni. Ilyen értelemben kisebb a tét, mint azoknak, akiknek már nincs hova menni, hiszen otthon vannak. 

Szerintem ezért nagyszerű hely például Budapest és Magyarország a külföldieknek, akik bármikor csomagolhatnak és hazamehetnek, és ezért lehet idegesítő sokszor azoknak, akiknek nincs hova hátralépni. Ez független politikától, rendszerektől, még a gazdasági helyzettől is, egyszerű emberi dolog szerintem.

5. Sokkal nehezebb pénzt keresni, mint vártad, viszont sokkal könnyebb kevesebből megélni, mint gondoltad.

Sokszor olvasni a kommentekben, hogy „ezért kár volt kimenni külföldre, Magyarországon is élhetnél szobát bérelve”, stb. Amiben persze van igazság, ilyenkor csak azt felejtik el, hogy a határátkelés eleve egy olyan elhatározás, amikor tudod, hogy be fogsz áldozni bizonyos dolgokat, életszínvonalat, legalább átmenetileg egy sikeresebb jövő érdekében. Ilyen értelemben teljesen mások a várakozásaid, mint a hazádban, és sokkal többet hajlandó vagy feladni ideiglenesen.

6. Sokkal több komment érkezik a Facebookon, amikor szomorúnak látszol, mint amikor boldognak.

Erről az jutott eszembe, amiről nem is olyan régen Tamás mesélt a Határátkelő egyik podcastjában: „Az egyik kinti amerikai barátom azt mondta (és nagyon igaza van), hogy a magyar ember olyan, hogy „minden nagyon jó, de…”. És ez a „de” mindig ott van, mert ha nem hangzik el, akkor irigyek lesznek rád, nem állnak veled szóba – egy idő után elvárják, hogy a rosszról, a bukásról beszélj.

Abban a két hétben, amit most itthon töltöttem, rendszeresen elhangzott, hogy „jó, jó, de mondj valami rosszat!”. És nem tudok rosszat mondani – nem azért, mert belehülyültem ebbe az egészbe, hanem azért, mert valóban jól érzem magam ott, akkor meg minek mondanék bármi rosszat.”

7. Az otthonról érkező hírek irrelevánsnak és túlhypeoltnak tűnnek.

Ez egy nagyon érdekes dolog, ugyanis én úgy tapasztaltam, hogy alapvetően kétféle típus van: az egyik, aki úgy gondolja, külföldön élve őt már nem, vagy csak nagyon érintőlegesen (esetleg a családja miatt) érinti mindaz, ami Magyarországon történik és nem is akar foglalkozni az egésszel.

A másik kifejezetten aktív, állandóan a magyar oldalakat olvassa, kommentel, a Facebookon rengeteg magyar vonatkozású hírt oszt meg. Ilyen szempontból tehát a megállapítás csak részben és nem mindenkire igaz.

8. Több minden közös benned az új külföldi ismerőseiddel, mint az otthon hagyott barátaiddal.

Nagy általánosságban egy idő után ez valószínűleg igaz lesz, egyszerűen azért, mert az élethelyzeted változik, és értelemszerűen több közös témád lesz azokkal, akikkel hasonló környezetben, élethelyzetben vagy. Emberek egyszerűen lemorzsolódnak.

Megint csak Tamást idézném, mert szerintem nagyon jól megfogalmazta a lényeget: „tudomásul kell venni, hogy az emberek nagyon-nagyon gyorsan lemorzsolódnak. Nálam két-három hónap alatt a tizedére csökkent azoknak az embereknek a száma, akikkel egyáltalán beszéltem.

A kultúrsokkhoz hasonlóan szerintem itt is van egy menetrend. Az elején mindenki iszonyatosan érdeklődő, hívnak, érdeklődnek a hogyléted felől, hogy minden rendben van-e. Aztán jön egy irigység-időszak, amikor látják, hogy jobban érzed magad, majd jönnek a kisebb-nagyobb lelki zsarolások, az „itt hagytál minket”, végül a harmadik fázis a kiválasztódás, amikor ezek az emberek lekopnak. Az ilyen típusú határátkelésben nagyon gyorsan átértékelődik a múlt.”

9. Rendszeresen blogot írni nehezebb, mint gondolnád

Ha annyi euróm lenne, ahány nagy lendülettel indult, napi szinten frissülő blogot láttam elhalni az elmúlt öt évben, gazdag ember lennék. De ez teljesen érhető: az első hetekben, hónapokban rengeteg az élmény, a mondanivaló, aztán ahogyan beáll az új élet ritmusa, a munka rutinja, egyre nehezebb lesz leülni a gép elé.

10. Megrémít, mennyi alkoholt képes vagy egy adott héten elfogyasztani, noha az adott pillanatban valahogy nem tűnik soknak, viszont cserébe szinte mindig új ismerősöket és nyelvtudásod bővülését hozza magával.

Nem is értem, miről beszél… :)

És akkor most ti jöttök, nektek mi volt az, ami meglepett, másként történt, mint vártátok?

HÍRMONDÓ

A Brexit nem nyírja ki az angliai munkákat

Miközben a politikusok nem is olyan szépen, és nem is olyan lassan egymásnak esnek a brit uniós kilépésről majdan kezdődő tárgyalások kapcsán, a brit gazdaságban a realitás uralkodik, és még mindig rengeteg nagy-britanniai állásajánlat van.

Az álomfizetést Svájcban adják

Svájci munkáról sokan álmodoznak, a pech az, hogy még a németek is, hiszen akár kétszer annyit is kereshetnek, mint odahaza. Főként az egészségügyben, az építőiparban és a fémiparban lehet elhelyezkedni külföldiként.

Agyonadóztatja a magyarokat az állam

Európában Magyarországon volt a harmadik legmagasabb a foglalkoztatásra rakodó állami elvonások aránya tavaly, míg az alacsony keresetűek esetében a magyar állam vonja el a legtöbb pénzt adók és járulékok formájában a dolgozóktól és a munkaadóktól.

Felezhetik egyes Németországban dolgozók családi pótlékát 

Hiába az Európai Unió ellenkezése, a jelek szerint a német kormány ragaszkodik ahhoz, hogy visszavágjon az uniós munkavállalók nem az országban élő gyerekei után járó családi pótlék kifizetéséből.

„El akartam menekülni, meg is tettem” 

Mintegy tízezer magyar fiatal tanulhat külföldi egyetemeken, egy részük részben a magyarországi negatív közhangulat miatt választja inkább a külföldi egyetemeket.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.