A válság lehetőség. Csak magyarokkal ne! Mindig kívülálló maradsz. Azt hiszem, sokáig tudnánk mindannyian sorolni az ilyen és ezekhez hasonló teljes, fél-, vagy egyáltalán semmilyen igazságokat, melyekből persze mindenki a maga élethelyzetének, lelkialkatának és körülményeinek megfelelően választja ki az igazat. Nincsenek tehát megcáfolhatatlan nagy igazságok, ennek ellenére érdemes beszélgetni ezekről a (sokszor tév)hitekről.

A válság lehetőség

Ha annyi euróm lenne, ahányszor ezt a mondatot hallottam, akkor elég gazdag ember lennék. A válság ugyanis mindenekelőtt válság, nehézség, legyőzendő lelki és szellemi kihívás. Azok a helyzetek, melyekkel egy határátkelő szembesül, igencsak próbára teszik az érzelmi egyensúlyát. Csak akkor lesz a válságból lehetőség, ha sikerül ezen a helyzeten túllendülni, és valóban valami jövőbe mutatóvá alakítani, de addig csak a dolgok igen jelentős leegyszerűsítése.

Az idealizált kivándorlás

Sokszor sokan hajlamosak idealizált képet festeni a határátkelésről, csak a pozitív oldalait megmutatva (legyen szó akár egy erasmusos egyetemi évről), holott a külföldi élet ennél sokkal bonyolultabb és összetettebb dolog.

Beilleszkedni egy másik országba, boldogulni egy idegen nyelven, elfogadni egy, a miénktől eltérő kultúrát minden, csak nem egyszerű. Az igazi probléma akkor kezdődik, amikor az egyszeri határátkelő a sokadik nehézséggel szembesülve felteszi magának a kérdést: mit csinálok rosszul, nekem miért nem megy olyan egyszerűen?

Pedig nem benne van a hiba, hanem abban a képben, amivel sok esetben találkozik. Fontos tehát a nehézségekről ugyanúgy beszélni, mint a pozitívumokról.

Csak magyarokkal ne!

Ebben az esetben sem lehet fekete-fehér igazságokat megfogalmazni, csak itt a blogon tucatjával lehetne sorolni a posztokat, melyek ezt az állítást cáfolják, vagy éppen megerősítik.

Én azt a megállapítást érzem magamhoz a legközelebb állónak, ami nagyjából azt mondja, hogy csak azért, mert magyar valaki, még nem akarok barátkozni vele.

Természetesen ha emberként is olyan, akit mondjuk Magyarországon is elfogadna az ember barátjának, akkor miért ne. De csak a közös nyelv és kultúra miatt nem gondolnám, hogy barátkozni kellene.

Ugyanakkor azokat a történeteket sem szabad elfelejteni, melyekben magyarok segítettek egymásnak külföldön, sokszor teljesen önzetlenül – szóval ebben az esetben sem lehet szerintem általános igazságot megfogalmazni.

Életre szóló döntés

Sokan vágnak úgy neki, hogy csak pár évet töltenek külföldön, amíg összeszedik magukat anyagilag, megtanulják a nyelvet, kalandoznak kicsit (nem kívánt törlendő), amivel viszont nem feltétlenül számolnak, hogy az idő múlásával egyre nehezebb lesz hazatérni.

Mindez néha elég komoly problémákat okozhat – írta Celia Arroyo pszichológus a spanyol El País című lapban (az ő cikke szolgált alapul a poszthoz), mert sokan a tervezett visszatérés miatt nem hoznak hosszú távú (például párkapcsolati, vagy gyermekvállalással összefüggő) döntéseket külföldön. 

A szakember szerint néha még egy tartósabb bútordarab megvásárlása is szorongást válthat ki, mert az illető úgy érzi, ezzel túlságosan elkötelezi magát. (Mondjuk én ilyet még nem láttam, de sosem lehet tudni. Szerintem egy bútor az csak egy bútor, ha költözik az ember vagy viszi magával, vagy eladja, de hát én nem értek hozzá.) 

A határátkelő belső harca 

Az sem egyszerű helyzet, amikor az ember rájön, hogy hiába akarna hazatérni, képtelen elszakadni az új otthonától, akár egy szerelem, vagy csak az adott hely nyújtotta lehetőségek miatt. 

Ilyenkor az ember oszt és szoroz, leírja a maradás mellett és ellen szóló érveket, aztán úgy dönt, hogy mondjuk külföldön marad. Ez a döntés sokszor nehéz, el kell fogadni, hogy az élet nélküle folytatódik Magyarországon, nem lesz jelen bizonyos családi mérföldköveknél, ritkán látja a barátait, vagy hogy mindig akcentussal beszél majd, ami mássá teszi – sorolhatnám a jól ismert felvetéseket. 

Mindezt nehezebb megélni, mint az ember kívülről gondolná, hiszen nem csak az eszünkkel, hanem érzelmi alapon is a döntés mellé kell állni, ha úgy tetszik, ezt a belső harcot meg kell vívni. Celia Arroyo szerint ráadásul egy rossz döntés akár generációkra is kihathat. 

Mindig kívülálló leszel 

Szerintem ez is egy durva leegyszerűsítése egy nagyon bonyolult kérdésnek, amit most nem kezdenék fejtegetni, csak röviden összefoglalnám: nyilvánvaló, hogy ha valaki nem egy adott országban született és szocializálódott (tehát nem gyerekként került oda), akkor technikai szempontból idegen marad. 

Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb, a kívülállóság és az idegenség egyrészt nem ugyanaz, másrészt akadhat olyan város, ország, ahol az ember jobban otthon érzi magát, mint Magyarországon, egyszerűen azért, mert a habitusának például az adott hely jobban megfelel. 

A magyarság kihangsúlyozása 

Az is megfigyelhető (én főleg a hosszabb ideje – értsd: akár több évtizede - külföldön élőknél tapasztaltam), hogy sokszor magyarabbak akarnak lenni a magyarnál. 

Ők azok, akik jobban tudják, hogy mi történik Magyarországon, mint az ott élők (ráadásul megfellebbezhetetlen véleményük van róla), vagy akik hirtelen elkezdik kicsit túltolni a magyarságukat. 

Alapvetően nincs azzal semmi baj, ha valaki hirtelen megtanul gulyást főzni, vagy csárdást tanul, mit tudom én, ez Celia Arroyo szerint egy teljesen érthető pszichológiai reakció, hiszen valahogyan kapcsolódni akar az otthoni közösséghez. 

A hazatérés idealizálása 

Ha kicsit feljebb a kivándorlás idealizálásáról esett szó, akkor muszáj megemlíteni ennek fordítottját is. Nem is olyan régen volt erről itt egy poszt, amiben valaki azt írta, „gondot okoz az is, hogy egy idő után külföldről rózsaszín szemüvegen keresztül kezded látni a hazádat, és persze szeretnél az idősödő szüleid mellett lenni”. 

Ilyenkor történik az, hogy a várakozások nem találkoznak a valósággal, a világ ugyanis folyamatosan változik otthon is, és a túlzott várakozások komoly problémákat okozhatnak. 

Itt lép be a képbe a fordított kultúrsokk, amiről szintén többször volt már szó a Határátkelőn, és aminek része az is, hogy a hazatérő határátkelő olyan új szemléletet, módszereket is, melyek szokatlanul hatnak a régi-új közegben és nem feltétlenül nyerik el mások tetszését. 

A tehetség hazacsábítása 

A Gyere haza, fiatal program kudarca óta elég nyilvánvaló, hogy a külföldön élők meggyőzése a hazatérésről bonyolultabb, mint amilyennek elsőre tűnik. Persze nem csak magyar problémáról van szó, hasonló helyzetben vannak például a szlovákok is, ahol a munkaerőhiány lassan drámai méreteket ölt. 

Márpedig szükség lenne a tehetségekre Magyarországon is, és itt a tehetség alatt nem (vagy nem csak) a szakmai tudást értem, hanem azt a hozzáállást is, amivel valaki beilleszkedik egy idegen országban, képes alkalmazkodni egy másfajta munka- és életstílushoz – ez legalább olyan értékes tudás és a tapasztalat, mint a szakmai kiteljesedés. 

Több országban (például az íreknél, spanyoloknál) van kifejezetten erre szervezett program, ami persze nem propagandacélokat szolgál, hanem a mindkét oldalról felmerülő valós igényeket próbálja kielégíteni.

HÍRMONDÓ

Miért érdemes kelet-európai nőt feleségül venni?

Őrületes botrányt okozott Olaszországban a helyi közszolgálati tévé egyik műsora, amikor azzal foglalkozott, hogy miért is érdemes egy olasz férfinek kelet-európai barátnőt választani.

A brit nagykövet szerint garantálni kell a magyarok jogait 

A Nagy-Britanniában dolgozó uniós állampolgárok és az EU területén munkát vállaló britek jogainak garantálását nevezte a Brexit-tárgyalások első számú feladatának a szigetország budapesti nagykövete.

Gond lehet a nagy-britanniai repülőjáratokkal 

A britek kilépése az Európai Unióból nem várt problémákat is okozhat. Az egyik ilyen az lehet, hogy elvileg a távozással az ország kiesik a Nyitott égbolt megállapodásból, aminek súlyos következményei lehetnek.

Pincér, volt egy EU-m! 

Az Európai Parlament vezetői azt szeretnék, hogy a britek fizessék ki a már bevállalt részüket az uniós költségvetésből. Ami nem csekély pluszköltséget jelent majd Nagy-Britanniának.

(Fotó: pixabay.com/skeeze)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.